cucka 2011.06.23. 14:29

Variációk egy témára

Apa ma nagyon sokáig dolgozik.

Apa holnap reggel nagyon korán el kell induljon, nem biztos, hogy el tud vinni oviba, mert a rendelése előtt még címei vannak.

Apa ma este nagyon későn jön haza, azt kérte, addigra már feküdjetek le.

Apa ma nem tud hazaugrani délután (sem).

Napok óta azt kéri, ha hazajön az oviból a Nagyfiú, hogy a szokásos Traktor Tom helyett, nézegessünk képeket Apáról a számítógépen...

Így tegnap csaptunk egy előre egyeztetett görbe koradélutánt a két rendelés között és kilátogattunk ide, ahol  én bepusziltam egy giga-retró hamburgert, mellé elszürcsöltem egy jeges kávét, apjuk felváltva csúszott a kicsikkel, és még a megbotránkozó szempillantásokat is igyekeztem visszapattintani magamról, amikor az aprótalpúak szandált és pólót ledobva, izzadtan hengergőztek a homokozóban.

... és előre rettegek a július utolsó egy hete- egész augusztust érintő oviszünettől. Ilyenkor eszembe jut, mennyire nem volt tudatos a gyermekvállalásunk...

A bejegyzés trackback címe:

http://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr703008827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

motymoty 2011.06.23. 15:11:01

Van olyan, hogy tudatos gyermekvállalás?

cucka 2011.06.23. 15:45:00

@motymoty: kérdezd anyusst! :DDD

motymoty 2011.06.23. 15:59:27

@cucka: Termszetesen őt is meg fogom kérdezni. :) Szerinted?

cucka 2011.06.23. 16:13:08

@motymoty: szerintem... ez egy igencsak összetett kérdés. És csak a saját tapasztalataimból tudok választ adni rá.
Egyrészt: ha mi tudatosan vállaltuk volna a gyerekeinket, és mérlegeltünk volna, mielőtt belevágunk, talán még mindig egy vagy inkább egysem lenne. (Hunorral albérletben laktunk, igaz életbiztosítás-típusúban, onnan aztán soha ki nem rakott volna senki, de ugye soha ne mond, hogy soha). Menet közben haladunk, lett autónk, házunk, kölcsönünk, marha sok idegeskedésünk, olyan lelki terheléseken mentünk keresztül, amitől bőven megkímélhettük volna magunkat, ha továbbra is kettecskén éldegélünk.
Másrészt: már nagyon vágytam az anyaságra, bár akkor még csak a rózsaszín köd lebegett a szemem előtt, halványlila vezérfonalam nem volt arról, mire is vágom. Sőt: ha tudtam volna, odébb toltam volna az időt még egy kicsivel...
Harmadrészt: soha boldogabb nem voltam még, mint mióta itt vannak ezek a kisemberek 7/24-ben.
Én inkább azt gondolom, ha az emberben már ott motoszkál a gondolat, merjen belevágni. Nagyon sokat tanulhat önmagáról, a barátságairól, a párkapcsolatáról. Emberté és kapcsolatot-próbáló időszak azért ez.
na, ezt rakd össze. ;)

motymoty 2011.06.23. 16:20:13

@cucka: Igyekszem. Köszönöm, hogy kifejtetted.

cucka 2011.06.23. 16:36:32

@motymoty: ó, hát nagyon szívesen. nekem, mindenről van véleményem. ;) (ezt a micka is elmondhassaja, ha megreked riportalany-ügyben, rám mindig számíthat, még torokgyulladtan is. :D)

agyragobogar · http://www.agyragobogar.com/ 2011.06.23. 21:30:52

@cucka: én is köszönöm, hogy kifejtetted és köszönöm motymotynak, hogy megkérdezte.

Dius_78 2011.06.24. 22:29:24

Továbbgondolhatom?
A tudatos gyerekvállalásnál, ha tudnánk, mi minden vár ránk egy-egy gyermek életútját kísérve, valószínűleg már rég kihalt volna az emberiség. Egy dolog az anyagiak.. megint egy másik dolog az életmódváltozás.. az átvirrasztott éjszakák, de arra soha, senki nem tud felkészülni, és felkészíteni, hogy képes legyél mindig, minden körülmények között épp jól szeretni az akárhanyadik gyerekedet is. :)
De a világ attól kerek, hogy ilyen gondjai is vannak az emberlányának..
.. és szerintem minél tovább tudatoskodik az ember, annál nehezebb belevágni. :)

anyuss 2011.06.25. 06:57:25

A bobpálya tök jó, kivéve ha valami teszetosza megy előtted aki folyton lefékez :( mert előzni ugyebár nem lehet...
A tudatos gyermekvállalásról viszont gőzöm sincs :D

cucka 2011.06.25. 18:06:56

@anyuss: hehe, nekem konkrétan halálfélelmem volt, ezért sem voltam hajlandó felülni. És SOHA nem ülök eléd a bobba, ez már tuti. :DDD
@Dius_78: ez így van. :) és még sok minden eszembe jut erről. Pl mostanában előszeretettel kapok itt-ott olyan jelzőket, hogy "dejólnézelki", meg "decsinosvagy"...stbstb, és akkor eszembe jut az, hogy ránézek az 5 évvel ezelőtti önmagam fotóira, alig 50kilósan, szolibarnán, szinte még sihederlányként vigyorgok a kamerába, most meg van rajtam egy húszas, itt szűk, ott lötyög, itt integet a by-hájam, ott mendegél egy szarkacsapat, soktucatnyi lábacskát hagyva maguk mögött... és márrég nem ez az igazán fontos. persze, néha eszembe jut, hogyha nem lennének ezek itten még mindig hordhatnék 36-os nacit, meg kiskosztümöt, meg körömcipőt, de valahogy most mégis így érzem jobban magam. ellentmondásos ez az egész katyvasz bőséggel. ;)