2008.03.02. 21:42
Az apák dícsérete
Bármennyire is pici volt Hunor, az, ha hazajön HuncApu, az mindig nagy dolognak számított. Ha fölvette, ha csak egyszerűen föléhajolt, ha megszólította, arra azonnal reagálnia kellett. Mikor még nem tudott ennyire tudatosan babamosolyokat szórni, félmosolyokat adott, és keze-lába rúgkapált. Jeleznie kellett, hogy igen, érzi, itt van a nagy, erős Apa, akit egész nap várt s aki számára nagyon sok mindent el kell mondania, hogy mi történt vele egész nap, hogy Anya milyen finom édes tejcit adott neki, hogy mekkorákat játszott Álomföldön álommanókkal és mennyi minden új dolgot hallott és érzékelt aznap. Ezek voltak azok a bizonyos kezdetleges matinézgatások, ami szigorúan csak kettejükről szólt, ilyenkor megszűnt körülöttük a külvilág, a fejük pár centire volt egymástól és csak nézték egymást, akár egy örökkévalóságig is képesek lettek volna erre.
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
17 komment
Címkék: érzések
2008.03.02. 17:59
Egy jólfésült 3 hónapos
Így fest egy jól feltankolt, kissé álmoska 6580 grammos 3 hónapos, akit vasárnapi shoppingra visznek a szülei. A shopping célja: HuncApu kinőtt ruhatárát bővíteni. Helyszíne: a kispesti mindenmegtalálhatóbenne bevásárlóközpont, ott is a sportruházati bolt. Sikerült vennünk pár ruhadarabot HuncApunak, bár állítólag holnaptól oda fog figyelni arra, hogy mikor és mit étkezik, fogyózni fog és mindennap kondizik! (a megismerkedésünk óta azzal "fenyeget", ha úgy gondolom, ő pár hónap alatt bármikor leszálkásítja a testét! :DDD) Azért nem bánom, hogy vettünk neki pár rávaló méretű nadrágot és pólót, mert a mostaniakban már kezdett úgy kinézni, mint egy jóllakott óvodás! ;) Persze, ilyenkor nekem is lecsurran valami: kaptam végre egy melegítőt (a gyerekosztályon találtam rámvalót ;), pedig mostanság nem vagyok egy kifejezett gyerekméretű :DDD) .
Huncorgó nagyon jól viselkedett, egy ideig kézben kellett tartanom, majd elaludt és így be tudtam helyezni az autósülésbe, míg válogattuk a ruhákat. Az időnkbe belefért egy rövidke dédilátogatás is, aztán rohanás haza, HuncApu meg rendelni.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy Hunor érkezése óta már eltelt 3 hónap... még mindig annyira elevenen él bennem a szülés-élmény, mintha csak pár hete történt volna. Annyira ügyes és figyelmes gyermek (biztos, minden Anyuka ugyanezt érzi a sajátjáról, de akkor is ), és olyan érzékeny minden rezdülésünkre. Szerencsére elmúltak a félelmetes felsírásai, HuncApu sajna újra trombitálhat reggelente a hálószobába, Huncbaba már nem fél tőle, hanem kineveti a trombitáló hangot! Ma reggelre ismételten sikerült hátról hasra átfordulnia, ismét félsikerrel, a lábai keresztben maradtak, a keze maga alatt maradt és újra felsírt ijedtében. Nem tudom, mért erőlteti ennyire, ha állandóan megijed az önmaga által generált forgástól?! :D
Tükörképét egy ideje már felismeri és ha nagyon vígasztalhatatlan, belenézve a tükörbe és meglátva önmagát- rögtön jobbkedvre derül. (vajh kitől örökölhette ez a gyerek ezt az egó-szeretetet?! ), Ébren töltött ideje alatt, mely mostanság már egyre hosszabb, (1 óra -másfél - 2 óra is lehet) egyre intenzívebben gügyög ( mondandója javarészét a "heö", "gigigi", "uá", "íjjjj") szavak teszik ki, de előszeretettel fúj nyálbuborékokat is, "fff" hangokkal kísérve, melyek nevetéssel végződnek) és kiköveteli a figyelmet, igényli a vele való foglalkozást. Figyelme éber, ha megpróbálunk HuncApuval beszélgetni miközben ő is jelen van, már csak úgy tudjuk megtenni, ha beszélgetés közben nem egymásra, hanem őrá nézünk, mintha mindketten vele beszélgetnénk, akkor megengedi a diskurzust. Elérkeztünk a hangpróbálgatós időszakhoz, egyre többször kiereszti a hangját, visong, sikít és látványosan élvezi, hogy ezáltal ő kerül a központba. (a sportboltban is a csodájára jártak vásárlók és eladók egyaránt, amikor elvisította magát, és ha ránéztek mosolyokat szórt és nyálazott rendületlenül! ).
