2008.06.01. 18:36
Leánybúcsú
Tegnap HuncAnyu keresztanyujának (régodalett) lányságát búcsúztattuk vidáman, kicsiny tengerünk egy meghitt kis nyaralójában. A közös bulikon jól összeszokott lányok jelenléte garantálta a sikert.
Drága Borsókirálylányunkról titkon ugyan tudjuk, hogy tökéletes a vőlegénye számára, ám mégsem adtuk oly könnyedén, rátermettségét bizonyítania kellett számtalan személyes (mondhatni néhol egészen intim!) játék keretében. Persze mondanom sem kell, hogy kisfiam csodaszép keresztanyját (aki nem utolsó sorban élénken rajta tartja ujjbegyét a blogunk mindennap pulzáló erecskéjén, sőt már pár általam ajánlott babablogra rá is kapott!), - fájó szívvel bár-, de odaadjuk jövő hét végén, annak a csodálatos embernek, aki számára rendeltetett.
Számunkra is nagy lépés volt ez, hiszen ez volt az első elszakadásunk Huncossal egymástól. Igen, bizony, a fiúk kettecskén maradtak és nagyon jól vették az élet gördítette akadályokat. Napközben szinte fel sem tűnt Hunornak, hogy nem vagyok, az ebéd utáni sziesztája alatt léptem le ugyanis. Ébredéskor kicsit csodálkozott, hogy nem engem pillant meg először, de a cumisüveg láttán, megbékélt. A srácok nagyokat sétáltak, este együtt fürödtek (ezt majd részletesen kikérdezem, hogyan valósult meg), és Huncos időben ágyba is lett parancsolva. Ekkor kicsit nehezebbre váltott a pálya: Hunc rádöbbent, hogy nem vagyok itthon, hosszas tutujgatás után (majd 11 órakkor), volt hajlandó elaludni, akkor is az általam már viselt és a szagomat átvett ruhadarabok szoros gyűrűjében. Természetesen éjjel felébredt, HuncApu szerint ekkor már egyre morcosabban követelte megjelenésemet, majd K.O.-ra ette magát és hajnalhasadásig aludt. Hogy eközben pár kilóméterrel odább mi történt Idösanyjával? Először is nagyon nehezen oldódott fel, szoros élettársi kapcsolatra (de nevezhetjük ezt egy újabb végtag kinövésének is) fejlesztette telefonnal való viszonyát, majd sms párbajt vívott Élete Értelmével, kisded állapota felől -mintegy mellékesen- érdeklődve. Megnyugodva nagyokat nevetett a szórakoztató feladatokon, mélyeket beszélgetett hosszú ideje nemtalálkozott barátnőkkel és... gigamennyiségű tejet termelt. Bezony ám: annak ellenére, hogy a kemény mag, (melynek Borsókámmal mi is szerves részei voltunk) kitartóan reggelig beszélgetett, és megváltotta a világot, üvegszámnyi tejet termeltem, az éjszaka alatt röpke háromszor kellett magára hagynom a társaságot, hogy megszabadulhassak Pamela Andersonos méretűre duzzadt tárolóedényeimtől. Szóval asszem megvan a tuti tejfakasztó recept: kortyolgass el egy sört, rengeteg jeges, mentalevéllel ízesített leheletnyi alkoholt látott koktélt, egyél egy finom bográcsost, találkozz régnemlátott barátnőkkel, élvezd a napsütést, a friss illatokat, engedd be a madárcsicsergést a lelkedbe, nosztalgiázz, engedd, hogy körülvegyen a barátaid szeretete, engedd el az otthoni görcsöket és garantált a -minden megerőltetés nélkül-, közel litykónyi tejci alig 24 óra alatt...
...de azért annyira jó volt hazajönni és magamhozölelni csöppmanót és látni a felderült kis arcán, hogy némá, anya hazajött!
Drága Borsókirálylányunkról titkon ugyan tudjuk, hogy tökéletes a vőlegénye számára, ám mégsem adtuk oly könnyedén, rátermettségét bizonyítania kellett számtalan személyes (mondhatni néhol egészen intim!) játék keretében. Persze mondanom sem kell, hogy kisfiam csodaszép keresztanyját (aki nem utolsó sorban élénken rajta tartja ujjbegyét a blogunk mindennap pulzáló erecskéjén, sőt már pár általam ajánlott babablogra rá is kapott!), - fájó szívvel bár-, de odaadjuk jövő hét végén, annak a csodálatos embernek, aki számára rendeltetett.
Számunkra is nagy lépés volt ez, hiszen ez volt az első elszakadásunk Huncossal egymástól. Igen, bizony, a fiúk kettecskén maradtak és nagyon jól vették az élet gördítette akadályokat. Napközben szinte fel sem tűnt Hunornak, hogy nem vagyok, az ebéd utáni sziesztája alatt léptem le ugyanis. Ébredéskor kicsit csodálkozott, hogy nem engem pillant meg először, de a cumisüveg láttán, megbékélt. A srácok nagyokat sétáltak, este együtt fürödtek (ezt majd részletesen kikérdezem, hogyan valósult meg), és Huncos időben ágyba is lett parancsolva. Ekkor kicsit nehezebbre váltott a pálya: Hunc rádöbbent, hogy nem vagyok itthon, hosszas tutujgatás után (majd 11 órakkor), volt hajlandó elaludni, akkor is az általam már viselt és a szagomat átvett ruhadarabok szoros gyűrűjében. Természetesen éjjel felébredt, HuncApu szerint ekkor már egyre morcosabban követelte megjelenésemet, majd K.O.-ra ette magát és hajnalhasadásig aludt. Hogy eközben pár kilóméterrel odább mi történt Idösanyjával? Először is nagyon nehezen oldódott fel, szoros élettársi kapcsolatra (de nevezhetjük ezt egy újabb végtag kinövésének is) fejlesztette telefonnal való viszonyát, majd sms párbajt vívott Élete Értelmével, kisded állapota felől -mintegy mellékesen- érdeklődve. Megnyugodva nagyokat nevetett a szórakoztató feladatokon, mélyeket beszélgetett hosszú ideje nemtalálkozott barátnőkkel és... gigamennyiségű tejet termelt. Bezony ám: annak ellenére, hogy a kemény mag, (melynek Borsókámmal mi is szerves részei voltunk) kitartóan reggelig beszélgetett, és megváltotta a világot, üvegszámnyi tejet termeltem, az éjszaka alatt röpke háromszor kellett magára hagynom a társaságot, hogy megszabadulhassak Pamela Andersonos méretűre duzzadt tárolóedényeimtől. Szóval asszem megvan a tuti tejfakasztó recept: kortyolgass el egy sört, rengeteg jeges, mentalevéllel ízesített leheletnyi alkoholt látott koktélt, egyél egy finom bográcsost, találkozz régnemlátott barátnőkkel, élvezd a napsütést, a friss illatokat, engedd be a madárcsicsergést a lelkedbe, nosztalgiázz, engedd, hogy körülvegyen a barátaid szeretete, engedd el az otthoni görcsöket és garantált a -minden megerőltetés nélkül-, közel litykónyi tejci alig 24 óra alatt...
...de azért annyira jó volt hazajönni és magamhozölelni csöppmanót és látni a felderült kis arcán, hogy némá, anya hazajött!
16 komment
Címkék: hétvége
2008.05.30. 23:24
"Menni kéne, mindig menni és egy percet sem pihenni..."
Az utóbbi napjainkra leginkább ez a kiragadott dalszöveg lehet a legjellemzőbb. A kánikula menthetetlenül berobbant a paneldzsumbi által jó szorosan körülhatárolt kis lakunkba. A napközbeni szobai átlag 26-27 Celsius fokát, nem csak az én kiterebélyesedett testem, de Huncos izzadós kis természete sem viseli túl jól. Ezért is -nomeg a társaságért!- szinte reggeltől estig rójjuk a köröket, hol a Margit szigeten, hol a Szent István Parkban (ajánlom mindenki figyelmébe, csendes kis sziget, ha valakinek még nincs teljesen elege az egy négyzetméterre eső 5 babakocsis anyukából és babájából), ma délután/este pedig a Római parton búcsúztattuk újabb kis időre Dajcslandba szakadt barátosnőmet.
Fotókkal hadilábon állok, mert: "A" verzió: viszem a fényképezőgépet, majd elfelejtem használni, "B" verzió: elfelejtem vinni és akkor használnám. Szerencsére, ha gondos Anyukákkal (szám szerint kettővel is ) hoz össze az élet, ők fotóznak rendületlenül, így a Margit szigeti sétánk is többrendben meg lett örökítve, publikus és kevésbé publikus fotókkal egyaránt.
Fotókkal hadilábon állok, mert: "A" verzió: viszem a fényképezőgépet, majd elfelejtem használni, "B" verzió: elfelejtem vinni és akkor használnám. Szerencsére, ha gondos Anyukákkal (szám szerint kettővel is ) hoz össze az élet, ők fotóznak rendületlenül, így a Margit szigeti sétánk is többrendben meg lett örökítve, publikus és kevésbé publikus fotókkal egyaránt.
Egy kedves hölgy kérésére álltunk meg így csokorba, melyre engedélyt kért egy fotó erejéig tőlünk ("mer olyan szépek, már az előbb is néztem magukat"), szerencsénkre szemfüles Ingridünk kapott az alkalmon és a saját fotóapparátusával is készíttetett egy csoportképet különítményünkről:
Óriás léptekkel haladunk a szilárd étkek felé: HuncApu gyermekkori kedvencét (sütőtök), csöppfiam egyetlen fintor nélkül, sőt továbbmegyek, cuppogva elfogadta főzelék és ivólé formájában is. (alma azóta is arcfintor és köpködés). Védőnéninknek referálva, továbblépésként hagyjuk egy időre a gyümölcsöt (csodálkoztam volna, ha a kis HurkaGyurkának nem ízlene a főzelék!), jövő héttől bátran kezdjünk el variálni a főzelékek színes skálája között, alapként meghagyva a krumplit. (spenót, sárgarépa -sárgarépalé-, borsó, tök, cékla, sóska), csöppnyi anyatejjel megbolondítva. Egyelőre buzgó vagyok és nagyon elszánt, hogy magam fogok főzőcskézni Hunornak, bár az előttem járó Anyukák csak rutinrókás mosollyal az arcukon hallgatták bevállalásomat... a többit majd az idő és a töretlen nemalvós éjszakák fogják eldönteni...
11 komment
Címkék: hozzátáplálás hunorfotó
2008.05.26. 23:14
Margit sziget rulez
Az egy hétre eső Margit sziget látogatásom rekordokat döntöget. Ugye voltunk szombaton egy olyan 5-6 órácskányit, aztán ma Dajcslandos barátnőmmel is kolbászoltunk egyet és szerdán, ha ismét jó idő lesz, Huncos megmutatja Barninak, hogyan kell Helénát is levenni a lábáról, szintén egy Margit szigeti séta keretén belül... (persze szigorú szülői felügyelet alatt/mellett!)
Ma ismét rápróbáltam egy kis reszelt almára, de szerintem nem tudok kellően meggyőző lenni, hiszen engem a világból ki lehetne kergetni ezzel a dologgal, így sokszor tudatosan kell a mosolyt az arcomra erőltetnem, mert érzem, hogy Hunc fintorgása rám is átragadva, arcom eltorzulását okozza. Úgy tesz, mintha elfogadná, majd egy óvatlan pillanatban öklendezve sűrű nyállal visszadobja az egész addigi adagot. Barack ügy, dettó (bár speciel én azt nagyon szeretem!). Nem is erőszakoskodom tovább. Alig pár napja poénkodtunk, hogy Huncos apjafia, ezért senki sem lepődne meg azon, ha semmi mást nem fogadna el pár hónap múlva, mint turmixolt kolbászt jó kis vereshagymával, vagy éppen csülökpörköltet. Ha ezeket nem is, de ma a szájába dugtam egy ujjbegynyi főtt burgonyát, amit mohón tüntetett el. Felbuzdúltam: kaptunk mi egy csodaszerkezetet Ámerikás Uncsitesótól, ami olyan, mint egy prés és egy daráló keveréke. Na ezzel összetörtem két karika krumplit és hozzáadtam 10 milli tejcit, pépesre kavartam és Huncos úgy bepuszilta, mint egy kisangyal!
Nagyon embertpróbáló az élet mostanság Hunorral, 24 órás készültséget jelent vele élni. Lassan kiérdemli az ön- és közveszélyes minősítést. Szempillantások alatt képes 2-3-akat fordulni, elrugaszkodik bárhonnan, feltornázza magát ülő helyzetbe, hason igyekszik négykézlábra állni (bár szerencsére még szétcsúsznak a lábai, ezért idegeskedni/nyűgösködni kezd!), minden reggel átrendezi a kiságyát, leaggatja/mögé/alábújik a fejvédőnek, megtépkedi a sötétítő függönyt, de már rájöttünk a függöny csak eszköz, a valódi cél a körforgó megmozgatása a függöny segítségével! Gyűlöli a járókát, mert a földön van és nem lát rendesen ki belőle, imád kézben, magaslatokon ülni, ahonnan beláthatja területét, napi több órás sétákkal kell lefárasztani különben esti elalvását képes kitolni akár fél 11-ig is!
Fejlődik, rohamosan fejlődik... van még pár boldog hetünk, hónapunk, aztán végképp megindul és onnantól nem lesz megállás!
Ma ismét rápróbáltam egy kis reszelt almára, de szerintem nem tudok kellően meggyőző lenni, hiszen engem a világból ki lehetne kergetni ezzel a dologgal, így sokszor tudatosan kell a mosolyt az arcomra erőltetnem, mert érzem, hogy Hunc fintorgása rám is átragadva, arcom eltorzulását okozza. Úgy tesz, mintha elfogadná, majd egy óvatlan pillanatban öklendezve sűrű nyállal visszadobja az egész addigi adagot. Barack ügy, dettó (bár speciel én azt nagyon szeretem!). Nem is erőszakoskodom tovább. Alig pár napja poénkodtunk, hogy Huncos apjafia, ezért senki sem lepődne meg azon, ha semmi mást nem fogadna el pár hónap múlva, mint turmixolt kolbászt jó kis vereshagymával, vagy éppen csülökpörköltet. Ha ezeket nem is, de ma a szájába dugtam egy ujjbegynyi főtt burgonyát, amit mohón tüntetett el. Felbuzdúltam: kaptunk mi egy csodaszerkezetet Ámerikás Uncsitesótól, ami olyan, mint egy prés és egy daráló keveréke. Na ezzel összetörtem két karika krumplit és hozzáadtam 10 milli tejcit, pépesre kavartam és Huncos úgy bepuszilta, mint egy kisangyal!
Nagyon embertpróbáló az élet mostanság Hunorral, 24 órás készültséget jelent vele élni. Lassan kiérdemli az ön- és közveszélyes minősítést. Szempillantások alatt képes 2-3-akat fordulni, elrugaszkodik bárhonnan, feltornázza magát ülő helyzetbe, hason igyekszik négykézlábra állni (bár szerencsére még szétcsúsznak a lábai, ezért idegeskedni/nyűgösködni kezd!), minden reggel átrendezi a kiságyát, leaggatja/mögé/alábújik a fejvédőnek, megtépkedi a sötétítő függönyt, de már rájöttünk a függöny csak eszköz, a valódi cél a körforgó megmozgatása a függöny segítségével! Gyűlöli a járókát, mert a földön van és nem lát rendesen ki belőle, imád kézben, magaslatokon ülni, ahonnan beláthatja területét, napi több órás sétákkal kell lefárasztani különben esti elalvását képes kitolni akár fél 11-ig is!
Fejlődik, rohamosan fejlődik... van még pár boldog hetünk, hónapunk, aztán végképp megindul és onnantól nem lesz megállás!
Hozzászólások: