2007.12.23. 19:48
Kanossza járásunk
- megkerestük a Mária utcai szájsebészeten az ügyeletes fogorvost. Kedves, kulturált fiatalember volt, aki miután belenézett a számba, megállapította, hogy szerinte nem a koronával van a baj (hogy mivel azt nem tudja), viszont keresnünk kellene egy éjjel-nappal nyitva tartó fogorvosi rendelőt (kapásból mondott is egyet-kettőt a környéken), mert ő igazából nem tud mit kezdeni velem, csak kihúzni tudná a koronát, mert se röntgene, se esetleges gyökérkezeléshez használható műszere nincs. (ez ott és akkor nem is igen tűnt fel, csak miután eljöttünk fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy akkor minek is van ő ott? mit tud ügyeletben csinálni, ha viszonylag az alapvető -röntgen- vizsgálathoz sincsenek eszközei?! csak fogakat húz és kész?! :S ).
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
2007.12.22. 13:01
Süthetnék-főzhetnék is, de ehelyett...
...inkább mást választottam! Szóval vannak bizonyos "kivételes esetek" (hívhatjuk Murphy törvényeknek is), amik rendszeresen tiszteletüket teszik az ember életében alaposan keresztbehúzva ezzel számításaikat. Vannak dolgok, történések, események, amik rendszeresen akkor esnek meg az ember lányával, ha éppen hétvége van, ünnepek jönnek... és szerintem bizonyos típusú emberek, sikeresen be is "vonzanak" egy-egy ilyen történést...
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
2007.12.21. 20:46
Sólisztgyurma
Szőlő receptjét követve ma délután én is elkövettem a sólisztgyurma elleni támadásomat. (a család legkisebbje a mai napon hagyott alkotnom, bár még nem vagyok teljesen kész, a dekoráció holnapra marad).
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Közelítve az év végéhez ismét jól esik számot adni és visszatekinteni az elmúlt egy évre:
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy éve a szilveszteri buli körüli bonyodalmakat szerveztük (ki vigyáz a macskáinkra, hiszen több napos bulira készültünk Bélapátfalván ?!), most meg alig várom az első hármasban töltött szilveszterünket
2007.12.20. 11:37
Délutáni lazítás
Tegnap vígasztalhatatlan napot tartott kisfiam. Azaz egyetlen percre sem volt hajlandó megválni tőlem. Úgy főztem vacsorát, néztünk tévét, ettem és indítottam el egy mosást, hogy közben rajtam lógott, mint egy kismajom (tényleg időszerű beszereznem egy hordozókendőt, mert a lassacskán 4 kilót elérő kisfiammal való súlyzózás kezd megviselni ;) ). A mászkálástól persze bealudt, de mihelyst letettem, 5 percen belül felébredt és visszakönyörögte magát hozzám. Hogy mi volt ez, nem tudom. De az esti vacsi után már békésen szuszmákolt a kiságyában. Anyás napja volt! :)
10 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.18. 19:34
Minden napi felháborodásunk...
Koradélután, miután Huncot megetettem és elaltattam, gondoltam szánok magamra is pár percet a fürdőszoba terén. (hogy nőcisebben érezzem magam gondoltam arcpakolok, beszárítom a hajamat és jó alaposan tetőtől talpig bekrémezem magam :D)).
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
17 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.17. 19:45
Apró csodáim
Kedves Jézuska!
Idén már megkaptam a lehető legszebb karácsonyi és mindennemű ajándékomat ebben a kicsi lelkemből lelkedző csomag személyében, de azért olyan jó lenne:
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
Hozzászólások: