Vasárnap délutánnal -HuncApu munkábamenetelével véletlenül éppen egyidőre esik- véget ért ez a többnapos puha melegség, amit hármacskán itthon töltöttünk. Még a számítógépet se kapcsoltuk be napokig, érzékeltetném ezzel is, hogy nagyon jól elvoltunk mindenfajta külső elem nélkül is. (sőt, sokszor azt se tudtam, hol is leledzik a telefonom!) Sok minden másképp alakult, mint ahogy elterveztük, de alapjaiban egy nagyon békés és meghitt, családias ünnepet tudhatunk magunk mögött. Nasakkor sorjában:

23.-ára a lakás csillogott-villogott (najó, itt ez sosem fog olyat csinálni, megelégszem azzal, hogy nem kellett lavírozni a játékok között, nem lepett el mindent a macskaszőr és a vasalni-, illetve mosnivaló). Aznap már rotyogott a gázon a töltöttkáposzta és sült az Ingrid-féle isteni kuglóf a sütőben, pulyka megtűzködve-bepácolva várta a másnapi tűzpróbáját. Nopersze idén kimaradt a házi készítésű szaloncukor és beigli, nodemajd jövőre!

24.-én már koradélután lázas aggódásnak adtam hangot, mely szerint mindig mindenben elcsúszúnk, nem lesz időre se vacsink, de fánk... csakis így történhetett, hogy Huncorgó jelenlétében (a nappaliban leledző etetőszékében trónolva), saját magam ékesítettem a fánkat már koradélután (3 óra magasságában) karácsonyi dallamokra, miközben HuncApu  a pulyka-körüli teendőket látta el, valamiint közelebbről is megismerkedett a hentes-mészáros szomszédunkkal. A közelebbi barátság érdekében feláldozásra került pár kupica pálinka és pár pohárka fehérbor, cserébe viszont énhősöm kolbászfélékkel és kocsonyával tért fel az alattunk elhelyezkedő tárolóból, (pedig, csak gyereksétáltatni indult!), amit szomszéd -mint utóbb megtudtam- konyhává alakított át. Hm. A bevonzás, kérem szépen.


(a fa élőben sokkal szebb/formásabb/sűrűbb... és mindketten tudunk értelmesebben is nézni... de komolyan!)

25.-én családi ebéden jártunk, miszter H. fenemód elemében volt, egy szemvillanásnyi idő alatt átrendezett egy ékszeres fiókot és ezzel egyidőben számítógépes alapismereteit is bizonyította. Kikapcsolta az éppen akkor nemhasznált műszaki cikket.

A 26.-27.-e a békés punnyadás jegyében telt. Imádom, hogy a Ded, (aki már nem is Ded, merhogy csak egyéves koráig illeti Őt meg ez a jelző), teljesen rá tud hangolódni a mi ritmusunkra: ha sokáig köll aludni- ebben is partner, ha sokat kell enni- no, ebben is helytáll.

A hajnalba nyúló maratoni olvasásaimnak köszönhetően, melyeket (minő perverzió?)  a fürdőszobaszőnyegen lapulva ejtek meg, komatózus és eseményekben gazdag álmaim voltak... node az milyen már, amikor azt álmodod, hogy az expasi, aki sosem volt a szavak embere, gyermekdalok kiadásából kíván útiköltségre szert tenni, hogy kijuthasson az ígéret földjére?! és akkor már szót sem ejtek az érett petesejtjeim félálmomban vizionált misztikus táncáról... egy valamirevaló pszichomókus tenyerét összecsapkodva lelkesülne mesélnivalóimtól...

Tegnap óta vizesésszerűen ránkzúdult a munka. Minden azonnal és rögtön köll, necces esetek és még necesebb ügyfelekhez van szerencsénk. Hunc meg nemes egyszerűséggel, ha úgy ítéli meg, hogy sok időt töltünk a gép előtt,  lazán kikapcsolja. Párhuzamosan készülnek a szilveszteri étkek, és igyekszünk ráhangolódni, hogy ma este már buli van, pár óra és indulunk, de valahogy még nem tökéletes a harmónia, főként úgy, hogy éppen kétrét görnyedek az azonnali és nagyon sürgős munkáktól, valamint Hunc is hipernyűg. (tudom, hidegfront).

Akivel nem beszélnék, annak kívánok egy olyan új évet, amilyent szeretne, minden titkos álma megvalósulásával, lelki békéje megtalálásával!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

süti beállítások módosítása