2010.03.08. 23:10
Történelmi pillanat(ok)
Hunor a kiköltözésünkkel egyidőben varázsütésre rendbe szedte estéit. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt önmagától tette. Legkésőbb 7-kor vacsorázik, fürdik, aztán 8-kor már pizsiben, pár percet tévézik, majd jelzi, hogy indulandusz a hálóba. Lassacskán még a mesére is megérik.
Pár napja gondoltam először arra, mi lenne, ha rápróbálnánk a külön szobás alvásra, semminemű kötelezettség és erőszak bevetése nélkül. Aztán teltek a napok (hetek?), és nem volt erőm, kedvem a teszteléshez. Ma délután megpendítettem a legénynek, hogy este különszobába alszik... különösebb reakciót nem váltott ki belőle a szónoklatom, én mégis megvetettem az ezeréve nem használt ágyat, amíg Hunorvirágszál a kádban áztatta habtestét.
Fürdés után következett a szokásos bepillantás a kereskedelmi tévék által sztárrá avanzsált egyének magánéletébe, majd kisfiam mutatta, elérkezett a lefekvés ideje. Eléggé egyértelműen teszi: villany leó, tévé kikapcs. ...és egyetlen rápróbálás nélkül, a gyerekszobába vette az irányt, felmászott az ágyára, lefeküdt és megpaskolva a mellette lévő helyet, közölte, hogy csücs. Melléfeküdtem, ő szorosan hozzámbújt, adott egy puszit és nem egészen 5 perc alatt már álomföldön vadmotorozott. Fölöttébb giccses szitu.
Tejtől és mindenféle érzésektől dagadó mellel jöttem ki a szobájából, és lelkesen hívtam a kicsik apját, hogy jelentem, nyóc óra és mindenki a helyén durmol. Apjuk, meg fancsali hangon csak ennyit mondott, nekem úgy fog hiányozni Mancika...
Amúgy meg nekem is, hiszen közel 2 éven át aludt velünk-mellettünk-köztünk.
Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy innenstől soha többet nem jöhet a miágyunkba, sőt. Inkább csak azt érzem, hogy megintcsak nem csaptak be az ösztöneink, amikor azt éreztük, ha eljön az ideje, lesz külön szobája, külön ágya.
Felnőttél, picibabám...
A másik történelmi pillanat, az tegnap volt. Kimenő napunk volt a ház urával, adtunk a kulturának, ránk fért. Hosszú hónapok óta nem jártunk már kettesben sehol. Hunor indulásunk pillanatában úgy döntött, mégiscsak inkább velünk tartana, nehezen volt lebeszélhető róla, még a gumicsimmáját is magára kapta, úgy igyekezett. Persze, volt sírás-rívás, hiába no: ritkán mozdulunk ki nélküle, bár állítólag percekkel később teljesen megvígasztalódva dögönyöztette magát agyon a kutya által.
A nagyobbik bibi Minkaleányka volt. Ugyanis én úgy gondoltam, jól feltankolom, meg hagyok is itthon egy nagyadagnyit, becummedlizheti kedvére. A leányka mégis inkább az éhségsztrájkot választotta, nem volt hajlandó elfogadni a műcickót, helyette hosszasan skálázott. Őszintén: meg sem fordult a fejemben, hogy ebből baj lehet, bár Minka sosem cumizott, és így utólag belegondolva, cumisüvegből sem fogyasztott.
Mondjuk, van aranytartaléka rossz napokra, mégis éjjel kettőkor soron kívűl rámcsatlakozott.
Ma megejtettük a hathetes csípőszűrést is. Negatív a leányka csípeje, dottore bácsinak egy maroknyi macicsapattal jattolt a vizsgálatért. Hálás beteg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2010.03.08. 23:32:09
Meséről: nekünk bevált, hogy nem feltétlenül rögtön mesét olvastunk, versekkel kezdtünk. Rövidebb. Már amikor nem kellett végigolvasni az egész kötetet, pl. a Bóbitából...
Hálás beteg Minkalányka:-)
Jó lehetett kicsit kikapcsolódni kettesben.
CsJ 2010.03.09. 00:10:30
WildShycu · http://igazvilag.freeblog.hu/ 2010.03.09. 01:53:48
micka · http://micka.freeblog.hu 2010.03.09. 05:11:13
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2010.03.09. 09:11:52
cucka 2010.03.09. 09:25:58
Csak ámulok-bámulok én is... :o)
@gneke: lassacskán előbányászom a pár soros verses mesekönyveimet.
@CsJ: most először éreztem úgy igazán, hogy mennyire gyorsan repül az idő...
@wildshyccu: én sem szeretek egyedül aludni, ezért esett jól Huncos közelsége.
@Marcipán&Frutti: a barátnőm vigyázott a kicsikre, és ezt az apró "Minka-bibit" valahogy elfelejtette közölni a színház szünetében. ;) Talán éppen ettől félt, hogy kocsiba pattanva hazaviharzunk. ;)
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2010.03.09. 10:06:00
cucka 2010.03.09. 10:24:28
PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.03.09. 12:02:55
Hencsi+Zita · http://kicsizita.freeblog.hu/ 2010.03.09. 13:54:21
Amúgy milyen volt a darab?Mert nálunk is esedékes lenne már egy színházasdi.
Kendemami 2010.03.09. 23:38:21
Színházért roppant sárga vagyok!!!!
huncut_kata 2010.03.10. 02:31:10
Ezek a kis mocskok jól beetetik az embert valami vívmánnyal, agyondícséri az ember, fűnek-fának eldicsekszik vele, kiposztolja, aztán 3 nap múlva meg gúnyoros sátáni kacaj kíséretében még visszább csúszunk mint előtte. :-))
Dedem ma délután egyedül aludt el. Volt már ilyen korzsaka 10 hónaposan meg majd kétévesen is. Most meg 3 napja szintén. Még nem merem elkiabálni.
cucka 2010.03.10. 18:23:17
mingyá megírom mért. :)))
@Kendemami: az Annapetigergőről csupa jókat hallottam, köszönöm az ajánlást, igyekszünk beszerezni a könyve(ke)t. :)
@Hencsi+Zita: nekem nagyon tetszett, bár azt hiszem jelen elzárt állapotomban a háború és béke is kikapcsolódást okozna. :)))
@PBea: Nálunk a ház ura nem nőtt még fel ehhez! :)))
Hozzászólások: