cucka 2008.06.13. 16:42

Ingerszegény környezet

HuncApu szerint ingerszegény környezeteben élünk, mi kettecskén Hunorral. Ennek érdekében tegnap délután és ma délelőtt mindenhová magával rángatott minket. Hm, nem tudom mire gondolt, talán a kocsiban eltöltött gazdag káromkodásokkal és stresszel telt levegőre? vagy éppen, hogy mindketten csücsüljünk egy állatorvosi rendelő műtőjébe, ahol semmihez sem érhetünk hozzá és nézhetjük, hogyan operál Apu? vagy kocsiban ülve várjuk amíg ő ügyeket intéz? Mindenesetre ezért lemondtuk a tegnapi valamint a mai csajos programunkat... (azért egy koradélutáni Pocakos Macsek család még belefért... nagyon jó volt látni őket, Anyuka is és Nórka is tüneményesek, sajna kevés időnk volt -annak ellenére, hogy közel egy órán át egy bolt előtt ácsingóztunk- de tudom, ebből a találkozóból is lesz "legközelebb" :D )

Nem érzem sokkal ingergazdagabban magam, bár fáradtabban klasszisokkal...

Sokat tanultam ezalatt a 2 nap alatt emberekről, barátokról, kapcsolatokról... nem biztos, hogy mindig az az igaz barát, aki csak a bajban képes melletted állni és együtt szenveditek át magatokat a mindennapokon, hanem sokkal inkább az, aki veled tud nevetni, ha boldog vagy és aki veled örül, mert látja, hogy jól érzed magad a bőrödben... az elvesztés, mindig egyfajta megfoghatatlan fájdalommal jár... titkon, reméltem, neki is pont annyira hiányoztam, mint amennyire Ő nekem... közhelyekbe sűrített ki nem mondott szavak... nincs időm...

Talán mégiscsak igaza van HuncApunak, sokszor én erőszakolom ki egyes emberek barátságát, arra gondolva, szükségük van rám, csak nem mernek nyitni felém, holott lehet, hogy ez is csak rólam szól, arról, hogy nekem van igazán szükségem a szeretetre, az elismerésre...

A bejegyzés trackback címe:

http://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr37518708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

micka · http://www.csupasagok.freeblog.hu 2008.06.13. 20:04:07

Kicsi, az ember sokmindent tesz szeretet és elismeréséhségében, de azért olyan is előfordul mikor egyszercsak rájösz, hogy a másik embernek teljesen más fogalmai vannak a barátságról, más határok között mozog.
de ne keseredj el, a szeretet az egyetlen ezen a világon ami nem vész kárba. ja és az energia. ami nem vész el, csak átalakul:-) => a szeretet az egy óriási pozitív energia.
szóval ne aggódj, ne változz, ezért semmiképpen sem. sokan vannak olyanok, akik - mert nekik éppen nehéz az élet - nagyon irigyek tudnak lenni más boldogságára. ahogy téged ismerlek, te meg úgy tudsz sugározni a boldogságodtól, hogy annak tényleg csak örülni lehet vagy annyira irigyelni, hogy csuda.
a lényeg, hogy ne vedd magadra, nem veled van a baj.

(megnyerem a leghosszabb komment címet?;-)

Zsibrák 2008.06.13. 22:19:46

Az utolsó bekezdésedet akár rólam is írhattad volna...

Veronika · http://www.vellovicsveronika.blogspot.com 2008.06.13. 22:56:57

Jut egy kis időm írni, csak olvasok olvasok mindig, írni viszont...
Rég bezséltünk, jól vagytok?

Ingerszegény-gazdag környezeten jót röhögtem :):):)

Baybee · http://baybee.freeblog.hu 2008.06.14. 00:23:35

Igen, a barátság az egy elég szubjektív fogalom. Mint tudjuk, és tapasztaltuk nem mindenkinek jelenti azt, amit nekünk... De ez már legyen az ő bajuk. És, aki elmegy azt el kell engedni, az nem volt soha igazi barát.

Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.06.14. 08:03:12

Tőlem erőszakold csak ki! AKAROOOM!
Egyébként pedig csatlakozom Zsibihez, de mi nagyon szeretnünk és itt vagyunk Neked!

nani · http://nanye.blog.hu 2008.06.14. 08:36:30

Mintha én mondtam volna. Azt hisszük, hogy a barát örül a boldogságunknak és ragyogó arccal mesélünk neki, aztán kiderül, hogy a lelke mélyén meg tudna fojtani amiért Neked jó, neki meg nem. Én is azt hittem a barát az örömben is az... Hát tévedtem. Na persze vannak kivételek és ezeket a kivételeket kell megbecsülni nagyon, a többit el kell engedni. De nekünk szükségünk van Rád, személyszerint nekem így ismeretlenül is.

Bea 2008.06.14. 09:19:20

Nem tudok elképzelni olyan embert, akinek ne lenne szüksége egy olyan életvidám, humoros, pozitív energiákat sugárzó barátra, mint Te vagy. Ha mégis akad ilyen, hát az meg is érdemli, ha eldobja a barátságodat, az nem is érdemelte meg soha igazán.
Nekünk itt ismerősen és ismeretlenül is fontos vagy!

rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.06.14. 22:54:35

Drága Cucka, én bevallok valamit NEKED!! Tőlem nem erőszakoltad ki, mert én már akkor kedveltelek, mikor még csak igy blog formában ismertelek..de most, hogy már személyes találkozásunk is volt...a barátnőmként emlegetlek, persze csak akkor, ha nem bánod!!??

Pocakos Macska 2008.06.14. 23:33:54

Te egy tüneményes nő vagy, aki pedig menni akar azt tényleg engedni kell... Amit leírtál azt én is írhattam volna, én egy emberbe csalódtam hatalmasat. De túl kell ezen lépni és nyitottnak maradni. És igen, lesz legközelebb és megpróbálom kordában tartani Nórit, hogy ne rabolja el a Fiad összes játékát :D
HuncApunak is vannak fogalmai eszerint az ingerszegény környezetről :D

Csillagbaba · http://csillagcsalad.freeblog.hu/ 2008.06.15. 07:49:40

Hűűha! Remélem NEM rólam írsz, bár csatlakozom Ingridhez! Tőlem igenis ERŐSZAKOLD KI!!!!!
És Baybee-nek is igaza van, mert nagyon más ez a szó minden egyes embernek! Nekem nagyon hiányzol és nagyon szeretnék végre feljutni Hozzátok ezért épp szervezem is már az egyik szombatomat! ;)

Hópihe 2008.06.15. 10:06:00

Szia Cucka!

Nagyon jó ez a téma! Sok igazság van abban, amit a Többiek leírtak, én is nagyot csalódtam több barátomban is. Nálam van egy rangsor: Ismerős, Haver, Barát, aki IGAZ barát. Na nekem ez az utolsó nincs, a többiből van, és bár még fiatal vagyok (19,5 :D) és lehetnek még ilyenek, de akkor is. Suliban mikor végeztem azt mondta "barátnőm", hogy majd tarjuk a kapcsolatot... 2 emailt írt, abban is azt, hogy neki milyen rossz a főiskolai élet(buli, buli és esetleg egy kis tanulás). Én nem mentem tovább akkor (most járok Pénzügyi, és számvitali ügyintézőire) dolgozni jöttem, 1 éve állok a saját lábamon függetlenül szüleimtől. Itt kinn a hotelbe talán egy kollégám van akit talán barátnak mondhatom, mert Ő tényleg mindig melletem állt örömben, bánatban, együtt örültünk, még akkor is ha a másiknak rossz volt, és együtt sírtunk, még ha a másiknak jó is volt.
Én nagyon örülök, hogy tavaly novemberben megtáltalak benneteket, (google babakocsi címszó alatt kidobott Téged és Pöttöm Pannit) azóta ha öröm van Veletek örülök, ha rossz van Veletek együtt érzek...
Aki pedig nem becsül meg Téged és a barátságod, az tényleg nem is volt barát

Nagyon Szeretlek Benneteket, még így ismeretlenül is!!!!! Nagy puszi Nektek!!!! Hópihe

cucka 2008.06.15. 12:19:14

Köszönöm, hogy megosztottátok velem a véleményeiteket, gondolataitokat. Nehéz a szív dolgaiban okosnak lenni és higgadtan mérlegelni... szerintem nem is lehet igazán. Életünk (útunk) során sok emberrel kerülünk kapcsolatba, nincsenek véletlenek, mindenki valamiért érintkezik velünk, tanulunk tőlük és mi is tanítunk, adunk nekik valamit, így kölcsönösen alakítjuk egymást. Vannak akikkel egy hosszú útszakaszt teszünk meg, bérletet váltunk egymásnál és van akivel csak egy megállónyit utazunk, de mindenképpen jó együtt lenni vele, formálódik személyiségünk és ezáltal mi is formáljuk Őt. Persze, minden elválás sérülést és fájdalmat okoz, de meg kell tanulnunk ebben is meglátni a szépséget... Valahol olvastam egyszer, hogy ahol Isten becsuk egy ajtót, ott nyitva hagy egy ablakot... és ez így is van rendjén, mint ahogy az a fájdalom is, ami azzal a bizonyos ajtóbecsukással jár...
Mégegyszer köszönöm a szavaitokat és külön köszönet azoknak a személyes (és virtuális!) barátoknak, akikre már nem kell ráerőszakolnom magam, mert részt kérnek az életemből, életünkből. :)