Régi adósságomat törlesztem most, leginkább magamfelé. Szeretnék bemutatni Nektek pár kedvencet, akiket talán már ismertek-szerettek is, és akiket nagy szeretettel mentek el a virtuális füzetecskémbe.

A sort kezdeném Nanival, aki a veleszületett kreatívságát kihasználva, előbb a saját kislánya babaszobáját álmodta meg, majd később barátok-ismerősök kérésének eleget téve, dekorációs hungarocell figurák gyártásába fogott. Eddigi munkái ITT találhatóak, kérésre bármilyen méretben és színösszeállításban vállalja a kedvencek elkészítését, jutányosan- rövid határidővel. (már amennyire egy 14 hónapos cserfes mellett működhetnek a határidők).  A gyerekek karácsonyi ajándéka ITT található, de a gyerekszobánk kaotikus állapota miatt még zacskóban hevernek, ám ígérem, amint legalább az egyik méhem gyümölcse birtokba veszi a szobáját, dekorálom-fotózom-pótlom.

A lakberendezés vonalán haladva említeném meg az alábbi oldalt is. Hosszú időn át el lehet veszni a honlapon, így már tudom, miként fogom létrehozni a fotós álomfalamat a gyerekek képeiről az étkezőben, a mifotóinkból a hálószobánkban, de ugyancsak ötleteket meríthetünk szobaátrendezésből, ha érkezik a kistesó, és virtuálisan még azt is megtudhatjuk, milyen színű lesz álmaink babaszobája, még mielőtt nekiesnénk a föstékkel a valós életben. És már azt is tudom, hogy ezt jövőre biztosan ki fogom próbálni!

Aztán az örök kedvencem: EZ. Imádok a sok szívetmelengető játék közt bogarászni és nosztalgiázni. (emlékeztek pölö erre?) Újra gyereknek lenni...

...majd hirtelen felnőni és nyálösszefutva megkívánni egy kedves bor-barátunk, a csillagszemű borász-szőlész semmivel össze nem hasonlítható frizzantéját.

(és már el is terelődtem a sok rosszról. meg kell tanulnom megkeményíteni a lelkem és csak azok véleményét átengedni a szűrőmön, akik igazán fontosak nekem. csak nehéz. bő 10 év személytelen fővárosi lét után, fájdalmasan nehéz visszazökkenni egy "mindenki-mindekit ismer és mindenkiről mindent tud" közösségbe, annak minden előnyével és hátrányával. nehéz  a hátbatámadások ellen védekezni. és talán nem is kell. )

cucka 2009.11.15. 12:52

Semmisevan

... és így kedvsesok írni...

Kórházi cuccok vasalva-csomagolva 2 napja. (és jajj rájöttem nincs is Minkalánynak cérnasapekja, merhogy Hunorlegény odaát nem kapott, meg itthon is csak fürdés után...30 fok volt a kórházban...). A kislakunk rendközeli állapotát igyekszem napközben is őrizgetni, legalább amíg én is itthon vagyok... Update vagyok mosásban és vasalásban is, nehogymá azalatt a pár nap alatt, míg kórházban wellneszelek, ne legyen mit felvenniük a finyúknak.
Ennek örömére estére sikerült 1 órán át 10 perces fájásokat produkálnom, és magamban csak azért drukkoltam, amíg a kereskedelmi csatorna újabb csillagát keresik maradhassak még itthon, majd ezután, mint aki jól végezte dolgát, elaludtam.

Közben intuitíve arról beszélgetünk a ház urával, Minek (igen, már becézzük...), mennyire fog stílusosan érkezni... bennem nyugalom van és óriási biztonságérzet, amit majd valószínűleg éppen induláskor fogok jól elveszteni és átborítani hisztériába, de legalább addig is jó. Hunornál - a mai eszemmel már tudom- szinte rettegtem. Féltem az ismeretlentől, és hiába volt a felkészülést elősegítő 9 hónap, szinte pánikba estem már a gondolatától is, hogy az a "valaki" aki ezidáig bennem lakott,  szinte én volt, most kijön, önálló akarattal és értelemmel részt kér az életemből, hogy minden megváltozik, hogy mennyire leszek türelmes, vagy éppen csapnivalóan neurotikus... és ma már azt is tudom, hogy mint sok egyéb más, ez is fejben dől el... görcsösen kapaszkodtam az időbe, a tudatom képtelen volt elengedni- kiengedni őt magamból...
Most viszont, azt érzem: készen állok. Készen állok a fájdalomra, (amit majd valószínűleg a pillanat hevében többtucatszor átértékelek...), és készen állok arra is, ha esetleg mégis műtétre kerülne a sor. Mert annyira már nem ismeretlen az az ismeretlen.
És valahogy úgy képzelem, akár a filmekben: egyik este, persze szigorúan miután Hunorvirágszál elaludt, magzatvíz hipp-hopp elfolyik, miközben érkezik a Hunor álmát vigyázó Nagyi vagy Barátnő, azalatt lezuhanyzom, (hajat mosok! lehellet smink, meranő...), majd mosolyogva belibegünk szülni. Onnanstól még nincs forgatókönyv, de már alakítom...

Ezzel szemben HuncApu, az örök realista, hetekre lebontva nézi különböző időjós fórumokon a hidegfrontok érkezését, szerinte van még egy hetünk, mert most lanyhul az idő, de csütörtöktől melegszik a pite, érkezik egy hidefront, persze, a kérdés az, mennyire is lesz hideg?! És különben is: hétfő-kedd egésznapos, akkor semmiképpense szülhetünk... Napközben kritikus szemmel méricskéli a hasamat, és átlag napi egyszer megjegyzi, úristen, mekkora már a hasad, vagy elcsípek egy-egy telefonos beszélgetést, amiben általában így jellemez: cucka jól van, már nincs sok hátra, brutálisan nagy a hasa... Én meg tolatok és fújtatok... és egyre kevésbé szeretek egyedül maradni...

HunorjósÚr este többszörösen önként és dalolva puszilgatta Minkalakot, (véletlenül éppen mindig a fájásokkor), én meg azon tűnődtem, most enyhíteni akarja a fájdalmamat, vagy jó utat kíván a kiskirálylánynak?! Ma átértékelve előző jóslatát, adományozott újabb egy hetet a szimbiózisunknak, talán az utóbbi alkalommal, csak rám akart ijeszteni, hogy kapjam össze a kórházi cuccost...
Továbbra sem kommunikál a minyelvünkön, ma reggel megkérdeztem, hogy ha Minka megszületik hajlandó lesz végre beszélni? Egyértelmű és határozott nem válasz érkezett. További kérdésemre, hogy de azért a suliban ugye megszólalsz végre?, csak vigyorgott sejtelmesen. Kétesélyes.

Este van, este van: ki ki nyugalomba...

Én meg beszerzek egy közönséges újszülött cérnasapkát, hátha Minka erre vár...

Családunk különleges képességgel rendelkező tagja tegnap kitüntetett figyelemmel pátyolgatott. Többször jelezte, hogy én csak pihengessek a hálóban, ő majd inkább behurcolja az összes mozdítható játékát és azzal járul ágyamhoz. (profánabbul fogalmazva: beborított két tucat kisautóval, autópályaként funkcionáltak domborulataim és olykor-olykor hangos "gyí" felkiáltással meglovagolt...). A nemmegszokott kímélés közben egy nemvárt kérdést intéztem Hunorvirágszálhoz: Minka sokára fog születni?, melyre határozott nemmel válaszolt, mire én még novemberben? bólogatott, így tovább merészkedtem: két hét múlva?, újabb tagadás, egy hét múlva? vigyorgó bólogatás... További pontosításba nem mertem belemenni, meg aztán a jósúr 3-4 kérdésre vagyon bekalibrálva, a számára érdekteleneket figyelmen kívül hagyja...

Első döbbenetemen átlépve megpróbáltam a realitás talaján maradva a következő dolgokra koncentrálni: most már aztán tényleg jó lenne összecuccolni a kórházi csomagjainkat és ma fékeveszett módon nekiestem a Minka-ágynemű átmosásának és átvasalásának. (nomeg a fennmaradó raklapnyi tisztaruhának...)

Idén nem szeretnék úgy járni, mint két évvel ezelőtt, így utólag tragikomikusan alakultam a kórházban, ha jól emlékszem 4 hatalmas pakkal érkeztünk, amiből a szülőszobait és az enyémruhákat sikerült felvinnünk, a többit HuncApu párszor megsétáltatta a Pest-Fehérvár útvonalon, így hazajövetel előtt egy nappal cigölt be további 2 nagy bőröndöt, amiről szobatársaim nemes egyszerűséggel azt gondolták, zuram eképpen készül "ottfelejteni" minket a kórházba. Nem utolsó sorban, meg azt hittem a 4-5 napos benntartózkodás alatt kényeztető wellness hétvégén veszek részt,  hogy csak pár dolgot említsek: többféle olvasmánnyal készültem (többek közt Van Gogh életét vittem be, asszem fél oldalig jutottam... cöhh), több rendbeli váltás ruhával (ha sétálni támadna kedvem a kórház udvarán melegítő és hozzáillő sportcipő...), arckrémek, sminkfelszerelések és testápolók tömkelege (nappali krémek, alapozók, szemránckrémek, testápolók többféle bőrtipusra, hátha sebtibe megváltozik a bőröm típusa is a szülés következtében... ). Hazajövetelkor meg az volt a legnagyobb zokogós hisztim tárgya, hogy zuram elfelejtette behozni a régi farmernacimat és most mibe is megyek így haza szégyenszemre?! (nemtom mért hittem azt, hogy az a laza húszas ottmaradt a műtőasztalon... a kismamanacim éppenhogy egy pöppet volt nagy rám hazajövetelkor...) Persze, amire igazán szükségünk lett volna, a szőlőcukor, az kimaradt, de ez sem történt véletlenül, ennek köszönhetjük, hogy személyesen is megismerkedhettünk Zsóékkal.

Így most okosabban és gyakorlatiasabban készülök csomagolni, ezért is következzenek a száraz listáink memento-ként:

Minkalánynak való csomag:
- 6 db body
- 6 db rugdalózó
- 3 db kissapka
- kistakaró, hálózsák (ki tudja ez milyen fajta kölök lesz, Hunor első perctől nem tűrte a takarót magán, később már a hálózsákot sem...)
- pelenka (ebben a kórházban napi 3 db jár egy babának, viszont korlátlanul kapunk popsitörlőt, popsikrémet, köldökcsonkápoláshoz való alkoholt, hintőport, steril gézlapot, fülpálcikát...)
- 6 db textilpelenka
- fürdőlepedő (kifogókendő)
Hazajövetelhez: vastagabb sapka, vastagabb naci, vastagabb kiskabát. (vagy ha hidegebb lesz overáll), kocsiülés. De ezt nem fogom becipelni, csak összekészítem, ha gyün értünk apjuk, ezzel a csomaggal teszi.

Enyém wellness csomag:

1. szülőszobai pakk:
- szendvics, nasik (csoki, szőlőcukor, keksz), ásványvíz, homeopata bigyók gondosan feliratozva, mint anno (na ez egy másik bejegyzés lesz)
- wc papír, papírzsepi nagy kiszerelésben
- hálóing (sajátban történik az eksön), zuhanyzáshoz papucs, köntös, törölközők, tusfürdő, hónaljizgató
- barátnőm, a Tena Lady extranagy, hű kísérőjével: egyszerhasználatos hálós bugyival
- másik papucs, vegyük a normális lefolyást, mégse egy víztől csöpögővel szeretnék átköltözni a szobámba
- 1 rugdalózó, 1 body, 1 cérnasapka a kiskirálylánynak, mert nem kap benti cuccot
- személyes iratok (személyi igazolvány, lakcímkártya, házassági anyakönyvi kivonat, -ami már nem kell 300 napnál fiatalabb legyen- eltörölték!, Taj kártya, terhességes dosszié -benne a gondosan összekészített eddigi leletek+kismamakönyv-), fényképezőgép, telefon
- együttszülő apukának egy papucs és egy tiszta póló

2. wellnes napokra:
- 3-4 db elölgombolós hálóing (nemtom más, hogyan csinálta, de én általában zuhany és hálóing váltás után lettem rögtön foltos itt-ott...)
- fentebbemlített T. Lady és barátja családi körben, nagy kiszerelésben
- szoptatós melltartók, belevaló betétek
- tisztálkodási cumó (tusfürdő, sampon, 1 db arckrém idén elég lesz, fogkefe+fogkrém, hajkefe, wc papír, wc-re papírülőke)
- mellszívó, tejtároló poharak
- pohár, tányér, evőeszközök, mosgatószer+szivacs
- telefontöltő
- szoptatós tea (vízben oldódó granulátumot fogok beszerezni)
- hasleszorító bugyi
- és valami igazán könnyed olvasmány (megteszi a kötelező heti szaklapok bármelyike, pl. storry, hot magazin...)

A nagy tesóvárásban meg este döbbenten fedeztem fel, hogy Hunormanó immáron 13. fogú kicsirémmé lépett elő, előbukkant a jobb oldali fölső vámpírfoga (szemfoga) is. Mentségül max 2 napos a hír, mert akkor nem én sikáltam este a fogát.

cucka 2009.08.06. 21:31

23 hetesen

A 23 hetes Minkával szép az élet. Gazdagodtam (ma is) sok szép leánykaruhácskával, igaz ma talán még azt is szem előtt tartottam, hogy 1. téli időszaknak megfelelő legyen; 2. születési kor környékének megfelelő legyen. Így van már 56-os bádija a királyleánykának, meg egy lehelettel nagyobb (és csajosabb) kapucnis hanorákja, amit, -ha Huncom paramétereiből indulok ki, aki havonta egy-másfél kilóval gazdagodott az első 3 hónapban-, legkésőbb tavasszal már boldogan hordhat. (62-68-as méretűek).

Azt mondják az okosok, a pocaklakók odabenti életritmusa hasonlatos lesz a kintihez, azaz, akik ficánkolók voltak odabent, kint is izgága kis örökmozgók lesznek. Háááát, Hunc sem volt egy lejtmenet, de arra még egész tisztán emlékszem, ő sosem ébresztett fel hajnalok-hajnalán (4-5-6 körül), pár kellemes alhasi rúgással, bordaközi befészkeléssel és belsőszerv matatással. Namármost, ha Minka ezt idekint is így folytatja, akkor ez tényleg az én lányom... és Hunor egy édibébi alvómaci lesz hozzá képest.

Hormonjaim lecsillapodtak kissé, ma már csak jót röhögtünk azon, hogy tegnap még oroszlánüvöltéssel kombinált lángnyelvekkel égettem parlaggá magam körött mindent.

Minkaleányka fél kiló körüli, hossza majd 30 centi. Ugyan még esze ágában sincs kibújni a vackából, ha mégis megtenné, ezen a héten már lenne esélye intenzív körülmények között az életbenmaradásra. Dedurva! egy csettintésnyi idő alatt eltelt ez a bő öt hónap... Lassan tényleg szülünk...

cucka 2009.07.23. 12:45

21-es

Jól vagyunk, melegünk van, éjszakánként szenvedősen alszunk, azaz inkább én, Hunc tapadósan-izzadósan hol rajtam, hol az apján, és hol van még a óriáspocak? forgolódni mégse jó már. Olyan extrém terhességi tünetek is jelentkeztek, amin én anno Huncossal horkantva röhögtem fel, most meg én horkantgatok éjszaka, bedugult orral és alighassal próbálok egy izzadtan rámtapadó majdnem húszhónapossal alvás szempontjából tűrhető poziciót felvenni. Kevés sikerrel.

MinkaLeányka finom, ám mégis mélyenérintő mozdulatai most már mindennaposak, sőt mindenórásak. Már nem csak akkor érezhető, ha lefekszem és ellazulok, a napi jövés-menéskor is jelzi ébrenlétét. Azért remélem, idekint ennél aluszékonyabb lesz.
A liftnélküli harmadik emeleten lakást Minka sem szereti, általában a másodiknál keménykedéssel jelzi, hogy éppen itt elég is lenne laknunk.  Úgy egyébként az egésznapos pakolászós-vasalgatós-emelgetős-bevásárlós-főzős napokon szokott csak pihenést jelezni a MinkaLak. Laza a csaj. Emlékszem, Hunorral a 8-9. hónapban már úgy jöttem fel a harmadikra, hogy félemeletenként hálát rebegtem és további lépésekre ösztökéltem magam emígyen: már megvan az egyhatoda, már a kéthatoda, azaz az egyharmada, háromhatod, azaz a fele, juhééé!, négyhatod, vagyis kétharmad, mingyá kész, öthatod, (itt már egy oxigénsátort is szívesen elfogadtam volna), és végül hathatod, azaz az egész, vagyis hazaértem, szóljatok harsonák és kürtök, megcsináltam!!!

No és a lényeg: ruhácskák illatosan, frissen vasaltan várják a gazdájukat. Magamat ismerve, még jópárszor szülés előtt átmosom és átvasalom őket. Újabban egész furcsa hobbijaim lettek.

cucka 2009.07.22. 20:50

Máigbírós

Amikor még csak kósza gondolat volt annak a lehetősége, hogy lányunk lesz, megfogadtam, semmiben sem fogom másképp stafírungozni, mint a FiúTesót. Továbbmegyek: Huncos picibabakori rucijait enyhe tudatossággal igyekeztem uniszex-ként válogatni, azaz nem volt minden klasszikusan babakék színű. Sőt, bátorkodtam kacérkodni a színekkel (van narancssárga szövetnacija is, de a ruhatárában akad tulipiros hanorák is), hiszen mázlinkra, Hunor első pillanattól egy kiskrapek sajátosságának a dominanciájával érkezett közénk. (igaz, előfordult már, hogy lekislányozták a játszótéren, és mindezt  tették úgy, hogy még a nevét is hallották... ).

Az első elgyöngülésem akkor volt, amikor hazatérve a mindenteldöntő ultrahangról, emésztgetni kezdtem a nemek ilyenirányú változását, bárgyú mosollyal mormolgatva a bűvös szavakat lesz egy lányom, és a semmiből bevillant egy szívbemarkoló gondolat: de hiszen Hunornak kutyás-macskás rácsvédője van, ami poénos és aranyos ugyan, de nem kifejezetten egy kislányos darab, majd a következő agybénító gondolat már az volt, hiszen nincs is baldachinunk... egy királyleányka baldachin nélkül?! Erről egyelőre már leállítottam magam, bizonytalan időre, gyakorlati szempontokat figyelembe véve. (szinte láttam magam iccaka, két szoptatás között a baldachinba gabalyodva szentségelve-fogcsikorgatva... persze, mindezt csöndben, hogy a dedet még véletlenül se ébresszem fel...)

Viszont, ma beszabadultam egy babaturiba és menthetetlenül elvesztem a sok rózsaszín habosbabos nőcicucc között... így van már kb másfél-kétéves korára való (a méreteket illetőleg Huncost vettem alapul), tipegős-topogós kisruha szép számban, melyből egyet kedves barátnőm rá is adott a kéznéllévő modellünkre. Naszóval, 2011 nyarán lesz egy remélhetőleg kevésbé riadt ilyenünk, lányban (apró ellentmondás: a ruhácska alatt a minimacsós pólója leledzik):

cucka 2009.07.12. 18:42

A hordozásról

Amikor várandós voltam Hunorral, a sok itthontöltött és internet előtt átbogarászott délelőttök egyikén találtam meg azt az úgynevezett kontinuum elméletet (bővebben róla: itt), amely a végső löketet is megadta bennem ahhoz, hogy úgy döntsek, gyermekemet az igény szerinti létre neveljem. Jóelőre be is szereztem egy közepes kategóriás hordozókendőt, amivel a gyermekágyas időszakban sokszor meggyűlt a bajom, ma már tudom, nem egy hasfájástól üvöltő csecsemővel kellett volna abszolút dilettánsként elkezdenem a kendővel való ismerkedésemet.

Talán a kezdeti kudarcok miatt, talán mert nem a türelmemről vagyok híres, a hordozókendő intézménye nálunk kudarcra ítéltetett. Helyette maradt a kézben-karban hordozás, majd a 8-9 hónaposkori fognövesztéses hacacárékor egy újabb heroikus kísérletet tettem, a csípőn hordozást próbáltam meg, abszolút sikerrel. Kísérletezéseim egyikén rápróbáltunk egy -a hordozókendő használati utasításában szereplő- háti kötésre is, amit Nagyerejű Jankóm egészen egyszerűen imádott, bár viszonylag hamar kinőtt. (kicsúszott belőle a kölök, a kissé bonyolultabb, korának megfelelő kötési mód kitapasztalásához ismét nem volt türelmem... )
Talán ezidőtájt érlelődött meg bennem a gondolat, hogy a türelmetlen anyukák (amilyen én is vagyok), ideális hordozókendője a Mei Tai. Rögvest be is szereztem egyet, amit még HuncApunak se volt vérciki magára kötnie, első debütálása Noszvajon történt, azóta is szeressük, használjuk, hétvégi kirándulásainkkor nélkülözhetetlen társ. Arról nem beszélve, hogy ha Kistesó megérkezik, lassacskán megfeledkezhetem a babakocsis sétákról, hiszen egy örökmozgó kétéves mellett igencsak nehézkesen lehetne babakocsit (is) tologatni.

Az ok, amiért éppen most írok erről, az az, hogy kedves barátnőm hordozókendők, mei tai-ok varrására adta a fejét rendelésre, és tette mindezt óriási tehetséggel, kreativitással és rugalmassággal. Eddig elkészült munkáit, eladásra szánt darabjait, valamint a raktáron lévő anyag-készleteit az alábbi linken találjátok. Vegyétek-vigyétek a sok színes és vidám, ám fölöttébb hasznos darabot (itten vagyon pl. a Huncmackónak szánt műve is):

cucka 2009.06.28. 18:36

Uhu, hétvége, jógyerek

Aki arra tippelt, hogy nem fogom kibírni júli 15-ig ultrahangmentesen, az nyert egy hatalmas nyalókát, tegnap délután éppen útba esett a rendelő, és tényleg éppen be kellett ugrani valamért. Ha meg már ott vagyunk, Hunc bentlakó macskuszozott vidáman, akkor meg mért ne?
Szóval KisTesó hatalmas és mozgékony, kísérteties volt, ahogy pontugyanúgy belenézett az arcunkba, ahogy 2 évvel ezelőtt nagyokos bátyuskája tette. Viszont doktorbácsi legyen a talpán, aki erről a kölökről megaszongya mije is van a lába között, ugyanis befeléfordulva hasal a pocakomban. Viszont gyönyörű gerince van. Meg nagyon szépen pulzáló szíve. És valamit mutogatott folyamatosan a jobb kezével (talán fityiszt, hogy ugyse tudjátok meg mimvan?), ami számomra nem volt egyértelmű, HuncApu szerint  egészen nyilvánvalóan integetett. Ő az orvos, biztos a kölökkutyák is így szokják.

Amint Hunc kigyógyult a rejtélyes kórságából, lóra pattantunk és nyakunkba vettük a szóba jöhető peremfalvakat, házkeresgélés céljából. Mivel mindenhol tetőzik a Duna, így legalább saját szemünkkel is láthattuk, mennyire kiöntött (félelmetesen), többfajta embertípust is láthattunk (volt, aki élvezettel fotózta családilag a "katasztrófát" -őt idéztem-, sajátos módon: felváltva bicikliztek be a kiáradt Dunába a femili tagjai mosolyogva, míg Apuka szemből utasítgatott-kattintgatott... nem vagyok -mindig- rosszmájú, de kicsit megvidámodtam volna, ha éppenŐ beleborul. Ennyit a kárörömről mára), de az igazán jellemző a néma döbbenet volt mindenki arcán, a tisztelet a természet ereje előtt. (Hunor kavicsokat dobált a nagyvízbe, ő nem döbbent meg)
Visszatértünk egy korábbi ház-szerelemhez, asszem lókupec (vagy kalmár, vagy kereskedő) lehetett az uram előző életében, ösmét alkudozott egy gurigányit, minden tiszteletem az övé, ahogy teszi, sosem bántón, sosem arcpirítón. Most nálunk vagynak a tervrajzok, meg mindenféle értékbecslési papírosok, sok minden kell, hogy összejöjjön, de remélem, sikerül. Szép lenne. (túl szép)

Ma meg, míg a család férfitagjai meglátogatták a Dédit, engem beszabadítottak a svédáruházba. Jó volt, csak kár, hogy semmi sem figyelmeztetett, hogy amellett, hogy hétvégi tumultus van, éppen felújítás alatt is áll, így nehézkes volt bizonyos dolgok megtalálása, sárgaruhást meg még nehezebb volt találni, hozzáértő sárgaruhást, szinte lehetetlen. Viszont lett Mancinak kispárnája, meg kispaplanja, meg vidám ágyneműje, (aminek láthatóan nagyon örült!), aztán mégse ott délutáni szunnyog, hanem a miágyunk romjain.

Rendelés előtt még Római partoztunk is egy rövidkét, naívan sétafikkantani szerettünk volna, épphogy az Evezősig jutottunk egy gyors hekkezésig, a kerthelyiség alját is mardosta a kiáradó Duna. Félelmetes.

cucka 2009.06.05. 15:10

Cipők

Az egyetlen dolog, amit még Huncos embrió korában eldöntöttünk és amihez hűek is maradtunk ezidáig, az az volt, hogy bármin hajlandóak vagyunk spórolni, de a gyermekeink egészségén soha. (kicsit tárgyiasítva: a fekvőhelyére -matrac- és az első cipőire gondolok jelen pillanatban).

Az elkötelezett ortopéd orvosok és a korunk olykor fullasztó marketing munkájának hála, trendi babacuccok kínálatában nincs hiány, csak győzze az ember lánya-fia kapkodni a fejét és szétválasztania az ocsútól a búzát. No, és akkor már meg sem említem azokat a gyöngéd presszúrával megfogalmazott reklám szologeneket, melyek egyáltalán nem finoman igyekeznek a szülő lelki harangjait pengetni, hogy nincs is lelke/nem is szereti igazán a  gyerekét, amennyiben nem az ő terméküket választja.

Hosszas bogarászás és számtalan pro- és kontra vélemény elolvasása/meghallgatása után, józan paraszti eszemet használva jutottam arra a következtetésre, hogy a saját lábbelieimben is azokat preferálom és hosszabb távon előszeretettel használom, melyek könnyen hajlíthatóak, finoman illeszkednek hozzám és minél természetesebb anyagból (legfőképpen bőrből) készülnek, így lehetővé téve a láb szellőzését és megakadályozva azok izzadását, befülledését, esetleg gombásodását.

A választásunk a Liliputi által forgalmazott puhatalpú cipőre esett, melyek talán a legjobban hasonlítanak a mezítlábazáshoz, majd kinti  használatra ugyancsak erről az oldalról egy külföldi társát választottuk, ugyanilyen okok miatt. Nem áll szándékomban korteskedni, az előnyeiről oldalakon át lehet olvasni, (a hátrányukról is valószínűleg), számunkra tökéletes választásnak bizonyult, Hunor nagyon ügyesen tanult meg járni, hamar megtanult lábujjhegyen is pipiskedni, nem bántam meg és a minőségével is elégedett voltam. (bár több lányos anyukánál olvastam, hogy a nőcis változatok orrai igen hamar lekoptak...). Amint Huncos ezeket kinőtte, egy újabb párossal gazdagítottam cipőtárát. (gazdaságos a gyermek, hiszen a lábmérete egy év alatt nőtt 2 számnyit). Valamint előre bebiztosítottuk magunkat egy újabb (puha)-gumitalpúval is, őszre. (erről még nincs tapasztalatom, bár nem hinném, hogy csalódnék benne)

A melegek beköszöntével viszont elbizonytalanodtam, a zártbőrcipős zoknis megoldást túlzásnak éreztem, így pár hete elkezdtem gyűjtögetni a szandálos tapasztalatokat játszótéren, ismerősöktől. HuncNagyi Huncmaci másfélévesére meglepett minket egy szupinált szandival, és ekkor ért az első meglepetés: Hunckoma egy számmal nagyobb lábat növesztett az elmúlt másfél-2 hét alatt! (nomajd Kistesó elhasználja...)
Végül a tegnap délelőtti séta során szembejött velünk a megoldás: alig egy utcányira tőlünk gyerekcipőbolt nyílt. Azt már nem részletezem, hogy az én általam perefrált cipőket Huncos, még egy próba erejére sem volt hajlandó magához érinteni sem, viszont nagyon ügyesen választott magának egy bézs színű szandált, valamint egy játszótéri kis futócipellőt. (bővebben a termékekről, gyártóról itt)

cucka 2009.05.18. 10:11

A nagyfiúk...

... már nagyágyban alszanak:

Hetek óta problémát jelentettek, Huncos rácsos ágyból való érdekes landolásai, melyek a fáradtságával egyenes arányban sikeredtek egyre rosszabbra. (kiesett, lengedezett a rácsos ágy tetején, beakadt a rácsokba...). Hetek óta tipródunk, melyik ágy lenne az az áthidaló megoldás, amely egy ideig megoldaná ezt a lehetetlen helyzetet. Ma már tudom, olyan rácsos ágyat kellett volna beszereznünk annak idején, melynek a középső rácsai a gyerek növekedésével, kiszedhetőek, így könnyebbé tehető a közlekedés számukra. Az akkori ágyválasztásnál viszont még nem értettem, miért lehet ez hasznos bárkinek is?!...
Végül erre a heverőre esett a választásunk, melyet Hunor oly nagy szeretettel vett birtokba, és oly lelkesen vette ki részét az összeszerelésében is.
(bár nem potyog le róla, azért első éjszakára, a biztonság kedvéért a lemászókához helyztem egy nehéz tönkönybúza szoptatóspárnát).

Végül, -mint a mellékelt ábra is mutatja- maradt a mi hálónkban a fiatalember, úgy döntöttünk, túl sok lenne a változtatás egyszerre. Hogy így hova kerül KisTesó ágya? Reménykedünk, hogy addigra már sikerül elköltöznünk innen, ahol Huncos azonnal különszobába kerül... KisTesó meg... követi a nálunk megszokottakat: a mi hálónkban kezdi ő is a pályafutását!

cucka 2008.08.11. 21:03

A régi-új szenvedély

Hunor pocaklakó korában a kezembe akadt egy könyv, amely régi magyar szokások és hagyományok kialakulásáról és ezek fontosságának boncolgatásáról szólt.

Többek között a ruhakészítés "mágiájáról" is említést tesznek. Arról, hogy anno még nem léteztek ruhagyárak, a lányok, asszonyok maguk varrták ruháikat, a lányok gyerekkorúk óta hímezték a kelengyéjüket, belevarrták abba minden álmukat, szeretetüket. És ha belegondolunk, ez volt ám csak az igazi agykontroll, hiszen évekig, míg férjhez nem mentek, programozták az ágyneműt, a ruhát, a bölcsőbe való szemkendőt, eljövendő életük tárgyait!

"Amikor egy asszony gyermeket vár, áldott állapotba kerül, ösztönösen elkezdi kötni az apró pulóvereket, cipőcskéket, és miközben köt, születendő gyermekére gondol. Beleköti a ruhába az összes szeretetét, és a ruha az anya által mágikussá válik. Megvéd minden rossztól, betegségtől, bánattól. A szeretet mindent legyőz, hiszen ennél nagyobb erő nem létezik a Világegyetemben... A kéz, a szív csakra "szerszáma". Amikor alkotunk, a Teremtő munkatársai vagyunk. A szívcsakra az a pont, ahol a szellem és az anyag találkozik, egyesül az emberben. Találkozásuk fényt eredményez, és ez a fény árad tovább a kezünkbe. Minél többet használjuk a kezünket alkotásra,  annál több fény áramlik rajtuk keresztül a világba. Lehet, hogy saját alkotásunk nem lesz olyan tökéletes, mint egy gyári ruhadarab, mégis sokkal több benne az erő..."

Az én Anyukám rengeteget kézimunkázott. Munkái nagy része most is lakásunkat díszitik és olyan jó rájuk nézni... Gyermekkorom a pulcsik, nadrágok, sapkák és sálak kézzel kötött világában zajlott. Sajnos, akkor nem tudtam igazán értékelni őket, ma meg már túl késő...

Pocakosságom alatt valahogy sosem volt időm elkezdeni a kötést, mindig volt valami fontosabb (pl.egy lakásfelújítás, aztán utána a takarítás, a lagzink szervezése...), ám ma beszereztem a hiányzó alapanyagokat és elkezdem a kisfiamnak egy... mégnemtommit, de szívem teljes szeretetét belekötöm, az tuti!

cucka 2007.10.14. 21:09

Bevásárlás...

Tudtam, hogy ez lesz a  hétvégi programunk a pici-laza takarítás mellett! :) Viszont óriási ütemben haladunk előre: rengeteg Hunc számára fontos dolgot sikerült ma beszereznünk és nem utolsó sorban a saját kórházi kismamacsomagom (olyan helyre kis hálóingeim vannak, hogy a legszexisebben is saját nagyanyámnak érzem magam! :))) ) is összeállt! :)  Volt egy olyan szoptatóspizsi-szerű, amin hatalmasat nevettem: a fölső részen volt egy kis kabátka, amit ha felemeltem kibukkant egy cseles kis vágás a  mellrészen, gondolom azon kell szoptatni...na, ezt a  variánst kihagytam inkább...pedig HuncApunak nagyon bejött! ;))) És még kaptam egy kedves és hasznos ajándékot HuncAputól: amióta ekkora görögdinnyévé fejlődött a  pocakom (tényleg, éppen ma jutott eszembe, hogy már nem is emlékszem, milyen volt pocak nélkül?! :S már nem is emlékszem milyen volt, amikor nem esett be a  kenyérmorzsa a melleim közzé és nem ettem le minden pólómat a  hasamnál?! normális ez?!) sokszor fáj a  hátam, a derekam és a gerincem. Na, ma kaptam egy haspántot, ami nem mondom, hogy teljesen megszüntette a  fájdalmakat, de könnyít a tartásomon. Azóta ebben feszítek itthon és a torna is könnyebben megy benne! :) Valamint másod-rendbeli szoptatósmelltartóm is meglett...tényleg saját nagyanyámnak érzem magam bennük, de próbáltam kihozni belőlük a maximumot! :)))
Miután napok óta gyűjtöm az infókat a  neten és közvéleménykutatok frissen szült barátosnéim között, lassan összeállt a  kép, hogy hol és mit érdemes megvásárolni. Így most már Huncnak megvan a  hazaérkező szerkója is (igaz se babakocsija, se biztonsági kocsiülése, se mózeskosara még nincs! ;) ), és az itthoni kezdőcsomagja is. (pelusok, popsitörlők, cumik, anyatejtároló zacskók, a szoptatáshoz tartozó ketyerék: tejgyűjtő kagyló, bimbóvédő, bimbókiemelő; tejserkentő teák, orrszívó-porszívó, fürdetőszer...stb) . Ha pedig valami kimaradt volna ezek után is a  vásárlásból, azt már tényleg TáltosApu fogja beszerezni! :)
Amúgy tombolnak a kismamis-bőgő hormonjaim...Tetőfokára hágott a terhességem, vannak még normális pillanataim (ilyenkor azért sírok, hogy milyen elviselhetetlen is vagyok! ), de én is érzem, hogy egyre kevesebb jut belőle! :S Gyakorlatilag bármikor, bármitől, bármiért el tudom bőgni magam...sokszor még magyarázatot sem tudok adni, hogy miért is?! TáltosApu egyelőre még jól viseli, jelenleg eléggé kipihent és türelmes...kérdés meddig? Pedig előtte nem is engedem el magam...Rájöttem, menzeszek előtt sem voltam egyszerű eset a  lobbanékonyságommal, de most még azt az állapotomat is überelni tudom, amikor pl. reggel bemegyek arcot mosni és meglátva magam a  tükörbe hatalmas krokodilkönnyekbe török ki és nem találok a  miértjére magyarázatot?! Asszem a pörölő-hormonjaim átalakultak egyfajta bőgő-hormonokká...nemtom melyik volt a  jobb! :)))

cucka 2007.10.09. 17:19

Folyományok :)

Újabb doboz legalján sikerült fölfedeznem szépen feliratozva és dossziézva (ahogy egy rendes kismamához illik! ;) ) az eddigi kismamás leleteimet meg a tavalyi adóbevallásomat! :)))) Juppijé!!! Mondjuk, kiskönyv nyema, de erőt vettem magamon és felhívtam a védőnőmet, aki nagyon örült a  telefonhívásomnak és sok szeretettel vár csütörtökön fél 3-ra, amikor is új kismamakönyvet fogok kapni! És nem neheztelt, sőt viccelődött, hogy szerencsére még időben észrevettem a  kismamakönyv hiányát! :)
Aztán sikerült időpontot egyeztetnem a majdani szülésznőmmel, Krisztinával is, aki ugyan most 2 hét szabin lesz, de  ha azalatt bármi gondom lenne, bátran hívhatom őt! Aztán november elején személyesen is találkozunk és akkor végigvisz a szülőszobán és megbeszélhetjük a felmerülő kérdéseimet is. Azt nem tudom, hogy említettem-e már, hogy én Székesfehérváron szeretnék- és remélem ott is fogok!-  szülni. Hogy miért éppen ott? Mert "odaköt" a Szent György Kórházhoz a  Fruzsi, ugyanis a teherbeesésem környékén leköltöztek Pestről vidékre és Székesfehérváron kezdett el dolgozni. Számomra egyértelmű volt, hogy nála/vele szeretnék szülni és így nem volt kérdés, hogy követjük őt. Sokan attól félnek, nem fogok leérni Fehérvárra...hát nem tudom, azt gondolom, az első baba nem fog "kipattanni" játszi könnyedséggel belőlem, ha pedig mégis úgy alakulna, annak csak örülni fogok! :) A családi örökséget követve pedig igazán nincs okom félni: anyu 27 órát vajúdott velem, és a  nagymamám is több mint 20 órát anyuval meg az öccsével is. Teszteltük párszor az út/időt és rájöttünk egy órán belül (durván 40 perc autópályán)  lent vagyunk a kórházban, leszámítva, ha iszonyat dugó van Pöstön, de akkor A pontból B pontba sem jutnánk el gyorsabban városon belül sem. Ha pedig végképp minden kötél szakad, marad a  mentő kihívása és az Uzsoki Kórház, mert a laborvizsgálataimat is ott végeztettem (ez volt Fruzsi előző munkahelye) és velük is meg van beszélve. Szóval ettől sem félek!
És csütörtökön lesz új kismama könyvem! Hurrá!!! :)))))))

Megvan a fürdetője Huncnak...hát eléggé futurisztikus...mi elsőként egy kiskádra gondoltunk, amit be tudunk tenni a  fürdőkádba is akár. Na, hát ez tényleg 3 emeletes, meg leengedhető kádas és van egy pelenkázó is a  tetején...mondjuk az alatta lévő 2 polc rendeltetését sem igazán értem -valószínűleg abban lesznek majd Hunc tisztálkodási kegytárgyai :)-  (meg azt se, hogy helyileg hova tesszük, mert a  fürdőszobánkba tuti nem fér be!). De előnye is van: nem kell a  kádba behajolni, mellmagasságban lesz a kiskád. Ilyen, mint a  képen, csak még nem szereltük össze és sárga színű.



  After post:

Összeszereltük, így néz ki..najó, csak majdnem olyan! :)))













cucka 2007.10.08. 14:52

Bababútorok



Na, most már itt tartunk! Ma egész délelőtt HuncApu fúrt-faragott, (kicsit káromkodott ;), és az összes bútort azzal szereltette volna össze, aki kitalálta, hogy lapraszerelten árusítsák őket és most már tutibiztos, hogy nem lesz Legoja a  gyerekünknek, mert ő aztán sose többet nem legózik, ha végre vége lesz ennek a  felújításnak! :DDD ) , de  meglett az eredménye! Ide várjuk a Kisherceget! A pelenkázó fölé még polcot fogunk felfúrni, jobb oldalra meg egy kislámpát, de  a tegnapi állapothoz viszonyítva (amikor itt még méteres oszlopokban álltak a  könyvek!), egész babaszobás hálószobánk lett! :)))
És nem hiszitek, mekkora megnyugvást okoz mindez nekem... HuncApu egész nap azon vigyorgott, hogy hányszor mostam le és sikáltam át a kiságyat meg a  pelenkázót! :))) Végigpróbáltam többrendbeli babágyneműt is...:))) Jajj, olyan bizsergető érzés, ahogy közeledünk a  cél felé! :) Olyan erőt ad, hogy gyakorlatilag reggel óta talpon vagyok TáltosApu mellett és serénykedem! Már látom, hogy nagyon szépen alakulunk és mire Hunc megérkezik, minden a helyére kerül! És Hunc is jófejkedik: egész nap hagyott jönni-menni, igaz lekenyereztem egy kis baby Mozart-tal és többször lejátszottam neki az ágya fölötti forgó zenéjét. :)
Este érkezik Hunc fürdetőkádja meg az utazóágya. Egy nagyon kedves ismerősünk hívott fel tegnap és ajánlotta fel, mondván ugyan 4 éve volt véve, de  reméli, azért elfogadjuk, mert ő már biztos , hogy nem fog több babát szülni. Természetesen nagyon köszöntük (ezúton is köszi Zselyke!) és elfogadtuk! Még nem igazán tudom elképzelni milyen, mert valami több emeletes (?!) fürdetőkádat emlegetett Zselyke, de  majd holnap arról is készül fotó! :)
Az utolsó napom, hogy hajnalok hajnalán erre ébredek! Najó, ez így kicsit túlzás, mert általában addig vártak a  rádió bekapcsolásával, míg nem léptem ki a  hálószobánk ajtaján, de  ahogy kitettem a  kislábujjamat, már dugták is be a zsinórt a  konektorba! Reggeli első csobogásomat már a verhetetlen és engem borzasztóan kikészítő Boros-Bochkor páros idegesítő humorszemcséire kellett megejtenem, akik dobhártyaszaggató hangerővel vették birtokba kislakásunk minden szegletét! És hiányozni fog a  reggeli bebotorkálásomkor a wcbe a "jóreggelt, kiskezicsókolom!" , hiányozni fog, hogy már nem kell az igencsak megrövidült hálóingemet állandóan huzogatnom lefelé mihelyst reggeli folyó ügyeimet szeretném gyorsan elintézni! Tulajdonképpen rájöttem a  Sláger rádióban egész jó zenék vannak...vagy az is lehet egyszerűen csak hozzáöregedtem! :))) Mindenesetre csempesúrolás közben ma reggel megéreztem ugyanazt a  fílinget, amit tizenévesen valamely tapadós házibuliban egy-egy lassú szám hallatán! :))) És újra száguldott velem a  Porsche is meg a  szerelem is, miközben Charlie viszkivel átítatott hangja búgta be a  konyhát, aztán voltam újra flower-power -hála a Hairnek!- persze mindezt szigorúan konyhaszekrény tisztítás közben! ;)
Már egészen hiányozni fognak munkásaink, bár tegnap azt éreztem, az idősebbiket seccperc alatt vízbe tudnám folytani...történt vala, hogy áradoztam a  kombinált tűzhelyemről meg szagelszívómról, meg arról,  hogy csütürtökön érkezik. Aztán tegnap ezer felé futottunk TáltosApuval és valóban elfelejtettem ismételten közölni elindulásunkkor, hogy érkezik a vásárolt termék! A telefonom le volt halkítva, mert olyan helyen voltunk ahol nem illik bömbölő telefonokat felvenni és én olyan kis jólnevelt vagyok, hogy valóban lehalkítom élettársam! :))) Órákkal később vettem észre, hogy egy bizonyos szám nagyon sokszor hívott, hát visszahívtam. Kiderült a  szállító cég szerette volna jelezni, hogy festők-gyöngye (a fiatalabbik valahova kiszaladt addig az "öreg" önfejűen intézte a  dolgokat), nem volt hajlandó átvenni a  tűzhelyet, mert ezt neki senki se  mondta, hogy átveheti és a  tulaj amúgy nincs is itthon! Megejtettem még vagy 3 körtelefont, mélygarázsig puncsolva a  szállítóknak többek között és visszafogottan közölve értelmes festőnkkel, hogy lesz'oly'szíves átvenni és kifizetni a szállítást, mer'hanem legközelebb csak jövőhéten  fogják tudni újra kihozni a  tűzhelyemet és már nagyon unom a  pizzaparadicsom által forgalmazott étkeket és a  kifutófiú arcán a  vigyort, miközben szegény TáltosAput és megszületendő gyermekemet sajnálja, hogy ilyen tápokon élnek ennek a  gaz nőnek köszönhetően! :))) Mondjuk lényegesen kényelmesebb így a  főzés, de nekem már nagyon hiányzik a saját ízvilágom! :(
Merthogy tényleg ma vannak utoljára! Már az uccsó simitásokat végzik...bármilyen hihetetlen is...mondjuk nem kevés takarítanivaló marad utánuk...de jelen pillanatban nem ez érdekel...újra visszakapom az álomittas reggeleimet, a pár perces ágyban heveréseimet, a délelőtti lepihenéseimet, az intim szférám közszférává alakított perceit...
Délben lesz egy randim...van egy ismerősöm, aki egy kismamaboltban dolgozott eddig eladóként, aztán nagy ötlete támadt: megvalósítja álmait/vágyait és megpróbál elérhető áron olyan kismamaruhákat gyártani, amikre valóban van kereslet, hasznosak kényelmesek és főként csinosak! Angliából nézegetett ki ruhamodelleket és szerintem (bár csak képről láttam őket), nagyon használhatónak tűntek.  Pár hete beszélgettünk erről, hogy szerinte lehetnék a  modellje, mert szerinte tökéletes 38-as méret vagyok. Beleegyeztem, mert TáltosApu szerint "megvett kilóra" , ezen a  héten meg jelentkezett, hogy aktuálissá vált a  dolog és péntek délután ráérnék-e , mert ruhapróba lenne?! Naszóval, asszem eljutottam a  csúcsra, bár sose gondoltam volna, hogy mindezt nem önsanyargató diétával, hanem nagypocakkal fogom elérni! :))))
És Hunc csak két szabad napot adott...már tegnap este visszaállt eredeti farfekvésébe :(((... éjszaka még itt kolbászoltam a  lakásban, mert nem találtam kényelmes pozíciót se fekve, se ülve...és mosse jó ülve...csak állva-járkálva.
Fontos infó: Térképész Apu blogján óriási akcióra hívta fel figyelmünket -még jó, hogy egy kispapa veszi észre az ilyesmit! ;)- az egyik hipermarketben nagyon le van értékelve az Avent Isis kézi mellszívó, melyhez 5 db. ajándék anyatejtároló edény is jár most, és kismama berkekben most ez a  legmenőbb! :))) Este mi is veszünk egyet, bár az ilyeneket a  rendrakás és a  dolgok helyére kerülése utánra terveztük, de  ez most tényleg kihagyhatatlan ajánlat!

cucka 2007.09.12. 10:55

Köszönet...

Megérkeztünk -igaz már hétfőn!- de olyan fáradtak voltunk, hogy gyakorlatilag egy teljes napot átaludtam...Azt hiszem, most jött ki belőlem/belőlünk a  stressz és végre megkönnyebbültünk egy leheletnyit, merugye azért a  lakásfelújítás jövő héttől ismét folytatódik nálunk! :)))
Szóval, eszméletlen csodaszép volt minden....sajnos, fotóink még nincsenek, de szerintem legkésőbb jövő héten megkapjuk őket. A nap is kisütött délután 4-re és így mégiscsak a  kastélykertben tartottuk meg a református szertartás szerinti esketést. A lelkész nagyon szívhezszóló beszédet tartott, főleg úgy , hogy szülővárosomból érkezett és személyes kapcsolatban is állunk. Az eskü szövege alatt ugyan megremegett a  hangom többször, szerintem könny is szökött a  szemembe, de  azt hiszem, ez így természetes....
Aztán rengeteg fotó készült a  kastélykertben, volt menyasszonyi csokor eldobása (annyira jól sikerült, hogy tényleg olyan valaki kapta el, aki a  "következő" lesz :))) ), aztán nagyon finom vacsora, utána egy kellemes meglepetés műsor a  család és közeli barátok szervezésében (mégegyszer köszönöm a "hangokat" :) és a  fotókat! ), aminek a  lényege egy gyerekkori fotósorozatból állt (Sóginő, Legkedvesebb Drusza és Anyóspajti jóvoltából), fűszerezve odaillő kommentárokkal , majd Micka készítésében egy hanganyag következett: a számomra kedves és fontos emberek mondták el pár szóban a  véleményüket rólam/rólunk. Nagyon megható volt, az esküvőn igyekeztem annyira nem oda figyelni, hogy el ne bőgjem magam, de megvan a  hanganyag és azóta már többször meghallgattam itthon! :))) Olyan jó volt ott lenni, körülvett az a  rengeteg mosoly, ölelés  és a  tapintható szeretet... egy áthatolhatatlan szeret-búrában éltük meg azt a  napot...rengeteg ajándékot kaptunk
(hála a  blognak sokan tudtak a  lakásfelújításról és kaptunk pár személyreszóló kiegészítőt: a  sárga szobáimba pl. nagyon szép festményeket, skicceket) , sőt mondhatnám Hunci már most sokkal többet, mint mi! ;) Lett hintaágya, sőt most már tényleg nem kell vennünk egy ideig semminemű babaruhát! :D
A menyasszonyi torta is isteni finom volt (Sík cukrászda Békásmegyer- ez itt a  reklám helye! :))) ) és jó ötletnek bizonyult a többféle kisebb torta kivitelezése!
Többször energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam, mert picit aggódtam, hogy Hunci, hogyan fogja viselni ezt az új helyzetet, de  le a  kalappal a  pici fiam előtt: egy mukkanás nélkül végigcsináltuk a menyasszony táncot is és foglalkoztunk a  vendégekkel mondjuk úgy reggel 6-ig! :))) TáltosApu is ekkortájt tért nyugovóra, azzal a  különbséggel, hogy én már 9-kor felkeltem reggelizni meg búcsúzkodni az indulóktól. Férjuram csak déltájban volt képes előbukkani a  barlangjából, kissé ödémás fejjel! :))) Már előtte megbeszéltük, hogy ráhúzunk a pihenésünkre még egy napot, úgy érzem, ránk is fért!
Tényleg nagyon csodálatos volt ez a szombati nap és mindenkinek köszönöm, aki közreműködött, ott volt vagy egyszerűen csak gondolt ránk és lélekben velünk volt! És köszönöm Lányok a  jókívánságaitokat  Hunci nevében is! :)))
Hétfőn már azon morfondíroztam, hogy már alig várom, hogy újra szervezhessem valaki esküvőjét! :))) Szegény Hunci! ;)))