2008.03.07. 13:01
Hétvégi megérdemelt
Eddigi sikereinken felbuzdulva, ismét nyakunkba vesszük a várost és nekiindulunk egy kellemesnek ígérkező hétvégének, egy Huncos által is bejáratott helyen. Mi is és ő is ismét szocializálódhat kedvére.
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
10 komment
Címkék: hétvége
2008.03.06. 07:26
Anyai ösztön
...amikor éjjel arra eszmélsz, hogy ringatod a síró gyermeked és nem tudod, mikor és hogyan került a kezedbe... szép lassacskán érzékeled a külvilágot és megérted, hogy föl sem ébredtél, mikor kikaptad a kiságyából, mert rosszat álmodott és a gyermeked sem ébredt föl, csak felsírt... álmodban történt minden... ösztönösen...
2008.03.05. 19:32
Egy sima, egy fordított... és ennek variációi és kombinációi
Így telnek mostanság éjszakáink... ma éppen fordított volt soron. Elég nehezen is állt össze bennem koradélben reggel a világ. Kivételesen egy köcsög viszonylag tömény kávét döntöttem magamba, kompenzálandó azt a tényt, mely szerint perceket aludtunk éjszaka.
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
11 komment
Címkék: életképek kenyérsütés
2008.03.05. 19:00
Sóginő látogatás
Tegnapelőtt meglátogatott Sóginő, azaz Hunc nagynénije. Igazán kellemes délutánt, estét töltöttünk el együtt. Nagyokat beszélgettünk, miközben Hunor aludt, persze, ha ébren volt, kardinális szerepet töltött be köztünk. Hunc kapott egy egérkés rágókát, amit azonnal birtokba is vett, a kis csirkeláb ujjacskáival begyömöszkölte a szájába az egérke orrát!
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Hunor is szeret így rajtam feküdni, amikor a pocakja fájt, akkor azért, mostanság néha meg csak megpihen rajtam így.
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
Hozzászólások: