cucka 2010.10.05. 20:30

valami más

Írhatnék az átsírt éjszakáinkról, a nemalvásai(n)król, Minka 8. fognövesztése körüli mizériáról, a frontérzékeny primadonnánkról, akinek piciny súlyától beállt a derekam, de minden nehézséget és fáradtságot most csak megtört mosollyal tudok fogadni. És hálát adok ezekért a percekért, hálát adok az összes csínytevésükért, huncutságukért, foglalkozásigényükért. Hálát adok az egészségükért, mely minden földi kincsnél értékesebb. Csak ölelem és húzom magamhoz őket. Nem tudok betelni velük. Csak, mert a világon vannak.

Sok minden kórság zajlik körülöttünk. Nehéz úgy boldognak maradni, hogy tragédiák sora csapódik be körénk. Igyekszem vattafalakat vonni magunk köré, nem akarom beereszteni a külvilágot, meg akarom óvni magunkat örökre, mindentől.

Anyaságom húsába vág, ahogy egy nagyonvárt törékeny legényke roppant bátran, sokkal hamarabb kibújt a mivilágunkra, mint annak itt lett volna az ideje és ösztönösen beleköltöztek ők a mindennapjainkba, durrogtatjuk az üres frázisokat, miközben várjuk a jóhíreket, izgulunk, aggódunk, reménykedünk és imádkozunk. Mert semmi sem biztos, mintha egy lélekvesztő libegne egy viharos tengeren...
És kimondatlanul is hálásak vagyunk azért, hogy ez nem velünk történik meg.

 

„Nőjj, növekedj olyan nagyra, 
    Mint kertben a szép olajfa,
      Mint a szegfű, szépülj szépen,
      Szállj, mint sólyom száll az égen,
      Fuss, mint a víz fut medrében,
      Ugrálj, mint a nyúl a réten.
      Lábad hasztalan ne járjon,
      Aki meglát megcsodáljon!”
      (ford. Nagy László)

cucka 2010.02.04. 13:59

Újbaba

A jóhírt meg mindig lefelejtem! Tegnap reggel 10 óra 35 perckor világra jött gyermekeink első másod-unokatesója messziÁmerikában, Braden Botond, 3253 grammal és 46 centiméterrel érkezett szülei közzé! Mindenki jól van és boldog, mi meg alig várjuk, hogy élőben is megcsodálhassuk őket!

 Kicsifiú,  egészséggel és szeretettel bőven bélelt életet kívánunk Neked!

VIGYÁZAT: fenemód hosszú lesz!

Folytatva azt a bizonyos örökéletre emlékezetes pénteki napot...

Nem volt könnyű dolgom, egy kétévessel és egy aggódó apukával szabadlábon vajúdni, szinte  lehetetlen. Két fájás közt befejeztem a munkám, telefonon értesítve mindenkit, hogy beláthatatlan ideig szünetelek. Ekkor ülni már alig bírtam, az állás alatt meg azt éreztem, kiszakad a belsőm, leginkább fekve, azon belül kutyapózban négykézláb volt a legkönnyebben elviselhető ez a sosemtapasztalt érzés. Huncmackó mindeközben azt hitte játékra invitálom ilyetén módon, így rögvest meglovagolt a hátamra pattanva. Keservemben hirtelen döntés született: hívjuk HuncNagyit, -felvállalva akár az újabb vaklármának is a kockázatát-, és menjünk be a kórházba, mert én bezony képtelen vagyok ennyifelé figyelni... Mire HuncNagyi átbumlizott a városon a pénteki csúcsban én összekészítettem a fennmaradó dolgaimat, elmagyaráztuk Hunornak, hogy elmegyünk Minkakukkra, aki nagy valószínűséggel megszületik. Hunor aranyember volt, bólogatott, nyögdösve, de engedékenyen eresztett el a nagy útra.
A kocsiban elviselhetőbbé váltak a fájások, már tudtam az időre is figyelni, így megállapítottam, hogy stabilan fájós 7 perceseim vannak.
6 órakkor az ügyeletes szülésznő megvizsgált, 2 centisre ítélte egésznapos igyekezetemet, de azt tanácsolta, inkább maradjunk odabent, kérdésünkre mikorra is lesz ebből gyerek, azt válaszolta, ha szépen halad a dolog, hajnal 3 körülre. Pár percen belül elfoglaltuk a szülőszobát, HuncApuval vigyorogtunk, miközben felhívott a szülésznőm, hogy mizú? Mondtam unatkozunk, a kellemes félhomály és a szülőszobai átlag 30 fok egészen elálmosított. A fájások is tompábbak voltak, maradtak ugyan, de kellemesen kilélegezhetőek-uralhatóak. 8 órára megérkezett a szülésznőnk is, újabb vizsgálat, hurrá már 3 centi a kapu! Burokrepesztés, már meg sem lepődtem, ez a kölök is az első medvecsaládját a magzatvízébe nyomta. Következett a gépre csatolás és az infúzió bekötése, a fájások gyorsítása érdekében, megspékelve egy kis oxytocinnal.  A legkényelmesebb akkor még a fotelbanülés volt számomra, ebben kellemes tudtam fújtatva kiringatni a fájásaimat. (zuram szerint klasszikusan hiperventilláltam...) HuncApu, hogy ébren tartsa magát úgy döntött kilátogat a közeli kisboltba valami vacsoráért (ááá, még véletlenül sem dezsavü!), eközben ahányszor csak hívott Drága Barátném, annyiszor erősödtek be a fájásaim. (szülésznő buzdított is, hogy hívjon csak gyakrabban...) Közben a falat martam volna a hirtelen rám törő erős és kezelhetetlen érzéstől...  nem részletezem... ösmét sem dezsavü, áááá, dehogy, Minka szívhangja hirtelen lezuhant... én kétségbeesetten próbáltam utolérni gyermekeim apját, hogy siessen vissza, mert befenyítettek egy újabb császárral. Szerencsére, a választott orvosomat nem tudtuk telefonon elérni, így az ügyeletes orvos parkolópályára tett, lekapcsoltatva rólam az oxytocint. Szívhang lassacskán helyreállt, és visszatértek a megszokott és kezelhető fájásaim. Ekkor még alig múlt 9 óra, az elkövetkező 2 órában, hol jobban, hol kevésbé viseltem jól az egyre sűrűbben érkezőket (5 percesek), a 11 órai vizsgálatkor már 4 centi voltam, saját kérésre inkább fekve folytattam a vajúdást. Kicsit felgyorsultak az események, a 3 perces fájások hatására egy olyan önkívületi állapotba kerültem, amiről nem is hittem volna, hogy létezik, mindenféle adalékanyag (értsd narkotikum) nélkül, kizárva belőle mindenkit, csöndben dünnyögve kommentáltam a történéseket. (bár nekem meggyőződésem volt, hogy mindenkivel üvöltözök...) Lehunyt szemmel álmodtam, a fájások között a nyílt tengeren ringatóztam egy hajón (állítólag valóban ringattam magam...), a bőrömön éreztem az enyhet adó szellőt (HuncApu vízzel borogatott és fújdogálta az arcom, ezt is utólag rekonstruáltuk), a nap ereje égetett és majd' szétvetett kívülről-belülről (ekkor jöttek a fájások...).
Éjfélkor volt az újabb vizsgálat, 5 centinyi volt a csillagkapu. Csalódásként ért, mert azt hittem, ekkora fájdalom hatására, már jóval előrébb tartunk... lassacskán kezdtem elveszteni a türelmemet, az önbizalmamat, az erőmet... kemény szavakkal ostoroztam magam, ezt sem részletezem, de sikerült annyira belelovalnom magam, hogy fél 2 magasságában már az érintés is fájt és feladva minden elvemet, sírva műtétért könyörögtem. Én nem tudok szülni. Ez van. Belátom, feladom. Közben újabb vizsgálat: már 6 centi, mingyá szülünk! De ekkor már bennem konspiráció elméletek álltak össze, megvádoltam HuncAput is meg a szülésznőt is, hogy nem is igaz az egész, mindezt az én megnyugtatásomra találták ki, sose lesz ennek vége, max a halálommal, monológom részeként sokszorosan emlegetve egy bizonyos páratlanujjú patás jószág nemzőszervét. Ismét bepróbálkoztam egy műtétkérésesdivel, szülésznéni próbálta higgadtan elmagyarázni, hogy nincs az az orvos, aki engem hatcentisnél megműt, ám én ekkor rövidrezárva közöltem akkor hazamegyek, nekem ebből elegem van.
A most következő rész gyakorlatilag elmosódik az álmomban, ringatózom-dünnyögök, azt hiszem olykor beszélek is, azt tudom, hogy HuncApu finom megjegyzésére, mely szerint jobban kellene a levegővételre koncentrálnom és jó lenne, ha a végtagzsibbadásra bekapnék  pár szem szőlőcukrot, majdnem a torkának ugrok. Szülésznő leváltja (2 körül) és kiküldi egy kis friss levegőt szívni... közben egy újabb fájásnál megvizsgál, már nem is érdekel hol tartunk, azt érzem nemsokára szétszakadok, érzem ahogy egyre lejjebb van a lányom feje... önkívületemben buzdítom, hogy gyere kicsilány, innen már meg tudjuk csinálni... szülésznő továbbra is kérdezi, érzek-e a hasamban késszerű szurkálást (nem érzek), vagy székelési ingert (minden második fájásnál igen), hullámos fájásaim voltak: egy nagyonerőset, mindig egy könnyedebb levezető követett... kimegy hívja az orvost, közben kinyitom a szemem, visszatérek... újra élesben érzem, hogy valóban haladunk, hogy közöm van ehhez az egészhez... elmúltak az értelmetlen szétszakító fájások, megjöttek a rendszeres tolók... ekkor múlt pár perccel 3 óra... HuncApu a jobbomon, a doki a ballábnál, szülésznő a jobblábnál... fájásokkor kórusban bíztatnak, érzem, hogy mindjárt kintvan, dícsérnek, hogy nagyon ügyes vagyok, még pár nyomás és  tényleg mindjárt kint van... már tudok higgadtan figyelni, és követem is az utasításokat...  hihetetlen, de nem fáj, vagy talán mégis, de teljesen másként... még valami idétlen poént is elsütök a saját magam rovására a fájások közti szünetben... gátmetszés szükségeltetett, közlöm is a dokival azon izibe, hogy azt ígérte, nem fog fájni, én mégis hallottam is, éreztem is (najó, tényleg nem fájt...). 3.32-kor egy erősebb nyomásra kicsusszant Minka, aki azonnal felberregett, mint egy kismacska... rámtették, én csak a könnybelábadtszemű Apukát láttam, és csak annyit tudtam kinyögni, hogy megcsináltuk, látod?! együtt megcsináltuk... megvárták, amíg kicsusszan a lepény, már nem pulzál a köldökzsinór, ekkor vágta el HuncApu... (csak zárójelben: szakmájából kifolyólag többszörösen meg kellett hallgatnom, hogy neki ez a köldökzsinórelvágás szinte semmit sem jelent, hiszen akár naponta is vagdosgatja őket... azért... most remegő kezekkel tette meg mégis... )
Minka a kis csúszós magzatmázas testével végig rajtam pihent, amíg megstoppoltak, a kimerültségtől reszkettem, és rázott a hideg. Csak vigyorogtam és a felszabadult adrenalin hatására mi mást is tehettem volna, mint csacsogtam... olyanokat, amiket mára már átértékelek, mintpl: akár most azonnal is hajlandó lennék nekifutni egy újabb szülésnek...  és mindenkitől sűrűn elnézést kértem a lehetetlen viselkedésemért (állítólag annyira nem is volt lehetetlen, csak egyfolytában motyogtam...). Dokibácsi és szülésznéni is csak vigyorgott rajtam, HuncApu romjaiban, felette technikai KO-val győztem, ő időt kér... sőt, azóta is elborzadva meséli mindenkinek: benne átértékelődtek az apás szülés körüli fogalmak... sőt, ha előre tudja, mi vár rá, talán nem lett volna ennyire lelkes...

Életemben nem éreztem még ekkora büszkeséget. Megcsináltuk. Annak ellenére, hogy nők milliói tették már meg előttem, én mégis azt érzem, egy olyan félelmemet győztem le, amely az egész hátralevő életemre rányomta volna a bélyegét. Felülkerekedtem önmagam gátjain és bebizonyítottam magamnak, hogy én is meg tudom csinálni. Fájt. Rohadtul fájt, (sőt mára a jólmegérdemelt "aranyérmem" is fáj cefettül), de megérte. Egy olyan energiabombát kaptam, ami nagyon hosszú ideig belengi a mindennapjainkat. Szeretném apró fiolákba zárni és jól elrejteni, hogy a nehéz napokon ebből meríthessek erőt. HuncApuval -ha lehet ezt- egy még összecsiszoltabb csapat lettünk. Pedig azt hittem, mi mindenen túl vagyunk már... Életem legcsodálatosabb beteljesülését éltem most át a királylányom születésével... fájdalmasan gyönyörű volt minden...

cucka 2009.10.21. 10:15

Nórika megérkezett!

Isten hozott,
Ölelésért nyújtózó
aprócska karok,
szunyókáláskor
félig lehunyt kis szemek.
Isten hozott,
apró kezek
és apró lábacskák,
édes kuncogások
és mosolyok.
Isten hozott egy világban,
mely csak rád várt...

Nagyon sok szeretettel gratulálok Naninak és Nórinak, nagyon gyorsak és ügyesek voltatok! Boldogságos életet és minden szépet és jót kívánok Nektek, hosszú és rögös volt az út, de immáron mindenért kárpótolnak ezek az apró mindennapi csodák, amiket óhatatlanul becsempésznek falatnyi tündéreink az életünkbe...

cucka 2009.10.20. 22:25

Átlagosan jobban

Még minidg nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy Hunor könnycsatornamosott szemváladékozása minden esetben ómen, a rákövetkezendő nap taknyolódását előzi meg. Ilyenkor inkább igyekszem nem tudomásul venni, majd másnap rádöbbenek, hogy na, igen, tegnap váladékozott a szeme...

Éppen ezért este már érezhetően teli légutakkal fektettük le, én bíztam benne, hogy reggelig zökkenőmentesen alszunk, főként úgy, hogy zapjuk hajnalhasadásra ment műteni. Háperszehogy 4-kor riadóztatott a kisember, kicsit megelégedettséggel töltött el, hogy most nem engem, hanem az apját. Mondjuk dosztmindegy, mert szenvedő a férfiember, így végig aktív tanúja lehettem lágyszívű emberem elhajlásának, így egymás után kétszeri különkiadással jelentkezett virradat előtt kislakunkba az új kedvenc Lúdasmatyi, valamint felváltva kért vizet, orrtörlést, új vizet, több helyet kettőnk között... én közben igyekeztem félálomban maradni, így csak pár jópofa mondat volt képes beszivárogni a meséből álmaimba (férjem nékem sose vót, aki vót, meg rég meghótt -mondá a vajákosasszony).
Kis idővel később hallom, hogy csipog apjuk telefonja, látom, nem mozdul rá, gondoltam, biztos hallja, mindjárt kel. A következő kép, az eszméletlen horkolás: félnyolc, banyek, elaludtunk, átnyúlok, rázom a hitös uram... helyén a dedet, ugyanis ő horkolt ilyen férfiasan és kába bambasággal nemérti, mit akarok. Aztán, ő visszaalszik, én meg nem bírok. Megkávézom, várom, hogy ébredjen. És naperszehogy fél 11-ig nem teszi meg. Nembaj, közben email restanciákat válaszolgattam meg és csevegtem a neten. Amolyan nőcisen, mint rég.

HuncApu délután töredelmesen megvallotta: neki ilyen csapnivaló éjszakája gyerekkel még sose volt. Sokmindent visszanyelve, szerényen megjegyeztem: nekem több mint egy éven keresztül mindegyik ilyen volt. És nemsokára újra ez jön. Megcsillant a szemében a tisztelet (vagymi?) fénye.

Az időváltozás eredményeként mára megszűntek a fájások, örülünk, még nem szeretnék szülni. Az elkövetkezendő hetek sűrű programtervezetébe ez most nem fér bele. Kicsit emancipált kárrierista nőcisre véve a figurát, a jövő hónap vége felé keresek egy szabad estét az eset lebonyolítására...

Most pedig tessen aggodalmaskodni és drukkolni ezerrel Naninak, aki már a kórház felé tart, hogy életet adjon kiscsodájának, Nórinak!

cucka 2009.06.22. 18:53

A hidegfront hozadéka

A ma reggelre megérkező hidegfront a mi családunknak mély, ébredés- és orrdugulás/orrfújásmentes éjszakát, nappalra egy fölöttébb nyűgös és mindennel elégedetlenkedő, egyórácskát aligalvó gyermeket hozott. Az esküvő kapcsán, a múlthéten emlegetett mindenórás kismaminak egy csodaszép és egészséges Patrik Csabát, blogbarátainknak pedig szintén egy egészséges kisembert, Robika személyében.

Mindkét kismanónak egy nagyon boldog és szeretettel bőven bélelt életet kívánunk!

cucka 2008.06.17. 17:52

Az ikrek megérkeztek!




Kedves Barátnőm kismamasága tegnap délelőtt, a terhessége 37.hetében lezárult 11 óra 15 perckor, helyét átvette a felelősségteljes Anyukaság, hiszen két ilyen apró csodával, mint Nimród (2240 gramm) és Bendegúz (2490 gramm) úgy érzem, meg lesz az egész napos elfoglaltság!

Mindhárman nagyon jó egészségnek örvendenek, remélem, holnap délelőtt személyesen is megcsodálhatom őket!

cucka 2008.05.14. 14:56

Sűrű napok

Kezdeném azzal, hogy nagyon aranyosak vagytok, hogy emailben, személyesen, telegrácson aggódtok hogylétünk felől... Köszönjük, jól vagyunk, jólalvó-jólevő kisfiamat sem cserélték még el a gonosz manók, ezzel megfosztva engem az egészséges (?!) internet-függőségemtől.

Eltűnésünk oka fölöttébb profán: a pünkösdi hosszú hétvégén ismét nyakunkba vettük a várost (akarom mondani az országot), pihenésképpen meglátogattuk Huncos keresztszüleit, ahol hatalmasakat pihentünk, ettünk és beszélgettünk. Feltöltődtünk az Origóba. Huncos kifejezetten élvezte a szabadlevegőn alvást:



Hétfőn elég késő este értünk haza, leginkább egy fürdéshez és egy tévé előtti olvasás közbeni bealváshoz volt már csak erőnk. Kedden lóti-futi napunk volt, gigasétával, mert Huncos panaszkodva igényelte a kinti létet. Estére vacsivendégeink voltak, HuncApu Ámerikában élő unokatesója és kedves férje búcsúztak el tőlünk egy vidám boros csülkös krumplis csevegős estével. Hunor érezte a biztonságot és borzasztóan élvezte, hogy teljesen eltörpülthet a hatalmas kezekben:





Közben megszületett Kedves Barátnőm kisfia hétfőn (a mázlista: délután 4-re értek a kórházba és este 7-re mindenféle rásegítések nélkül megérkezett a babóca!), Matyika 3800 grammal és 55 cm hosszúsággal. Ma délelőtt időt szakítottunk rá és meglátogattuk őket a kórházban. Mindketten jól vannak és Matyi csodaszép kisfiú... és én még azt hittem, hogy Hunc, mennyire picibaba még... hááát, minden csak viszonyítás kérdése!

Igyekszem utolérni magam, bár Huncorgó egyre jobban igényli, hogy bekapcsolódjak mindennapjaiba, akár közös csörgőrázás, akár gügyügés, séta vagy akár csak kismajomkénti karbantartás képében.

Huncorgó szeme úgy tűnik, valóban megjavult. Már nem csöpögtetünk, napokig most jobb volt a szeme, de azt hiszem őt is allergizálja (akárcsak HuncAput) a most szállingózó rezgő nyárfa termése, nagyokat tüsszög, esetenként könnyezget a szeme. Mindenesetre most várakozó állásponton vagyunk, amíg nem kezd el újra váladékozni, nem visszük őt sehova se vissza.

cucka 2008.03.12. 16:36

Botond megérkezett!




Kicsi Botond, Isten hozott a Földön!
Tökéletes méretekkel érkeztél (3580 gramm, 51 cm), utolsó pillanatig kihasználva a kilenc hónapig növesztett kis-lakodat! ;)
Anya és baba is jól vannak, nagyon ügyesek voltak mindketten!

Nagyon sok boldogságot, sok-sok finom édes tejcit és meghitt pillanatokat kívánunk az egész családnak!

cucka 2008.01.24. 10:48

Borka

Szeretnék egy újabb jóhírt megosztani Veletek: egy nagyon kedves "virtuális barátnosném", Zsuzsi életet adott második kisbabájának, Borkának! Pontos adatokat nem tudok Róluk, csak annyit, amennyit a boldog kispapa írt, hogy nagyon ügyesek voltak és a képek is azt bizonyítják, hogy jól vannak Mindketten!



Isten hozott, picilány! Szívből gratulálok Zsuzsi!
Gyönyörűek vagytok!


cucka 2008.01.09. 14:22

Baba születés(ek)



Ma reggel megérkezett a várva várt pufók kisangyal, Vörösbegy fiókája, Barnika!
Anyuka és baba is jól vannak, egészségesek!

És Gemini babája, Hanga is valószínűleg megérkezett már közénk!


"A világ minden gyermekkel újra kezdődik…"
(Henry David Thoreau)

cucka 2007.12.29. 08:49

Örömzuhany




Gyerekkorunkban elválaszthatatlanok voltunk. (természetesen ennek megfelelően tiltva is voltunk egymástól, mert állítólag rossz hatással voltunk egymásra... máig nem tudom, hogy így volt-e, de a barátságunk talán emiatt is sziklaszilárd alapokra helyeződött ). Egy osztályba jártunk, majd ugyanazon gimnázium párhuzamos osztályába, de mindig összejártunk, együtt buliztunk, ott voltunk egymásnak. A suli évei után nagyon sokáig nem találkoztunk, nem tudtunk a másikról, aztán valahogy nem olyan rég újra keresztezte egymást életünk ösvénye. Véletlenül egyszerre vártunk kisbabát is... Ma reggel pedig érkezett az sms, hogy megszületett Barbara, egy egészséges kishölgy 53 cm és 3180 gramm. Anyuka és baba is jól vannak.
Gratulálok Gabikám!

És még egy torokgombóc-okozó hír:
egy másik -szintén Gabi ;)- barátosnőm nevéhez kapcsolódik: eddig még említeni sem mertem, és nagy volt a csend is... és ma reggel fecskeszárnyakon szállt a  jóhír: sikerült a lombikjuk, két szép egészséges kisbaba növekszik a pocakjában!

... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))


Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))

cucka 2007.12.16. 14:58

Ismét baba!




Újabb babával bővült baráti körünk: tegnap reggel megszületett Kármen második kisfia (megsürgetve egy kis facipeléssel ;) ), Szilárd, 3400 grammal és 54 centivel.

Büszke Apuka szerint Anyuka és kisfia mindketten jól vannak!

Isten hozott közöttünk!

cucka 2007.11.29. 21:15

Újabb örömhírek




Most, hogy már lehullott rólam a teher ;), ismét egy "beelőzésről" - egy újabb kisbaba világrajöttéről számolhatok be! Ma koradélután megérlezett Zsó kisbabája, Niki. Csodaszép kislány, mindenki jól van!

Ezúton (is) nagyon sok boldogságot kívánunk Nekik és finom tejcit Nikinek!


...és most már tényleg mi jövünk, Hunorkával! :)

cucka 2007.11.22. 10:01

Újabb kisbaba érkezett!



Ma éjjel újabb kisbabával bővült ismerőseink köre, hajnali 1 órakkor  megszületett Adrienn kislánya, Hanna 3200 grammal és 53 centivel.



Anyuka és kisbaba mindketten jól vannak, egészségesek, szépek.





(pedig ők egy héttel utánunk voltak datálva, mégiscsak hamarabb jönnek a  lányok...  Zsó, lehet, hogy mégiscsak Te következel?! ;) )


cucka 2007.10.02. 18:08

Újabb baba!!!




Újabb baba érkezéséről számolhatok be: megszületett Antónia barátosném második kisfia, Örs, a  maga diszkrét 57 centijével és 4 kilójával! :D

Ő is császárral érkezett közénk, akárcsak első kisfia, Álmos, baba-mama jól vannak, a  boldog kispapa ma estére már a tejfakasztó bulit szervezi! ;)

Isten hozott, kisember!
 
 
 

cucka 2007.09.25. 13:52

Megérkezett!






Nem csak, hogy elkezdődött, hanem be is fejeződött: valamivel 9 óra után megérkezett közénk Ingid kislánya, Heléna, a  maga 2,9 kilogrammjával és 55 centi hosszával, bájosan, és légiesen, mint ahogy azt az anyukájától tanulta a 9 hónap alatt!

Mindketten jól vannak, Heléna tündéri hanggal megáldott kislány, ha jól értelmezem, máris szopikázik és Anyukájának is van teje!

Én még könnyeimmel küszködöm és nagyon örülök ennek a kis csodának...Hunci úgyszintén, reggel óta piruettezik a pocakomban!
Vigyázzatok magatokra!

cucka 2007.09.25. 10:25

Elkezdődött!!!

Csak most ébredtem és most láttam meg a  nagy hírt, hogy Ingrid barátnőmnél tegnap este elkezdődött  Heléna érkezése! Sokat gondolunk Rátok és izgatottan várjuk a  híreket!

Tudom, hogy olyan ügyes és következetes leszel, mint végig a  várandósságod alatt! Sokan szurkolunk Neked/Nektek idekint! Millió ölelés és puszi!

cucka 2007.09.18. 19:15

Bababumm!

Úgy látszik front van...vagy csak visszaszámlálások (van mostanra egy-kettő a  várólistán ...igaz Ingridem? ;) ), de:

Szeretnék egy újabb kis csodáról hírt adni: ma délben császárral megérkezett közénk egy kedves ismerősöm, Zsuzsi kislánya is, Ő Blanka Nikolett, 3410 gramm súlyú és 53 centi hosszú, egészséges kishölgy!

Baba, anyuka, apuka mindannyian jól vannak és nagyon örülnek, hogy végre kézben tarthatják a picilányt!

Isten hozott Blanka!

cucka 2007.09.12. 12:15

És a lényeg!


És már megint elfelejtettem a LÉNYEGET!!! Az esküvőnk éjszakáján, közvetlenül a  menyasszonytánc után ;) egy nagyon kedves barátnőm -Szilvi- életet adott első kisbabájának! Ádám szeptember 8.-án 01.35-kor született 3250 grammal és 54 centivel. Baba-mama mindketten jól vannak, egészségesek!
Isten hozott Ádámbaba!

cucka 2007.07.05. 10:49

Isten hozott Fannibaba!



És akkor kora reggel érkezik egy sms, szívetmelengető, könnycsalogató...megszületett Heni kisbabája,- Fanni- (3560 gram és 55 cm-es nagylány!) , július 2.-án az anyuka 15 órás kemény vajúdása után, végül császárral érkezett! Mindketten jól vannak és egészségesek! Minden jót  és szépet Nektek!