Napjaink javarészt a mindent besűrítünk egy rövidke napba jegyében telnek. Az események -még számomra is- olykor követhetetlen iramban zajlanak.

Lelkileg szöges padlón toporgok továbbra is, menthetetlenül hisztérika lettem... Már csak a szülés hormonokatfelszabadító erejében bízom... Mindent én akarok kézben tartani, minden döntésben részt kívánok venni, pedig a szálak kifutnak a kezeim közül... Az idő meg pereg, fenemód röpül: ma kellett rádöbbennem, hogy lassacskán illene kórházi cumót is összedobálni, ki tudja mire képes ez a pocaklakó leányka az elkövetkezendő időkben. Azért a keddet még megvárom, csak nem ragadok bent szülni az első ctg kapcsán...

Hunor szélvész gyermek, imádnivaló, továbbra sem beszél, bár néha megcsillogtat néminemű közreműködést a magyar nyelv elsajátításának irányába. Pölö ma reggel HuncApu megunván az éhgyomorra történő hosszas csigusz gyártást rendelésre gyurmából, melyek valami csoda folytán (nyomdafestéket nem tűrő magyarsággal fogalmazva) eltörődnek a kiskrampusz kezében, emígyen igyekezett zárni sorait: én megyek reggelizni, mire azonnal érkezett a felelet: én nem!  Délután meg idegenben, a zsákmányolt banánra közölte érthetően, hogy enyém.
Vannak sajátos mondókázgatásaink is. Kocsiban ülve, hátsóülésről unalmában Hunc elindít egy Táááátiyiii-t, mire az apja elégedetten kontráz egy Huuuniii-val, ezt mosolyogva 48-szor előadják. Ma megunván beleszóltam én is, hogy Huuuniii, mire röpke rövidzárlat után érkezett a Nááányiii, szintén hosszú percekig.
Asszem telitalálat lett a névválasztás, kicsit Huncut a gyermök:

Minkaleányka szabadidejében iparkodik szétrúgdalni a háza falát. Igyekszem fölvenni a hancúrokat, de olybá tűnik a kiccsaj kameraérzékeny, bármennyit is állhatok lesben,  amint izzítom a kamerát, abbahagyja. Pedig vannak kellemes megindulásai... össze sem hasonlítható nyugodalmas Hunormanó gyöngyéd mozdulataival. Jópárszor két irányba rúg egyszerre, ilyenkor vicces formátumokat vesz fel az amúgy is gigahasam. (és az előző pocaknövesztés megkímélt a kibukkanó köldök látványától... a mostani nem...). Itt egy  rövidke kiragadás MocorMinka esti táncjelenetei egyikéből:

Fura világot élünk, amikor az ember lánya már annak is örül, hogy cirka élete végéig eladósodik, bár a serpenyő túl oldalán ott körvonalazódik az álomvacok. Cudar hónapok   és évek következnek, de érzem, megéri. Bár egy kétévessel meg egy aligegyhónapossal álomszerű lesz költözni... Nem elfelejtendőek tanult barátosném szavai: nem köllene mindenki frusztrációját magamra vennem és ezáltal magamat, magam általi frusztrációra ítélnem...

Azért az mégiscsak reménykeltő, hogy az elmúlt napokban egyre többször jut eszembe egy ősrégi dalfoszlány ("vidékre költözöm, a fákat öntözöm, szabad leszek és már semmi nem ér el, amihez nincs közöm"), melyet hangulatomtól függöen, hol Hunorral körbelejtve a lakáson, a szomszédok nem kis örömére teli torokból énekelek, hol meg könnyekig hatódva, magamban dúdolgatok.

Valószínűleg az sem dob túl sokat a lelkem pocsékságán, hogy idén először nem sikerült hazautaznom ezidőtájt... az első olyan november elseje, amikor innen messziről égetem csak a mécseseket és nem tudok végigsimítani a hideg sírköveken... talán tavasszal...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lyndy2 2009.11.01. 10:21:38

Ne aggódj, az idő pereg gyorsabban mint néha gondolnánk. Hamarosan megszűnnek a nyűgös napok és hihetetlen boldogság tölti be a helyét. Akik pedig testben nem lehetnek már melletted, lélekben ott vannak, fogják a kezed és látnak minden nap. Így ha nem is tudsz menni, ők látják és megértik. Hidd el. Minka csodás táncot lejt. :-))

Válasz erre 

masika 2009.11.01. 14:11:42

Micsoda tánc! Igazi kis örökmozgó lesz ez a Minka!
Remélem a költözés és a szülés után elmúlik a hisztérikusságod és végre megnyugszol!Emlékezni pedig mindíg lehet, bármilyen messze is vagy!

Válasz erre 

ilgya1 2009.11.01. 21:42:06

Úgy írnék valami lélekmelengetőt, valami biztatót,valami jó kedvre derítőt,de nem megy,sőt inkább az írásod volt számomra ilyen tulajdonságokkal bíró,mert tobzódom és feszült vagyok napok óta és kész vagyok mindenért,pedig nem is vagyok kismama,és nem is állok költözés előtt két kis pindurral,és még sorolhatnám,hogy miért inkább nekem kéne biztatni és nem fordítva....
De azért küldök egy ölelést és egy fel a fejjel!-t és egy meglátod milyen jó lesz!-t!!!!!!Ildikó

Válasz erre 

huncut_kata 2009.11.01. 21:48:14

1 hónapossal költözést én csináltam, valahogy akkor még annyira tele voltam energiával, hogy "fel se tűnt", hogy a gyerek ellátása mellett összapakoltam egy 44 nm-es lakást tök egyedül.
Azért szólj, ha kell segíteni (mert azért a tejktermelésemnek szerintem nem tett jót az egész napos pakolás)

Válasz erre 

Kendemami 2009.11.02. 08:16:21

Jó lesz ez így Cucka, hidd el, én 8 hónapos terhesen költöztem, nem biztos, hogy jobb volt. Viszont kihasználhatod fészekrakó ösztönödet (én legutóbb rettentően pörögtem, sokszor hajnalig) és még szülés előtt nagyjából összepakolhatsz :))
Vidékre mentek? Az nagyon jó :)

Válasz erre 

h.o.era · http://eranaploja.freeblog.hu 2009.11.02. 12:49:48

Talán a borongós idő okozta csúfság is ront a lelkeden. Viszont gondolj arra, hogy ezek a Hunival utoljára igazán kettesben töltött hetek, napok, ezeket csak élvezni szabad! Ne törődj semmi mással, csak vele! A többi meg majd megoldódik magától :P

Válasz erre 

Kinga85 2009.11.02. 13:15:36

Sajnálom a rossz napokat :( Megértem, hogy vannak kétségeid,és hát biztos nem lesz egyszerű a 2 lurkóval költözködni, de hát az ÁLOMVACOKBA mentek, szerintem egy kis nehézség azért megéri... És annyira a finisben jársz már, olyan jó, most már tényleg mindjárt kétgyerkőcös anyuka leszel!!! Édes ahogy Minka ficánkol :)

Válasz erre 

gneke 2009.11.02. 16:14:17

Már tegnap akartam írni: ez a ti hónapotok Cucka, a tiéd és Minkáé, gondolj erre és jobb kedved lesz! (remélem...)
Költözés aprónépekkel...nem csináltam, még nem volt gyerkőc, de én így is tudtam asztalt borítani, de ha jól emlékszem, te Huncterhességed idején már lakás felújítottál? Szóval: gyakorlott vagy! Azért ugye van segítségetek?
Viszont arra emlékszem, hogy nagyon aktív voltam én is a második gyermek születése után. Érzem, hogy Veled is így lesz!
Mosoly: hanyadik védőnőnél tartotok? A költözés után cserélődik az isJ

Válasz erre 

CsJ 2009.11.03. 11:14:22

Gondolj arra, hogy az álomvacokba költöztök! Oké, addig lesz még egy-két menet (költözés, stb.), de utána ott a nyugi, meg a kétgyerekes mindennapok. :)

Válasz erre 

micka · http://micka.freeblog.hu 2009.11.03. 15:09:38

HUnornak ez a képe akár a kisördög címet is megkaphatná:-)) a pocaklakó meg tényleg nagyon tud ficeregni...
kitartás!!! úgy ott lennék veled, hogy kicsit levegyem a terheket a válladról....
vigyázz magadra nagyon!

Válasz erre 

cucka 2009.11.03. 20:06:00

Kicsit most már szebb az élet, akadt más "aggódnivalóm"! ;)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: