Menthetetlenül megindult a visszaszámlálás az első szülinapig, Hunc nyakig merülve egy fejlődési ugrásban lubickol éppen. Mostanában szinte napról-napra megörvendeztet minket valami új dologgal.

Legelső értelmes szava tegnap (Istenem, mi más is lehetett volna?!), mint a "nem" tiltószócska, melyet cincogó, vékonyka hangján naponta többször is elismételget, általában olyankor, amikor éppen a legnagyobb csínytevése valamelyikét készül elkövetni vagy már éppen csinálja is. Előfordul, hogy önmagát mantrázgatva, amint megközelíti a tiltott objektumot, az orra alatt motyogja, hogy "nem-nem".

Hozzátáplálásban is változások álltak be, egyre határozottabban utasítja el az általam kotyvasztott vagy a kész bébiételeket, és az én kezem által történő etetését is, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb érdeklődést mutat az asztalon elhelyezett felnőtt étkeink után, melyeket saját kezüleg mancsikál a szájába, arcába, hajába, fáradtságtól, éhségtől és türelmetlenségtől függően. Így történhetett, hogy tegnap este már csak akkor kaptunk észbe, mikor összegezve a vacsoráját, arra jutottunk, hogy Hunc kb. 3 szelet párizsi, ugyanennyi trappista sajt és egy félszelet kenyér elfogyasztásáért felelős. Ma reggel francia reggelire vágyott: trappista sajt, szőlő és kenyér volt a reggelije, megspékelve egy kis sárgabarack krémmel. A szőlőt speciel valódi ínyencként fogyasztja: a szőlőszemet az egyik kezébe veszi, szemöldökét rózsasándorosan összevonja, másik ujjacskájával föltárja és kikapirgálja a magot, melyet hanyag eleganciával félredob, szőlőszem ekkor szájba kerül, csücsörítve ízlelget, majd átlag fél perc után, szőlőhéj előbukkan és ugyanettől a hanyag eleganciás kézmozdulattól kísérve landol a földön.

Alvási ciklusai is átalakulóban vannak, napközben már csak egy hosszabbacskát hajlandó hunyni, közvetlenül ebéd után. Ez a koradélutáni szieszta, időtartamát tekintve is igencsak változó, a laza 25 percestől a 3 és fél órásig bárhogy alakulhat. Este egyre későbbig tolja a lefektetés idejét, átlagosan 10-11 óra között méltóztatik elaludni, de ilyenkor jobb esetben, ha éppen nem fogcsíkokat növesztget, hajnalhasadásig is képes aludni (fél 6-6). (ez már átaludt éjszakának minősül, ugye???!)

Pénteken, pár órácskára kiszabadultunk Hunor fennhatósága alól, részt vettünk Szőkeciklon Barátosnőm szülinapi meglepetés partiján. Ismét meg kellett állapítanom, úgyis állatorvosok és eme szépreményű szakma hallgatói közt folyt a mulatság, hogy nem csak a tehenek hozamtermelésének tesz jót a zene és a nyugodt környezet...
Szombaton kilátogattunk a Visegrádi várba, Huncnak szavát sem lehetett hallani, míg kellő pogácsával motiváltuk érdeklődését a természet szépségei iránt. (jé, itt is van kaja!)

Vannak számadataim is, az utóbbi napok mértéktelen zabálásai után: 9100 grammra mérlegeltem este, hossza pedig éppen a konyhaasztalunk magasságával megegyező, azaz 74 cm.

Írni kéne erről is... hiszen bármiről oly könnyedén csacsogok a mindennapokban... tavaly sem tudtam szavakba önteni a gondolataimat és igazán most sem tudom megfogalmazni az érzést, ami a Halottak Napja közeledtével a hatalmába kerít. Gombóc képződik a torkomban és megbénulnak az ujjaim... újra és újra belekezdek egy-egy mondatba, hogy aztán elcsatangoljanak a gondolatok és semmissé váljanak a már leírt szavak... az agyamban cikáznak az emlékképek,  egymásba-keveredve lassacskán kamikáze módon szétpukkadnak...

... a hiányuk ezen a napon kulminálódik a tetőfokára, ilyenkor gát nélkül előtörhetnek a mindennapokban padló alá söpört érzések...

...tudom, hogy lassan meg kell tanulnom beszélni róla, hiszen jövő ilyenkor, Huncos már a világmegismerő kérdéseivel fog bombázni... és nekem elfogadható válaszokat kell adnom a miértekre...

Múlt hét csütörtökön úgy ébredtem, hogy kapar a torkom... Péntek reggel már fájt a torkom, szombaton egész nap az orromat fújtam, vasárnap dettó, hétfőre belázasodtam, kedden taknyolódtam és lázaskodtam, szerdán már azon töprengtem, elvisz ez az ősz. Javarészt feküdtem és szenvedtem, miközben azon bosszankodtam, hogy menniyre szerencsétlen avgyok és miért nem tudom már lenyomni a lázamat végre?! Mázli, hogy ezen a héten nálunk tartózkodik a barátnőm a családjával, így legalább pár órára tehermentesítetten lázálmozhattam, a lassan Dózsa György úti aluljáró-szagúvá átalakuló ágyamban.

Ma reggel pedig pont úgy ébredtem, mint egy héttel ezelőtt: kapar a torkom... remélem, nem kezdődik az egész előlről... Mr.H. és HuncApu szerencsésen kimaradt a kórságomból.

Huncorgó nagyokat tanul Örstől, imádom nézni a két kispasit játék közben. Manca olyan, mint egy kis szivacs, annyira feltétel nélküli tisztelettel pillog a Nagyra, hogy anyai szívem összefacsarodik ilyenkor... és hatalmas lefárasztásnak is van kitéve, újabban már csak egyszer alszik koradélután, de akkor 3 órát egyvégétébe.

És a mostani abszolút kedvencem: A meglesett álmúak:

Tavaly sikerült valahogy kicsusszannom a bűvös, hét-titkos játék alól, idén viszont én sem úszom meg, nem maradtam ki belőle én sem. Sok felkérésnek eleget téve (Kata, Csillagbaba, Bogi, Bakacsimba és Ildi -linkjeiket megtaláljátok a jobboldali sávban), én is megosztom a legféltettebbeket...

Szigorú szabályok is vannak, melyek szerint a minket kipécéző célszemélyt illik belinkelve megemlíteni, majd 7 különleges vagy hétköznapi dolgot elárulni magunkról, és végül nem marad más hátra, mint 7 újabb személyt kijelölni titkai feltárására. 

1. pár éve rendesen kirántotta az élet a lábam alól a talajt, amikor elvesztettem a szüleimet... talán, még az életbenmaradás is nehezemre esett akkoriban...
2. nagyon fontos számomra mások véleménye, egy negatív kritika (főként, ha jogos is!), napokra megbénít és belémfojtja a szót
3. született segítő vagyok, mindig mindenkinek mindenben... fizikai fájdalmat okoz, ha mégsem tudok... igyekszem megtanulni, hogy nem húzhatok el mindenki elől minden falat...
4. imádom az új könyvek illatát, a frissen nyomtatott újságokat. (talán éppen ezért, nomeg az elveim miatt, sosem voltam hajlandó interneten könyvet olvasni)
5. a tükörtojásos perverzióm: amelyik tojást én megeszem, az csak szép, szabályos, rajzolt tojgli lehet, nem maradhat nyunyákos a fehérje része és nem sülhet nagyon át a sárgája. (magam sütöm inkább, így nem lehet benne hiba). Kívűlről haladok befelé, előbb csak a fehérjéjét fogyasztom el, majd mikor már csak a gömbölyded és érintetlen belseje marad meg, óvatosan kiszürcsölöm a sárgáját, így egyetlen csöppje sem vész kárba.... Tükörtojást csak itthon fogyasztok. Zárt ajtók mögött.
6. közel 25 éven át aktív körömrágó voltam
7. imádom a tisztítószer illatú lakást, de képtelen vagyok folyamatos rendet tartani magam körül, (számomra értékesebb az együtt töltött idő, mint a csillli-villi lakás), az idegenkezűség bevonását még gondolati síkon is képtelen vagyok elfogadni. 22-es csapdája.

Továbbadnám a titokvallósdit, Ingridnek, Mickának, LillusAnyunak, Zsibinek, Cukiéknak. (szerintem már Mindenkin végigment ez a hullám is)