Gondolataim naponta többször elkalandoznak Botiék felé... példátlan ez az összefogás, ez a szeretetháló, ami ezekben a nehéz napokban körbeöleli és beburkolja őket... torokgombóc-képző, hogy szerencsére még nem halt ki az emberekből teljesen az empátia, a segítőkészség... már rég elvesztettem a csodákba vetett hitemet és mégis,  most együtt éljük meg a csodát: ez a picilegény és az őt szerető családja nagyon erősen tud küzdeni... az egyre népesebb olvasótábora pedig belőlük meríti az erőt és ezt ezerszeresen visszatükrözi feléjük... tudom, még nagyon hosszú út vezet a teljes gyógyulásig, de valahol belül, azt érzem, elindultak ezen az ösvényen... nem történhet baj...

Nasaztán, elindultam én is a gyűjtögető anyukák útján. A mai napot sikerült egy újabb babakocsi megvételével zárnom. Hosszú lenne ecsetelnem az okokat, a legegyszerűbb arra fogni, hogy a véletlen besodorta az útunkba és az ember lánya, ilyenkor szemlesütve engedelmeskedik a sors kőkemény akaratának.

És még egy elvem dőlt dugába, ugyanis Hunor mégkószagondolatsemvolt korában megfogadtam, nem fogom belekényszeríteni a gyermekemet semminemű szépségversengésbe. Ez a céltudatos irányvonal egészen pontosan tegnap éjszakáig tartott, amikor is szörfölgetve a neten (esti levezetésként maci nacikat vadászva Huncnak), beleakadtam ebbe és igen, egy meggondolatlan pillanatban már töltöttem is fel a számomra egyik legkedvencebb Huncfotót. És akkor bunda ide vagy oda, kéretik szavazni a dedre, amennyiben más is szépségesnek látja őt ezen a fotón.

After post: kéretik naponta szavazni, ugyanis naponta lehet egyszer! A veresengés pediglen november 30.-áig tart!

Köszönjük szépen!

cucka 2008.10.17. 21:20

Nemsokára hatfogú

Nálamnál jóval tapasztaltabb és idősebb anyuka mondta vala egyszer, amikor éppen a fiam 2 hét alatt kinövesztett 4 fogat éjszakákról panaszkodtam, hogy ezt valahogy úgy rakta össze az áldott anyatermészet, hogy a kicsiket az első fogak kibukkanása viseli nagyon meg. Megismeri ezt az új érzetet és a következőkben már nem fél tőle, már nem fáj annyira. Hittem is meg nem is, az én józan paraszti eszem továbbra is azt súgta, ha egyszer valami fáj, azt nem lehet megszokni... és mégis féltett magzatom ezúton bizonyította ezt a teóriát, tegnap reggelre 2 újabb áttört csíkocska jelzi (vájtszemű, fogzó gyermekkel megáldott Anyukák előnyben, azokat a halovány átlátszónak tűnő vonalkákat köll nézni mindkét oldalon, ez is olyan, mint az első ultrahang fotók sejtelmes pöttye), bizony, újabb 2 fogacskával leszünk gazdagabbak nemsokára! Az éjszakák alapján nem is gondoltam volna, hiszen pontosan olyanok, mint eddig, 2-3-szor ébredősek.

Hogy az alsó fertályon mi a helyzet, nem tudom, ugyanis semminemű bebocsátást nem enged a szájába gyermekem. (ez a fotó is csupáncsak a véletlen műve...)

6 komment

Címkék: fogak

cucka 2008.10.16. 12:00

Itthon

Nagyon kellemes napokat töltöttünk el Sárváron, bár kimondatlanul is rányomta  bélyegét otttartózkodásunk idejére a Botival történtek. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden gondolatomban ottvoltak apró szikraként... Sok fájdalmasat átéltem életem során, de valahogy a tehetetlenség dühe ilyenkor mindig mardossa a bennsőmet, hiszen ő egy kisbaba... és dühítő, hogy az élet ennek ellenére megy tovább, valahol pedig egy kisbaba életéért küzdenek rendületlenül, aki nagyon itt akar maradni közöttünk... imádkozunk és bízunk... Mert másképp nem segíthetünk, mert nem tudjuk eltörölni azt a sok fájdalmat és szenvedést, amin most a hozzátartozók keresztül mehetnek... mert nem egy idegennel történik ez a rémálom, hanem egy kedves ismerőssel és ez rádöbbenthet, hogy senki sincs védve semmi ellen...  ilyenkor még  szorosabban vonom magamhoz Huncost és még többször a fülébe suttogom, hogy mennyire szeretem őt...

Az elmúlt napok pozitív élményekben is gazdagok voltak: saját bőrünkön tapasztalhattuk, milyen is egy igazi bababarát szálloda, fürdő. Hogy vannak még mosolygós takarítónénik és készséges pincérek is, és nem csillog a szemükben az a furcsa pénzértmindent-fény. HuncApu valóban sok terhet levett a vállamról, naponta többször átvette Huncost, én pihenhettem, termálozhattam, vagy éppen különböző masszázsokat próbálhattam ki. (az éjszakák maradéktalanul megmaradtak nekem, de hát mit csináljunk, én Hunc első nyögdösésére fölébredek, HuncApu a sírására sem szokott, így vagyunk mi összerakva).

Legcsodálatosabb varázslatokkal a 45 kilós törékeny thai leányka örvendeztetett meg, aki úgy megmozgatta minden porcikámat, hogy az egy óra elteltével, úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Rögvest meg is fogadtam, másfél- 2 havonta visszatérő vendég leszek egy ilyen frissítő csodára.

Uccsó napon bejelentkeztem egy misztikusan hangzó csakratisztításra, szkepticizmusosm nőttön nőtt, mihelyst megtudtam a recepción, hogy a Csakratisztítást a Józsi csinálja. Belépve a szentélyébe csalódottságom egyre csak nőtt, kicsit zavart is a mindentudó mosoly a pasi arcán... lefektetett egy ágyra, bebugyolált egy lepedőbe, megkért, hogy valóban lazítsak és hunyjam be a szemem... ami pár másodperccel ezután következett olyan élmény volt, amit még sosem éreztem... villanó fényeket és képkockákat láttam magam előtt... válaszokat a meg sem fogalmazott kérdésekre...  sárga búzatáblán futott felém Huncos és csak öleltem magamhoz, szorítottam őt, majd hirtelen már a nap szívott minket magához és éreztem perzselő erejét... végül egy babakék felhőn kávéztam Apuékkal és éreztem, hogy megnyugtatóan jól vannak... olyan katarktikus élményben volt részem, melynek végeztével ömlött a könnyem és nagyon sok minden régelfojtott fölszakadt...

Amit sajnálok, hogy fotó nem készült arról, Hunc miként úszkált a langymeleg termálban, közbotrány-okozóként. Történt ugyanis, hogy megkérdeztünk úszómestert, doktor bácsit, melyik medencébe vihetjük be Huncost büntetlenül. A válasz egyértelmű volt és egybehangzó, egy nagyonmelegvízes kivételével az összesbe bemehet. Ennek ellenére jómagyar szokás szerint, elborzadó arcokat láttunk magunk körül és félhangos mormogásokat, melyek szerint felelőtlenek vagyunk, és nem normálisak, egyenesen őrültek, hogy egy ilyen kisbabát így kínzunk. A németek meg vigyorogtak és integettek a kínzott dednek, aki teli szájjal gurgulászva nevetett a medencében és mindenkinek integetett.

Nasakkor képekben:

Megérkezésünk estéje:

újabb szenzáció: most már nem csak rámcáfolva, de megeszi az almát:

Másnap kacsákat etettünk a sárvári arborétumban:

és most lebuktam: pina coladát iszom és az ilyenkor kötelező könnyed irodalmat (storyt) olvasom:

Hazafelé kis kitérővel Sümegen ebédeltünk, mellettünk volt egy lósimogató is:

süti beállítások módosítása