Tegnap megesett a hajnali menettel megejtett vérvétellel egybekötött ctg is. Minkalányt lekenyereztem egy kis csokival, asszem 32 évembe telt -és egy kedves baráti ajándékba, nomeg, hogy Hunor egy óvatlan pillanatban felszakítsa a csokis-zacskót -az, hogy megtaláljam életem csokiját. Azaz a kedvencet. A nagybötűs CSOKIt. Soha rosszabbat.

Naszóval, ennek tükrében a leányzó hiperaktív volt, ezért se kaptunk dícséretet, bár minden rendben vele. Extra ultrahang most kimaradt, doktorbácsink késett-csúszott, én hajnal 7 óta ücsörögtem a pincefolyosón, inkább hazatértem az ítéletidőben. A pozitívum: majdnem kiolvastam az aktuális könyvem.

Aztán ma éjszaka végre-végre-végre egyvégtébe sikerült bő 8 órát aludnom, mindezt úgy, mint akit leütöttek. Sem Huncmaci nem rugdosott ki az álmomból, sem Minkalány nem morzézott valami roppant fontosat munkára buzdítva ezáltal a húgyhólyagomat. Meg is lepődtem a 9 órai ébredésen.

Hunormanó alvásai megérnének egy külön bejegyzést. Ha eddig azt mondtam, hogy igyekszik megélni minden pillanatot és alvásra gyakorlatilag nulla időt fecsérelni, erős túlzás volt. Napközben kitolja összeesős-bárhol elalvósig a szunyát, az estire ugyanez a jellemző. Órákban mérve: általában reggel 8-kor kel, délelőtt időtől és kismamás hangulatomtól teszem függővé, hogy lemegyünk-e, majd ebéd, utána rápróbálás egy alvásra. Általában otthagy, 10-ből egyszer hajlandó aludni, viszont, ha látja rajtam, hogy fekvő üzemmódú vagyok, békésen elszöszmötöl rajtam a kisautóival, vagy elnézegeti Vukot. (ha mégsem alszik, délután 4-5 körülre dől ki KO-sra, ez a rosszabb... ilyenkor még éjfél-1 körül is dáridózik, felelőtlen szülei alvó gyűrűjében... noigen, hetek óta köztünk alszik ismét) Ha ő is elalszik 2 magasságában, egy órás szunya után frissen-fiatalosan ébred, eszik-játszik, újabban kifestőkönyvezünk meg színesceruzázunk. Élmény. Vigyorog és tetszik neki az új móka.
Előbbre hoztuk a fürdetést, hátha felkiáltással, de mégse lett belőle. Így mire apjuk hazaér a csatából, csöppje már frissen-illatosan fogadja a vacsorához. Aztán, indul a buli! Kis játék, kis összebújás, majd alvás... helyett: játék, bírkózás, ugrálás, dögönyözés, oda-vissza... jobb esetben 10 körül elalszik, rosszabb a 11-fél 12. És reggel minden kezdődik előlről. Próbáltunk már villanylekapcsolásos retorziókat, eljátszani, hogy mi hullafáradtak vagyunk és már alszunk is, kismaci is alszik, Kokó és Natasa cica is alszik, az egész ház alszik... egyelőre semmi sem vált be. Bízom az időben, mely mindent megoldott eddig is. És még a beszédfejlődésére sem foghatom, mert az majdnem stagnál, azaz dehogy is, míg el nem felejtem, lett egy új szavunk: úúúúú (a gyöngébbek kedvéért, a szívószálat hívja így... sosem fogom megérteni mért...).

Szóval így megoldódott egy hónapok óta visszatérő kérdés: hogyan is fogunk Minka születésével elférni a hálóban? Hát ma megszületett a döntés, Hunc csodaszép ágya helyet cserélt a régi rácsosával, miután jól megbeszéltük nagyfiammal az alábbiak szerint:
Mi (Hapu-én): Hunor, hol van az ágyad? Hunor vigyorog, mutogatja az ágyát. Mi: és hol alszol? még jobban vigyorog, mutogatja a mi nagyunkat. És ha megszületik Minka ő hol fog aludni? kis gondolkodás, szemöldökráncolás, majd rámutat a sajátjára, de azért kiböki ányim. (messzemenő következtetéseket nem akarok levonni, de számunkra ez azt jelentette, aludhat ott Minka, de azért a tulajdonviszonyokat időben illik letisztázni a későbbi félreértések elkerülése végett...). Hunor, az az ágy nagy a Minkának, kicseréljük a rácsosra, jó? vigyorgás, bólogatás, és újfent elhangzik az ányim szócska. (oké, kicserélhetitek, de attól még az is az enyém...). Kicseréltük, Hunor heves mutogatása és irányítása alatt. Ez is egy élmény volt. Így, ha Pelenkási uraság meggondolná magát és elkülönített sajátszobás magányra vágyna, megtehetné.
Egészen kézzelfoghatóvá kezd válni ez a szülésesdi... lassan, tényleg elsimulnak a dolgok körülöttünk...

És ma van a 3. házassági évfordulónk. Különösebb izgalom már nem jár át, inkább csak rácsodálkozom, hogy mennyi minden történt velünk ezalatt a 3 év alatt, hogy mennyire gondtalanul fiatalok voltunk még... Mintha nem is 3, hanem 13 év telt volna el... Lett egy csodaszép nagyfiúnk, mindjárt érkezik a picilányunk, lett sok-sok ráncunk, szerencsére, ha a mérleg serpenyőjére kellene dobnom őket, egyforma arányban állnának a nevetéstől-vidám percektől  és a szomorkodástól-gondoktól keletkezettek...és ez így is van jól...

cucka 2009.05.18. 10:11

A nagyfiúk...

... már nagyágyban alszanak:

Hetek óta problémát jelentettek, Huncos rácsos ágyból való érdekes landolásai, melyek a fáradtságával egyenes arányban sikeredtek egyre rosszabbra. (kiesett, lengedezett a rácsos ágy tetején, beakadt a rácsokba...). Hetek óta tipródunk, melyik ágy lenne az az áthidaló megoldás, amely egy ideig megoldaná ezt a lehetetlen helyzetet. Ma már tudom, olyan rácsos ágyat kellett volna beszereznünk annak idején, melynek a középső rácsai a gyerek növekedésével, kiszedhetőek, így könnyebbé tehető a közlekedés számukra. Az akkori ágyválasztásnál viszont még nem értettem, miért lehet ez hasznos bárkinek is?!...
Végül erre a heverőre esett a választásunk, melyet Hunor oly nagy szeretettel vett birtokba, és oly lelkesen vette ki részét az összeszerelésében is.
(bár nem potyog le róla, azért első éjszakára, a biztonság kedvéért a lemászókához helyztem egy nehéz tönkönybúza szoptatóspárnát).

Végül, -mint a mellékelt ábra is mutatja- maradt a mi hálónkban a fiatalember, úgy döntöttünk, túl sok lenne a változtatás egyszerre. Hogy így hova kerül KisTesó ágya? Reménykedünk, hogy addigra már sikerül elköltöznünk innen, ahol Huncos azonnal különszobába kerül... KisTesó meg... követi a nálunk megszokottakat: a mi hálónkban kezdi ő is a pályafutását!

cucka 2007.09.22. 11:14

Ezt is elkiabáltam...

Túl hamar jártam indiántáncot tegnap...öregeink mégiscsak tudhattak valamit, mikor szájról-szájra adományozták tovább azt a  közmondásunkat, mely szerint "ne igyál előre a  medve bőrére!"...ismételten fennforgások vannak, mert nálunk semmi sem műkszik egyszerűen. Az a  bizonyos utolsó simítás nálunk kissé elhúzódik...mondjuk úgy keddig...és mindez egy egyszerű matematikai művelet miatt...rosszul számolták ki az előszobánk laminált padlólap mennyiségét, természetesen azt a fajtát, ami miatt TáltosApu leutazott hajnalok hajnalán Kecskemétre! Már a munkálatok sem zajlottak egyszerűen, a burkolók csak délután 4 óra után értek ide, aztán nem nagyon értettek ennek a  fajta járólapnak a lerakásához, végül valahogy mégiscsak magukra találtak és elkezdték lertenni HuncApu óvó pillantásától vezérelve. Abszolút idillikus kép volt: HuncApu Kikás számítógépasztalt szerelt össze, burkolóink pedig versenyt rakták le a lapokat. (nem ilyenek, mint ezen a  képen...akkor nem lett volna kifogásom a hosszas itt-tartózkodásuk ellen! ;) ) , én közben elbóbiskoltam a tévé előtt és csak a hangos szavakra ébredtem fel: TáltosApu nem válogatva szavait közölte, hogy nem hiszi el, hogy még egy egyszerű szorzást is le kell ellenőriznie...stbstb...ugyanis elfogyott a wc előtt a lap. 2 négyzetméterrel kevesebb lett!  A megoldás: a festő lemegy hétvégén Kecskemétre és megveszi az elszámolt mennyiséget és a  fiúk újrajönnek kedden...akkor talán tényleg kész leszünk!
Reggel viszont jött a  gázos fiú, seccperc bekötötte álomtűzhelyemet és ugyanannyi idő alatt nem kevés pénztől is megszabadított! (asszem, tényleg pályát tévesztettem! :))) ) HuncApu Jokkmokk Ikeás konyha asztalkánkat és 4 székecskénket szereli a  konyhába és feltűnő módon még egyet sem káromkodott! :))) Lehet, hogy mégiscsak ennyire könnyű ezeket összeszerelni? ;))) Vagy pedig már egyszerűen csak rezignálttá vált az eseményektől? Nevezhetjük ezt bemelegítésnek is, a  Hunc etetőszéke is innen való lesz, színben abszolút harmonizáló, csak sajna most nem volt raktáron és könyvespolcaink is lapraszerelhető állapotban állnak a  nappaliban.
A modellkedésről meg csak annyit, hogy nagyon jó dolgokat talált ki a  barátnőm: annyira praktikus és hordható darabok és nagyon nőcisek! :))) Tulajdonképpen ez most olyan igazi ruhapróba volt, ott volt a varrónő és csak a  gyakorlati oldaláról közelítették meg a ruhákat, azaz esésüket, az anyag minőségét nézték és a  véleményemet kérdezték a  ruhák milyenségéről. Voltak ötleteim és felvéve számukra is láthatóvá váltak az apróbb korrigálást igénylő  részek.  Úgyhogy to be continued, ha kijavították a  hibákat! :)
Természetesen nem jutottunk el A Nagy Tesóba, de  majd ma! :))) és este utazunk is haza és még Örsnek sem sikerült semmilyen bimmbammos jellegűt, se  templomos ajándékot vennem...:((( Micsoda gyerek ez: két éves múlt és imádja a harangokat meg a  templomokat...tegnap kb.hülyének néztek minden játékboltba a  sok kamikaze hős és barbi álomkecó között, templomos-harangos játékot keresve...