cucka 2010.02.27. 10:10

Hason(is)más?

Kicsik, kerekfejűek, rókafülűek, párnán támasztóak, a mosoly a szájuk szögletében... vagy csak én akarom ennyire görcsösen látni a hasonlóságot?!

Ezek lennénk mi: balra kiscucka, jobbra kisminka, egykorúan.

Nos, mivel, mi mindig csúszunk mindennel, így pár napja tűnt fel az is, hogy a Minkesszel kábéra egyidős babablogokban egyre többször jelennek meg az oltásos bejegyzések. Előbányásztam a kisleány oltási könyvét és bezony, már megent késtünk a kéthónapos kötelezővel.

Felhívtam, az új-választott gyerekorvosunkat, akit -hála a 22. századi virtuális világnak- az interneten lőttem. A számomra legkedvesebb jelzővel egy anyuka illette, aki azt írta róla, hogy még a gyerekek is szeretik. Ma délelőttre kaptunk időpontot, és máris szimpatikus intróval indított a doftorbácsi, mert azt kérte, ne a rendelési idejében menjünk, hanem  inkább a két rendelés között, hiszen kiskirálylány egészséges.
Ismét teljes stábbal érkeztünk, Hunor a rendelőbe szorosan tapadt a jóidösapjához, majd amikor már valóban elhitte, hogy most nem ő kap szurit, egyre bátrabban ismerkedett.

A szimpátia kölcsönös volt, Minka frissenébredve a doktorbácsi kedveskedő szavaira, mosolyogva gőgicsélt, majd mérlegre került a valóság: Minka 6 és fél kilós lett észrevétlen, itt hosszt nem mérnek, meg én sem macerálom, 68-as rucikat hord. Gyanítom, nem feltétlenül a hossza miatt. 
A doktorbácsi agyondícsérte, hogy milyen erősen húzza fel magát és hogy gyönyörűen kitámaszt, stabilan tartja a fejét, és már érti, hogy mért nem látta a kórház óta orvos ezt a gyereket. Szerencsére mára ismét belobbant Minka fél arca (tegnap rántottsajtot ebédeltünk Hunccal...) így megmutathattuk az össz-panaszunkat a leányzóra. Kaptunk rá egy újabb kikavarós koleszterines patikai kencét és egy borítékolt jótanácsot: ne hagyjuk abba a kenegetést akkor sem, ha szebbnek tűnik. Szárazbőrű. Napi 2-3 alkalommal kenjem be. Én továbbra is látok párhuzamot az általam elfogyasztott tejtermékek és a megjelenő vörösfoltok között, mindenestre az eddigi krémezés is hatásos volt.

Az oltásnál egyetlen pillanatra felsírt, de amint fölvettem már abba is hagyta és tovább mosolygott. Kicsi, hős Minkaleányka.
Megkaptuk a beutalót csípőszűrésre is. Khm-khm, igen, pontosan a hat hetes csípőszűrésre. Talán jövő héten oda is eljutunk.

Az elégedett Pufilány:

És a mai naphoz tartozik, még egy ropogtatós ölelés, és egy régenvárt találkozás, aminek még lesz folytatása nyugodtabb körülmények között is. Ebben biztos vagyok.

cucka 2010.02.25. 17:34

Kicsit nosztalgiázva

Ezt hallgatva vajh miért is kezd el bizseregni minden porcikám egy kiadós éjszakai mulatságért?!

... ma ezzel és ehhez hasonlókkal buzdítottam magam munkára... az eredmény borítékolható... exkuzációkból jelesre vizsgáztam!

3 komment

Címkék: videó

cucka 2010.02.25. 12:33

Jó megfigyelő

Hunor legózik a gyerekszobában. Minka a játszószőnyegen, szintén a gyerekszobában. Pár napja felfedezte a kezét, azóta kivülről-belülről szemráncolva nézgeti, olykor fel-felnevet. Vicceskezű.
Én mellettük ülök a szőnyegen, torokkapargatós érzésekkel bőven telve.

És ekkor Hunc összerakva 3 lego-elemet közli cici. Mondom ügyes vagy, de szép cica. Értetlenül fejcsóvál, és hangsúlyosabban közli, ciccci. Öööö, zavarba jövök, mondom cica, nem? Dühödten felrángatja a pólóját és a saját cicije elé helyezi az építményt. És ekkor esik le: ahhha, szóval mellszívó? Elégedetten vigyorog.

Hát kellhet-e ennél figyelmesebb gyermek egy anyai szívnek? Jövőképem bizakodó. Már ami az öregkoromat illeti.
Jelenkorom meg: továbbra is élettársi kapcsolat a mellszívómmal.

cucka 2010.02.24. 19:48

Gyed betegen

A reggeli első gondolatom lelket simogatott: végre-végre beszabadulhatok a közelünkben lévő kisvárosba, igaz ügyintézés (tgyás rulez) címszó alatt és igaz, hogy mindannyian megyünk, de mégis mégha csak pár órára is, de újra összeszedettebb külsővel rendelkezhetek.

Az első forróvizes nyakonöntés akkor ért, amikor a nagyon kedves ügyintéző telefonon közölte, hogy pont semmi értelme becaplatni hozzájuk, ők továbbküldik székesfővárosunkba az egész paksaméta beadványt. Ekkor diagnosztizáltam magamon a gyed-betegeséget, ugyanis könnyekre fakadtam és úgy döntöttem, innenstől pizsiben, kávéval a kezemben katatón módon, a számítógép bűvöletében fogom a hátralevő életemet leélni.
A ház ura észlelhetett valamit az elkövetkezendő idők viharából, így alávetette magát a köz presszúrájának, ugyanis ekkor már Huncmackó is teljesen kész menetszerelésben vinnyogott az ajtóban. Minka a dráma kellős közepében is jóllakottan vigyorgott.

A második sokk akkor ért, amikor rádöbbentem, hogy az este kimosott és szárítókötélre aggatott ruháim (azok a bizonyos ma bevetendő szépruhák), egész éjjel kedvenc Göncölünk almát és békés álmát biztosították. No, ekkor újra könnyes, áriával bőven feldúsított jelenet következett, melyben főhősnőnk közli, hogy ezek voltak a legjobb cuccai valamint a főhösünknek könnyű, hiszen ő minden nap elmehet dolgozni, bezárja az ajtót és kész, gondok itthonhagyva.

Végül akadt másik szépruha is, meg a kedélyek is lecsillapodtak és bababónuszoztam egyet. No és a világ legjobb kispasija motorral követett a sétálóutcán és sosem örültem még ennyire a füttyögő munkásoknak, akik amolyan mondd kiskócos, hol van a mamád stílusban bókoltak, én pedig olyan széles és magabiztos vigyorral lépdeltem el mellettük, ahogy már nagyon régen nem.
Hazajőve még kentem egy leheletnyi szájfényt magamra, egészen jól illik a piros macinacimhoz.

Hogy néha mennyire kevéske kell ahhoz, hogy a lelkünk helyrebillenjen.

Ezüstmosolyú SzomszédJózsi (itt mindenki Józsi, még a zuramat is lejózsizta papíron a kéményseprő), beállított egy gumicsimmás üzletemberrel, hogy gyüjjön má' ki a doktor úr, mer nem áll lábra a kutya. Ezt is hosszas kérdezgetés után volt hajlandó elárulni... mér éreztem egész beszélgetésünk alatt azt a semmihezsemfoghatót, hogy szóba áll ugyan velem, -mer muszáj, de embörszámba mégse vesz?!

Marikanéni váratlan felbukkanásai általában mindig egy nagy tál sütivel történnek. Ez jó. A rossz benne: olyankor mindig betegeskedik a 19 éves macskusza. Marikanéni pár kérdésével kenterve vert, hogy ezt se-meg azt se sütök a zuramnak (szegény embör, vajh miből növesztehetett akkor ekkora pocakot?!), de sebaj, nyáron majd megtanít... az egyszerűbbekre.
Amíg még élnek Marikanénik és gumicsizmás úriemberek, addig a haza becsülete mentve van.

Ercsinél találtam, kedvet kaptam hozzá, áthoztam:

Mit tennék ha nyernék a lottón?

Ha sokat, akkor először rendeznénk sorainkat az álomvacok körül. Aztán Nővérkém sorait is. Vennénk nekem zöldutat a közlekedésben.  Már nem csak jelképes összegeket utalnék az általam támogatott alapítványoknak.
Ha még ezen felül is maradna, azt rábíznám a Ház Urára. Fektetgesse kedvére. Abban ő a jó.

Rossz szokás?

Kismillió akad. Látványos: az ezer éven át tartó körömrágás után, mára már csak bőrketépkedés maradt. Ez is csak stresszesebb időszakban.
Ha érkezik egy levelem, rávetem magam, elolvasom, konstatálom a dolgokat, majd... jól elfelejtek válaszolni rá. (ezt nevezik hanyagságnak, ugye?)

Koffein?

Gy.sz.e. (=gyerekek születése előtt), a SokMunka fennhatósága alatt, napi nagyonsok, javarészt feketén-tisztán-erősen. Kellett az ébrenléthez. Aztán a testem figyelmeztetett, egy gyomorfekélyes stopptáblával, azóta reggelielső tejes-habos és általában koradélután még egy, ugyanebből a fajtából.

Szín?

Mióta Minka megszületett előszeretettel preferálom a vidám színeket. (rózsaszín, lila). Amúgy hangulatfüggő.

Mi van most rajtam?

Rózsaszín pizsi (naugye?) és rózsaszín papucs. (áááá)

Háziállat?

Kutya, macskák, TMC (tengerimalacka) és még ki tudja mit hoz a jövő?!

Hogy látom magam 10 év múlva?

Kiegyenesedve. Hunor már 12 éves, Minka 10, elviselhetetlen kiskamaszok. A jövőbeni mégkettőkicsi iskolás-környéki. Bennem meg lassacskán kikristályosodna, mihez is kezdhetnénk itt a világ végén. 

Legutóbbi nagyon jó élmény?

A hétvégi kirándulásos együttlét.


És akinek kedve-ideje: Vegye-vigye!

süti beállítások módosítása