Elfogultak vagyunk (de hát, ki is legyen elfogult, ha nem mi?!), biztos, hogy így van, de napjában többször is elmondjuk Huncnak, hogy mennyire csodaszép kisfiú, és hogy milyen okos és mennyire ügyes (ő ilyenkor helyeslően "heő"-zik és mosolyog), és hogy mennyire szeretjük Őt. És minden nap, minden percben azt érzem, hogy akkor és ott a legtökéletesebb. Hogy annál, már nem lehet csibészebb, helyesebb, huncutabb, tökéletesebb... és aztán következő nap, következő héten, rácáfol, hogy debizony, hogy lehet!
2008.03.01. 23:10
Zsömlék
Huncorgó ma angyali kisded volt, úgy látszik, csak tegnap zavarták meg a frontok, mára könnyebbé vált a világ, pedig nézegetve a híreket, elborzadtam, milyen károkat okoztak az orkánerejű szélviharok ma. Szerencsére, minket elkerült, csak dél körül volt egy pár perces szeles vihar, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Attól félek, hogy már kialakult a "függőség"... vagy ez még mindig csak a kezdeti lelkesedés lenne?!
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
12 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.29. 16:56
A lenmag nélküli lenmagos kenyér
Hunor ma extra törődést igényel, alig enged most is ide a géphez (hihetetlen, hogy már pocakon belül is frontérzékeny volt és ez idekint is ugyanígy folytatódik!). Délelőtt elaludt a pihenőszékébe az ujja cummogása közben (ilyet se csinált még soha!):
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
- 15 dkg lenmag
- 40 dkg búzaliszt (rétesliszt)
- 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszt
- 20 dkg rozsliszt
- 1 kanál sikér
- só
- 2,5 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- kb. 4 dkg élesztő
- liszt a dagasztáshoz
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
- A lenmagot fél liter vízzel leforrázzuk és 2 órát duzzadni hagyjuk. Utána finom szűrőkanálba öntjük és alaposan lecsöpögtetjük. (ugye ez a folyamat nálunk kimaradt)
- A liszteket egy tálba tesszük a sikérrel és megsózzuk. (én 3 kiskanál sót tettem hozzá) A tejet a cukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és feloldjuk. Az élesztős tejet a liszthez adjuk, és a lenmaggal (no, ez nálam kimaradt), és még 1-2 dl langyos vízzel együtt rugalmas tésztát gyúrunk. (valószínűleg a kimaradó nyunyákos lenmag miatt nekem kicsivel több vizet vett fel a tésztám). Meghintjük liszttel és letakarva legalább 2 órát kelesztjük.
- A tésztát egy kis liszttel átgyúrjuk (készüljetek fel olyan "tömény" és nehezen gyúrható lesz), elfelezzük és két kerek cipót formázunk belőle (azt hittem a formázás már könnyű, hát tévedtem :S). Lisztezett tepsire tesszük (én sütőpapírra tettem, liszt nélkül). Letakarva további 30 percig pihentetjük.
- A sütőt 180 °C-ra melegítjük.
- A kenyereket a sütőben 160 °C-on 45 percig sütjük (további tipp a bejáratott felhasználótól: érdemes betenni egy bögrébe vizet a sütőbe, így megfelelővé válik a páratartalom is, valamint, ha van, a légkeveréses sütő-üzemmódra kapcsolni)
(a recept Cornelia Zingerling: Kenyérsütés c. könyvéből származik)
...amúgy, most hallom Huncos már mocorog... szóval, mára ennyi időm volt! ;)
13 komment
Címkék: receptek kenyérsütés hunorfotó
2008.02.28. 23:10
Az első művem...
Kicsi csúszással, de sikerült elkészítenem életem első lenmagos kenyerét... lenmag nélkül! Történt ugyanis, merthogy nálunk mindig történik valami, hogy elfelejtettem beáztatni a lenmagot 2 órára, és ez már nem fért volna ma bele, így nemes egyszerűséggel kihagytam a receptből. Így most nem tudom, mi lészen a neve, de az íze és az illata... hmmm, az minden várakozást felülmúlt! Szívből ajánlom mindenkinek, igaz a dagasztásos rész kicsit megdolgoztatta kétkezi munkától elszokott kezecskéimet, de megérte!
Íme a mű:
...és most már ebben sincs megállás!
14 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.28. 13:59
Mindennapi kenyerünk
Mióta megszületett Hunor egészen más szempontok alapján ítélek meg dolgokat, vásárolok termékeket. Már a várandósságom alatt is nagyon odafigyeltem arra mit és mikor eszem, milyen és mennyi folyadékot iszom és ez most a szoptatás ideje alatt szinte még fontosabbá vált. Most már forrásvizet iszunk, és nem véletlen az sem, hogy mi saját magunk vágunk ismerős kereskedő által forgalmazott bio-mangalicát. (nem vagyunk ugyan vegetáriánusok, de szeretem tudni, hogy az elfogyasztott termék mit is tartalmaz valójában). Nagyon régóta foglalkoztat az itthoni kenyérsütés gondolata is, de ezidáig, amíg a DominóAnyu kenyérsütési sikerein felbuzdúlva, hetek óta rágom HuncApu füleit, hogy szeretnék egy kenyérsütő gépet. Kutakodtam receptek, tippek és ötletek után az interneten, míg végül hétvégén Pakson meggyőztek, lehet gép nélkül is kenyeret sütni, a nagy tudomány amúgy is a dagasztásban rejlik. Kóstoltam is az ott sütött kenyeret, melynek a receptjét elkértem, HuncApu beszerezte egy bioboltból a hozzávalókat, így ma -ha Huncorgó is így gondolja- lenmagos kenyeret fogok sütni manuálisan, saját két kicsi kezemmel! Fel vagyok vértezve azzal, hogy nem fog sikerülni elsőre, erre többen felkészítettek, tehát a kudarctól sem félek (HuncApu azért a biztonság kedvéért vásárolt magának kenyeret vacsira ;) ).
(Amúgy megfáztam, valahol valamikor... HuncApu meg tömi belém a bio-csodaszereit... nekem meg jobban kell lennem, jobban is vagyok csak az orrom csöpög. )
Este majd referálok... ha nagyon nem sikerült, még az is lehet, hogy elbújdosom.... Kenyérfalvára! :DDD
10 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.27. 16:23
Védőnőnk
Mára volt megbeszélve a védőnői látogatás, délre. Ehhez képest még fél 11 sem volt mikor csöngetett, gyerek éppen lefektetve aludni, anya kócosan hálóingben mosogat és próbálja délre rendszerezni a lakást, apa bevett szokás szerint szekrényt szerel össze (merugye, ez tegnap este elmaradt ;) ). HuncApu engedte be a védőnőt, akinek szóvá tette, hogy nem egészen ez az időpont volt megbeszélve, új védőnénink laza poénnal elütötte, nem a mosatlan mennyiségét és a lakásban uralkodó rendetlenséget jött ellenőrizni. (jó-jó, ez rendben van, de egy nőnek sosem esik jól, ha olyankor esik be látogató- főleg idegen!- mikor éppen szalad a lakás). Hunorra éppen csak egy pillantást vetett, hiszen aludt, érdeklődött alvásai, ébrenléti ciklusai felől, valamint etetési szokásainkról. Elmeséltem, hogy most újfent odavannak az átaludt éjszakáink, Huncmanó 2-3 óránként ébred, ilyenkor rövid szopizás, majd alszik tovább. (ugye, kedves Anyukák, egy ilyen 15-20 perces menet után már nem alszunk olyan kellemesen, mint előtte és másnap a szemeink alatti karikákat több réteg vakolattal sem könnyű eltűntetnünk.). Erre furi megoldást talált ki a védőnőnk, mert szerinte Hunc amúgy is jóltáplált csecsemő: hagyjuk mocorogni, cuppogni, nyekeregni és amennyiben ez nem szűnik meg, akkor ne én keljek fel a manóhoz, hanem HuncApu, mert természetes, hogyha megérzi az én szagomat, enni kér. Amúgy meg lehet, hogy csak egy kis közelségre vágyik, melege van, rosszul fekszik, stb... tehát ne tegyem azonnal mellre. Ebben a történetben csak két apró szépséghiba van:
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
13 komment
Címkék: érzések hunorfotó
2008.02.26. 09:12
Retro... avagy azok az áldott hetvenes évek!
Hónapok óta, vagyis most már inkább évek óta (egészen pontosan HuncApu érkezésével együtt jöttek ők is), díszítik lakásunk különböző pontjait azok a karton dobozok, melyeket HuncApu Zanyukája oly gondosan elcsomagolt az utókor számára. Szinte senki nem emlékezett már, mit is tartalmaznak pontosan ezek a dobozok, a felíratok alapján HuncApu gyermekkorának különböző szakaszaiból származó játékok és ruhák lehetnek benne.
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Íme a bizonyítékok, akkor:
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
Hozzászólások: