Minkára várva, szinte első pillanattól eldöntött tényként kezeltük, hogy bezony, ha semmilyen komplikáció nem adódik a szülés környékén (értsd: természetes úton érkezik a baba, lehetőség szerint gátvédelemmel, mindketten jól vagyunk, különösebb orvosi megfigyelést, illetve kórházi bennfekvést nem igénylünk), és még a nőgyógyász-szülészorvos is áldását adja rá, a szülés utáni pár órás megfigyelés után, mi bizony hazajövünk.

Hogy mit jelent az ambuláns szülés? Számomra átmenetet az otthonszülés és a sima kórházi szülés között. Hiszen, orvosi és kórházi felügyelet mellett, mondhatni biztonságban adok életet a gyermekemnek, ám mégis pár óra múlva már a saját, otthonos légkörben lehetek, a megszokott dolgaim és a szeretteim között. Az ellátás meg... ha a zuramon múlik, azt hiszem klasszisokkal a kórháziak fölött van... Nincs törés, az én megborult kismamahormonokkal teli lelkemben és a tőlem elszakított fiammal való kapcsolatomban sem. Hiszen jelen pillanatig 4-5 egymás nélkül töltött órán kívül, hosszabb időt nem töltöttünk távol... és nem biztos, hogy éppen akkor kellene erre rápróbálnunk, amikor amúgy is hazahozunk egy Hugicát neki... mert persze, biztos kibírná, meg én is, de ha nem muszáj, akkor meg minek?!
Ez a külföldön, már évek óta működő módszer, kishazánkban is létező lehetőség, csak a köztudatba még nem épült be, sőt sokan  még a lehetőség szintjén sem ismerik. Ugyanis: a kórháznak mindenképpen anyagi érdeke, hogy a szülő nőt 3-4 napig benntartsa, ellássa, majd elszámolását benyújthassa az állami intézmény felé.

Miként működik mindez a gyakorlatban? Első körben érdemes a szülész-nőgyógyász véleményét kikérni ezügyben, valamint kipuhatolni a választott kórház hozzáállását az ambuláns szüléshez. Amennyiben az orvos áldását adja rá és támogatja döntésünket, célszerű felkeresni a kórház gyermekorvosát, az ő aláírása és jóváhagyása nélkül, maximum az anyuka távozhat saját felelősségre a kórházból. Amennyiben ő is pozitívan áll a kérdéshez, már csak egy kiskört kell futnunk: a házi gyerekorvos véleményét kikérni, ugyanis, ebben az esetben, a háziorvosnak látnia kell az egynapos babát és neki kell beadnia az első BCG oltást a gyerek 6 hetes koráig, valamint levennie a kötelező PKU (fenilketonuria) szűrésre a vért a pár napos babától. Erről célszerű bevinni egy igazolást a kórházba szüléskor.
Arra mindenképpen számítsunk, hogy amennyiben így döntünk, kisregiment nyilatkozatot kell majd aláírni, melyben a saját felelősségre szóösszetétel többszörösen visszaköszön majd.

Elméletileg mi lefutottuk ezt a nagy kört. A döntés az én kezemben van. Bár az utóbbi idők zaklatottságából kifolyólag elbizonytalanodtam: talán mégiscsak jobb lenne pár napot benttölteni és pihenni, az utánam a vízözön elve szerint...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anita... 2009.11.16. 08:44:25

Én is nagyon várom már, hogy újra babázhassak, de beárnyékolja, hogy napokig Kende nélkül leszek. Mégis azt hiszem, én nem lennék ilyen bátor, hogy az ambuláns szülést válasszam. Bár remélem Nálatok minden simán megy, és lesz előttem egy élő példa! Millió puszi!

Válasz erre 

Andi82 2009.11.16. 08:51:58

Nekem nagyon tetszik ez a megoldas, mind a ketszer igy szultem. Damian szuletesekor Livianak fel sem tunt, hogy en most elmentem. Delutan atvittuk a nagyszulokhoz, este mar itthon aludtunk egyutt. :)

Válasz erre 

Kendemami 2009.11.16. 08:58:33

Én csak azt tudom elmondani, ami velünk volt. Kende 2,5 éves volt mikor Zsombi született, nagyon kevés időt töltöttünk előtte külön, féltem, mi lesz, haragudni fog, sírni, stb. Ehhez képest nagyon jól érezte magát az apukájával, minden nap bejöttek, megnézték Zsombit, mosolyogva köszönt el. És Zsombi 1 hétig napozott a kék fény alatt, mert besárgult. Nem hiszem, hogy én bírtam volna az első pár nap pihenés nélkül. Még akkor sem, ha van segítség, mert ha az ember otthon van, nehezen viseli, hogy kiszolgálják.Nekem jó volt, hogy bent maradtam (bár elég lett volna a 4-5 nap, de hát Zsombinak muszáj volt maradni)és most sem lesz másképp. De úgyis jól fogsz dönteni :)

Válasz erre 

ilgya1 2009.11.16. 09:22:41

Én is csak a magam oldaláról tudom megközelíteni a dolgokat vagyis első olvasásra nagyon tetszik ez a "rendszer",de belegondolva egy kis önzéssel,és némi segítséggel (nagyszülők,apa) még jó is volt az a 3 nap,ahol csakis a hugicájé voltam. Arról nem is beszélve,hogy mennyi papírmunkával és fölöslegesen lefutott (vagyis nem is annyira fölösleges,mert a kezeinket mossuk alapon ki kell védeni mindenféle felelősséget)körrel jár...Baba-mama barát kh-ban szültem,így nem kellett sokáig nélkülöznöm Rékut,és tudtam,hogy Dávid jó kezekben van. 3 napot voltunk távol tőlük,de így volt időnk egymásra és mindennap találkoztunk szinte ...
Amint haza értünk ritkábban tudtunk sort keríteni ezekre a meghitt kettesben töltött órákra,mert Dávidnak csak az volt jó amit én csináltam neki.
Ami úgye érthető egy kétéves kisgyerektől nem is vártam megértést,de ha a hugi éhes volt vagy egyéb igényeit kellett kielégíteni Dávidot hárítani kellett....és ezt így rögtön a pár órás szülés után....én önzésre biztatlak.

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2009.11.16. 09:48:54

Nekem tetszik/tetszene az ambuláns rendszer. És talán nem is kizárólag Matyi miatt, hanem azért mert egyszerűen feleslegesnek éreztem a kórházi napokat. Itthon szerintem sokkal kényelmesebben tudtam volna lábadozni.
Minden úgy lesz, ahogy elterveztétek, sima, gyors, ambuláns szülés, és szerintem most hétvégén:)))))

Válasz erre 

BPanka 2009.11.16. 10:24:19

Nekem is nagyon szimpatikus ez a módszer, Janka születésekor bennem is felmerült, hogy megpróbáljuk, én őszintén szólva végül gyávaságból nem döntöttem így, féltem attól a felelősségtől, ami így rám szakadt volna, amit persze a kórház dolgozói még így sem mulasztottak el jó sokszor elmondani nekem, pedig mi két napig bent voltunk Jankával a kórházban, de így is csak saját felelősségre hozhattam haza ilyen "hamar".
Ennél tovább én semmiképp nem bírtam volna Bori nélkül, (szerintem Bori jobban bírta nélkülem :-) ) pihentetőnek meg semmiképp nem nevezném a kórházi napokat, főleg mivel alapvetőnek tartottam, hogy 24 órás rooming in-ben vagyok Jankával.
Szóval szerintem hajrá, vagány vagy, és mi is nagyon drukkolunk nektek, hogy Minkalány egy mindenki számára megfelelő időpontban, gyorsan és kíméletesen bújjon ki!

Válasz erre 

matusi · http://csoppdodom.freeblog.hu 2009.11.16. 11:56:50

ha én ezt tudtam volna!most már tudom, köszönet érte:)
szerintem kivitelezhető:)szerintem Huncos segítőkész bátyó lesz.
már hétvégén szülhetnél...

Válasz erre 

LiliBogar 2009.11.16. 12:13:53

Nem rossz gondolat... remélem összejön :)
Puszi

Válasz erre 

Dius_78 2009.11.16. 12:48:22

Szia.

Én a harmadik szülés után jöttem haza, de nem rögtön szülés után (szombat este 11-kor született), hanem hétfő délelőtt. Így maradtunk is kicsit, meg haza is jöttünk előbb.
Ehhez persze kellett a gátvédelmes szülés, meg egy aktív baba, aki nem sárgult, és jól tudott szopizni az első perctől kezdve.
Szívből kívánom, hogy végül az a megoldás szülessen meg, ahogy Neked a legjobb lesz. :)

Válasz erre 

Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.11.16. 13:41:14

HHHú,ha én ezt tudtam volna...Bababarát kórházban született Marcipán,és nem is volt semmi gond,de utsó nap már annyira vágytam haza,hogy teljesen kiborultam.Ha lesz tesó,akkor bizti az ambuláns szülést választom,de Marcinagyfiút kicsit majd lepasszintjuk a nagyszülőkhöz,hogy a kistesó aklimatizálódhasson.Addigra úgyis nagy lesz már,nem tervezünk mostanság babát:)

Válasz erre 

Kinga85 2009.11.16. 19:05:26

Tegnap is tetszett, mikor mondtad, szorítok nagyon, hogy összejöjjön :) Én már annak is nagyon tudnék örülni, ha 2 nap után hazajöhetnénk... (hétvégére hidegfrontot ígérnek, hátha-hátha kicsalogatja Minkát!!! :)))

Válasz erre 

Ingrid 2009.11.17. 09:10:04

Drága Cuckám!

Én mindenképp jó ötletnek tartom ezt a variánst. Nekem van egy barátnőm, aki szintén hazament a szülés után, ugyanebből a kórházból és gond nélkül - saját felelősségre- hazaengedték!!!

Nálatok, mivel Hunor drágaság csak az Apukájára számíthat (érdekes módon, más segítségről sajnos nem hallani, de én azért mozgósítom magam, ha szabadna és ha tudok!!!), ezért tényleg ajánlott inkább hazamenni és otthon épülhetni.
Nem (csak) a te lelki állapotod miatt, hanem az ifjú Bátyó miatt is.
Remélem sikerül összehozni :)

Válasz erre 

cucka 2009.11.17. 10:18:38

KÖszönöm a válaszaitokat és a bíztató szavakat! :)
Valahogy azt érzem, ahogy Bea fogalmazott, hogy elfecsérelt idő volt Hunor esetében a 4 kórházi nap. Sem pihenni, sem összeismerkedni nem tudtunk a kórházi napok alatt, a 4 ágyas kórteremben, ahol még azért is nehezteltek a csecsemős nővérek, ha szopi után a frissen farigcsált hasammal, nem tettem vissza azonnal a fiatalembert, hanem mellettem maradt a nagyágyon... azzal indokolták felháborodásukat, hogy egyrészt elkényeztetem (!), másrészt alapvető higiéniai okokra hivatkoztak ("majd nem érti az anyuka mitől lett szájpenészes a gyereke..." miva???) Szóval, a hiperszenzitív lelkemnek nem tett jót az a pár nap, a végső döfés mégis akkor érkezett, amikor már összecsomagoltan vártuk Hős Apunkat, és az egyik arra járó nővérke, hanyagul közölte, ja, mi nem mehetünk haza, mert Hunor sárga... HuncApu zokogva talált rám, és háperszehogy -ismét saját felelősségre!- de hazajöttünk. Hunc ügyesen szopott, 1-2 napon belül felszívódott a citromság a bőréről. És jobb volt itthon. Könnyfakasztóan harmonikus...
@Andi82: Nálatok olvastam erről először, majd egy Londonban élő barátnőm is mesélt erről a fajta szülési módról. Így kicsit utánajártam, mik a lehetőségek kishazánkban. És szerencsére van mód rá. Igaz, még kicsit kitaposatlan az út, de mindenképpen járható. Ezért is írtam róla, hátha mások is élnének vele. :)
@BPanka: @Dius_78: azon vacillálunk, hogy kicsit módosítva az eredeti terven, elképzelhető, hogy a komplikációk teljes kizárása érdekében, lehet, hogy benttöltünk egy éjszakát mi is. De mondom, mindezt az élet fogja olyanná alakítani, hogy mindenkinek a legoptimálisabb legyen. :)
@Marcipán&Frutti: @Ingrid: Nos, nálunk kicsit bonyolultabb a helyzet, talán emiatt is választanánk ezt a lehetőséget. A nagyszülők aktívak-dolgoznak, így segítőkész barátnők és barátok szoktak bevetődni egy-egy nagyonnehéz délelőttön-délutánon, akárcsak pár óra erejéig is, miközben HuncApu dolgozik, és nekem pl. pontakkor kell ultrahangra, vérvételre vagy ctg-re mennem. Így valóban javarészt hármacskán alakítgatjuk az életünket, hármacskán sakkozzuk ki a mindannyiunknak legmegfelelőbb állapotot. :) Sajna, ilyen világban élünk... :o)

Válasz erre 

ilgya1 2009.11.17. 12:06:15

Így felvázolva tényleg ez tűnik a legjobb megoldásnak...
biztos kórháza is válogatja és nekem is elég volt ez 3 nap bőven,de arra sohasem biztattak például a csecsemősök,hogy tegyem vissza a babámat,sőt lebacarintottak,hogy na de anya vegye már oda magázhoz azt a gyereket mikor beraktam a kis kosárkába a Dávidot,mert féltem,hogy összenyomom vagy ráfekszem...Rékát mondjuk eszem ágában sem volt már sehova se tenni magam mellől...
drukkolok ám én is,hogy úgy legyen ahogy szeretnétek!!!

Válasz erre 

Pankababa 2009.11.17. 13:17:08

mi a tizedik napon jöttünk haza, sajnos Panka extra sárga gyerek volt, de a három napot is csak nagyon nehezen bírtam, aztán ugye kiderült, hogy még maradunk, ki tudja meddig....na ekkor siekrült átköltözni alapítványi szobába, beköltözött anyám és a férjem is a kórházba, 0-24 óráig ott voltak, ott aludtak, különben tuti nem bítam volna cérnával. Ha nem lesz semmi gond, szerintem tök jó, hogy hazajöhetsz! az adott pillanatban úgyis érezni fogod, hogy mi jelent neked nagyobb biztonságot, ebben biztos vagyok! Jajj, ez már olyan nagyon izgi:-))))Kukkollak naponta többször is, hogy itt van e már a kis csodalány:-))

Válasz erre 

Magdaleha · http://magdaleha.freeblog.hu/ 2009.11.23. 09:38:08

Szia Cucka!

Véletlenül találtam a blogodra, és a saját tapasztalatimat szeretném leírni:
A harmadik gyerkőcöm nem volt 40 órás, amikor távoztunk a kórházból, saját felelőségre. PKU-ra én vittem visszs, mert azt a gyerekorvos nem tudott levenni, a bcg-t pedig beadták távozás előtt. Én csak arra vártam "odabenn", hogy kakiljon /mekoniumos kakival jöttünk ki/, pisiljen, és szopizzon.Csütörtök este született és szombat reggel jöttünk haza. Nálunk ami miatt szóba sem jöhetett az ambuláns szülés az az én állpotom volt, ugyanis én már a második szülés után is nagyon véreztem, és oxytocint kaptam. Ha ez nem lett volna, biztos, hogy előre lebeszélem, hogy jöhessek hamarabb. Így maradtam hosszas megfigyelésre. /Most is kritikus volt az első napom/
Ami miatt írok: sokkal, de sokkal jobb volt itthon!!! Az első két héten itthon vol3t a férjem is. A két "nagy" /akkor 2,5 és 4,5 évesen/ maximálisan megértették, hogy én nagyon fáradt vagyok, és sokkal nyugisabbak voltak. Inkább az volt a fontos mindannyiunknak, hogy hamar együtt lehessünk, és összehangolódjunk, immáron öten.
Gyors és komplikációmentes szülést kívánok! ha támogatnak az ambuláns szülésben tarts ki!
Üdv: ML

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: