2008.03.23. 12:07
A mi Ünnepünk
Az esti parti oly fergetegesre sikeredett, hogy HuncApuval kilátásba helyeztünk egy fájdalmat tompító kúp elhelyezését Huncmester popójába.Tanakodtunk, hogyan is kellene ezt felhelyezni, a dolog lényegi mivoltát természetesen szívesen ruháztam át HuncApura, aki HuncNagyitól kért telefonos segítséget. Kisangyalunk ezidőtájt a pelenkázó tetején üvöltötte rekedtre magát, miközben én simogattam a kézfejét és türelemre intettem, mert nemsoká érkezik a felmentő sereg egy végbélkúp formájában.
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
Hogy mitől, máig nem tudom, de ekkor elhalkult, kiküldött egy újabb macicsaládot az éterbe (már nem számolom, de talán a 6. lehetett). Egy gyors vacsoraidőnyi haladékot adtunk Huncnak, hátha küldene még medvéket ideki, aztán tisztába tettem és következett volna a HuncApu által kézmeleggé szorongatott kúp felhelyezése, de ez a tortúra elmaradt... ugyanis Hunc meg se mukkant többet, csak nagyon fáradt mosollyal és pici piros szemekkel ásítgatott. Összenézve újabb döntés született: megpróbáljuk a lehetetlent, lefektettem a Mancit, aki azonnal elaludt, hajnal negyed 5-ig. Ez ám az igazi Csodaszer, már maga a látványa is kellő hatással bír! :)
Nyálazni nyáladzik továbbra is, de most úgy tűnik nem fáj a fogínye. Ezért ma útrakelünk Dédihez, Nagyihoz húsvétolni.
Sonkafőzés előtti "tájkép":
Ezúton kívánunk Mindenkinek nagyon Boldog és Meghitt Ünnepeket, Hölgyolvasóinknak sok vidám csokinyuszit és locsolók tömegét (már aki igényli ;) ).
Különkérésre: Hunor virtuális parfümfelhőjét küldi Lányainknak hétfőre! ;)
13 komment
Címkék: ünnepek hunorfotó
2008.03.22. 13:03
Karikás szemű, nyűgös anyuka HuncÚr módra
Hozzávalók:
- egy párhónapos, esetleg fogzó, de mindenképpen igencsak aktív, nagyhangú, erős mozgásigyénnyel megáldott csecsemő, aki éppen hangszínskálája határait és annak hatásait próbálgatja, nyűgösködéssel gazdagítva
- egy már nem annyira kezdő, de még mindig minden trükknek bedőlő gyakorló anyuka
- egy jól alvókával megáldott apuka
Elkészítés:
- kedves gyakorló anyuka, képzeljen el olyan éjszakát, amilyenre mindig is vágyott... illetve helyesbítenék, amilyenre az utóbbi hónapokban vágyott, értem ezalatt az átaludt, nyekergéstől és etetéstől mentes éjszakát és higyje, hogy a ma esti az ilyen lesz. Bár gyanús jelek vannak, kisded már koradélután óta nem ébredt fel, de bízzon benne, csak a bevásárlástól, a hatalmas sétától ilyen.
- lefekvés előtt csobbanjon egyet egy nagy kád forró vízben, kényeztetve testét és lelkét egyaránt, közben rakja körbe a fürdőszobát apró mécsesekkel, mint hajdanán. (szabad meditálni is!) és miközben gyanús nyekergések szűrődnek ki a hálószobából, próbálja meg kizárni az agyából a hangokat, megnyugtatván önmagát, ez csak a víz, a szomszédtól jön...stbstb.
- amikor már jó alvókával megáldott apuka is kissé ingerülten kérdezi, hogy "pacsázol?", akkor már el lehet hinni, hogy mégiscsak jól hallottuk az előbb, angolosan és ráérősen kikászálódunk az illatos habokból, kényelmesen megápolgatjuk testünket, majd besikkanunk a hálószobába, ahol azt hisszük már mindenki békésen alszik, de nem egy manó pislogva lesi minden mozdulatunkat az ágyban, miközben álombanlévő apuka odanyújtott kezét matatja.
- még mindig fő az optimizmus: a vígaszciciben még sosem csalódtunk, kisded mellrehelyez, pár mély és kiéhezett nyelés után, kisded félálomba merül, szája még megremeg, ez az, ilyenkor kell leapplikálni és csöndben visszahelyezni a kiságyába. Megtörténik, anyuka, elégedetten visszadőlhet az ágyba, villany leolt, igazgatunk egyet a párnán, mély levegő és jöhet a pihentető alvás, amikor tudjuk, hogy másnap nem kell korán kelni, mert nem dolgozunk, maximum itthon takarítunk. És ekkor előbb halk nyögdécseléssel, majd egyre erőteljesebb hangorgánummal kisded közli, ő mégsem aludna.
- és ez a monoton folyamat reggel 6-ig óránként, másfél óránként ismétlődik (megspékelve anyuka esti bezabálásának az eredményével = óránkénti, természetesen ellentétes időközönkénti működésben, mint kisdedünk, mosdójárattal. Egészen egyszerűen nem bírtam ellenállni a zöldséges tejszínes kutyvaszmányomnak)
- és a mai nap folytatódik... seholse jó, csak anyának ölébe!
2008.03.20. 13:54
A Bourne rejtély
Fény derült, hogy csöpp fiam, mért nyelvnyújtogat, nyáladzik, rágcsál, szopogat, pirosodik az álla, kiütéses az arca és enyhe hasmenése van, valamint meggyőződésem, hogy picit megfázott (mint megtudtam, ez is lehet a fogzás egyik tünete, csak idáig még nem jutottam a szakirodalommal, mert azt hittem ráérünk erre még), cicin nyammog... védőnéni tanácsára kitapogattuk, és alul -nem középen, ahol illene- duzzadtabb a fogínye. Valószínűleg beindult a fogzása a doktornénink szerint is. Mindeközben, sikerült lencsevégre kapnom egy pici olyan nyelvnyújtogatós-sziszegőst (most viszont én sem bírtam már csendben maradni!):
10 komment
Címkék: videó hunc fejlődés
2008.03.19. 22:31
Összefoglaló az elmúlt napokról
A pogánytalanítás (természetesen Zoltán tette), akkora sokkot okozott csöndes kis életünkbe, hogy miután ma hazaértünk, (azaz már útközben is volt egy sejtésünk erről), kiderült, hogy egészen pontosan egyetlen darab keresztelős fotónk sincs! Van viszont borospincés borozgatós HuncApuról! (az úgy volt, hogy addig készülgettek jobbnál jobb fotóapparátusokkal, jobbnál jobb minőségben a fotóink, és az adathordozók is cserélgetve lettek, mígnem a mi kártyánkon nem maradt egyetlen fotó sem!), de szerencsére a Zanyósom még ottlétünk alatt átdobott pár fotót, a többit pedig apránként kapom. (cd-n, innen-onnan ;) )
Tehát szombaton korán keltünk és gyakorlatilag bepakoltuk az egész lakást, úgy, hogy mi el sem fértünk a csomagtartónkban, egy-két dolgot a konvoj további résztvevőihez is be kellett pakolnunk.(természetesen most sem sikerült a megbeszélt időpontban elindulnunk). Simán 2-3 hétre elegendő ruhaneműt pakoltam Huncnak, de ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, alig maradt itthon ruhája (sosem lehet tudni alapon), de velünk tartott a játszószőnyege, a mózeskosara, a kis hálózsákja (hogy aztán mellettem aludjon az ágyban az én takaróm alatt). Ismét sikerült jópár olyan dolgot magunkkal vinnünk, amit ki sem bontottunk ottlétünk alatt, viszont könnybelábadó szemekkel és elcsukló hangon válaszoltam, ha HuncApu megkérdezte, hogy minderre valóban szükségünk lesz.
Hunormanó -mint mindig-, most is jól viselkedett egész úton. Hol aludt, hol evett (hihetetlen etetési technikát fejlesztettünk ki a kocsiban, bekötve, menet közben), jókedve töretlen volt. Kihasználva Hunc alvásait, az aktuális kölcsön pszicho könyvem részleteivel ostoroztam HuncAput és barátját, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
És aztán a nagy napon, azaz vasárnap, a kitűzött időpont az istentisztelet után, 10 óra környékére tevődött. Erős félelmem volt: Hunor általában ekkor szokta a délelőtti sziesztáját tölteni és még nem volt rá precedens, hogy az ébresztést jól viselte volna. Két esélyes volt a dolog: vagy nagyon jó kedvűen zajlik a keresztelő, vagy nagyon nyűgös lesz! Próbálgattam én ugyan kitologatni az alvási-ébrenléti idejét, de bármivel is próbálkozom, egy dolog mostanra kialakult: Hunc reggel fél 7-7 magasságában felébred, elmatinézgat, majd 9-fél 10-től délig alszik. A keresztelőre várakozva egy kivüleső helyiségben, Hunor elaludt, és ekkor jöttek értünk, hogy Keresztanyu kapja föl a kisdedet, mert bevonulunk. (én még ugyan tettem egy heroikus kísérletet arra, hogy kivételesen nem tolhatnánk-e be a babakocsiban?!, de csak megmosolygást kaptam válaszul). Szerencsére Hunor érzete a vállain a terhet, és a szertartás alatt közömbösen ébredezett nagyokat ásítva.
