2008.01.04. 17:03
Olvasás-szomj
Terhességem utolsó fázisában, mikor már az alvás se volt az igazi és napközben sem tudtam annyira elfárasztani magam, hogy végigaludjam az éjszakát, rengeteget olvastam. Voltak olyan éjszakák, hogy simán kiolvastam egy könyvet, és kb. félig elolvastam egy másikat. Amióta hazajöttünk a kórházból, gyakorlatilag mostanáig egy betűt sem volt időm, kedvem, erőm olvasni. Talán még egy leheletnyi bűntudatom is volt, ha mégis belelapoztam valamibe, úgy éreztem az olvasásra szánt időt Hunortól veszem el... vagy valami ilyesmit éreztem... olyan gyermekágyas-frissanyukás-vadgondolatok voltak... Mióta kiscsaládunk macskástúl-tengerimalacostúl összeszokni látszódik, egyre több idő jut magamra is. Már nem futok Hunor minden rezdülésére a kiságyához, nem őrzöm éberen az álmát, megszoktuk egymást. Már napközben is elmerek menni zuhanyozni, ha egyedül vagyok itthon, nem félek Huncot magára hagyni (igaz viszem a bébiőrt magammal, de mégis! ;) ), és így szép lassan visszatért az olvasási igényem is. (még mindig jobb, mintha valamely jólsikerült tévécsatorna brazil szappanoperáira kattantam volna rá :D). Hosszas lelki tépelődés után, úgy döntöttem, lassan visszatérek az itthoni munkához, mint régen, ha Hunc az elkövetkezendő napokban is ilyen türelmes és angyali kismanó lesz. (végül is folyamatosan dolgozgattam mióta itthon vagyok, voltak eddig is kisebb munkáim). Szóval, kezdem
...egy dolgot leszámítva: mindent átáztatok, annyi tejem van... néha már úgy érzem magam, mint egy igazi Holstein fríz ...és Hunor erősíti is ezt bennem: mihelyst meghallja a hangom vagy megérzi az illatom, ha HuncApu kezében van, azonnal cuppogtatni kezd vagy bekapja az öklét vagy az alkarját és cuppogva adja tudtunkra, hogy fölismert... :)))
2008.01.02. 18:35
1 hónap
Egy hónappal ezelőtt éppen a szülőszobában voltam. Akkor még azt hittem, reggelre megszülöm a kisbabánkat... már igencsak erős fájásaim voltak (hála az oxitocin jótékony hatásának), fájások közt még telefonálgattam, sms-eket küldözgettem, modern kori vajúdó nőként... akkor és ott csak arra tudtam gondolni, minden egyes fájás egyre közelebb visz ahhoz, hogy végre a kezemben tarthassam Hunort, hogy végre megismerhessem a pocaklakómat személyesen is... Most pedig Vörösbegy van soron... érte izgulhatunk... Volt már egy "beriasztása", most pedig nagyon várjuk a híreket... mert bármikor bármi elkezdődhet... ahogy Hunc engedi nyitogatom Erika oldalát és próbálom nyomonkövetni az eseményeket...
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
2008.01.01. 17:31
Első igazi sétánk
A gyönyörű hóesésben kedvet kaptunk egy olyan igazi sétához. Délután bepakoltuk a kocsiba a babakocsit és nekivágtunk! Nagyon szép élményben volt részünk és Hunor sem gondolta úgy, hogy aludnia kéne, az egész séta alatt figyelt, ismerkedett az új illatokkal, hangokkal. Pár hópihe az arcán is landolt, ilyenkor édesen hunyorgott és nagyon furi arcot vágott hozzá!
Pocifájásra, elég sajátos módszert találtam ki (bár lehet, hogy már ezt is kitalálta előttem valaki, mint a szárazfürdetést! ;) ): kamilla teát iszom elég nagy mennyiségben (egy-két teáskannányit) . Nem tudom ennek a következménye-e vagy sem, de Hunc gyönyörűen végigaludta a délutánt, az éjszakát és ma is tündérmackóként viselkedett! Megszűntek a görcsei és újra hangos rotyogás jellemzi a szopizás utáni perceket! (pedig picit bűnbe is estem: egyszerűen muszáj volt a szilveszteri lencsét megkóstolnom! :D)
Hozzászólások: