Vasárnap este, közvetlenül az esti fürdés után, az én hőnszeretett elsőszülöttem éppen egy guriga vécépapírt gyűrt galacsinná (ó, bocsánat "vijjág"-gá), majd betömködte egy üres legósdobozba, így készülve a másnap reggeli Szonjával való találkozásra. Kiábrándítottam a kismacsót, miszerint én felmértem kisoroszlán(y) Szonja képességeit, (sok mindenben magamra ismertem és ennek megfelelően igyekszem segíteni is -méghogy én nem nem fogom húzogatni a gyermekeim elől a falakat...), és szerintem Szonjus sokkal jobban örülne, ha igazi virágot szedne neki, majd reggel. Gondoltam, úgyis elfelejti.

Másnap reggel (mit reggel? már hajnalban, pizsamában) kellett kimenni az udvarra és megrövidíteni az amúgy is gyatra -kutyáknak hála- virágállományomat, de nem ám egy szállal, hanem, ha már lúd, legyen kövér alapon, vágódjunk be az óvónéniknél is, név szerint felsorolva, mindegyiküknek külön letépett egy-egy szál káprázatos illatú jácintot.

Ebéd után, hazafelé jövet beszélgettünk a sikereiről, minden hölgy elalélt a virágtól, Szonjus állítólag annyira, hogy egész délelőtt vasalt (???), míg Minimacsóm ebédet főzött neki. (rekonstruálva az óvónénikkel ez a románc pontosan úgy zajlik, ahogy én elképzeltem: a majd'ötéves oroszlánsága teljes tudatában hódító Szonja, hosszú-pórázon tartja a szépfiamat, ugyan egymás mellett ebédelnek, meg hintáznak, meg ha szükség van egy bátor lovagra, hívja a kicsit, de alapvetően a barátnőivel sutyorogva nevetgél a sarokban, ahová Hunor nem mehet oda, és ha már túl közelinek ítéli a széphölgy a közeledést, egész egyszerűen levegőnek nézi a kisembert.)

Este elalvás előtt ismét interaktív mese volt, most Hunor mondta nekem. Ha nagy lesz, sok pénze lesz és megveszi a mellettünk lévő házat, és odaköltözik Szonjával. Míg volt erőm és ébren voltam, megkérdeztem, mért nem inkább ideköltöznek, az emeletre? Ezen elgondolkodott, majd azt találta ki, ha lesz külön bejáratos lépcső, akkor idejönnek és akkor már nem fog velünk aludni (hálistennek, nem bánom), mert akkor már felnőtt lesz, és Szonjával fog aludni, meg a gyerekeikkel. Kicsit várt, majd hozzáfűzte sok gyerekük lesz, az ujjain számolta így: egy, kettő, három, négy, sok. 

Nocsak.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr632804476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motymoty 2011.04.06. 14:12:23

Hehe. Nagyon vicces az egész. Főleg a lépcsős. :)

Nem semmi milyen konkrét elképzelései vannak az életről.

Elképzeltem a vasalást és ebédfőzést romantikus programnak, nehezemre esett.

micka · http://micka.freeblog.hu 2011.04.06. 15:21:10

:-)))))
vajon honnan veszi a gyerek, hogy egy Igazi Nő délelőtt vasal?:-)))

cucka 2011.04.06. 15:42:06

@motymoty: engem is meglep nap, mint nap, pár hónapja még sose gondoltam volna, hogy egyáltalán összefüggő mondatokban fog beszélni, most meg ámulok-bámulok attól, mennyire tisztán és logikusan egyszerűen (természetesen?) látja a dolgokat. És tényleg nagyon vicces és szórakoztató újabban vele az élet. :)
@micka: :))))))))) azt nem tudom (tán az anyja? :DDD), mindenesetre a hozzászólásod ütött! :))))

motymoty 2011.04.06. 15:48:10

@cucka: Pedig az, hogy előbb-utóbb beszélni fog azért várható volt. :)

Mondjuk az, hogy rögtön sok gyereket is akar az kevésbé. :)

Nagyon szórakoztató lehet.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2011.04.07. 07:05:18

Édes kis Hősszerelmes:)
Azért egy pillanatra bevillant egy kép, ahogy sokév múlva Szonjástól, sokgyerekestől még mindig a Tiágyatokban alszik a KisMacsó:)

2011.04.09. 11:52:59

:) az én szegény bélám még sosem tudott annyira meghatni virággal h vasalni kezdjek :D

cucka 2011.04.09. 11:56:37

@anyuss: a rosszabb: az enyém sose próbált! :))))
süti beállítások módosítása