Két megesett kecskelányunk is súrolja a túlhordás dátumát, de hát ebben a családban ez már megszokott, csak Huncos érkezett naprapontosan, bár ő is kis rásegítéssel.

Napok óta lessük a jeleket, csodálattal és sajnálattal nézzük, ahogy egyre nehezebben állnak fel, ahogy szuszogva megpihennek. Délután nem voltunk itthon, egy baráti gyerek-összeeresztéses délutánon jártunk, ami belecsúszott egy kicsit az estébe is.  Mire hazaértünk, a fiatalabb menyecske már büszkén csutakolta-döfködte -az elsődleges megállapítások alapján-, kis bakkecskéjét.

Ő Csiribiri, egy dúspuhaságú, csóváló farkú, tisztaapja kisgida (válasz, a hogyan lehet egy hófehér kecskének barnásfekete gidója? kérdésre, és ez nálunk szintén nem egy szokatlan tulajdonság).:

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr952714492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eriberi33 2011.03.06. 10:48:37

Március 5? :)))) Már most imádom ezt a kisgidát! :) Gratulálok! :))))

cucka 2011.03.06. 16:25:18

@Eriberi33: Nekem is eszembe jutottatok, úgy látszik, "Picurka" ezzel járult hozzá Danca első szülinapi ünnepségéhez! ;)

pcsilla 2011.03.06. 19:55:56

Gratulálunk nektek! A gida csudaszép, ahogyan a neve is! :)

2011.03.07. 07:48:14

Jaj de édes!!! :)
süti beállítások módosítása