A kis ravaszdi, aki ugyan látványosan dülöngél és majd' összeroskad, olyan álmos és pontosan tudja, hogy aludnia kellene, ám ehelyett minden trükköt megpróbál bevetni, hogy még egy kicsit ébren maradhasson.

A sikítását hallgatni, pedig különösen jól esett az elmúlt napokat átívelő fejfájásom kellős közepén... és mégis, az a huncut mosolya... na, ez az, ami mindenért kárpótol...

17 komment

Címkék: videó

cucka 2008.09.25. 17:46

Hunor és Kokó

Hogy ne csak elméletben regéljek Hunor szeretet-hullámairól, igyekeztem megörökíteni kettősüket fotók, illetve videó segítségével is (külön felhívnám Mindenki figyelmét Kokó  unott arckifejezésére):

 

(...nem jött oda és nem esett le...)

A Migrén: évek óta távoltartja magát hajlákunktól (kopp-kopp-kopp!), volt idő, mikor a lakást is képtelen voltam elhagyni, elsötétített szobában vártam a megnyugvást, nem segített ilyenkor sem fájdalomcsillapító, sem bölcs tanács. Az idő hozott mindig gyógyírt fájdalmamra. Nomeg igyekeztem a fölül eltávozott folyadékot rengeteg vízivással pótolni. (ez fejfájásra is lehet segítség, vérnyomáskülönbség van a háttérben, magyarázatként) Ma reggel ismét szerény kislakunkba látogatott ez a rém... valószínűleg könnyebben viselném, ha:

  • nem változna plusz/minusz 10 fokokat alsóhangon a hőmérséklet naponta
  • éjjel nem dvd-zünk hajnal hasadásig, mert végre egyszer 8-kor elaludt Hunc, igaz 11-kor fölébredt egy szopizásnyi időre, de aludt tovább
  • nem magasCézne gyermekem korareggel óta
  • besötétített szobában fekhetnék

Ehelyett:

  • HuncApu egésznaposan dolgozik
  • Örökmozgó ma örökmozog/sikít/rombol/macskákat üldöz
  • rengeteg a melóm...

Örökmozgó lépeget, totyog, mindenhol feláll, már segítség/támasz nélkül is, ha megfeledkezik a kapaszkodásról, pár másodpercig úgy is képes megmaradni, kezében általában egy-két játékkal, szájában is valami csócsálnivalóval (itt éppen a ruhaszárítóról zsákmányolt HuncApuzoknival).  Nagyon ügyesen huppan a pelenkásos részére, csak estére fárad el annyira, hogy ön- és közveszélyes legyen. (ilyenkor esik, koppan, harap, nyöszörög, sír). Minden asztalt felér, és a szélén tárolt dolgokat leráncigálja, viszi pár métert, majd otthagyja.
Fogilag stagnálunk, ezzel a szépen, egymás méreteit beérő négy gyönggyel.
Egyik este HuncApu dühösen megjegyezte, hogy Hunc szétrágta kedvenc házimozija távirányítóját, mert nem működik, majd pár perc múlva kiderült, csak átállította gyerekzárassá bizonyos billentyű-kombinációk segítségével. (ha az életem lenne a tét se tudnám utána csinálni).
Napközben hangos csatakiáltásokkal közelíti meg szeretete kiválasztott objektumát, Coco Chanel lányunkat (a macskát). Átöleli, jól megszorongatja és a szőrébe fúrja a fejét, miközben Kokó cica elszörnyedve, kikerekedett szemekkel bámul rám, és nem tudja kezelni ezt a fokú személyeskedő, nagy szeretet-hullámot.

Lestrapált Anyuka: én, most, itt. Tudom, egyszer talán kialszom majd magam. Azért tudok a saját magam ellensége is lenni: beszereztem pár letehetetlen könyvet, így a fennmaradó szabadidőmben, amikor alszik Hunc, falom az aktuális könyvemet, mely visszarepít a 16. századi pazar és züllött francia királyi udvarba...

süti beállítások módosítása