2007.12.16. 15:16
A második hét tapasztalatai
Az újabb hét elteltével újabb dolgokat tanultunk meg egymástól.
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
Az elmúlt két napban sikerült megtapasztalnunk, milyen az, ha a gyerekünk "túlpörög". Ha tisztába van téve, többszörösen megetetve, szórakoztatva, ha látványosan álmos és mégsem bír elaludni. És csak ordít és ordít és minden csak kisideig képes lekötni Őt. ( Ezzel egyidőben sikerült megtanulnom különbséget tenni sírás és sírás között...merthogy óriási különbség van köztük! Van a fájdalmas sírás, az éhesen ikegő sírás, a nyűgös foglalkozzvelem és nehagyjegyedül sírás, a nyűgös semmisemjó sírás és sejtéseim szerint még ezer másik féle lehet, most egyelőre csak ezeket tanította meg Hunc... :DDD) Széles palettát kipróbáltunk lelkes elsőgyermekes szülőkként és úgy döntöttünk, mi bebizonyítjuk a szakkönyveknek és a világnak, hogy márpediglen szeretettel és odafigyeléssel meg fogjuk tudni nyugtatni Hunort. Felváltva vettük fel, nyugtatgattuk, szépen és nyugodt hangon beszéltünk hozzá, figyeltük, hogy magyaráz (és próbáltuk kitalálni kusza mozdulataiból, hogy mire gondolhat?!) , ringattuk, simogattuk, melléfeküdtünk az ágyba, átkaroltam, hogy érezze a közelségem, összebújtunk, énekeltem neki, nagyokat ásított, majd újrakezdte az üvöltést... betettük a gyerekülésbe (legalább míg bekapok pár falatot, könyörgöm, ne ordíts! :S... ), abban ringattuk, kivittük magunk mellé a konyhába, de minden csak percekig használt... végül olyat tettem, amit magam sem gondoltam volna, hogy megteszek: beraktuk a kiságyba és egészen egyszerűen otthagytuk... a szívem szakadt meg a keserv énekétől (ezért hevesen elkezdtem mosogatni, hogy ne is halljam a kiszűrődő hangokat), könnyeim potyogtak, persze úgy, hogy HuncApu ne lássa, milyen gyengeszívű vagyok... és láss csodát: a pár tányér és pohár elmosogatása után, síri csönd fogadott... belopakodtam a szobába és Hunc édesdeden aludt feltett kezekkel a megadom magam poziciójában... álombanyugtatta saját magát... :) és mindösszesen 4 és fél órára sikerült kiütnie magát! :))) Következtetésként viszont levontam: sürgősen be kell szereznünk egy kengurut (vagy valamilyen babahordozót, amivel itthon közlekedhetek szabadon egyik szobából a másikba, miközben kismajmom rajtam lóghat ;) ), ha nem akarom magam a babaszobába szögezni végérvényesen! :DDD
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.16. 14:58
Ismét baba!
Újabb babával bővült baráti körünk: tegnap reggel megszületett Kármen második kisfia (megsürgetve egy kis facipeléssel ;) ), Szilárd, 3400 grammal és 54 centivel.
Büszke Apuka szerint Anyuka és kisfia mindketten jól vannak!
Isten hozott közöttünk!
3 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.14. 12:33
A védőnénink búcsúja...
Bizonyos időközönként a babás házhoz kilátogat a védőnéni, hogy megtekintse minden rendben van-e, azaz hogyan boldogul a kismama és gyakorlati tanácsokkal lássa el őt. Nálunk ma volt esedékes a védőnői látogatás és most már tudatosult bennem, hogy a fiamnak látens fehérköppenyes szindrómája van! :DDD Bárki, ha felugrik hozzánk, nem is kell találkozniuk sem, kicsifiam egy kisangyal, édesen alszik a kiságyában, mégha szopi idő is van, nem ébred, szóval egy igazi Tündérgombóc. Ha azonban "fehérköppenyes" teszi tiszteletét nálunk (gyerekorvos, védőnő) igazi kis nyűgpárnává lép elő. Tegnap a gyerekorvos ittjártakor adott igen intenzív hangot a pelus teletöltésének, majd mikor tisztába tettem, sugárban kaptunk még egy "adagot". :))) (a doktornőt első ittjártakor szimplán lepisilte Hunor és ha akkor nem adja át a gyereket egy komolyabb "csomaggal" is megtisztelte volna! ;) :D).
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
A szomorúság tárgya az az, hogy ismét búcsút vettünk egymástól a védőnénivel, jobb állásajánlat, melyet elfogadott... Szomorú vagyok, mert nagyon megkedveltük egymást... bár úgy váltunk el, hogy biztosan fogunk még találkozni és beszélgetni, de ugye az már nem olyan... és valamikor jövőhéten várható az immáron ötödik védőnőm felbukkanása. (bár azért abban megegyeztünk, hogy ő egy olyan jelentést ad le rólam, melyben az szerepel, hogy különösebb gondoskodást nem igényelek :))) )
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
2007.12.13. 17:13
Az abszolút kedvenc...
...nemcsak az enyém, a Huncé is.
Várandósságom alatt nagyon sok népdalt, gyerekdalt hallgattunk és nekem van egy olyan gyengém, hogy imádok énekelni, (tuti nem hibátlanul teszem, de imádok és gyakorlom is ezt mindenki legnagyobb örömére! :DDD), ezért Hunc rengetegszer hallotta a pocakban a kedvenc dalaimat (és tiltakozni sem igen tudott ellenük ;) )! Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznát veszem, de most már 2 egymást követő napon "bejött". Ha nagyon nyűgös, melléfekszem és halkan elkezdek énekelni, főként azokat a dalokat, amiket már pocakban is hallott! Van ilyenkor minden: Paff, a bűvös sárkány, Vuk, Csitári hegyek alatt, Cifra palota, Bújj-bújj zöld ág... jöhet bármi. És perceken belül úgy elalszik, hogy HuncApu akár fúrhat is a másik szobában! (most éppen karnisokat :DDD)
A mai nap stressze a gyerekorvos volt, aki a legnagyobb szentségtörést követte el Hunorka mérce szerint: akkor érkezett, miután Hunc evett és tisztába lett téve és éppen az igazak álmát aludta! Föl kellett ébresztenem, levetkőztetnem és a dokinéni megvizsgálgatta. Természetesen hevesen tiltakozott ezellen az attrocitás ellen. Mentségül legyen mondva, most egy ideig nem látjuk a gyerekorvost, mert ismét mindent rendben talált. Legközelebb beutalókat kell kérnünk tőle, a hat hetes Hunc ortopédiai vizsgálatára (csípőficam szűrés) és ugyanekkor hasi ultrahangra (főként ilyenkor a veséket nézik meg, hogy korán kiszűrjék, ha van valami gond velük).
2007.12.12. 19:16
Volt egy álmom...
... azaz ma éjjel sokféle álmom volt, mind kusza és érthetetlen, reggeli közben mégis elmeséltem egy apró részt a sok üldözős-pszichós közül HuncApunak... esküszöm, mindenjellegű hátsószándék nélkül (reggelente még nincsenek hátsószándékaim ;) ) Szóval, azt álmodtam, hogy kaptam egy arcbarnító szoláriumot tőle, és nekem ilyenem még sose volt. Mintegy mellékesen megkérdezte, hogy szeretnék-e egyet, mondtam, persze és tovább kavargattam a kávémat és rágcsáltam a zsömlémet és már újra ezerfelé szálltak a gondolataim. Ma HuncApu ügyintézős napot tartott, intézte a Hunc megérkezése körüli papírügyeket és próbáltam arra koncentrálni félálmomban, hogy minden meghatalmazást és személyes okmányt odaadjak neki (és hogy mihamarabb elinduljon, hogy picit még visszabújhassak az ágyba :D).
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
2007.12.12. 11:28
Esős napokon
Hunc nem csak a pocakban, hanem itt a mindennapi világban is frontérzékeny maradt. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a tegnap este. Az esti szopi, fürcsi és játék után vigasztalhatatlan maradt. Nyűglődött, nem fájt a pocakja, nem volt teli a pelus és mégsem bírt aludni. Órákon át nyekergett, percekre elaludt ugyan, hogy aztán felriadjon és felsírjon. Olyan zilált légvételeket produkált, hogy ha lenne légzésfigyelőnk, tuti beadta volna a törölközőt ma éjjel. Végül ismét anya-közelsége segített: magam mellé tettem éjszakára, ő meg szorosan mellémbújt, befúrva kisfejét a bőrömbe és így már el tudott aludni. Az éjszakai etetéskor meg simán vissza lehetett már tenni a kiságyába, aludt tovább.
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
2007.12.11. 19:30
A pöttyös labda...
Elkaptam a dobott labdát Ingridtől és sikerült össze is szednem pár pontba a kedvenceimet (szerintem a teljesség igénye nélkül és biztos kifelejtek valami igazán kedvencet ).1. első számú kedvencek az állatok. Pici gyerekkorom óta valamilyen formában részesei az életemnek. Míg a szüleimmel éltem kutyák, macskák, nyulak, csirkék formájában, mióta önállóan élek maradtak az igazán nagy kedvencek: a macskák. (bioágymelegítők :D) Nem véletlen az sem, hogy évekig dolgoztam állatorvosi rendelőkben és hogy HuncAput is itt ismertem meg... ;)
2. szintén dobogós a könyv, azaz inkább könyvek, minden mennyiségben és minőségben. Alap a Szepes Mária Vörös oroszlánja, de szépen megférnek a könyvespolcon a Harry Potter-ek , Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos versei is. (nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nagy kedvenceim a versek is. ) Mellékesen megjegyzem, mióta hazajöttünk a kórházból egyetlen bötüt sem sikerült még olvasnom. :D
3. imádom a színházat gyermekkorom óta. Ilyenkor már előző nap valami különös izgalom és bizsergés kerít hatalmába, ünneplőbe öltözik a lelkem is. És a régi
4. és igen én is szeretem a zenét, nagy kedvenceim Ákos és George Michael, de finom és nőies lelkem, néha kifejezetten igényli a Tankcsapda vagy a Belga romantikus dalait.
5. imádok táncolni, örök kedvenceim a latin-amerikai táncok. Várandósságom utolsó harmadában talán ez hiányzott a legjobban és most meg már alig várom, hogy újra mambóra főzhessem a paprikáskrumplit! (ilyenkor minden alapanyagot táncolva aprítok föl és teszek a lábasba és jobbszeretem ebbéli tevékenykedésemet egyedül intézni :D)
6. kedvenc italom a finom száraz bor. Örök kedvencek a somlói fehér borok és a villányi vörösek. Bulikon, szórakozóhelyeken a gintonic és campari-dzsúz csúszik a legjobban.
7. kedvenc évszakom a forró és tomboló nyár( talán, mert ekkor születtem, vérbeli oroszlánként :D) ... bár az ideit pocakosan szívesen kihagytam volna ;)
Ezzel a mozdulattal
After post:
- tudtam, hogy kimaradt valami: az örök kedvenc a spenót és a rakott krumpli!
2007.12.10. 13:16
Apa és fia
Úgy látom, kezd kialakulni a rendszer kiscsaládunk életében. Ebben igencsak Hunor-irányítás alatt állunk, de mint már említettem, kompromisszum-képesek lettünk. :D
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
A játékot követi a "bedugom-a-számba-az-öklöm-mert-már-ennyire-éhes-vagyok", és nagyokat nyögdös. Ilyenkor már a hangomtól is cuppogtat és ha a közelébe megyek, vagy óvatlanul megsimogatom az arcát bekapja az ujjamat és már szívja is, mint egy búvárszivattyú! :) Ilyenkor bemegyünk a hálószobába, megvacsizik és pár perc múlva már az igazak álmát alussza.
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
Hozzászólások: