Miután tegnap megírtam a kis élménybeszámolónkat, készülődni kezdtünk, dédilátogatni kórházba, harisnyaszerző körútra, (aminek persze egy pezsgőszínű mélyen dekoltált otthagyhatatlan fölső is áldozata lett). HuncApuval elváltak útjaink, a vásárlásos résznél halaszthatatlan hazamehetnékje támadt, mindeközben Huncos édesdeden aludt a kocsiban. Mivel szorított az idő, most valóban egy szűk órácskára szabadulhattam el, meg is lepődtem, amikor cirka félóra múlva hitös uram a hollétem felől érdeklődött, (hol lennék? a próbafülkében, már úton vagyok, drágám!) háttérzajként egy rekedtre ordítotthangú Hunorral. Hittem is meg nem is, hogy semmit sem tud kezdeni Huncossal, de azért sietősebbre vettem a figurát. Hazaérvén egy tésztaképűre dagadt bömbölő kisembert találtam a megtépázott idegrendszerű Apuka kezében. És tényleg semmise volt jó, se vígaszcici, se ölbenlevés... Egy adott ponton túl olyat mondtam, amit magam sem gondoltam volna, hogy valaha is elhagyja a számat: én inkább így nem indulok el sehova, hiszen semmi értelme. Hunor olymértékben felhergelte magát, hogy már öklendezett, és komolyan azon gondolkodtam, vajon nem fájhat-e valamije, hogy ennyire sír?!

Bedobáltam a dolgainkat egy nagy táskába (mint utóbb kiderült éppen a lényegeseket felejtettem ki), Hunor dallamosnak egyáltalán nem nevezhető hangkísérete mellett. A gyámügy látogatását bármelyik percre vártam, főként azután, miután HuncApu elindult gyermekével előre és a hálószobánkba a falakból sugárzott Hunor velőtrázó üvöltése, miközben ők a lépcsőházban jártak, több emelettel alattunk. (a panellakás előnyei ugyibár...)

Az utcáról is tisztán felhangzott érces férfihangja, mint a Süsüben, nyíltak is a szemközti ablakok azonnyomban. A kocsiba beülve, mintha nem is ugyanaz a gyerek szemezett volna velem mosolyogva... talán az első kanyarig bírta ébren... A templomi esküvőre mellbedobással estünk be, úgy is fogalmazhatnék, mi vezettük fel a menyasszonyt, ugyanis csak pár lépéssel jött mögöttünk. Talán mondanom sem kell, hogy a fényképezőgép itthon maradt (pedig olyan szép volt a kismami-menyasszony...), akárcsak a bébiőr és Huncos babavízzel gondosan feltöltött cumisüvege is. Viszont: a lagzit ismételten csodásan bírta, nagyokat táncolt és korán eltávozott aludni (fél 10-kor). Ha rajta múlt volna átalussza az egész éjszakát, de magossarkoktól elszokott anyukája az egyik éjszakai ellenőrzés során, majdnem beesett a fia mellé, mentendő a menthetetlen az ágyába kapaszkodott, ezzel jókorát rántott rajta, amire még a holtak is felébredtek volna!

Öszességében ismét jól viselkedett a Manó, bár az előzményektől igazán megkímélhetett volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andy 2008.07.20. 20:27:00

Sajnos ez Murphy torveny:minnel jobban sietsz a gyermeked annal jobban produkalja magat....na de minden kibirhato,

Válasz erre 

Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.07.20. 21:08:17

Drága Barátnőm! Semmi sem működik problémamentesen egy kis pelenkás (i) mellett... ezt már megszokhattad ;)
Sok boldogságot az ifjú párnak!

Válasz erre 

Lyndy 2008.07.20. 21:18:39

Azért adott okot az aggodalomra ez a kisember. De legalább jól sikerült az éjszaka. .-))

Válasz erre 

masika · http://farkaslili.mlap.hu 2008.07.21. 09:32:30

Van ilyen mikor semmisenemjó, de az autó ringató hatása néha csodákat művel:-)
Azért remélem jól telt az estétek, az ifjú párnak Sok Boldogságot:-)

Válasz erre 

Pocakos Macska 2008.07.21. 15:05:09

Vannak ilyen helyzetek, remélem nem túl gyakran lesz részetek benne!
Örülök, hogy a lagzi jól sikerült, sok boldogságot az ifjú párnak!

Válasz erre 

Mazsola01 · http://www.mazsola01.freeblog.hu 2008.07.21. 15:36:53

Mire meglett a netünk, ti is haza értetek, így időben :))
Jó olvasni, hogy HuncApu betegsége ellenére is jól sikerült a kiruccanás, és nagyon szép helyeken jártatok! Személyes találkán kéretik azért részletesebben is beszámolni a napokról majd! ;)
(Mazsiapu megnézegette a blogot, illetve Hunc képeit, és el van/volt ájulva, hogy lesz egy ilyen Manónk nem sokára :))

Válasz erre 

LiliBogár 2008.07.21. 20:23:09

:) Ez már csak szokott így lenni ;)
2x maradt kicsinek apára, de valamilyen okból mindig felébredt és összeszarósan üvöltött :-S Ne gondoljuk, hogy mehetünk akárhova nélkülük ;) :)
Puszi

Válasz erre 

Bingi 2008.07.22. 13:46:08

Örülök, hogy végül minden jól alakult és, hogy a bokádat se törted ki:)) Sajnos nekem is vissza kell szoknom a magassarkúkhoz....:)

Válasz erre 

rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.07.23. 13:03:48

Végre itthon vagytok, annyira hiányoztak már az irásaid... Milyen ruci diszelget rajtad a lagzin??

Válasz erre 

cucka 2008.07.23. 14:31:31

Lányok, látszik, hogy Hunc a mi vérünk, az éjszakai bulikat nagyon jól tolerálja, sőt, mondhatnám, határozottan kedveli! ;)
Mazsi, már alig várom, hogy újra lássalak! :)
Kriszta: egy fekete rövid naci, hozzá a bizonyos frissen zsákmányolt mélyen dekoltált pezsgőszínű fölső! :) Ti is nagyon hiányoztatok!!!

Válasz erre 

Cukiék · http://www.torokpanka.mindenkilapja.hu 2008.07.23. 16:42:57

Nektek biztosan nem volt túl mulatségos, de én olyan jót nevettem az írásodon:-) puszi

Válasz erre 

Csillagbaba · http://csillagcsalad.freeblog.hu/ 2008.07.23. 20:32:22

Nagyon szeretem a stílusod! :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: