- még csak kóbor gondolatvillanásom sem volt egész várandósságom alatt azirányba, hogy éppen Minkalány hol is tart a fejlődésben, micsodája érik éppen, mekkora a füle-szeme-haja... én szimplán annyival is beértem volna, ha kézzelfoghatóan sikerül belőni a szülési dátumot. Ez mondjuk a finisben sikerült is. (zárójelben: Minka is naprapontos lett.)
- már nem bújtam a szakirodalmat, hogy mikor is pottyan le a köldökcsonkja, nem kerestem fotókat arról, hogy hogyan is kellene kinéznie egy jólápoltnak. És nem lestem az órát, hogy átlag 3 óránként leápolhassam szakszerűen-sterilen. Nem mellesleg enélkül is lepottyant, a Nehezítő Tényező mellett is. (NT jelen esetben Hunor személye, aki nem csak hogy bibibízett pelenkázáskor, hanem aktívan púderezett, popsikrémezett mindenfelé... ) És nem lett gennyes, nem fertőződött el. Továbbá egy percig sem izgatom magam, hogy milyen is lesz Minilány köldöke, úgyis agyonverem, csak remélni tudom nem jut eszébe kilukasztani és mindenféle mütyüröket beleaplikálni hamvas 16 évesen akárcsak az anyja, aki már rég elmúlt édes 16, amikor megtette.
- halványlila sejtésem sincs mit kellene már csinálnia, hogyan is kellene fejlődnie, így roppant mód tudok örülni, minden apróságnak: pl. rém büszke voltam arra, hogy ő már a kórházban is emelgette a fejét, és itthon pár nap alatt kiderült, hogy hason fekve is tud fejet emelgetve oldalt változtatni és követ minket a szemével. (néha egész morbid módon forgatja ránk a szemeit, miközben rosszalóan homlokráncol). Továbbmegyek: azután sem nyomozok világhálószerte, hogy mikortól lehet hasra fordítva altatni. Már a kórházban is így szeretett aludni. Nomeg mellettem. A nagyágyban.
- azt sem tudom, mert elfelejtettem már, hogy mennyit kellene ennie, így nem félek attól sem, hogy éhenhal és attól sem, hogy kipukkan. Sejtéseim szerint az utóbbira van reális esély, hiszen laza 300-akat zabbant alkalomadtán, aztán meg szuszog-büfög-rotyog. Vegetatívan működik még a lelkem.
- nem ciki már az sem, hogy nem áll minden az élén, néhol röpködnek a porcicák is (meg az igazi szőrcicák is), általában akad a házban főtt étel és tiszta ruha bőven (a vasalással mindig csúszok), még mindig nincs rettegett és kőbevésett napirendünk, bár néha jól jönne, de továbbra sem várhatom el a gyerekeimtől azt, amit -munkánkból és életfelfogásunkból adódóan- mi magunk sem tudunk két egymást követő napig biztosítani.
- nem olvastam el többtucat gyermekgondozásos és neveléses szakirodalmat totál fölöslgesen. Amiket anno elolvastam, sikerrel feledtem is. Bízom magamban, a gyerekeimben és ösztönből éljük mindennapjainkat. Csak évekkel később derül  úgyis ki, hogy mit és hol rontottam el, ezen már nem stresszelek. Legfeljebb fizetem a kölkök pszichológusait.
- már nem riadok meg egy hasfájástól, nem szalajtom apjukat éjnek évadján ügyeletes patikába csodaszerér, nem őt hibáztatom mindenért, nem zokogok kétségbeesetten, hogy mostmilesz, nem félek attól, hogy az éjszakázás stresszétől elapad a tejem és nem rendelek meg neten ezerféle azonnali tejfakasztó csodaszert többtízezerért. (talán, mert még mindig megvannak, pedig osztogattam ám őket, és csodával határos módon a szavatosságuk sem járt még le...)
- nem esem kétségbe ha kimarad az esti fürdetés, bár ez Hunornál is jó sokáig egész rapszodikusra sikeredett. Többnyire átaludta (mint ahogy most Minka is teszi) az esti órákat. Nem ráztam fel egyiket sem.
- ha igénye (igényük) van rá, délig alig mászunk ki az ágyból, csak a szükségletek kielégítése végett. Ezen belül akkor és annyit lóghat mellen Minki, amennyit jólesik neki.  Gyerekágy van.
- idővel mindig minden megoldódott, igaz türelem és idő kérdése volt, de megérte. Minden kialakult és a helyére került. Miért is lenne ez most másképp?!

Asszem, rutinosabb lettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

WildShycu · http://igazvilag.freeblog.hu/ 2009.12.28. 23:30:15

Ez IGEN!!!! Megnyugodott a lelkem,...anyu mindig azzal nyaggat, hogy ha lesz gyerek, akkor mindennek csak a legszebb, a legjobb, mert ő volt a mintaanya..szerintem meg túlzásba vitte, mind a mai napig azt teszi...és én azt hittem, én vagyok a rossz.nem, ennek így kell lennie, nem kell beleszakadni az életbe...köszi, hogy ezzel a frappáns elbeszélés-poszttal megnyugtattál:)

Válasz erre 

egykerekszilva 2009.12.29. 07:36:37

Csak lazán, szerintem is így helyes! :-)

Válasz erre 

Anita... 2009.12.29. 09:34:51

ilyenkor úgy megnyugszom.... :) Köszönöm!

Válasz erre 

Eriberi33 2009.12.29. 10:11:34

Tudod, csak lazán! ;) Gondolj Levi mottójára: "Ez csak egy gyerek!" ;)
Hiányzol... :( Pussz!!!!

Válasz erre 

BPanka 2009.12.29. 10:19:16

Igen, szerintem is ez az egyik legklasszabb dolog a második baba érkezésében: hogy végre átadhatja magát az ember a színtiszta élvezetnek, babaillatnak, puhaságnak... Már nincs őrjítő stressz és aggódás. Persze van akinek az elsőnél sincs... szerencsés nő aki ilyen, de ritka. :-)

Válasz erre 

Pankababa 2009.12.29. 10:45:04

Profi vagy, szájtátva és szeretetteljes irigységgel olvaslak.-)

Válasz erre 

Nani 2009.12.29. 12:23:30

Ügyik vagytok!!! Született Anya vagy!

Válasz erre 

cucka 2009.12.29. 13:40:20

@Eriberi33: és milyen igaza van Levinek! ;)
Jajj, nemá, nem kell engem piedesztálra emelni, sőt! ;) Csak tényleg azért írtam le ezeket, mert eszembe jutott anno, mennyire rutintalan elsőgyerekes szülők voltunk. :)))
Azóta még több minden eszembe jutott, pl. egy laza kétnapos hétvégére fullra pakoltattam a kocsi csomagtartóját mindenféle -utólag persze kiderült- fölösleges dologgal, aminek az összerendezése alsó hangon 2 napot vett igénybe, többtucat váltás ruhát akármilyen szélsőséges időjárásra való tekintettel (mert kishazánkat ez a klíma jellemzi...), babakocsit, utazóágyat, sőt előfordult, hogy kiskádat is. :))))
Szóval, hajrá második gyereken gondolkodók! ;)

Válasz erre 

Leonine 2009.12.29. 14:16:43

Ha ez ilyen, én egyből a második gyerekkel szeretném kezdeni. :)

Válasz erre 

Lillencs 2009.12.29. 14:27:28

Cuckám!

Mennyei manna most szavaid nekem, már a terhességem is más, nem aggódom hülyére magam, a vérvételen, mozog-e, nő-e, ect. Szóval megnyugodtam, hogy idekint sem lesz ez másként. Olyan jó, ölellek benneteket Lili

Válasz erre 

gneke 2009.12.29. 15:13:20

És innetől kezdve a helyzet fokozatosan javul (tudod Murphy szülő szavai: harmadik gyermeknél a cumiért a kutyát küldjük). Áron beteg lett karácsonykor eszembe jutott, hogy úgy elmentem vele ügyeletre, hogy lázat sem mértünk. Lehet ez már szélsőség.
Szoktam is mondani, hogy rögtön a harmadikkal kellene kezdeni.

Válasz erre 

Kinga85 2009.12.29. 18:55:19

Én is úúúúgy élvezem ezt :)))) (és kicsit sajnálom, hogy szegény Pannival mit szerencsétlenkedtem, és micsoda hülye tanácsokat kaptam és fogadtam is meg sokszor, ahelyett, hogy egyik fülemen be... ) Ügyesek vagytok nagyon :) 300-at eszik Minka? Az nem semmi, nálunk 150től már bukik Nelli :D

Válasz erre 

Kendemami 2009.12.29. 22:03:46

Igggazi rutinmami, gratulálok :) Azt hiszem, másként nem is érdemes, csak beleőrül az ember :) Harmadikban nem gondolkodtok? Az még lazább :))))

Válasz erre 

cucka 2009.12.30. 10:03:23

@Lillencs: ugye, hogy ugye? ;)
@gneke: az elsőnél sem voltam egy paramami, de most aztán... ;) Néha magam is szégyenkezni szoktam pl. játszótéren, mikor szerelemestes gyermekem homokot eszik, én meg nem tulajdonítok neki akkkora jelentőséget, és végül más anyuka néz rám elborzadva és ő szól rá Huncra. Na, én ilyenkor érzem magam kicsit szélsőségesnek, nemtörődömnek... :$
@Kinga85: változó a zababajnok menűje, általában 200-300-akat eszik. Persze eztán jönnek a minden pelenkán és ruhán áttörő túlzabálást bizonyító ződmacik. De ezen sem izgatom magam, és ez tényleg jóóóóó! :))))
@Kendemami: nemcsakhogy harmadikban, de negyedikben is gondolkodunk. ;) Bár a terveim szerint most lenne pár év szünet a 2-szer 2 gyerek között, talán még dolgozni is visszamennék kicsit köztük. Persze ezek még csak elméleti tervek, a történet úgyis menet közben alakul. :)

Válasz erre 

LiliBogar 2009.12.30. 20:35:50

:) Én a 30. szülinapomra leptem meg magam egy csonkítással de nem az utolsóval :P
Kellemes bejegyzés volt... rámfért ez a nyugalom :)
Köszönöm!
BUÉK
Puszi

Válasz erre 

cucka 2009.12.30. 21:13:34

@LiliBogar: midet csonkítottad meg? ;)
Az én orrom ékessége is kb 5 éve,saját névnapi ajándékként, hirtelen ötlettől vezérelve lett. És nem bántam meg. A köldökpírszinget annál inkább: azt sajna kilökte a szervezetem, kétszeri nekifutásra is. :((( és elég randa hegem is maradt utána. :s

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: