Kb. 3 hete kezdődött el az a folyamat, amelyben Hunor -ezeddig jólmegbújó- pakolási és rámolási tehetségét igyekszik tökélyre fejleszteni. Az első napokban még nem rendelkeztünk kellő mennyiségű rutinnal és nem gondoltuk, hogy az állandó rendezgetésnek áldozatai is lehetnek. Kezdetnek eltűnt a drágapénzen vett kedvenc kiscipője, majd követte őt az enyém kiskedvenc téli rénszarvasos sapekja, de ugyanezen az úton indult meg több lábáról-szárítótól levett félpár zoknija is, az asztalsarkán tárolt toll, papír, bármi, ami még akár fel sem tűnt ezidáig.

Aztán rájöttem, Hunc továbbra is minket másolva, a kicsit a nagyobba elv alapján rendszerez, így találtam meg a C vitamint a kukába (r)ejtve, a kisautót a mosógép dobjába, a fürdőcápáját a sminkesdobozomba, a zenélő-pörgő bocit a csizmámba, a popsitörlőit a cipősszekrényben és még sorolhatnám a furcsa párosításokat. Amit azonban hiába kerestem, nem kis bosszúságomra, a fentemlített kiscipő és a rénszarvasos sapek. Tegnap délután az ágyról figyelve monoton rámolgatásait (mert a Zapjától kapott egy cipősdobozt, benne sok használhatatlan töltővel és kábellel és zsinórokkal, azóta ezek a kedvencek), azt vettem észre, hogy kinyítja a ruhásszekrényemet és mintakiténylegtudatosancsinálja, kivette belőle a kiscipőjét. Volt nagy öröm, móka és kacagás, még a szemem is könnybelábadt, hogy milyen eszös is a gyermök, egészen addig a pillanatig, míg rá nem jöttem, ez a 3 hét éppen arra volt elég, hogy Huncorgó lába akkorát nőjjön, hogy maximum zokni nélkül, itthoni viseletnek felelhet meg a kiscipő.

A téli sapek még mindig nincs meg... utolsó ismert tartózkodási helye a ruhaszárító volt...

Közeleg a karácsony, és nem hiszem, hogy csak én érzem  úgy, hogy kezdenek felszaporodni a támogatásokért protestáló alapítványok. Úgy gondolom, ilyentájt mindenki szíve csordultig telik, bőkezűbb lesz, kicsit befelé néz és megpróbál hálát adni a békés, puha estékért, a tüzhely melegéért, az összetartozás szeretetteljes hálójáért, az asztalon a főtt ételért és mindközül a legértékesebbért - a családunk egészségéért.

Hunornak pedig igyekszem átadni ezt az érzést... igyekszem megtanítani arra, hogy a szerető cselekedetek egész életre szólnak.

Idén már Hunorral (nomeg drága barátainkkal, akikkel tavaly nem sikerült összehangolnunk egy Andrássy úti sétát...) látogatunk ki a Mikulásgyárba. Idén majd Ő adja át a Mikulás(lány)oknak az összekészített csomagot... és szeretném hinni,  hogy valakinek szenteste ezzel mi is egy mosolyt csalunk az arcára... hogy valakinek igazán örömet okozhatunk, apró odafigyeléssel, törődéssel... csak annyival, amennyiről valójában kellene szólnia az ünnepnek...

Megvettem, mert megtetszett és mert mindig is ilyenre vágytam, mert gondoltam, ez egy kedves ajándék lehet egy Hunorforma gyerkőc számára. Itthon izgatottan bontottam ki, ki kellett bontanom, hogy megnézzem, megvan-e minden tartozéka...  aztán fel kellett húznom, és ki kellett próbálnom... csak egyetlen egyszer... azonnali szerelem lett mindkettőnk számára... a mágneses-zenére-táncoló bocik velünk maradtak... Hunor pedig odacövekelődik hosszú percekre és bűvölten nézi a pöttyös tehenek körkörös táncát, valamint rakosgatja föl-le őket fáradhatatlan lelkesedéssel... és így mindketten elvarázsolódunk egy kicsit...

Az egy kiló lisztből készült mézeskalács prototípusok a végét járják, annyira jól sikerültek, hogy még arra sem volt időm, hogy tojáshabbal feldíszítsem őket. Így ezek maradtak házi használatra, jövő hét elején meg összehozom a díszítésre-ajándékozásra szántakat.

Sütés előtt:

A mai maradékok:

És az elégedett tesztpilótám:

Huncorgó úgy igyekszik minél több figyelmet magára irányítani, hogy sajátosan vicces dolgokkal örvendeztet meg minket.

Arra már csak cinkosan összenézünk a gyermek apjával, ha Hunc fejjel megy a falnak, vagy ha belenyúl az arcunk valamely nyílásába, de az esti produkcióján hangosan röhögtünk. Van nekem ugyanis egy kis narancssárga műanyag tálacskám, amely arra hivatott, hogy a frissen mosott ruhák szárítóig való eljutását segítse elő.  (imádom a cikorványos körmondataimat...) Hunc pár napja rendszeresen előszedi a tálacskát, megpróbál beleülni, maga mellé vesz még egy-két játékot is... bohóckodik - nekünk. Tegnapelőtt este felpörgetett állapotában ki-be ugrált a tálból, sikkantgatott, folyamatos mozgásban volt. Anyu szavai kavarogtak a fejemben ("sírás lesz a vége!"), és szinte láttam magam előtt az azonos szituációt, a szilaj csikóként ugrabugráló kiscuckát, aki a játék hevében valóban figyelmetlenül leesett, beütötte magát, és valóban sírás lett a vége. Kicsit talán meg is könnyebbültem, hogy Hunc, megunván a játékot, mégis inkább odabújt hozzánk és igyekezett a földön fekvőtámaszozó apját lebírkózni. Kistál helyére került.

Tegnap délelőtt kipihenten újra kihozta a kedvenc tálját, majd ártatlan mosollyal az arcán ismét beleült. (az alábbi képen is szépen kivehető, hogy csak a glória hiányzik a fejéről...). ...annyi időm sem volt, hogy letegyem a kezemből a fényképezőgépet, Hunor ugyanis egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően, feltérdelt és előrebukott, lassított felvételszerűen láttuk, szinte ő maga sem hitte el, hogy arcra esik és így még a kezeit sem tette ki maga elé. Tátott szájával a fogaira esett, volt nagy sírás, közepes vérzés, nagy bújás anyához... szerencsére a nehezen növesztett fogai nem törtek ki, nem is lötyögnek, délután nem nagyon használta rágásra őket, de mára még a sebe is begyógyult. Hiába no, gyorsan regenerálódnak ezek a csöppök...

Ezenkívűl jópár napja szörcsög is a kiskrapek. Nem lázas (néha talán volt egy kis hőemelkedése, de ugye ezt általában a fogzásnak tudtuk be...), nem köhög, csak orrszívóznunk kell az orrában felhalmozódott trutyit. Olyan édes, mára már teljesen megszokta a maceratúrát, alig zsörtölődik, egyáltalán nem sír, eltűri az orrszívózást. Mivel hetek óta tart ez az állapot, hol rosszabb, hol szinte nem is érzékelhető, ma felhívtam a gyerekorvosunkat. Első lépésben párásítót ajánl, és csöpögtetést tengervízes sóoldattal, mert szerinte a távfűtés átka a megduzzadt nyálkahártya. (a zapja is ilyen, meg allergiás-fajta is...). Aztán, ha mégsem javul, két ünnep között kijön, ránéz Huncmacira.