cucka 2008.05.25. 11:44

Szombat

Az előző bejegyzésem történései miatt, elég nehézkesen ragasztgattam össze emlék-cserepeimet és öltöttem magamra újra a mindig fitt anyuka képét, de a forró fürdő megtette hatását. Főként úgy, hogy délutánra egy rögtönzött találkozóra készültem a Szépszeművel. Nem így képzeltem el az első randinkat, sokkal jobban fel szerettem volna készülni rá, sokkal figyelmesebb lenni vele, hiszen megérdemli.
Úgy röpült el Vele az idő, hogy alig vettük észre, hogy sötétedni kezdett, csak róttuk a köröket a Margit szigeten, majd megpihentünk kicsit, hogy aztán újra mehessünk, izomlázasra sétáltam magam. Hunor birkatürelme is említést érdemel, hiszen csúnyán bojkottálhatta volna  a programunkat, bár ő igazi kispasi: legyen kaja és tiszta pelus, kicsit szórakoztassák, a többi igazán már nem is számít!
Köszönöm a délutánt/estét (napot?), tudom, hogy lesz még ilyenben részünk!

cucka 2008.05.25. 11:16

Születésnap

HuncApu szülinapját megünnepelendő, estére megszerveztük az első kettecskés kimozdulós estét, Sóginő nagylelkű felajánlásának köszönhetően.
Természetesen a HuncApu-szülinap nem lett volna igazi szülinap, ha nem a megszokott málnakockás tortával Sík cukrászda módra köszöntjük fel. Bár igaz, erről szinte lemaradtam, utolsó pillanatban rendeltem meg a mennyei süteményt.

 



Hunornak lehetősége nyílt közelebbről is megismerkednie egy igazi fehér kiskutyával:
(nem szerettem volna a kutymorgó helyében lenni, alaposan átrendezte a szépenfésült frizuráját)



A köszöntő után, puccba vágtuk magunkat, Hunort igyekeztem ágyba parancsolni, de hát persze, hogy nem ment, érezte rajtunk a készülődés körüli izgalmat. Ébren maradt, és végtelenített Baby Mozartra ítéltetett szegény Sóginő, végkimerülésig. Mindeközben mi boldogan, békésen és gondtalanul étkeztünk egy belvárosi étteremben, megállapítván, hogy igen, már másképp szórakozunk, lassacskán középkorúak vagyunk, bezzeg pár évvel ezelőtt mekkora ereszdelahajamat partikat tartottunk, de persze most már csak nyugisan, vacsorázgatunk, diszkréten iszogatunk és finomakat eszegetünk. Közeledett az éjfél, lassacskán szedelőzködni kezdtünk, bortól kipirulva, szerelmesen sétálgatva.
A probléma ott kezdődött, hogy nekem WC-re kellett mennem, és nem akartam csak úgy bemenni egy gyorsétterembe. HuncApu csodálatos ötletétől vezérelve, egy kocsmába mentünk be, ahol minimál fogyasztás mellett, bátran elmehetek mosdóba. És akkor elindult a lavina: nem részletezném, de kibújt az ördög belőlünk, és egy adott pillanatban már a pultos ingyen és bérmentve, számolatlanul töltötte a szülinaposnak a feleseket, pontosan úgy, mint pár évvel ezelőtt! Hazaérkezési állapotunkat sem részletezném, legyen annyi elég, hogy az ilyenkor emlegetett albán szamár, hozzánk képest fess és kipihent lehetett! (már értem, miért tart néha HuncApunak 6-8 percig a 3 emelet megmászása)...
...öööm, kicsit felengedett az elmúlt másfél évnyi korlátozás és gát belőlem/belőlünk, és asszem, most jóidőre újra anyuka és apuka leszünk. :)

cucka 2008.05.23. 10:56

Mérföldkő

HuncApu kerek fordulóhoz érkezett: éppen ma 30 éves! Reggel mosolyogva ébredt (Tőle egyáltalán nem megszokott módon), Huncnak elmesélte, hogy éppen 30 éve ekkor ő még csak másfél órás kisbaba volt és sokkal-de-sokkal kisebb, mint Ő. Hunc mintha értette volna, csak nevetett, pedig HuncApu azt is elmondta, nem ér kinevetni a kisebbet.

Bár tudom, nem olvasol, (mert folyton kihangsúlyozod, Neked nincs szükséged olvasni, hiszen Te ebben élsz ;) ), de Isten éltessen ezen a jeles napon, édes férjuram! Az elkövetkezendő "harmincak" alatt, remélem melletted lehetek és ugyanígy boldogíthatlak!


14 komment

Címkék: szülinap

Kissé összeegyeztethetetlennek tűnt az elveimmel és a mai modern világgal a járóka fogalma, úgy gondoltam, sosem fogom követni ezt a klasszikus modellt, Hunor személyi szabadságát nem fogom semmiben sem korlátozni. Nekem nincs semmilyen negatív élményem a saját járókámmal kapcsolatban, a családi krónikák szerint, abban álltam föl először, majd mikor nagyobbacska lettem, a játékaim tárolásának szerepét vette át. Olyan játszótér-szaga volt mindig. A fotók szerint HuncApu is boldogan vigyorog ki belőle, tehát az ő életében sem okozhatott maradandó lelki törést.

A járóka  jelentősége mellett szól az a rengeteg konyhai baleset is, amikor szinte az egész család jelen van, mégis elég egy óvatlan pillanat és kisdedünk magára rántja a forró levest, megtapogatja a sütő forró ajtaját (vagy az én esetem: bal tenyérrel rátapint a forró olajkályhára, ráragad, majd jobb tenyérrel is rátapint... eredmény: több hónapon át tartó kezelés-sorozat, mindez alig 10 hónaposan, majd egy életreszóló égési sérülés). Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség innentől szülői felügyeletre és hogy kisdedünket reggeltől estig járókában tarthatjuk (na, innen ered a ketrecre asszociálás, nomeg a rácsozásról), napi 1-2-3 óra önmagában eltöltött játékidőre és egyedüli felfedezésekre amúgy is szüksége van gyermekünknek.

Az elmúlt napok szabadesésének egyenesági következménye lett, hogy amíg még nem késő, ketrecnyi területre korlátozzuk kisfiam szabadságigényét. Arra mindig gondosan figyeltem, hogy a kiságyat csak és kizárólagosan alvásra használja, napközben, ha szabad percekre volt szükségem, inkább letettem a játszószőnyegére, de semmiképpen nem a kiságyába.

Járókákkal jól állunk, barátnőméktől keresztelőre kaptunk egy dizájnos modern műanyag hálósat (ő lesz a kinti, mert könnyebben tisztítható), és rokonyságtól egy klasszikus rácsos fát, melyet HuncApu ma szerelt össze.

Új birodalmát büszkén vette birtokba:




A múlt heti védőnénis találkozáskor eldöntetett, hogy bizony hétfőn (azaz ma), elkezdünk ismerkedni az első idegen ízzel: az almával, pontosabban a reszelt alma levével. A képek magukért beszélnek, egyszülöttem groteszk módon protestált az új íz ellen. Miközben mosolyogva próbáltam értésére adni, hogy hű, ez mennyire finom, Ő csak kétségbeesetten, könnybelábadóan riadt szemekkel pillogott rám (valamint az apjára) a kanál mögül. Persze nekem sem volt könnyű dolgom, míg a háttérben HuncApu monológját hallgattuk, -melynek lényege az volt, hogy magzatunk, ne őt nézze, ő nem tehet semmiről, idejekorán nézzen szembe a tényekkel, hogy az anyja egy terrorista, -reszkető kezekkel próbáltam a pépesített alma levét a szájába kanalazni, majd mikor már azt hittem, sikerült, az egészet egy nagy nyálkilökődéssel a kezemre dobta. Méhem áruló gyümölcse még a félrenyeléses tragikomédiáját is előadta, HuncApu ekkor felkapta örökösét, egy "mára elég volt" fekiáltással, majd a nappaliba mentek, ahol még susmorogtak egy jó ideig.











Folyt. köv. holnap délelőtt, bár úgy érzem, még semmiről sem vagyunk lekésve, ha továbbra is ilyen masszív ellenállásba ütközöm, könnyen lehet, hogy elhalasztjuk egy kisidőre ezt a prodzsektet.
süti beállítások módosítása