2007.09.01. 10:00
7vége
Két hétre munkásmentes övezetté válik a lakásunk, hogy aztán mire sikerülhetne az utolsó porszemeket is kiüldöznünk a lakásból, visszatérhessenek. TáltosApunak meccse van ma, este meg a legénybúcsúztatója, én picit takarítgatok (szeretném újra birtokba venni a fürdőszobánkat!) , estére pedig Sóginős beszélgetős programot terveztünk. Az az igazság, mostanság napi egy "komolyabb" program bőven elég számomra egy napra. :))) Tegnap voltunk Somogygesztiben a lagzink körüli utolsó pontosításokért (a pontos vegamenük számáért, asztalok elhelyezéséért, szobák és panziók állapotfelméréséért...) . Remélem, jó buli lesz, Micka már csak nemes egyszerűséggel szept.feszt.-ként emlegeti! :))) Szeretném, ha minden jól sikerülne...első körben este felpróbáltam az esküvői ruhámat, mert mostanság akkora pocakot növesztettem, hogy gyakran megkapom ezeket a kérdéseket: biztos nincsenek ketten odabent? :) vagy a másik kedvencem: mindjárt szülni fogsz, ugye? :) A ruha is jó még rám, úgyhogy nincs ok az aggodalomra!:) ...bár igaz, cipőm még mindig nincs...de majd jövőhéten beszerzek egyet a nagy bevásárló körútjaim egyikén! :))) És péntek reggel már itt lesz Micka is és szerintem Kingus is...és ez olyan jó!!!:))))
Hunorka pedig szereti a mozgalmas napokat: ilyenkor egész nap csöndben van a pocakomban, alig-alig érzem gyöngéd mozdulásait -álomba ringatom- , ha viszont lazítanék vagy pihenős napot tartanék Ő garantáltan föl alá szambázik a pocakomban! :))) Remélem, ha megszületik, sikerül beállítanunk egy mindkettőnk számára megfelelő bioritmust!
Szép idő van, a világ kerek én pedig megyek és belevetem magam a lakáscsinosítgatásba! Jó pihenést Mindannyiótoknak!:)))
2007.08.30. 14:00
Melankólia...
Az jutott eszembe, hogy -bár sosem szerettem a telet meg a havat- milyen jó is lenne, ha idén kivételesen december 2.-a környékére lehullana az első hó és Huncit így hozhatnánk haza a kórházból. Jó volna itthonról nézni a meleg szobából a hatalmas pelyhekben hulló hótündérek táncát. És olyan jó volna nagyokat sétálni a hóesésben, ő beburkolva a jó meleg puha kis ruhácskáiba, hogy mindent lásson. Annyi mindent szeretnék adni és átadni Neki...rengeteg érzést, élményt, érzetet. Megtanítani a szépre, a jóra...hogy lássa a mindennapokban az apró csodákat. Hogy tudjon örülni egy mosolynak, egy érintésnek. ...annyira szeretem Őt... és olyan ambivalens érzés ez: hogyan lehet szeretni valakit akit még sosem láttunk, akit nem is ismerünk?! és hogyan nem szerethetném ezt a kis csodát, aki belőlem fakad, akit testemből táplálok?! 
2007.08.29. 17:56
Alakulunk
Szépülgetünk napról-napra és ezáltal egyre kaotikusabbakká is válunk. Már nem igazán tudom nyomon követni a tiszta ruhák sorsát (bár már mosni sem tudok) és már annak is tudok örülni, hogy megvan a fogkefém! :) De szép lesz, nagyon-nagyon szép! :))) Ma is lakás-szépítéses programunk volt délelőtt: megszereztük a konyhabútort, a fogasunkat. Elvittek egy csomó lomot tőlünk és most van egy majdnem üres nappalink (narancssárga! ;) ), mert az ülőgarnitúrára várnunk kell még kb.4 hetet, és könyvespolcaink csak hétvégén lesznek, de sebaj, már látom az alagút végén a fényt! :)))Délelőtt bevágódtam a szomszédunknál is: becsöngettem a mindig zord és nem-köszönő hölgyeményhez, aki most is kellő szívélyetlenséggel fogadott, mire én angyali mosollyal az arcomon felajánlottam neki, hogy szívesen elvisszük az ajtaja mellett álló szemétkupacát (polcok, meg dobozok), mert felfér a konténerünkre. Érdekes módon 180 fokos fordulatot vett a viselkedése: RÁMMOSOLYGOTT és MEGKÖSZÖNTE! És sokat sejtetően végignézett a Hunci-lakon és tovább mosolygott! Kismamisan megborult hormonjaimnak köszönhetően már ettől majdnem elbőgtem magam...:)))
És lett új esküvői tanúm is - a Micka- , és elvállalta és már ettől is jókedvem lett! És Sóginővel is beszélgettem és neki is jókedve volt és szombaton míg a fiúk TáltosApu odalett legénységét búcsúztatják mi is megengedünk magunknak egy lájtos görbe estét! És lett fotósunk és sminkesem és elkezdtem tanulni és érezhetően haladok is! És az esküvőnkre majdnem-meglepi albumunk is lesz, gyerekkori képekkel és most már biztos, hogy jó buli lesz és mindenki ott lesz, akit szeretünk ...olyan jó érezni, hogy ennyien szeretik az ember lányát ...és bármilyen sírós is ma az égbolt, nekem itt belül egész nap süt egy meleg napocska ...Mindenkinek ilyen szép Napot kívánok mára... és nemcsak mára! :)))
Hunc napról-napra aktívabb, tegnap este fonendoszkóppal hallgattuk a szívdobogásait és így nyomon követhető volt, milyen gyorsan képes a helyváltoztatásra: hol a köldököm fölötti részen dobogott, hol pedig teljesen a hasam alsó részén! Hol pedig csak szimplán megrúgdosta a fonendoszkópot, jelezve, számára itt véget ért a hallgatózásom! :)))
2 komment
Címkék: lakodalom fonendoszkóp
2007.08.27. 12:22
Visszaszámlálás...
Elérkeztünk a 26. héthez. Kicsit torokszorító szembesülni a fogyatkozó vonalzóval a blogom fejlécén! Már csak 97 napunk van és Hunc megérkezik közénk. Ezen a héten Hunc súlya 800 gramm körüli, hossza 33-36 cm, hallása már teljesen kifejlődött és állítólag már meg tudja különböztetni az édesanyja hangját idegen emberek hangjától és már ritmikus reakciókkal válaszolhat adott hangokra. Mi Baby Mozartot hallgatunk már egy ideje és nagyon bízom benne, hogy ha köztünk lesz ismerni fogja és könnyebben megnyugszik, elalszik, ha hallja... Szemei eddig csukva voltak, de mostanra már kifejlődött a retinája és ezen a héten már nyitogatni kezdi szemecskéit. El tudja különíteni a sötétet a világosságtól Ingrid barátnőm oldalán találtam egy "csodás" BogyóApu kísérletet, amikor zseblámpával bevilágított Bogyólánynak...természetesen TáltosApunak is tetszett ez a kísérlet! :))) Pasik...
A héten már érezhetőkké válnak a Braxton-Hicks kontrakciók, azaz a szülésre felkészítő méhösszehúzódások (segítik a méh növekedését, vérellátását). Ezek leginkább a menstruációs görcsökhöz hasonlatos izommozgások, esetenként pár perces keményedések. Nálam már hetek óta tapasztalható mindkettő, valószínűleg a pakolászás következményeként. Bár tényleg megpróbálok sokat pihenni, és a munkafolyamatok között mindig ledőlök pár percre. Azt is észrevettem, hogy ugyan még mindig jövős-menős vagyok, azért már csak napi egy dolgot esik jól bevállalni: ma postán jártam, holnap Diegos bevásárlás, szerdán barátnőzés. :)))
Nagyon pozitív dolog is ért ma: az elsők között volt ilyenbe részem, azért is említem meg! A postán csekkfeladásos sorban álltam, dögmelegben, idestova már jó tíz perce, mikor is odajött hozzám a posta biztonsági szolgálatától egy idősebb bácsi és szólt, hogy kismamaként álljak át soron kívűl a főpénztárhoz, ahol pillanatok alatt kiszolgáltak! Teljesen magható élmény volt, bár szerencsére nem kell sokat tömegközlekednem, de a 4-es-6-oson szerzett kismamás élményeim nem túl bíztatóak, sajnos! A metrósokról ne is beszéljünk...Nem akarom bántani az idősebb korosztályt, de simán félrelöknek egy ülőhely reményében...
Holnapra lesz narancs-nappalink, yuppi-héééé! :D
Pusszantás mindenkinek addig is!
Hozzászólások: