... számisztógép ügyben, ezért csak nagyon óvatosan és nagyon keveset vagyok bekapcsolva. Szerencsére már nem én foglalkozom az üggyel, de érzem, hogy akár még bármi is történhet... (a bármibe még bele sem akarok gondolni, de azért naponta többször beleszoktam...)

Azt viszont le köll vésnem, hogy a megfázásos taknyolódásunk ellenére, (amit én sokkalta nehezebben viselek, mint a fiam),  az éjszakáink zavarmentesek, ébredés nélküliek. Tegnap este, hosszas egyeztetés után eljutottunk így bő másfél év után moziba, HuncNagyi őrködött Hunor fölött, és mire hazaértünk (negyed 10), Hunor már álomföldön kergetőzött, ahonnan éjfélkor egy kis szomjúság visszahívta, majd már futott is vissza a békét adó álommanóihoz.

Amiért egy kicsit a szívem sajog: Hunor úgy tűnik önként és dalolva elmarasztalta a szopizás intézményét: másfél napja nem kérte a langymeleg nedűt. Tegnap is enélkül aludt el, ugyebár, és már több napja észrevehető volt, hogy esténként egyre kevesebbet időz rajtam, reggel pedig egyáltalán nem igényli, inkább a konyha felé mutatva, szilárd táplálékot kér... Tudom, hogy semmi sem történik véletlenül... és hiszek abban, hogy ennek is oka-célja van... és mégis... nagyon jó érzés volt minden összebújásunk, hiányozni fog az egymáskapcsolódó szempillantásunk, amikor minden megszűnt körülöttünk... így kommunikáltunk mi, ezen az ősi nyelven, amely évezredek óta létezik és öröklődik anyáról gyermekére. Ez az a nyelv, mely nem a kimondott szavakra épül, és mégis annyira mélyrőljövően biztosítja a gyermeket az anya végtelen szeretetéről, a gondoskodásáról...

Nagyon szép korszakot zárunk, minden tekintetben... és örülök, hogy ilyen sokáig a mienk lehetett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hugomum · http://hugoelete.blogspot.com 2009.03.18. 11:55:40

olyan szepen irtad le...de valoban semmi sem tortenik veletlenul:)
majd osszebujtok, csak mashogy...meg ugyanigy,csak Masvalakivel...:)

olyan remenytado,amit az alvassal kapcsolatban irtal:))))

Válasz erre 

Pocakos Macska 2009.03.18. 13:26:46

Pont az utolsó mondatodat szerettem volna írni - szuper, hogy eddig is megmaradt :) Nagy a fiad már, nincs mese! Így a jó Neki, Neked me el kell ezt fogadni... :) Az alvásnak és a mozinak nagyon-nagyon örülök!!!!!!

Válasz erre 

gneke 2009.03.18. 14:01:49

Szia Cucka!

Olyan szépen írtál róla, bár már célozgattál sokszor rá, hogy egyre ritkábban és rövidebb ideig szopizik. Gratulálok a hosszú szoptatáshoz! És biztos nem véletlen, hogy vége ;)

És a poszt elejéről: ne gondolj bele, hogy bármi is történhet...

További ébredésmentes éjszakákat! Látod, ez is megoldódott.

Válasz erre 

Eriberi33 2009.03.18. 16:40:06

Drága Cucka... Kezdesz nekem "gyanús" lenni... ;)
Összebújás meglesz még! Majd "csak úgy" odaszalad megölelgetni! :)

Válasz erre 

popianyus 2009.03.18. 18:46:50

Ugyanezt élem meg a szopi kapcsán ezekben a hetekben, sztem örülj ennek az önként és dalolvának, én is azt teszem. ;-)Nálunk még egy szopi van napközben, de már alig kortyol, csak cicizik Popim.

Válasz erre 

masika 2009.03.19. 12:18:19

Szerintem a gyerekek annyira tudják, hogy mikor mi a jó illetve, hogy mi kell nekik. Szerintem ne bánd, ettől az összebújások még megmaradnak!

Válasz erre 

virubiru 2009.03.19. 12:37:50

Irigyellek nagyon amiért ilyen sokáig szopott Hunor. Nálam csak a középső szopott tovább az is csak 7 hónap volt, de az összebújások azóta is megvannak, és nálatok is meg fognak maradni még sokáig.

Válasz erre 

LiliBogar 2009.03.19. 13:29:29

:) Mi szopi nélkül nem is emlékszem mikor szépen visszaszoktunk a reggeli összebújásra, amikor csak mi vagyunk... 5 perc, 10... mikor mennyi... hátha egyszer nektek is visszatér :)
Puszi

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.03.19. 14:07:26

Amit Masika írt, azt írtam volna én is, úgyhogy nem is írok semmit:)

Válasz erre 

Ingrid 2009.03.19. 14:09:55

Szerintem gyönyörű időt "futottatok be"... örülni kell, hogy megadatott. Jól állsz hozzá, tetszik, hogy nem nyavalyogsz :)

Válasz erre 

Nani 2009.03.19. 14:49:39

Látom Te is hiszed, hogy minden okkal történik.
Az biztos, hogy örök emlék marad neked is ez az időszak!

Válasz erre 

RKriszta 2009.03.19. 20:45:09

Hááát, az én szememben igy is hős vagy...

Válasz erre 

Szöszi-Andi 2009.03.19. 23:08:28

:)

Válasz erre 

Csillagbaba1 2009.03.21. 07:55:34

Mint mindig most is olyan jó volt olvasni Téged! Én felvállalom nyavalygós vagyok, még könnyek is kerültek a szemem elé és visszagondoltam miránk! De tényleg minden okkal történik és remélhetőleg most majd jön az a rész ami lelked-szíved újabb álma! Ölellek!

Válasz erre 

cucka 2009.03.21. 21:45:40

Jelentem Hunc kapitány mégiscsak úgy döntött, a napi-másfélnapi egy langymeleg nedű mégiscsak jár neki továbbra is, de valahogy úgy érzem, lassacskán el fognak ezek is maradozni.
Én talán csak azért nem kesergek-nyavalygok az elmúláson, mert valahogy úgy fogom fel, hogy tudom, hogy lesz még ilyenben részem és hogy Hunc "átadja a terepet" a következő kismackónknak. ;) Addig meg... relax és feltöltődés! :))) Mert megérdemlem! :))))

Válasz erre 

Misfitsmia 2009.03.21. 22:49:09

Kedves Cucka!
Köszönöm szépen a segítségedet!

Mia

Válasz erre 

vorosbegy71 2009.03.24. 09:38:24

így is csodás hónapokban volt részetek és ritkaság hogy ennyi ideig szopizott Hunor! gratulálok hozzá és sok ilyen szép hosszú szopizós hónapot kívánok még nektek!
és ha már szülés nem is fér bele, de jó lenne idén is valami kis izgalom Advent idején :))))))))) mármint nálatok :))))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: