cucka 2009.04.02. 17:08

Minek nevezzelek?

Már régóta tartozom magamnak ezzel a bejegyzéssel, amelyben szeretném megörökíteni Hunorgyerek különböző (meg)nevezési formáit, beceneveit.

Amikor alighárom kilogrammal hazajöttünk a kórházból, ráragadt a Manó, Manókirály, Manó King, mert annyira csöpp volt és apró öklöcskéi annyira manósak voltak. Kreatív család lévén, nagyon hamar átvariáltuk Mancivá, (majd Mancitúria is volt egy darabig), és ez a mancizás hosszú hónapokig elkísérte mindennapjainkat.
Amikor hasfájósan néhány éjszakát átsírdogált párhetesen, az éjjeli 148. maratoni nagy lakáskörmenetkor fáradt agyamból kipattant egy dalocska, mely újabb becenevet adományozott Huncmackónak, avagy dalban szereplő nevén nevezve: Huncimacinak. (a saját költésű vidám dalokról majd egyszer máskor).
Élénk képzeletűnknek azonban semmi sem szabhat gátat, továbbfejlesztett becenevekben továbbra sem volt hiány, így volt idő amikor Kisrókaként (esetleg Rókafi, Rókabéka vagy Békaróka) emlegettük, vagy Hunimaniként, ami már szinte dobta a következőt, a Manitut, majd a Hunimanitut.
Következett a Miniszter, majd lefokozva Hunimini, de a Munci és a Minci fedőnévre is hallgat.
És volt ő már Géza, Béla, Lakodalmas Lajos, Pelenkási  Edömér is, sőt mióta a cinkos, huncut mosolyát is beveti a meggyőzésünkre, Gizimosolyúként is emlegetjük.
Hívjuk őt Hunitának, Hunoritának (nem, nem azért becézgetjük így, mert titkon kislányt szerettünk volna), Huncíriának, olykor Huncorgó Micinek, Huncorgó Macinak... és a sornak csak akkor lesz vége, ha egyszer megszólal, és heves tiltakozásának ad hangot.

Hófordulós napunk van ismét, újabb nagydolgok nem születtek, napról-napra ügyesebb, pár napja már fut, ő lett a játszóterek ördöge, barátkozós-puszilkodós, reggelente mindkettőnket így ébreszt, talán ezzel próbálja kompenzálni a hajnal 6-os ébresztőt.
A mai délutáni közös sziesztánk alkalmával, amikor is valami kisagy tájéki megérzés következtében a mi ágyunk mellé húztam a Huncos kisrácsosát is, megtörtént az első kivetődése, akkurátusan felhúzta magát a kereten, majd a lábaival felmászott rá és végezetül beborult az ágyunkba. Úgy érzem, lassan megérik Hunor egy saját igazi ágyra. Bár itt felmerül sok kérdés is, hogy milyen is a jó gyerekágy, meg mivel lehet azt megoldani, hogy ne guruljon le éjjel a kölök, gondolom, erre már számtalan jobbnál jobb ötlet létezik. (Anyu 2 odatolt székkel oldotta meg anno, bár így is sokszor ébredtem a földön fekve, mert köztük csúsztam le a földre álmomban, híresen jóalvó voltam, no).

Gyerek szivacs üzemmódba kapcsolt, azaz bárminemű magatartási illetve viselkedési formát lát, azt szépen raktározza és a legmegfelelőbb időpontba visszajátsza. (a legmegfelelőbb időpont lehet pl a Gekkó, ahol a hétvégén fölcsipegetett kiborítom-a-játékokat-majd-belefekszem-és-szétrúgdosom-ot adta elő, anyuka-arcpirítós sikerrel).
Mióta fut-szalad és semmire sincs ideje, kilói stagnálnak (9600 gramm körüli, szerintünk sose üti meg a 10 kg-t, bár egyszer már vészesen megközelítette, majd lebetegedett és visszafogyott, a tippünk még az lehet, hogy átvertek és nem mér többet a mérlegünk), viszont nyúlni nyúlik, 78 centi a magassága. Fogai száma továbbra is nyóc, hiába időzőtt nálunk egy pár éjszakára a Fogtündér néni, csak annyit ért el, hogy több helyen is fehérlik az ínye.

Elromlott. Mentehetetlenül. Az én jósokáig alvó, olykor csak 10-kor ébredő kismackóm, mostanában egyre rémísztőbb és kétségbeesjtőbb időpontokban fújja meg a reggeli harsonákat. Eddig ugye, 7 és 8 között ébresztgetett a nyálas, teliszájú puszijaival, gondoltam az óraátállítás valamelyest dob az ébredésein, az én irányomba, talán kicsit továbbig húzza a lóbőrt. Erre ma 6-fél 7 között kezdett el magyarázni, kaparászni, maga felé fordítani (ami ugye, azt jelenti, hogy tulajdonképpen még korábban, azaz 5! után ébredt). Persze, az aludt órák száma rendben van, hiszen este 9 felé már alszik, napközben is van - újabban- 2 darab másfél órás alvása, az összesen 12 óra.

Csak ezekkel a fránya reggelekkel köllene kezdenünk valamit. Meg azzal, hogy ne azonnal play üzemmódra kapcsoljon, hogy legyen néminemű átmenet, mondjuk legalább addig, amíg megiszom a reggeli első kávémat.

Aztán meg az Alma koncert részünkről elmaradt, díszes femilink szombat délután a szemerkélő esőre és a mélabús időre való tekintettel, mély és komatózus álomba zuhant a puha, meleg hálószobában. És ebben partner volt Hunorvirágszál is.

Vasárnap állatorvos apukák és családjaik eresztődtek össze egy ebéd és a jómóka kedvéért, 6 felnőtt és 6 gyerek vett részt a partin, a legkisebb még pocakban a legnagyobb 4 éves múlt. Hunornak elmagyaráztam a Nagyhal bekapja a kishalat elméletet, valamint megpróbáltam megértetni vele, hogy ő tulajdonképpen egy közepes hal, akinél vannak kisebb halak is, csak nézzen szét maga körül. Persze, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb pedagógiai módszer arra, hogy megnyugtassam gyermekem, ha a nagyobbakkal való harcban, ő kerül ki vesztesként. Az ebéd előtti séta során, enyémgyerek belepottyant egy tócsa kellős közepibe. Ekkor már harisnyára vetkőztetve tipegett közöttünk a lakásban.
Az ebéd alatt pattant ki fejéből az Isteni szikra, ekkor találta meg a módját megtorolni az őt ért sérelmeket, nem hagyta a nagyobbakat enni, a tányérjukba nyúlkálva csente el a jobb falatokat, majd amikor azok otthagyták maradékaikat, Hunor a gyerekszéken állva, győzedelmesen addig tapicskolt kanalával az edényben, mígcsak tetől talpig pörköltszaftban nem úszott.

Az utolsó csepp a pohárban, a plasztikusság kedvéért, az volt, amikor az egyik ölbebaba heves mozdulatával telibeborított egy nagy pohár vörösborral, amitől úgy szaglottam hazáig,  mint egy hídalatt lakó és HuncApu azért imádkozott, csak most ne állítson meg a jard éber őre, mert tuti nem hiszi el, hogy itt senki se fogyasztott alkoholt.

Hazaérkezésünk után beindult Mosó Masa Mosodája, és most minden ruhánk tisztán és illatosan várja az újabb találkozást, valami teljesen odanemillő dologgal.

Hunor legújabb szenvedélye a mindenrefelmászás: lehet az, szék, vagy saját kisasztalka, Dörzsi ketrec, bútorok, a legtenyérizzasztóbb az, amikor a guruló bébitaxiján állva igyekszik felkapaszkodni valamire.

Miután odatolta a széket és feltrónolt az asztalra, győzedelmesen sikkant: (ez a kezdő pálya, engem olyankor tör ki a frász, ha felállva ugrál az asztalon!)

és még mindig ki tud dőlni játék közben, levette az anatómiai atlaszomat, majd belefeküdt (természetesen azóta már a báránybőrén szuszmákol, de ezt a fotós témát nem hagyhattam veszni):

süti beállítások módosítása