Hunor belépett a miért korszakba, ami azért is rém vicces, mert ugye még mindig kódoltan beszél. Családunk ismeri a jelrendszerét, mások megértetésére jelen álláspont szerint még mindig nem törekszik. 

Egy ma reggeli szösszenet következik arról, hogy vasalás közben elmeditáltam hangosan, hogy már sokkal kontrasztosabbak a színek, lassan vége a nyárnak. Hunor figyel, hallgat, mosolyog, fentebbiekre elkomorul, majd közli: nem jár (nem nyár, azaz ne legyen vége a nyárnak). Tovább mesélem, hogy ez az élet rendje, nyár után jön az ősz, érik a szőlő (hajlik a vessző, csuhajja), a szilva, aztán jön a tél, hull a hó, megyünk szánkózni. Me' ? (vidéki szleng, a miért kérdőszócskára gondolt idösfiam), mert szánkózni jó. Me'?  mert szánkózni te is szeretsz. Me'?  MOST EZ KOMOLY??? édesfiam, meséld már el,  leszel szíves, miért is szeretsz szánkózni. Vigyorog, elérte a célját. KO-val győzött felettem.

Időpont: tegnap este, helyszín játszótér. Hirtelen beborult, mondom a szépreményűnek, indulnunk kellene, mindjárt esni fog. Me'? mert beborult az ég. Me'? mert esni fog az eső. Me'? mert ez iylen dolog, ha gyülekeznek a felhők abból eső lesz. Me'? na, akkor én hazamentem, te meg jól elázol, jó? . És vigyorog. Célszemély megtalálva, célpont megsemmisítve.

A legigazibb amikor a dackorszakot ötvözi a miért korszakkal. (és jajjdeszeretem, hogy mindennek van neve ebbe a drága jó gyereknevelésesdibe).
Este vacsoráznánk, de 8. próbálkozásra sem tudom eltalálni, melyik tányérból szeretné elfogyasztani azt a két harapásnyit a szendvicséből. Mindegyikre lazán közli, nem. És van amitől mégjobban elhatárolódik (nem-nem-nem). Feladom, kiteszem az egyikbe, közben elmondom, ha igazán éhes, ebből is jó lesz, valamint felhozom példának az etióp éhezőket, akik deszeretnének csíkos tányérból vacsorázni vajas sajtos kiflit szalámival. Duzzog, csípőretett kézzel elvonul. Pár perc múlva visszatér, nézi változtattam-e a tányéron, mondom most én, hogy nem. Me'? mert nem vagyok hajlandó újabbat elővenni és elismétlem indokként, hogy ha igazán éhes lenne... Me'? mert nem is vagy éhes. De. És sivítva elrohan.
Aztán pár perc múlva visszatér, és higgadtan, együtt kiválasztjuk a legmegfelelőbb tányért ahhoz, hogy elfogyaszthasson pont két harapásnyit a szendójából.

Áldott gyermekkor. Életemben nem voltam még ennyire türelmes és toleráns. Csodás kis mesterem akadt. És ahogy elnézem a mesternőm is bontogatja már a szárnyacskáit...

cucka 2010.08.16. 16:43

Állni-állni-állni

Bunci állni szeretne. De nagyon. És tud. Annyira nem nagyon. Ám mindenképpen akar. Na,  de azt nagyon.
Ismerőseink körében szlogenné vált az a jólismert mondatom, mely szerint Hunorral mindig éppen most a legjobb. És tényleg. Minden fejlődési fázisát csodáltam, beittam. Magabiztos, begyakorlott mozdulatokkal újított, ráérősen tette, akárcsak most a beszéddel. Óvatos duhaj.
Bunci viszont egészen másképp csinálja. Pár napja ugye felállt. Örömködtünk, dícsérgettük, szeretgettük. Bennem akkor is volt egy halovány ellenérzés, hiszen még annyira mostszületett, hova siet?! Persze, azonnal elfojtottam érkeztettem is a belső válaszomat: lyány, erősebb, ügyesebb, kíváncsibb.
Tegnap egész délután koncentrálva gyakorolta a felállást a járókába.  Hihetetlen volt látni, hogy mennyire kizárta a külvilágot, szuszogott-erőlködött-felborult-újrakezdte. Biztonsági okokból előkerült a hagyományos fa, pincében porosodó járókánk, mivel most már csak és kizárólag állni akar, hosszú másodpercekig ácsingózik a bútorok mellett is akár, gyakorlatilag összeomlásig, közben nevet, elégedett. Ma már a kihúzott vendégkanapé mellett pipiskedve, pár óvatosan lépést is megtett, aztán összecsuklott. Sajna, még nincs meg a kellő rutinja, így a feje-arca csupa kék-zöld-veres foltocska, egy-egy elrontott kísérlet bizonyítékaként. Nem jó érzés látni, és ha így folytatja, totálisan kimarad a mászás, hiszen még mindig azzal a terminátorszerű fókázással közlekedik. A földön cuppogó-csattogó-követő tenyerecskék tánca hiányozna nagyon...

Addig spanoltam magam ezzel a kimaradásos mászással, míg felhívtam tanult barátnémat, aki megnyugtatott, hogy nem lesz diszlexiás a Bunci, mert nem minden gyereknek akaródzik mászni, de a kúszás is éppen olyan tökéletesre fényesíti agytekervényeit, mint a  mászás. (pedig már láttam lelki szemeim előtt Buncilányt 7 évesen, amint írás- és olvasás zavarokkal küzd és órák utáni kötelezőként róhatja a labirintus köröket négykézláb.) Így Minka nemzetesasszony most már engedéllyel ácsingózhat ha úri kedve úgy kívánja, csak a fejire mért ütések ellen kellene kitalálnom valamit. Hm.

süti beállítások módosítása