Hunor felrúgta a tankönyvben szereplő fognövekedési módokat és ismét valami újjal rukkolt elő: tegnap estére kibújt a második fogacskája (az alsó metszőfoggal rögvest szemközti fölső metszője), valamint ma reggelre megjelent csík formájában a fölső jobb oldali metszőfoga. (képek rövidesen, de most kipiheni a növesztgetéseket). Az alsó jobb oldali metszőfognak esze ágában sincs kibújnia, bár már többször úgy tett mintha...

Alsó fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (1) kb 5. hónap
• oldalsó metszőfogak (4) kb. 7. hónap
• első örlőfogak (6) kb. 12-16. hónap
• szemfogak (8) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (9) kb. 20-30. hónap 

Felső fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (2) kb. 5-8. hónap
• oldalsó metszőfogak (3) kb 9. hónap
• első örlőfogak (5) kb. 12-1. hónap
• szemfogak (7.) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (10) kb. 20-30. hónap

És akkor a beígért újabb fog és újabb fogcsík fotó:

Az éjszakáink egész elviselhetőekké váltak: ma pl. mindösszesen kétszer ébredt a Kétfogú, és pár perc után már vissza is aludt... a fenemód kipihentségemnek köszönhetően, én viszont már hajnali fél 6 óta talpon vagyok... növényeket locsolgattam /ápolgattam és megkávéztam nosztalgikusan egy székbe kucorodva az erkélyünkön úgy, ahogy régen, lustán figyelve a környékünk apró, ébredező szusszanásait... szeretem a kényelmes és puha reggeleket...

"...tekintsetek magatok köré, és meglátjátok Őt, amint
gyermekeitekkel játszik.

És nézzetek fel a légbe; meglátjátok Őt, amint a felhőn jár;
villámlással kitárja karját, s az esővel visszaszáll a földre.

Látni fogjátok, amint a virágokban mosolyog, azután fölemelkedve
felétek int a fákban."

Huncos este ismét a nemalvós kisgyerek szerepkört gyakorolta, bár napközben mindösszesen 1 órácskányit aludt, még a délutáni séta alkalmával sem pihent egy szemhunyásnyit sem. (oda a parkban kényelmesen olvasgatásos időknek!) Ennek ellenére, fél 11-ig éberen bohóckodott a kiságyában, többször megpróbált felállni, fáradtságtól elgyöngült izmai időről időre felmondták a szolgálatot, nyeklett-nyaklott. Ilyenkor persze hatalmasakat kell vele nevetni, bármekkora puffanással is omlik össze, mert ha a kétségbeesés legapróbb jelét is fölfedezi arcunkon, vígasztalhatatlan zokogásban tör ki.

Este közösen eldöntöttük, most érett meg a pillanat, bevackolom magam a majdani gyerekszobába és ez az éjszaka csak az enyém lesz, HuncApu fiával kettecskén marad a hálószobában. Az altatásnál éreztem, hogy valahogy nem lesz az igazi, ugyanis Hunor olyat tett, amit még sosem: nem akart szopizni. Csalódottsággal vegyes érzések motoszkáltak bennem, ugyan tudom, lassan eljön majd a végleges elválasztódás ideje, mégsem így képzeltem el, egyik percről a másikra. (arról nem beszélve, hogy Pamela Anderson elbújhatott volna lazán a mellszéllességem mögött, de én még egyzser elő nem veszem a mellszívót, az tuti!). A tejci helyett viszont benyomott 150 milli sima babavizet. (és pont vízre cserél le és pont engem??)

Fél 11-kor átköltöztem egy jó könyv társaságában, (gondosan becsukva magam mögött mindkét ajtót, hogy még véletlenül se halljam meg...), pár oldal után azonban elnyomott a buzgóság, talán még álmodtam is, egyedül, kényelmesen elterülve a kétszemélyes kanapén... egészen addig az éles és türelmetlen HuncApuhangig (jössz már?), amiről hirtelen azt sem tudtam, honnan származik, mit is akar meg: egyáltalán hol is vagyok én most? Aztán a gyermek zokogására összeállt már a kép, óvatosan megközelítettem az objektumot, aki hálás szemekkel pillogott rám, majd két markával jó erősen rögzített magához és hevesen szopizni kezdett hosszú-hosszú percekig... ekkor éjjel 2 óra volt... majd elszundított és reggel fél 7-ig így is maradt... (merthát persze, hogy visszaköltöztem ezek után a közös hálószobánkba!)

Reggel aztán már számomra is kiderült, hogy miért volt este oly ellenséges Huncos a felkínált vacsorával: bevonultak az eddig távollevő Mikulás-csapatok (utánaszámoltam: 18 hónapig, azaz másfél évig nem állomásoztak nálam!!!), az én teljes leamortizálásommal... itt fájok,  ott görcsölök, itt öklendezek és ott szédelgek (pedig az okosok aszonták, szülés után már nem lesz ilyen...)... szerencsére Hunc roppantmód simulékony gyermek: megérezte, ma Szent Heverde napot tartunk, alig-alig nyúzott és nagyon szépen eljátszadozott a túlnyomórészt elfekvő anyja mellett...

Hunor pocaklakó korában a kezembe akadt egy könyv, amely régi magyar szokások és hagyományok kialakulásáról és ezek fontosságának boncolgatásáról szólt.

Többek között a ruhakészítés "mágiájáról" is említést tesznek. Arról, hogy anno még nem léteztek ruhagyárak, a lányok, asszonyok maguk varrták ruháikat, a lányok gyerekkorúk óta hímezték a kelengyéjüket, belevarrták abba minden álmukat, szeretetüket. És ha belegondolunk, ez volt ám csak az igazi agykontroll, hiszen évekig, míg férjhez nem mentek, programozták az ágyneműt, a ruhát, a bölcsőbe való szemkendőt, eljövendő életük tárgyait!

"Amikor egy asszony gyermeket vár, áldott állapotba kerül, ösztönösen elkezdi kötni az apró pulóvereket, cipőcskéket, és miközben köt, születendő gyermekére gondol. Beleköti a ruhába az összes szeretetét, és a ruha az anya által mágikussá válik. Megvéd minden rossztól, betegségtől, bánattól. A szeretet mindent legyőz, hiszen ennél nagyobb erő nem létezik a Világegyetemben... A kéz, a szív csakra "szerszáma". Amikor alkotunk, a Teremtő munkatársai vagyunk. A szívcsakra az a pont, ahol a szellem és az anyag találkozik, egyesül az emberben. Találkozásuk fényt eredményez, és ez a fény árad tovább a kezünkbe. Minél többet használjuk a kezünket alkotásra,  annál több fény áramlik rajtuk keresztül a világba. Lehet, hogy saját alkotásunk nem lesz olyan tökéletes, mint egy gyári ruhadarab, mégis sokkal több benne az erő..."

Az én Anyukám rengeteget kézimunkázott. Munkái nagy része most is lakásunkat díszitik és olyan jó rájuk nézni... Gyermekkorom a pulcsik, nadrágok, sapkák és sálak kézzel kötött világában zajlott. Sajnos, akkor nem tudtam igazán értékelni őket, ma meg már túl késő...

Pocakosságom alatt valahogy sosem volt időm elkezdeni a kötést, mindig volt valami fontosabb (pl.egy lakásfelújítás, aztán utána a takarítás, a lagzink szervezése...), ám ma beszereztem a hiányzó alapanyagokat és elkezdem a kisfiamnak egy... mégnemtommit, de szívem teljes szeretetét belekötöm, az tuti!