"Arra született, hogy kisgyerek legyen,
Anyja mellett játsszon hosszú éveket."

Az ajtónkon dörömböl az óvodakezdés, így a mindennapjaimat (sok egyéb más érdekes "véletlen" történés mellett) a beszoktatás ideje alatti délelőttök, Minka-felügyeletének a megszervezése köti le.

A hétfő és szerdai apukás délelőtt adott Táty munkabeosztásából fakadóan, és talán a pénteki is, szintén Tátyis cserés megoldással működhet. Maradna a kedd-csütörtök, amiből egyet -előzetes pontosítások után-, a bébiszittyónk el tudna vinni. Ha jól számolom, egy nap még így is lóg a levegőben. Logisztikázásomat és minden kétkedő gondolatomat félretéve, erőt gyűjtöttem és fölhívtam Jutkanénit, egy kis léleksimogató bátorításért, valamint a mikéntek konkretizálásáért.

A nagyon hosszas beszélgetésnek két konklúziója bizton született:

1. mért nem mentem át egy finom teára, miközben kivesézhettük volna a menet közben felmerülő mindennapi életünket is foglalkoztató dolgokat?
2. az óvoda nem egy kiképzőtábor, de még egy katonai támaszpontnak sem nevezném. (főleg nem ezt a család- és emberbarát ovit nem)

Helyette viszont: egy olyan helyként kellene a közvéleménybe épülnie, mely a családra alapozva besegít azok életébe, szocializációra és közösségre neveléssel tarkítva.
Megmagyarázom: az óvónéni szerint ne támasszak fölösleges elvárásokat a gyerek elé, hiszen még olyan pici, helyette engedjem, hogy jól érezze magát, és azt se várjam el, hogy egyik pillanatról a másikra napi 8-10 órában ottmaradjon. A kezdetekben elég, ha heti 3-4-szer megyünk, 3-4 órára, amennyi mindannyiunk számára megoldható és belefér. És aztán majd látni fogom fogas rókán, hogy mennyire érzi jól magát és azt is, miylen intenzitással bontakozik ki, simul bele az ovi életébe, mennyi ott-tartózkodásra van igénye.

Tudom, szerencsés helyzetben vagyok, hiszen nincsenek határidők, amik végére újra munkába kell állnom. Minden képlékeny és rugalmas lehet. Ahogy neki-nekünk megfelelő. És ha erre gondolok, mázsás kövektől szabadulok meg, melyek a szívemet nyomják. Hiszen nem szakadunk mi el egymástól, ááá dehogy, csak megváltozik a proximitásunk. Újabb szintre lépünk, újabb érzéseket ismerünk meg, újabb csodákkal gazdagodik a kapcsolatunk.

Azt hiszem, szeretni fogom a jövő évet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Timocska_ 2010.12.30. 13:14:09

Tetszik az óvónéni hozzáállása és igaza van. Mivel nem sürget az idő, nem kell munkába állnod két hét múlva, ezért a beszoktatás is mehet az általatok megválasztott és a Hunc által diktált tempóban!
Jó lesz, menni fog! :-)

Válasz erre 

Timocska_ 2010.12.30. 13:17:20

Valamiért nem jelent meg az előző kommentem. Leírom mégegyszer, de ha időközben előkerül az előző, az egyiket töröld ki Cucka! :-)
Szóval, tetszik az óvónéni hozzáállása és igaza van. Mivel nem sürget az idő, nem kell két hét múlva munkába állnod, ezért a beszoktatás is mehet az általatok ill. Hunc által diktált tempóban. Úgyis látni fogod rajta, hogy érzi magát stb.
De jó lesz, menni fog! :-)
Puszi!

Válasz erre 

Timocska_ 2010.12.30. 13:18:19

Jellemző! :-)))

Válasz erre 

lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2010.12.30. 14:22:10

Cucka, egy ovikezdet (vagy bármi újnak a kezdete, ami azt eredményezi, hogy távolabb kerül tőlünk a gyerkőc) sosem könnyű, legalábbis ha magamból indulok ki. Most közel 5 évesen is pont azt éreztem, mint amikor 3-4 éves volt. A lényeg, hogy az ovi/óvónéni jó legyen (sajnos nem mind ilyen, de a leírtak alapján a tiétek igen), és hogy nem sürget semmi. Nekem nagyon sokat jelent a szuper óvónéni, és hogy délutánonként nem kell bent aludnia, mert mindig elhozom ebéd után. Persze ki hogy szeretné/tervezi, de nekünk így jó.

Válasz erre 

cucka 2010.12.30. 14:48:18

@Lillusék: köszönöm a megerősítést, én is így gondolom, nem bánom, hogy az iskolákkal ellentétben az ovikban egyre kevesebb helyen dívik a poroszos hozzáállás.
és nem törlöm a kommentedet, mert így teljes, azaz a Te szavaiddal: "jellemző"! :)))) puszik!
@lepkevár: igen, szerencsénk van, nagyon jó pedagógusok kezébe kerül Rókabéka, ahol személyére szabott elbánásban fog részesülni. És ez jó. A lelkemnek is. Talán így könnyebb az elválás.
Én sem szándékozom ottaltatni, első elképzelésem szerint ebédig, aztán ebéd utánig maradna, a többi meg tényleg kialakul. :)
Cupp a Mackófülü-társaságnak is! :)

Válasz erre 

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.12.30. 16:06:12

Mi is épp Milán mellé keresünk bébiszittyót a jövő hétre:)
Mi is hasonlóan "alternatív" oviba járunk, ott is azt mondták, hogy akkor menjünk, amikor kedvünk van, nincs semmi kötelezettség. Sőt még a jövő évre is ezt mondták, hiszen most még csak minicsoportosak, és csak ősztől lesznek kiscsoportosok, de még ott is csak játék van.
De valamiért én is azt érzem, hogy jó lesz a jövő évünk, újfent:)

Válasz erre 

Pocakos Macska 2010.12.31. 14:34:43

Szeresd is! :) Legyen békés boldog az új évetek Cuckám! Puszi Nektek!

Válasz erre 

Julcsi84 2010.12.31. 15:32:12

Örömökben gazdag Boldog Új esztendőt kívánok nektek!!!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: