HuncApu tegnap délutáni hirtelen ötletétől vezérelve, aki nosztalgikus vágyakozással tekint vissza ifjúkora Balatonbogláron eltöltött nyaraira, bedobáltuk a legszükségesebbeket a nagytáskába és útnak eredtünk.

Ha azt mondom, hogy a fiam egy kacsa (vagy béka vagy hal, vagy bármi ami vízben él és virul), talán nem is túlzok... mindenestre rókakölyöknek egyre kevésbé nevezhetném, a tegnapi produkcióját tekintve. Alig lehetett kivakarni a Balatonból több, mint egy órás ücsörgés után erőszakkal vonszoltuk ki, hiába ígértünk fűt-fát-bokrot, kecsegtettünk bárminemű vacsora-fogásokat, az első adandó alkalommal igyekezett kisiklani kezeink közül (akkor mégicsak hal, talán ebi) és visszamenekülni a vízbe. Botrányosan távoztunk a rúgkapáló-üvöltő gyerekkel, a naplementét csöndesen figyelő és felénk elnéző mosolyokat küldő szemlélők előtt. Pöppet nyugtatott a látvány, hogy a háttérben egy 3 gyerekes család küzdött hasonló módon 3 azonos kaliberű kiskorúval...

A kezdeti lépések, melyekből úgy 20-25-szöri oda-visszát tartott Hunc:

egészen addig, amíg rá nem jöttünk, mi a baj, miért nem hajlandó megmerítkezni a habokban. Mert nem, nem a hidegtől félt,  nem is a sokvíztől, hanem az úszópelenkától ódzkodott. Hogy mért tette azóta se értjük: ha termálozunk, teljesen természetes számára, hogy úszópelenkával mehet csak be a medencékbe, úgy látszik, szabadvizeken a naturalizmusnak hódol. Így, bár sok jópofa fotó készült a fiatalemberről (meg videó), ezek megmaradnak házi használatra és elsőbarátnő vagy nemszimpibarátnő riogatásra. (igen, tudom, randa anyós...)

Javarészt így láttam a fiúkat: apjuk vízbemerítkezve pár centire kölöktől, kölök magyaráz és csápol a nádbotjával maga előtt, mögött, a baltoni hullámoktól körülölelve. Én mindeközben pihentem a parton és élveztem a lenyugvó napsugarak meleg táncát a bőrömön. Aztán, amikor egy piskótányi időre kicsalogattuk a fiatalembert, hozzámbújt és (kritikusan) megnéztük a fentebbemlített háromgyerekesek jókedvű vizijátékát. (a morózus nézése az enyimé!)

Majd jusztse jöttünk haza, hanem kis kitérővel megszálltunk a lagzink színhelyén, tömény nosztalgiával fűszerezve. Kedvencpincérünk volt éppen, aki nem kis léleksimogatásként megsúgta, azóta is emlegetik héthatárban a milagzinkat.

Ma délelőtt még megejtettünk egy rövidke fürdést (ennek a végét egész jól tolerálta Huncmackó, alig kétszer akart meglógni előlünk), és már jöttünk is haza gőzerővel belevetődni a munkásélet szépségeibe. 

cucka 2009.07.02. 09:42

19

Mától már 19-es karikásak leszünk. Betöltött és kitaposott 19 hónap áll mögöttünk. Fejlődéséről, apróbb mérföldköveiről folyamatosan beszámolok, így azt most nem teszem meg. (cikk itt arról, hogy mit kellene már tudnia éppen)
Kiegészítésképpen: hossza 80 akárhány centi, (86-os fölsőket hord), nadrágméretre még mindig kurtább, súlyra estére a 11 kilót súrolja (kb 10,9 kg). Hisztizni, csak fáradtan hisztizik, de akkor mindenen.
Újabb lehetetlen szülői feladat a fogmosás. Eddig idillikusan és össznépileg sikáltuk a sikálnivalóinkat esténként, most már ketten fogjuk le ahhoz, hogy megcsutakolhassam én. Bár ez is fáradtságfüggő.
Beszélni továbbra sem akarja a minyelvünket, bár már néha-néha kicsúszik a száján egy-egy felismerhető szó (motor, anya, adjál...), kérésre nem hajlandó megismételni, ezért már nem is kérjük inkább csak bepárásodott és jelentőségteljes pillantásokkal nézünk át a gyermök felett a zapjával. Kevert nyelvet alkalmazva kommunikál velünk, az alap a számomra nem mindig egyértelmű babanyelve, kicsit fűszerezve a mienkkel (ké= kérem, te= tessék, szi= szia, tétá= tévétávirányító, inn= inni, ), és hangutánzókkal alaposan teletűzdelve. (brü=  ma motorral megyünk sétálni... további magyarázat: ez a válasz arra, ha azt kérdezem, babakocsival vagy motorral megyünk sétálni? vávává= hallod? ugat a kutya ... további magyarázat: ha bámikor-bárhol kutyaugatást hall..., dá= igent jelent). Kedvenc saját magát megnyugtató és egésznapos alaphangot biztosító pütyörgése a páputyi, páputyi, pityipityipá, tyeputty, pütyipütyipütty és ezek variációi és kombinációi. Fogalmunk sincs, mit jelenthet.  Aggódni továbbra sem aggódom, szerintem fogom én még visszasírni ezeket a Hunor-mondások mentes időszakot.

Túlzások nélkül állíthatom, hogy mindent ért, fáradtságától (és a mienktől!) függően boldogulunk a megértésével. (amikor egy megterített asztal felé mutatva nyögdös, és 38-adjára sem találod el, hogy mit is szeretne onnan elkérni, na akkor, már a fiatalember is és mi is egyre türelmetlenebbek vagyunk...)

Játékosságban verhetetlen: jobbnapokon azt mondom egy kölyökkutya-kismajmom van. (kölyökkutya: lábujjakra kiképezve, csak azokat harapdálja előszeretettel, kismajom: mindenben profi utánzó bajnok, felmos, mosógépet indít(ana) el, főz... és néha pontosan ugyanúgy csimpaszkodik is ránk, mint egy kismajom...)

A múltkori heroikus szobatisztaság felé lépése megtorpant, szinte magától elmúlt, újra pelenkásos lett, egyelőre nem kéri a nadrágpelusokat. Ebbéli tevékenységét letudja azzal, hogy szorgalmasan tépkedi a WC papírt továbbra is, valamint kijövetelkor mutogatja az utat a kézmosóig.

Tuuudom, mióta megszületett ez hajtogatom, de most tényleg a legszebb időszakunkat éljük...

Amikor nálunk jár HuncNagyi, általában képekkel gazdagodunk, nem is akármilyenekkel. ...HuncApu fülei utána napokig rágicsálva vannak általam, hogy 1. szülinapom lesz nemsokára (és nem, nembaj, hogy már megelőlegezte az ajándékomat), 2. mindjárt megszületik KisTesó, igazán megérdemeljük... (naná!) , 3. esestleg karácsonyi ajándékként jóelőre... ?

Inkább beszéljenek a fotók helyettem:

mert a láberősítést sosem lehet elég korán elkezdeni:

és egy mostani kedvenc (mert hármunkról szinte sose készül fotó...):

cucka 2009.07.01. 13:48

BlogCukorka

Egy kedves zúgblogom oldalán találtam az alábbi játékot, melyet nagyon kreatív kezdeményezésnek érzek a babablogok világában, ugyanis ezidáig ilyet csak scrap- vagy kézimunkás blogokban láttam. A játékra lehet jelentkezni a föntebbi linken vagy az alábbi fotóra kattintva.
A lényege röviden: a blog profiljával megegyező ajándékcsomagok kerülnek felajánlásra a blog tulajdonosa által, melyre hozzászólásban lehet jelentkezni meghatározott ideig, majd a blog-gazdi kisorsol a jelentkezők között egy nyertest.

Remélem, sokak érdeklődését  felkeltettem ezzel a játékkal!

cucka 2009.06.30. 10:22

Szeretem-nemszeretem

Szeretem:
- az (őszinte) embereket
- a gyermekem tisztakéken rámcsodálkozó szempillantását
- az álmos reggeleket, amikor még majd egy órácskát összebújva ébredezhetünk a nagyágyban az álomszagú kölökkel
- Hunorvezért, az új főnökömet, aki ezidáig a legjobban végzi a feladatát, az ő fennhatósága alatt bizton nincs lazsálás
- a napból lecsípett csakazenyém pillanatokat (bár már ez is csakamienk lett HugiÖcsivel...)
- a családomat, a barátaimat
- a szembekutyásnénit, aki mindig megengedi, hogy Hunc átbogarássza az ebet tokától-bokáig és az ebét, aki hagyja is ezt
- a reggeli habosbaboskávémat langymelegen elfogyasztani
- a megnyugtató ölelését, hozzámbújását, mindenbútelfeledtető mosolyát
- a harmóniát, a békét, a nyugalmat
 

Nemszeretem:
- a hátbadöfő manipulációt
- a játszmákat
- a soknapja szakadó esőt (bár Hunor imád dagonyázni a pocsolyákban, mesteri fokozatú képesítéset szerzek lassan olajos folteltávolításból...)
- a kicsinyességet
- a szomszédferi kedélyes bőralábújós bájolgását
- a saját szófordulataimmal valahol nagyon máshol szembefutni
- az értelmetlen birkaszellemet
- az abszurd versengést

És nem utolsó sorban nagyon szeretem, hogy reggelre Hunc macijai formatáltak lettek! Kevésszer örültem még így medvecsapatnak. (pedig már felkészültem egy légbőlkapott Calicira is, bár hányás ugyan nem volt... szákmábéli ráérős anyuka körtelefonozott... )

cucka 2009.06.29. 20:25

nemjobb

A Murányi kutyájás hasonlat jelen esetben több, mint helytálló. Annak örömére, hogy este a kölök elérte a bűvös 11-est kilóba, és az étvágya  az elmúlt napokban a csillagos eget verdesi, ma diétára kellett fognom. Nem örült neki. Mint ahogy én sem a tizenakárhány elhasznált pelenkának, a megmosolyogtató dezsavü érzésnek, hogy kicsivérem pelenkázás közben is eleresztette magát, célirányosan az ágyunkban, a kezemre... kedve töretlen, vigyorogva rotyog, élvezi, hogy azonnal szaladunk pelenkázásra, mert a vízszerű tényleg vízszerű és egyáltalán nem pelenkabiztos. Sőt.

Kezdem azt hinni, a kiskrampusznak mégiscsak sikeredett bényálni valami kis finomat, mindemellett fogzódik kedvére, vagy a pszichém játszik velem furcsa kivetítős játékot. (3. hete tologatjuk Hunc uccsó kötelező oltását, amihez én annyira nem ragaszkodom...)

HuncApu Smecta-ért futott, nekem meg ki vagyon adva a harci feladat: főzzek sárgarépát a kölöknek, hasfogás céljából. Remélem, Huncos is értékeli a fáradozásainkat. (a keksz, a víz gyakorlatilag átfutott rajta...)

cucka 2009.06.29. 14:27

Sokfogú

Talán megoldódott a rejtélyes szombati lázas állapot, valamint a mai egész délelőttön átívelő vízszerűen folyékony többrendbeli macicsapat felbukkanása. Tippeltem én érzékeny (bél)lelkületű gyermekre, aki egyszerűen túlzabbantotta magát (tegnap bő fél liter almalevet szlopált be, a felnőttadag karalábé leves mellé vacsira), gondoltam vírusos nyavalyára, amit bárhol összeszedhetett (játszótér, apjuk-rendelő), de most valahogy a fogakat nem hibáztattam, mert ennyire ilyen még sose volt.

Aztán az egyik sírós pelenkaváltás során (kicsípteja macilé a seggedelmét...) szemet szúrt, hogy valami nem a megszokott szerint helyezkedik el a szája jobb oldalán belül. Amennyire engedélyezte a szemrevételezést, szemfoggal bővült szája tartalma, így most már 13 fogúvá lépett elő. (bár ki tudja, talán más szemfogak is kitörésre készek,/kitörtek már, mindenestre a rövidke idő alatt ennyire sikerült feltérképeznem a helyzetet.)

Étvágya jó, közérzete több mint remek, márha abból indulok ki, hogy pillanatok alatt atomjaira bontotta a lakást, jószokásához híven.

És egy fotó a délelőtti idillről: van itt kérem kedvencmadonnára táncoló gyermek, tévé előtt békésen pihenő, poszttraumás, rehabilitáció alatt álló oroszkéknatasa, a háttérben (nem látszik) pedig én vasalgatom azt a raklapnyit, ami egy hét alatt felgyülemlett:

süti beállítások módosítása