A fejére öntött szenteltvíz sem hozta ki a sodrából, inkább érdeklődve figyelt, egyedül a szertartás végén felcsendülő himnuszba kapcsolódott be érces férfihangjával. Amint vége lett és kiszállingóztunk a templomból, már ismét az én kis tündérgombóc kisfiam lett belőle, aki ilyen mosolyokat dobált lelkes közönségének:
Tehát szombaton korán keltünk és gyakorlatilag bepakoltuk az egész lakást, úgy, hogy mi el sem fértünk a csomagtartónkban, egy-két dolgot a konvoj további résztvevőihez is be kellett pakolnunk.(természetesen most sem sikerült a megbeszélt időpontban elindulnunk). Simán 2-3 hétre elegendő ruhaneműt pakoltam Huncnak, de ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, alig maradt itthon ruhája (sosem lehet tudni alapon), de velünk tartott a játszószőnyege, a mózeskosara, a kis hálózsákja (hogy aztán mellettem aludjon az ágyban az én takaróm alatt). Ismét sikerült jópár olyan dolgot magunkkal vinnünk, amit ki sem bontottunk ottlétünk alatt, viszont könnybelábadó szemekkel és elcsukló hangon válaszoltam, ha HuncApu megkérdezte, hogy minderre valóban szükségünk lesz.
Hunormanó -mint mindig-, most is jól viselkedett egész úton. Hol aludt, hol evett (hihetetlen etetési technikát fejlesztettünk ki a kocsiban, bekötve, menet közben), jókedve töretlen volt. Kihasználva Hunc alvásait, az aktuális kölcsön pszicho könyvem részleteivel ostoroztam HuncAput és barátját, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
És aztán a nagy napon, azaz vasárnap, a kitűzött időpont az istentisztelet után, 10 óra környékére tevődött. Erős félelmem volt: Hunor általában ekkor szokta a délelőtti sziesztáját tölteni és még nem volt rá precedens, hogy az ébresztést jól viselte volna. Két esélyes volt a dolog: vagy nagyon jó kedvűen zajlik a keresztelő, vagy nagyon nyűgös lesz! Próbálgattam én ugyan kitologatni az alvási-ébrenléti idejét, de bármivel is próbálkozom, egy dolog mostanra kialakult: Hunc reggel fél 7-7 magasságában felébred, elmatinézgat, majd 9-fél 10-től délig alszik. A keresztelőre várakozva egy kivüleső helyiségben, Hunor elaludt, és ekkor jöttek értünk, hogy Keresztanyu kapja föl a kisdedet, mert bevonulunk. (én még ugyan tettem egy heroikus kísérletet arra, hogy kivételesen nem tolhatnánk-e be a babakocsiban?!, de csak megmosolygást kaptam válaszul). Szerencsére Hunor érzete a vállain a terhet, és a szertartás alatt közömbösen ébredezett nagyokat ásítva.
A fejére öntött szenteltvíz sem hozta ki a sodrából, inkább érdeklődve figyelt, egyedül a szertartás végén felcsendülő himnuszba kapcsolódott be érces férfihangjával. Amint vége lett és kiszállingóztunk a templomból, már ismét az én kis tündérgombóc kisfiam lett belőle, aki ilyen mosolyokat dobált lelkes közönségének:
A keresztelő után átvonultunk egy helyi étterembe, ahol még órákon át folyt a lakoma, a beszélgetés, legnagyobb csodálatomra Hunor nagyon derekasan helytállt. Hatalmasat szopizott és még hatalmasabbat aludt (és természetesen macizott, mindenen átfolyósat... volt nálunk csereruha :DDD). Gyerekek is voltak körülötte, akik nem mindig a legfinomabban nyúltak hozzá, de egy-egy gyömöszkölés után, kacarászva várta a következőt(?!)
A legújabb tudománya, ezt ígérem, igyekszem lencsevégre kapni, mert nagyon vicces: valaki nyújtogathatta neki a nyelvét, mert Hunor megtanulta kinyújtani a sajátját és mivel látja, hogy ezzel tetszést arat, sziszegve nyújtogatja a nyelvét, miközben fuldoklik a röhögéstől (meg mi is!).
A legújabb tudománya, ezt ígérem, igyekszem lencsevégre kapni, mert nagyon vicces: valaki nyújtogathatta neki a nyelvét, mert Hunor megtanulta kinyújtani a sajátját és mivel látja, hogy ezzel tetszést arat, sziszegve nyújtogatja a nyelvét, miközben fuldoklik a röhögéstől (meg mi is!).
Hozzászólások: