2011.05.18. 10:23
Vasúttörténeti Park
Bár nagy a szám, újabban egyebet sem lehet tőlem hallani, minthogy semmi másra nem vágyom jobban, mint egy kis gyerekmentes létre, azért mégiscsak volt mit morzsolgatnom, amikor Huncos a buszon ülve nagyfiús integetéssel álcázta könnytől maszatos arcocskáját, Minkus meg üvöltve próbált felkapaszkodni Bratyó után a járműre.
Lelkemből szakajtott magzatom ma vesz részt közös életünk első szülőmentes oviskirándulásán.
5 komment
Címkék: programok hunc fejlődés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dius_78 2011.05.18. 11:28:50
De ez nem baj.. szerintem mind így csináltuk... :)
Hunor pedig majd hazér, tele élményekkel, fáradtan, és akkor megnyugszol, mert ezen is túl vagytok. :)
Puszik. :)
micka · http://micka.freeblog.hu 2011.05.18. 13:06:54
te pedig ne aggódj, az oviban is mások vigyáznak rá, na meg Szonja is ott van...
cucka 2011.05.18. 13:15:38
... és még mindig van másfél órám hátra... :/
@micka: már induláskor sem volt túl sok baja, sokkal inkább a hosszadalmas búcsúzkodás viselte meg, a buszra-szállás-indulás között cirka 10 perc telt el.
no igen, Szonja mellette/mögötte ült. ;)
Hozzászólások: