cucka 2008.01.20. 17:16

Séták

Tegnap HuncApu egyáltalán nem önös érdekből sétálni invitálta kis családját a  Pilisbe. Ha szemfülesebb vagyok, átláthattam volna  a szitán, hogy szemerkélő esőben miért is kell nekünk egészen a Pilisig kiautózni, hogy ott sétafikkantsunk Hunccal terepgyakorlaton (erdőben) a babakocsival. Mire Kesztölcre értünk (még itt sem volt gyanús semmi :D), már nem csak szemerkélt, hanem monoton őszi stílusban zuhogott az eső. HuncApu romantikusan nosztalgiázott: nyáron nagy pocakkal itt ebédeltünk útban Klastrompuszta felé... aztán meg is állt az étterem parkolójában (még végig is futott az agyamon, hogy vajon most, hogy akar Huncostul ittebédelni?!) ... közben mintegy mellékesen rákérdezett, hogy emlékszem-e, hogy itt milyen finom bort vettünk?! (na, itt azért már kapisgáltam valamit, mégse ma jöttem le a  falvédőről :D). Szóval bement, vett pár palack bort, addig én megetettem Huncot, majd továbbindultunk. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ismét bortúrán veszünk részt, meg is találtuk a HuncApu által interneten kiszemelt pincészetet, ahol nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Egy kedves, fiatal pár, családi pincészetébe tévedtünk, ahol a maguk készítette boraikat kóstoltuk, majd vásároltunk is belőlük. Sokat beszélgettünk, Hunc a  végére benyűgösödött (segítőkészen felajánlották, hogy akár meg is szoptathatom a babát- azért ilyennel se találkozik mindennap és mindenhol az ember!). Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a családias pincészetet a gyümölcsös illatú, sajátosan fűszeres zamatú bio-boraival. Végül is nem bántuk meg a HuncApu féle sétát...
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a  napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a  kuckójában!

Hunc hétvégi laza menetszerkójában:



... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!

Amit elfelejtettem, pedig igazán nem lenne szabad: amióta HuncApu ráérzett a kulináris élvezetek egy új dimenziójára maximális kényeztetésben van részünk. Ugyanis elkezdett főzni (természetesen szigorúan azért, hogy bőséges maradjon a  tejtermelésem ;) ). Estére zellerkrémlevest Zöld veltelínivel, majd mézes-mustáros egybekarajt krumplipürével és 2003-as Zenittel szolgált fel. Isteni finom volt! :)

cucka 2008.01.19. 21:34

Kérd és megadatik

Figyeltem és lopva reméltem, ez nem lehet csak a  véletlen műve és igen, sikerült!!! Addig woodoobabáztam titkon, míg teljesült: Hunc harmadik napja "átalussza az éjszakát", azaz rendszert alakított ki saját kis életébe. (és nem, nem hagyta, hogy én tegyem! :D) Már csak 6-szor eszik naponta (azaz kettővel kevesebbszer, mint eddig! ) és éjszaka beiktat egy hosszabb regenerálódást is. Tehát:
  • ébred 6 fél 7 között, ilyenkor kevésbé mérges, viszonylag jókedélyű és ettől az állapotától még az sem riasztja el, hogy a jóidösanyja alig látja őt álmából felriasztva. Ilyenkor eszik, kis "matinézást" igényel, majd olyan 8 óra magasságában újból elszenderedik
  • uzsonnáját 9-10 óra környékére időzíti, ilyenkor mérgesebb, ha nem azonnal teszem a tejcit a  szájába, szigorúan és hosszasan szopizik, utána hajlandó mosolyokat szórni és játszadozni akár még egy órácskát is
  • az ebédet 12-1 órára kéri a fiatalember, ilyenkor már a  szopizásba belealszik
  • délutáni ozsonnája 3-4 óra között esedékes, ilyenkor hosszasan nyitott szemekkel, érdeklődve eszik
  • 7-8 óráig alszik, ekkorra már HuncApu is hazaér, Huncbaba legnagyobb örömére, kicsit játszanak, mosolyognak egymásra, miközben Hunc "elmeséli" (elmutogatja ;) ) mi történt aznap itthon. Fürcsi és HuncApus játékok következnek, majd hatalmas szopizás és hatalmas alvás következik
  • 2-3 között ébred, gyakorlatilag álmában szopizik, keveset és belealvósan...
... és aztán kezdődik minden előlről... persze, ez a rendszer csak akkor áll, ha nem lép közbe a Pocakfájás nevű ősi baba-ellenség, aki felett mostanság sikerrel győzedelmeskedünk!

Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.



A mély alvás titka: keresztben az ágyban és  kibújva a takaró alól...

cucka 2008.01.17. 18:49

Anyja fia

Lehet, hogy külsőleg HuncApu vonásait örökölte csepp gyermekünk, de viselkedésében egy engem igen jellemző tulajdonságot vélünk felfedezni. Aki ismeri HuncAput, az tudja, hogy egy karakán, sarkos emberkéhez mentem feleségül, aki sosem rejti véka alá a véleményét (sajnos, még akkor sem, ha ezzel fájdalmat okoz!), nagyon fejlett igazságérzékkel rendelkezik és a képmutatás legparányibb szikrája sem szunnyad benne. Ebben is kiegészítjük egymást, én szeretem kevésbé sarkosan közölni mondandómat, és annak ellenére, hogy én is szeretem az őszinte dolgokat, könnyebben el tudom fogadni a színeket, azaz nem minden fehér vagy fekete, vannak átmenetek is. HuncApu, ha nincs kedve valamihez, egész egyszerűen lemondja a programot, én olykor összeszorított fogakkal haegyszermármegígértem alapon, de elmegyek.
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe:
a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a  kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
Tegnap éktelen pocakfájást produkált Manóvári, fájdalmában annyira zokogott, mint még soha... hangja többször elcsuklott, céklavörösen görcsölve és szemrehányóan kétségbeesve nézett rám, hogy mért nem teszek már valamit?! Pedig most igazán nem én voltam a hunyó, mert semmi olyat nem fogyasztottam, ami Hunc számára bántó lehetett volna. (lassan kenyéren és vízen élek ;) ). Amikor már a 176. lakáskörünket is megtettük, kocsiban és ölben külön-külön számolva, valamint az aromaterápiás pocakmasszázs sem hozott semmilyen eredményt, ismételten feladtam egyet az elveim közül: leküldtem HuncAput a patikába gyógyszerért. Zsótól hallottam az Infacol nevű csodaszerről és mondhatom, nekünk nagyon bevált! (ez itt nem fizetett hírdetés! :D). Igaz elsőre nem ízlett Huncnak, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől majd nem fog fájni a  pocija és végre el fog tudni aludni is. És nem csalódhatott bennünk, mert valóban így is történt. Fél óra múlva elkezdett hatni, irdatlan hangok hagyták el a pelust (a konyhában hallható volt, amit a  hálószobában rottyintott, most nem kellett bekapcsolni a bébiőrt! ;) ) és olyanokat büfögött, ami egy sörivó számára is dícséretes lett volna! Az éjszakánk ennek fényében nyugodtan telt.

Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))



Ma volt a hat hetes kötelező hasi- és koponya ultrahangos vizsgálatunk. Hunor minden vizsgált szerve teljesen rendben van (máj, vese, kismedence, koponya). A zselés felkenésnél elég furcsa arcot vágott, de lényegében jól tűrte, nem sírt, néha enyhe nyekergéssel jelezte nemtetszését. Az ultrahangozás végén a doktorbácsi közölte, hogy Hunc tökéletes kisbaba!
Igazából a  felöltöztetésnél kezdett el teli torokból üvölteni, megmutatván milyen is egy igazi férfiúi tüdő! Kijőve az ultrahangos vizsgálóból riadtszemű kismamák tömege próbálta kitalálni vajh mi történhetett odabent ?! :)

Végre sikerült beszkenelnem 2 napos fáradtságos munkám gyümölcseként (abszolút nem jól csináltam 2 napig, én valahogy a nyomtató ikonnal próbálgattam szkenelni, holott volt olyan ikonom is, hogy Scan, csak egy sorral lejjebb! :))) ) rólunk, HuncApuról és rólam gyerekkori fotókat.

Ím: (azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikünk kicsoda!...ha mégse menne, udvariassági sorrendbe tettem fel őket ;) :




süti beállítások módosítása