Hunor: most már tuti, hogy valamelyik éjjel itt jártak a földönkívüliek és magukkal ragadták az én szívemből szakajtott magzatom és helyette itthagytak egy rosszul programozott űrlényt. Nem hallgat sem szépszóra, sem csúnyára, sem erélyesre, sem kedvesre. Bármit kérek-mondok-kérdezek az első szava a nem. És nem használ sem büntetés, sem közös programoktól való megvonás. Kedvenc viselkedési formája a magas cét kivágó visítás-sikítás. Nagyon nehezen működünk mi így együtt újabban... Miközben Józsika frászkarikán hegedülget, néha meg-megvillan a régi arcából is egy-egy foszlány... ma már elvonultam csöndben bőgicsélni, és próbálgattam kisilabizálni, hogy hol és mit ronthattunk el, utánamjött, átölelt és nányi-nányi felkiáltással, dünnyögve vígasztalgatott... mégiscsak emberi szív dobog odabent...

Minka: sokadik napja teli torokból üvöltve fogzik. Azt hittem, Hunor keményen csinálta. Kismiska volt ehhez képest. Sikerült ma bepillantanom a szájüregébe, döbbenetes volt a látvány. Egyszerre 4 különböző helyen fehérlik-dudorodik az ínye. Lokálisan kenegettem, pontsemmitsem használt, nurofent visszaküldte néminemű félig megemésztett tejjel a feladónak, tegnap estére belevarázsoltam életem első kúpját a hölgyemény hátsófelibe, viszonylag nyugodt éjszakánk volt, reggel viszont egy Pöttyös Panni pislogott a párnáról rám,  testszerte apró pici pöttyökkel, valószínűleg allergiás valamely összetevőjére. Hurrá. Marad a homeopátia.

Rózsaszín 4 hónapos fogzó és dacos kétésféléves. Csodás kombinációk.

Meló után, mint aki jól végezte dolgát, hátat fordított és célirányosan betámadta a kisközértet, majd leemelte a polcról a jólmegérdemelt chipsét. Nesze, neked egészséges életmód! (ja, és már 16 fog büszke tulajdonosa a fiatalember, igaz a vámpírfogacskái még amolyan kezdetleges szúrós tüskék)

Reggel óta szenvedek virtuálisan és fizikailag is egyaránt, ugyanis a Minkaleányka születése körüli időcsúszás most köszön vissza. Nem mennék bele a részleteibe a dolognak, legyen elég az, hogy ismét klasszikus iskolapéldáját tapasztalatom annak, hogy a bürokrácia útvesztőiben nem igazán tudja a bal kéz, hogy mit is csinál a jobb...  én meg, szegény kis szürke eminenciás fuldoklom az általuk generált formanyomtatvány habokban...

Hogy mégis érthető legyen: a Huncos után járó juttatás (gyed), a gyermek második születése napján lejárt. Kisebb gondom is nagyobb volt annál (ha jól emlékszem, éppen nagyon szülni akartam és mindenféle vélt vagy valós jeleket igyekeztem fölfedezni magamon, ennek beköveketkezésére... ), hogy a biztosítási jogviszonyom rendezésével foglalkozzam. Minka születése után többször sikerült beszélnem illetékesnek (hitt) elvtársnőkkel különböző hivatalokban, kapcsolgattak szaneszét, végül megnyugtattak különböző módokon, volt aki szerint 30 naptári napom van rendezni a fentebbemlítettet, volt aki 42 napot emlegetett (elég misztikusan hangzik ez a pontnegyvenkettő), és volt aki szerint visszamenőleg 180 napig intézkedhetek büntetlenül. Ugyanilyen (fél)információkkal gazdagodtam a munkáltató szerepét illetőleg is ebben az egész szappanoperában, így a ma reggelielső koffeinlöket után nekiálltam kitölteni a kitöltenivalókat a szokásos reggeli káoszban, majd tűzokádóként jól elüldöztem a zuramat az nagy Állami Egészségbiztosító Intézménybe. Órák óta szépen ül és vár a sorára. Nem türelmesen. Közben felhívott, hogy sikerült Minkát nevelt lányomként feltüntetnem az egyik paptyíroson. Örülök, ha a reggeli vircsaftba csak ennyit ikszeltem mellé.

Update (látszik, hogy reggel óta írom...): sorrakerült, 180 napom van minden rendezésére, de nem jó formanyomtatványt töltöttem ki, (pedig jajdetetszett az a kérdés, hogy mióta van a háztartásban a jány? telefonos segítség kérése után megtudtam, ez a kérdés nem a születési dátumára, hanem a kórházból hazaérkezésére vonatkozik... ), Zapjuk hoz jófélét, melyet -mint kiderült- nem is én, hanem a munkáltató tölt ki. No, itt újabb gubanc van alakulóban, a cég, amelynél dolgoztam időközben tulajdonos- és könyvelőváltáson ment keresztül, így úgy érzem lesz még pár agysejt-romboló körtelefonom...

A nagy káoszban meg Hunorvirágszál fájdalommentesen kinövesztette a jobb alsó vámpírfogát is, így most már 15 hófehér gyöngyöcske büszke tulajdonosa. (sztem 1-2 napja tehette...)
Minka egyre kevesebbet alszik, étkezések után ébren figyeli a mozgásokat, a nagy okos Bátyuska neki szóló mutatványait (pl. a legújabb: Minka fekszik a miágyunkon, Hunor meg átdobálja fölötte a pinyólasztikat gyöngyöző kacagással... Minka pedig szemmel és fejforgatással követi a lasztik mozgását, néha egy-egy halvány mosolyt is megereszt... szeretem nézni őket...)

Kisesti közös, telefonos, nemelőnyös Minkás (felhívnám a figyemet arra, hogy majd'egyforma krampuszpizsiben nyomultak, nomeg hátteret sem ér elemezgetni, belelógott Családfőnk izmos lába szára...):

Ha valaki, aki a kilencedik hónapot tapossa, és délelőtt még meggyőződése, hogy ebből ma gyerek lesz, szeretne pihentető estét-éjszakát magának, az ne egyen grillezett lazacdarabkás, tejszínes-parmezános mártásban tapicskoló, vastagon megfűszerezett, egészdarabos rózsaborsos Gnocchit koradélután.

Amennyiben mégis megteszi: készüljön többliternyi tejjel és legalább 3 szem Rennie-vel neki az éjszakának, valamint arra is készüljön fel, hogy az éjszaka nagy százalékát 90 fokos szögben történő alvással tölti. Reggelre viszont stabilizálódik a sav-bázis egyensúlya.

Amúgy: Huncmaci stabilan 14 fogú lett (fölső mindkét örlője kint van, alsók fehérlenek már), reggel szeret fogat mosni, estére megcsappan a kedve, de általában elviseli, majd büszkén kivillantja bárkinek mind a 14 darab csodaszéphófehérét. Anyja savtúltengése miatt megemelkedett a család tejfogyasztása, így csöppmackó is beállt a tejivók csapatába, továbbá változtak a reggeli étkezési szokásai is: elmarad a félálombeli túrórudi, helyét egy pohár tej, egy szelet pirítós, valamint egy szelet sonka (felvágott), és egy darabka sajt vette át. Édességrajongása megmaradt. Így mióta megtaláltam álmaim csokiját, irigyanya módjára, dugdosom a Ded elől és csak akkor bontom ki, ha ő már alszik...

Családunk különleges képességgel rendelkező tagja tegnap kitüntetett figyelemmel pátyolgatott. Többször jelezte, hogy én csak pihengessek a hálóban, ő majd inkább behurcolja az összes mozdítható játékát és azzal járul ágyamhoz. (profánabbul fogalmazva: beborított két tucat kisautóval, autópályaként funkcionáltak domborulataim és olykor-olykor hangos "gyí" felkiáltással meglovagolt...). A nemmegszokott kímélés közben egy nemvárt kérdést intéztem Hunorvirágszálhoz: Minka sokára fog születni?, melyre határozott nemmel válaszolt, mire én még novemberben? bólogatott, így tovább merészkedtem: két hét múlva?, újabb tagadás, egy hét múlva? vigyorgó bólogatás... További pontosításba nem mertem belemenni, meg aztán a jósúr 3-4 kérdésre vagyon bekalibrálva, a számára érdekteleneket figyelmen kívül hagyja...

Első döbbenetemen átlépve megpróbáltam a realitás talaján maradva a következő dolgokra koncentrálni: most már aztán tényleg jó lenne összecuccolni a kórházi csomagjainkat és ma fékeveszett módon nekiestem a Minka-ágynemű átmosásának és átvasalásának. (nomeg a fennmaradó raklapnyi tisztaruhának...)

Idén nem szeretnék úgy járni, mint két évvel ezelőtt, így utólag tragikomikusan alakultam a kórházban, ha jól emlékszem 4 hatalmas pakkal érkeztünk, amiből a szülőszobait és az enyémruhákat sikerült felvinnünk, a többit HuncApu párszor megsétáltatta a Pest-Fehérvár útvonalon, így hazajövetel előtt egy nappal cigölt be további 2 nagy bőröndöt, amiről szobatársaim nemes egyszerűséggel azt gondolták, zuram eképpen készül "ottfelejteni" minket a kórházba. Nem utolsó sorban, meg azt hittem a 4-5 napos benntartózkodás alatt kényeztető wellness hétvégén veszek részt,  hogy csak pár dolgot említsek: többféle olvasmánnyal készültem (többek közt Van Gogh életét vittem be, asszem fél oldalig jutottam... cöhh), több rendbeli váltás ruhával (ha sétálni támadna kedvem a kórház udvarán melegítő és hozzáillő sportcipő...), arckrémek, sminkfelszerelések és testápolók tömkelege (nappali krémek, alapozók, szemránckrémek, testápolók többféle bőrtipusra, hátha sebtibe megváltozik a bőröm típusa is a szülés következtében... ). Hazajövetelkor meg az volt a legnagyobb zokogós hisztim tárgya, hogy zuram elfelejtette behozni a régi farmernacimat és most mibe is megyek így haza szégyenszemre?! (nemtom mért hittem azt, hogy az a laza húszas ottmaradt a műtőasztalon... a kismamanacim éppenhogy egy pöppet volt nagy rám hazajövetelkor...) Persze, amire igazán szükségünk lett volna, a szőlőcukor, az kimaradt, de ez sem történt véletlenül, ennek köszönhetjük, hogy személyesen is megismerkedhettünk Zsóékkal.

Így most okosabban és gyakorlatiasabban készülök csomagolni, ezért is következzenek a száraz listáink memento-ként:

Minkalánynak való csomag:
- 6 db body
- 6 db rugdalózó
- 3 db kissapka
- kistakaró, hálózsák (ki tudja ez milyen fajta kölök lesz, Hunor első perctől nem tűrte a takarót magán, később már a hálózsákot sem...)
- pelenka (ebben a kórházban napi 3 db jár egy babának, viszont korlátlanul kapunk popsitörlőt, popsikrémet, köldökcsonkápoláshoz való alkoholt, hintőport, steril gézlapot, fülpálcikát...)
- 6 db textilpelenka
- fürdőlepedő (kifogókendő)
Hazajövetelhez: vastagabb sapka, vastagabb naci, vastagabb kiskabát. (vagy ha hidegebb lesz overáll), kocsiülés. De ezt nem fogom becipelni, csak összekészítem, ha gyün értünk apjuk, ezzel a csomaggal teszi.

Enyém wellness csomag:

1. szülőszobai pakk:
- szendvics, nasik (csoki, szőlőcukor, keksz), ásványvíz, homeopata bigyók gondosan feliratozva, mint anno (na ez egy másik bejegyzés lesz)
- wc papír, papírzsepi nagy kiszerelésben
- hálóing (sajátban történik az eksön), zuhanyzáshoz papucs, köntös, törölközők, tusfürdő, hónaljizgató
- barátnőm, a Tena Lady extranagy, hű kísérőjével: egyszerhasználatos hálós bugyival
- másik papucs, vegyük a normális lefolyást, mégse egy víztől csöpögővel szeretnék átköltözni a szobámba
- 1 rugdalózó, 1 body, 1 cérnasapka a kiskirálylánynak, mert nem kap benti cuccot
- személyes iratok (személyi igazolvány, lakcímkártya, házassági anyakönyvi kivonat, -ami már nem kell 300 napnál fiatalabb legyen- eltörölték!, Taj kártya, terhességes dosszié -benne a gondosan összekészített eddigi leletek+kismamakönyv-), fényképezőgép, telefon
- együttszülő apukának egy papucs és egy tiszta póló

2. wellnes napokra:
- 3-4 db elölgombolós hálóing (nemtom más, hogyan csinálta, de én általában zuhany és hálóing váltás után lettem rögtön foltos itt-ott...)
- fentebbemlített T. Lady és barátja családi körben, nagy kiszerelésben
- szoptatós melltartók, belevaló betétek
- tisztálkodási cumó (tusfürdő, sampon, 1 db arckrém idén elég lesz, fogkefe+fogkrém, hajkefe, wc papír, wc-re papírülőke)
- mellszívó, tejtároló poharak
- pohár, tányér, evőeszközök, mosgatószer+szivacs
- telefontöltő
- szoptatós tea (vízben oldódó granulátumot fogok beszerezni)
- hasleszorító bugyi
- és valami igazán könnyed olvasmány (megteszi a kötelező heti szaklapok bármelyike, pl. storry, hot magazin...)

A nagy tesóvárásban meg este döbbenten fedeztem fel, hogy Hunormanó immáron 13. fogú kicsirémmé lépett elő, előbukkant a jobb oldali fölső vámpírfoga (szemfoga) is. Mentségül max 2 napos a hír, mert akkor nem én sikáltam este a fogát.

Talán megoldódott a rejtélyes szombati lázas állapot, valamint a mai egész délelőttön átívelő vízszerűen folyékony többrendbeli macicsapat felbukkanása. Tippeltem én érzékeny (bél)lelkületű gyermekre, aki egyszerűen túlzabbantotta magát (tegnap bő fél liter almalevet szlopált be, a felnőttadag karalábé leves mellé vacsira), gondoltam vírusos nyavalyára, amit bárhol összeszedhetett (játszótér, apjuk-rendelő), de most valahogy a fogakat nem hibáztattam, mert ennyire ilyen még sose volt.

Aztán az egyik sírós pelenkaváltás során (kicsípteja macilé a seggedelmét...) szemet szúrt, hogy valami nem a megszokott szerint helyezkedik el a szája jobb oldalán belül. Amennyire engedélyezte a szemrevételezést, szemfoggal bővült szája tartalma, így most már 13 fogúvá lépett elő. (bár ki tudja, talán más szemfogak is kitörésre készek,/kitörtek már, mindenestre a rövidke idő alatt ennyire sikerült feltérképeznem a helyzetet.)

Étvágya jó, közérzete több mint remek, márha abból indulok ki, hogy pillanatok alatt atomjaira bontotta a lakást, jószokásához híven.

És egy fotó a délelőtti idillről: van itt kérem kedvencmadonnára táncoló gyermek, tévé előtt békésen pihenő, poszttraumás, rehabilitáció alatt álló oroszkéknatasa, a háttérben (nem látszik) pedig én vasalgatom azt a raklapnyit, ami egy hét alatt felgyülemlett:

Ippeg ma másfél éve, hogy békés és összetartó kis triumvirátussá lépett elő szerelmetes házasságunk, hiszen ekkor érkezett közénk a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk az Égiektől. Jó ez így, jó érzés megtalálni az életben a helyed, megtalálni a dolgod... és ha néhanapján súrlódunk/türelmetlenkedünk/cívódunk is, egységgé kovácsolódtunk mi így hármacskán (lassacskán négyecskén...)... egyetlen pillanatát nem bánom, továbbra is azt gondolom, semmit sem tennék másképp...

Egy átlagos másfeles paraméterei (merthogy ez most nem csak rólam szól): kisportolt és izmos, vékonycsípőjű és szélesvállú 10 és fél kilós, 80 akárhány centis, 19-es cipőméretű talpakon éldegélő (nacikban még mindig bővenjók a 74-esek, badikban 86-osakat visel, nem részletezem: felül férfiasan erős... ezen van a lényeg). Immáron 12 használható foggal rendelkezik, észrevétlen gyüttek ki, fájdalommentesen, kemény éjszakák és napok nélkül. (vagy talán már mindannyian megszoktuk: Hunc a fájdalmat én meg nem tulajdonítok különösebb jelentőséget egy-egy nyüsszögősebb napnak).
Mindenevő, és ha hagynánk mindenivó is lenne, szívesen megkóstolgatja az apás délutáni játszóterezések alkalmával, HuncApu jólmegérdemelt, hűsítő pohárka sörét, közben elmajszolgatja a tejszínhabos fagyitölcsérét, esténként a vacsi mellé ösmét szívesen belekóstol az éppen aktuális borfelhozatalba is. A számára különfőzést elfelejthetem, a fagyasztóban felsorakoztatott bio zöldségekből, gyümölcsökből és húsokból készített finomságaimat lassacskán a macskalányaink fogyasztják el, érdeklődés hiányában. Helyette az kell, amit mi eszünk, lehet az vajas kenyér, májkrémes-sajtos kenyér, vagy húsleves (itt nagy kedvenc a benne főtt zöldségek és a tészta), vagy akár egy egyszerű tejszínes rakottas, egyszóval bármi. Van olyan reggel is, amikor csak kis gyümölcsre vágyik, esetleg egy túrórudival megspékelve. Enni most már gyakorlatilag egyedül eszik, igaz, az eredmény olykor-olykor hagy némi kívánnivalót maga után, de másképp már nem megy, ha etetni próbálom összeszorított szájjal csóválja a fejét vagy éppen sikoltozva veri magát az etetőszékében, hogy nem-nem-nem! Egyre szociábilisabb, ugyan még mindig nem a vele egykorú gyerekekkel, de a környék összes kutyáját/gazdáját már ismeri, a séták alkalmával ismerősként üdvözli őket. (sikkant). Ugyanez érvényes a velünk egy háztartásban élő négylábúakra is, rövidke simogatás után sokkalta jobb játék az, ha végigtereli őket a lakásban, vidáman visítozva! A játszótéren még mindig inkább a felnőttekel igyekszik kapcsolatba lépni, a gyerekekkel még nem igazán tud közösen játszani (azaz de: igyekeznek megszerezni egymás elől a fellelhető összes játékot). Itthon már egyre többször játszik el egymagában, főleg, ha dolgozom, és nem igazán van más választása, bár a gyanúsan hosszú csend, mindig jelent valamit. (néha csak egyszerűen elalszik...).
Az éjszakáink: 9-10 között elalszik a fiatalember és általában reggel 7-ig húzza a lóbőrt. Nappali alvás: hetek óta egy darab van belőle, változó, hogy mikortól, de általában dél és kettő között lezdi meg valamikor és olyan két óra nyugira lehet ilyenkor számítani. (ha mégsem, akkor estére extrán nyűgös és billegális, önmagára is veszélyes kisemberré válik)

A mindennapjaink sokkal könnyedebbek/gördülékenyebbek. Ugyan még mindig nem beszél, a saját maga nyelvén igencsak ügyesen megértet velünk mindent. Igazi korunk gyermeke, reggelente már az sem mindegy milyen ruhát adok rá, vannak olyan napok, amikor maga veszi ki a szekrényéből a kívánt aznapi szerkóját. Persze, nem mindig időjárásnak megfelelőre sikeredik a választás. (mi lenne, ha jány lenne?!) Ha új ruhát vél fölfedezni magán, végigbilleg a lakáson és bezsebeli az érte járó dícséreteket, miközben nyújtogatja a lábát és pörög-forog előttünk.

Táncol: sajátos, ősi indián tűztáncot lejt (kissé szumós beütésekkel), gyakorlatilag mindenfajta zenére.

Egyszóval: imádom őt és elfogult vagyok vele a végtelenségig... bár úgy érzem, jelen pillantban éppen ez a dolgom.

Bár még nem merem elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, elmúltak a reggeli émelygések-szédelgések. (persze, ez azonnal újabb aggódósabb gondolat-lavinákat is elindíthatna, de nem hagyom magam- saját magam által a mélybe lehúzni és pont). Talán köszönhető mindez a csodaszép és energiabombának minősülő hármacskán elköltött, mesevidékes hétvégénknek is.
Az úúúgy volt, hogy HuncAput már hét közepe óta rágicsálta a "hétvégén muszáj kirándulni" férge, így nagy mértékben nem volt tekintettel elesett állapotomra. Az úticél ilyenkor majdnem mindegy, de az ágyon pihegve szombat délelőtt, véletlenül éppen egy Noszvajról készült kullináris műsor ragadott magával, amiben Bucsek András mesterszakács kóstoltatta saját főztjeit, valamint Sándor Tamás egri sajtmester fenomenális mestermunkáit párosította jóféle Thummerer borokkal. Innen már csak kis nyomozást és pár telefonhívást igényelt a szervezés ahhoz, hogy megtaláljuk azt a hangulatos magtárból átalakított kis fogadót, melyet csak jószívvel tudok ajánlani minden arrafelé látogatónak. Pestről egy bő órácska alatt leértünk, és aznap estére még egy pincelátogatással egybekötött, bórkóstolós vacsorára is becsúszhattunk. (megmosolyogtatóan nosztalgikus volt gyerekkel- kicsit pocakosan részt venni egy ilyen jellegű vacsorán, hiszen pár évvel ezelőtt volt pár emlékezetes bortúrás hétvégénk... most meg már 10-kor ágyban voltunk, miközben a "fiatalok" hajnalhasadásig "kóstolták" a borokat...). Az ételek mennyeiek voltak, a háziak kedvesek-mosolygósak, Hunor eszementül elemében volt, és ismét lelketsimogató érzés volt a saját bőrünkön tapasztalni, mennyivel melegszívűbbek-természetesebbek a vidéki emberek. Noszvajról úgy jöttünk haza, hogy ide bizton visszatérünk még ezen a nyáron.

És akkor az elmaradhatatlan fotó-dömping, először is, a hordozás jegyében:

A noszvaji kocsma ajtóban:

A borospince-látogatáson úgy viselkedett, mint akinek a vérében van a borászat:

Még a hatalmas koracél tartályok sem félemlítették meg:

Vasárnap Eger belvárosában sétálgattunk:

Majd Huncos kisautóba pattant, melyet HuncApu távirányított, így mindketten jót szórakoztak (nomeg az a sokszáz Főtéren daloló diák is, akik tanúi voltak a jelenetnek):

Hogy a hétvégi jólétnek köszönhető-e, azt nem tudni, viszont ismét újabb fájdalommentes fogacska-növesztéssel szembesültem ma reggel. Így most már Tízfogú Rémem van!

Hunor suttyomban kinövesztette a 9. fogát, ami oly problémamentesen érkezett, hogy észre sem vettük, pedig jobb oldali fölső rágó. Kilövésre kész a jobb alsó is, csak még valami égi jelre vár a bucira dagadt dudor. Hunc viszont nagyon kiokosodott, amikor szerinte fáj a foga, hozzámjárul és mutogatja az Osanit-os tubuskát, hogy abból adagoljak neki tenyérbe, amiket szépen fölcsipegetve elfogyaszt. 

Hunorral egyre könnyebb az élet, inkább velem a nehezebb. Minimacsónak csak annyi igénye van, hogy napi kétszer megfutassam szabadlevegőn, ami néha nagyon nehezen megy.  Az éjszakákat most már teljesen átalussza, leállt nagyjából mindennemű szopiról, egyedül a reggeli előttit igényli még. (őszintén, nem is bánom annyira, mert eléggé érzékenyen érint a mostani búvárszivattyúskodása... ). Amilyen álom-várandósságom volt Hunorral, annyira nehezített pálya a mostani. Soha még csak egy gondolatnyi gyomor-felkavarodásom sem volt, ez a mostani napokról egyáltalán nem mondható el. Jobb esetben délig émelygek-öklendezek, de volt már 2 darab olyan napom is, hogy gyakorlatilag az egész napot ágyban töltöttem, mert ahányszor felálltam szédelegni-öklendezni kezdtem. Ami kicsit segít, az a napi többliternyi citromos szóda. (bár egy campari szódának talán jobban örülnék...). Hófehér porcelán Istennő lábai előtt még nem térdeltem alázattal a kegyeiért.
Másállapotban vagyok. És másabba, mint az előző babócaváráskor.

A legjobb dolog a rengeteg Hunc puszi, amikkel elhalmoz minket, ez olyankor jön jól, amikor minden előzmény nélkül, éppen egy marék homokot tol a játszótéren egy gyanútlan kisfiú szájába.

És bízom Hunor-HomokdombÚr toleranciájában.

... fékeveszetten. Tegnap délelőttig még csak azt hittem, a jobb alsó örlő készül napfényre kerülni, aztán dél körül egy nyüsszögéses Huncos-testmegfeszítéskor észrevettem, hogy a jobb alsó rágójánál is duzzadt és fehér az ínye. Sőt, szinte az egész fogínye ilyen! Klasszikusan fogzó tünetei is vannak: tulipiros rózsás arcok, ugyanilyen színű alvég is, nyüssz, nyálzás, hőemelkedés. Újra ölbebaba lett, bújik és nyüsszög, és 3. napja nem hajlandó szilárd ételt magához venni, helyette komfort cickós időszaka van újra, naponta n+1-szer, valamint az 5 hónaposoknak való kedvenc borsópürés csirkéből vesz magához pár falatot. Nomeg egy-egy gyerek joghurtot legyűr a torkán hosszas bohóckodásos etetés mellett. (pedig azt még anno megfogadtam, ilyenre nálunk sosem fog sor kerülni...). Attól nem tartok, hogy éhenhal a gyermek, és mégis, a lelkem megnyugtatása végett muszáj bejuttatnom valami tápanyagot a pocakjába. (Aggódos Anyuka szindróma felszínre bukott)

Mostani fogzásunk elhasznált tárgyai: több műanyag tányér cafatokká rágása, egy rágóka foggal való kilukasztása éa a benne lévő folyadék nagy részének elfogyasztása (édeskés trutyi, én is megkóstoltam, egyelőre egyikünknek se lett baja tőle), valamint egy régi kismamaújságból származó polifoam tehén puzzle szisztematikus elfogyasztása/rágcsálása. És vajh, hol van még a vég?!

Éjszaka: átverhetetlen, még oda sem engedett ki, ahová a király is gyalog jár. Amikor hajnaltájban egy óvatlan pillanatban kislisszoltam mellőle, hangos panaszáradattal nehezményezte azt.

Pedig már olyan jól megvoltunk, és tulképpen Hunor teljes életet tudott élni, ezzel a 8 foggal is... kösszépen, neki ennyi elég is lett volna, kedves Fogtündér néni!

Ugyanolyan álmos délelőtt volt ez is, mint az összes többi... ugyanolyan nehezen ébredtem, (talán a hajnal 2-ig olvasásomnak köszönhetően?), Hunc ugyanolyan könnyedén pattant ki mellőlem, mint bármely más reggelen, és ugyanolyan vidáman duruzsolt attól a pillanattól kezdve, mihelyst kinyitotta a szemeit. Pontosan ugyanúgy, mint máskor.

Aztán HuncNagyi megvillámlátogatott minket és a búcsú pillanatában egyszercsak Hunor megindult felém és -nem is olyan bizonytalanul- megtett kb. 3 lépést! Azóta se többet, pedig HuncApu mindenféléket ígérgetett már neki, de Hunc csak sejtelmes örökmosollyal vigyorog ránk. Pontosan ugyanúgy, mint amikor HuncApu pusziért esdekel nála az esti fürdetéskor. (ez hétpecsétes titok, de néha ilyen mondatok szűrődnek ki a fürdőszobából: naaa, Hunci, adj egy puszit Apának, léci, csak egyet, nézd én is adok Neked egyet!... )

Ami késik, nem múlik, előbb vagy utóbb rögzíteni is fogom tudni telten guruló-döcögő lépteit, mint ahogy ma végre sikerült lencsevégre kapnom mind a 8 darab fogát is!

A szívem pedig csordultig van mindenféle megfogalmazhatatlan és kusza érzéssel: részint annyira büszke vagyok az első lépéseire az önállóság felé, mintha éppen a Nobel díj átadáson olvasnák fel a nevét, másrészt pontosan ezek a lépések ráznak fel és döbbentenek rá arra, hogy itt már nem egy baba lakik, hanem egy céltudatos kisember...

Hiszek a kimondott/leírott szó erejében... alighogy papírra vetettem Huncos taknyolódásos-lázaskodását, máris jobban lett a gyermek. (persze, javuló tendenciájában kiemelt szerepet játszhatott újabb 2 szombatra kibukkanó fogacskája is, újfogakat fotózni egyelőre nem enged!). Kicsit még folydogál ugyan az orra (törölgetem bőszen), de az orrszívózás mennyisége lecsökkent az altatás előtti minimál-mennyiségre, bár Huncost elnézve, olykor még ezt is soknak ítéli. Így utólag már könnyedén meg tudom ítélni, hogy csak a szokásos fogzása párosult egy laza náthával.

Párásítónk lett, szerencsére családon belül megoldódott, valóban zongorázni lehet a különbséget. Részemről szerelem és óriási lehetőségek tárháza nyílt meg ezáltal... már azon agyalok, miket is fogok párologtatni a jobb levegőnk érdekében.

Szombaton HuncNagyi bevállalta HuncBogárkát, így vééégre nekivághattunk a városnak, és pótolhattuk HuncApu kinőtt ruhatárát. Lelkünket nyomta már a Hunc-szülinapi HuncNagypapa-féle ajándék, egy svédcsodás kisasztal és kisszék, melynek kiválasztása ránk volt bízva. Szenvedtünk is eleget a döntés meghozatalakor, ugye ilyenkor mindig ezer kétely és kérdés felmerül, számotvetettünk, osztottunk és szoroztunk, ez könnyen tisztítható, átfesthető (dekorálható!) és olybá tűnik, tartós darab lesz. (HuncApu súlyát is elbírta). Hunor is elégedett volt a választásunkkal, most már székről intézi az intéznivalóit és még az sem tántorítja el ettől, hogy egyedül még nem éri fel, tehát felmászni sem tud rá, viszont szépen nyekeregve kéri a felültetést, valamint, hogy a mai napon sikerült székestől kidőlnie az asztal mellől.

Dj Pelenkási keveri a zenét:

Nálamnál jóval tapasztaltabb és idősebb anyuka mondta vala egyszer, amikor éppen a fiam 2 hét alatt kinövesztett 4 fogat éjszakákról panaszkodtam, hogy ezt valahogy úgy rakta össze az áldott anyatermészet, hogy a kicsiket az első fogak kibukkanása viseli nagyon meg. Megismeri ezt az új érzetet és a következőkben már nem fél tőle, már nem fáj annyira. Hittem is meg nem is, az én józan paraszti eszem továbbra is azt súgta, ha egyszer valami fáj, azt nem lehet megszokni... és mégis féltett magzatom ezúton bizonyította ezt a teóriát, tegnap reggelre 2 újabb áttört csíkocska jelzi (vájtszemű, fogzó gyermekkel megáldott Anyukák előnyben, azokat a halovány átlátszónak tűnő vonalkákat köll nézni mindkét oldalon, ez is olyan, mint az első ultrahang fotók sejtelmes pöttye), bizony, újabb 2 fogacskával leszünk gazdagabbak nemsokára! Az éjszakák alapján nem is gondoltam volna, hiszen pontosan olyanok, mint eddig, 2-3-szor ébredősek.

Hogy az alsó fertályon mi a helyzet, nem tudom, ugyanis semminemű bebocsátást nem enged a szájába gyermekem. (ez a fotó is csupáncsak a véletlen műve...)

Bár mostanában, hogy csöppfiam immáron Négyfogú lett (2 alsó és 2 fölső metszőfog büszke tulajdonosa), az éjszakáink milyensége jelentősen változott. Alszunk ugyanis! Igaz néminemű ébredgetéseink mostanság is vannak, (egy átlagos napon, Hunor este 9 körül alszik el, aztán fél 1- fél 2 között fölébred egyszer, majd 4-5 között mégegyszer, végül reggel 8 magasságában indítja a napot, tehát legjobb esetben is két ébredésünk van éjjelente), de ezek már igazán könnyednek mondhatóak.

Kicsit kutakodtam, mit csinálhatok ennyire rosszul, hogy az én majdnemkilenchónaposom még mindig ennyiszer igényli a szopizást, mer ugyanis, ha nem veszem ilyenkor ki és nem csatlakozhat azonnal a rendszerhez, éktelen ordításba csap át, perceken belül fuldoklásos-öklendezéses sírást produkál. 2 féle sokak által elismert módszerre hivatkoznak mindenfelé, megpróbálom röviden összefoglalni őket.

Az első módszer, sokak számára a Vejedre ütök-ből ismerős lehet, igen arról a bizonyos "ferberizálásról" van szó, merthogy kérem szépen, ez egy létező nevelési forma! Az esti elaltatás lényege címszavakban: mindig azonos időpontban fektetjük a gyereket, azonos rítus szerint (pl.vacsora, aztán fürdés után), szülő elmagyarázza, hogy itten mostan egy altatás következik, mert késő van (vagy bármi szabadon választott, a hangsúly azon van, hogy ugyanazt mondjuk mindig!), majd szülő balra el. Gyerek természetesen üvölt, szülő odakint vár egy percet, majd bemegy és a picit nem veszi ki a kiságyból, hanem újra elmagyarázza, hogy ezitten kérem szépen egy altatás... (megnyomja a replay gombot), majd újra balra el... egészen addig szülő ki-bejárkál percenként, amíg gyerek el nem alszik. Következő este hajszálra ismétlődik minden, annyi különbséggel, hogy most 3 percenként mehet csak be a szülő, míg el nem alszik a ded. Az ezt követő estén már csak 5 percenként járkálhat ki-be, és így növeljük napról-napra az időt... elviekben rövid idő alatt hozzászoknak a gyermekek ehhez az altatási módszerhez...

A Suttogó féle módszer ennél jóval engedékenyebb. Odáig megegyeznek az elvek, hogy a gyermeknek minden este ugyanazon rítusa legyen, majd a szokásos altatás szerint ágyba helyezzük a kicsit és mellette maradunk, szülő ugyanúgy nem veszi ki a kiságyból, hanem csöndes szavakkal, simogatva, vízzel megkínálva segítjük az elalvását. Addig maradunk mellette, míg el nem alszik...

Belelapoztam Spock doktor könyvébe is, ő egyenesen főbűnként emlegeti, ha a csecsemőt magunk mellé vesszük az ágyba, és semmilyen körülmények között nem megbocsátható ez a viselkedési forma!

És akkor következzen az én módszerem, mely az összes szigorú szabályt fölrúgja, mert én még emlékszem milyen jó volt Anyuék közzé bújni, ha féltem egy-egy viharos éjszakán.... Adott egy  fogzó és fejlődési ugrást átélő gyermek (néha a saját szememnek alig akarok hinni, amikor álmában négykézlábra áll vagy felül, majd eldől és beveri a kiságy rácsába a fejét és erre ébred fel!), aki éjszakánként fölsír, esetenként többször is. A választás és a döntés az én kezemben van. Én a könnyebbik és úgy gondolom, a humánusabb utat szoktam választani: a saját kiságyában alszik ell, a fölsíráskor magammellé veszem a mi ágyunkba, és vígaszcicivel altatom vissza... és pár percen belül már békésen szuszog, ekkor általában visszahelyezm őt a saját ágyába... de sokszor csak köztünk képes megnyugodni és újra elaludni... az utóbbi éjszakákon már nem is én kellettem neki, hanem HuncApu... szorosan egymáshoztapadva durmoltak reggelig... Velünk/köztünk biztonságban érzi magát. Miért akarnám másra kényszeríteni? Valahol mélyen a zsigereimben érzem, nem lesz ez mindig így, bizonyára hamarosan egyedül akar majd aludni... a döntés akkor az ő kezében lesz... tudom, hogy jól van ez így, ahogy van...

(hétvégi termés: a barátosnőm 3 hónapos -igen, jól írtam, valóban 3 hónapos!- kisnagyfiával... élni tudni kell...)

Háromfogú (1 alsó és két fölső metszőfog boldog tulajdonosa), alvási szokásai ismét a régiek (1-2-szeri ébresztés, de ez már meg se kotty az elmúlt hetek után). Valószínűsítem, ez az áldásos állapot éppen addig a pillanatig fog tartani, amíg újfent eszébe nem jut újabb apró gyöngyöcskéket növesztgetni, leginkább éjszakai munkaként.

A nyugodt éjszakák hozadékaként Huncos úgy döntött, nem pazarolja tovább a reggeleket holmi éjszakai kimaradt alvások bepótlásával, hanem a 6 és fél 7 közötti ébredések után, azonnal belecsap a mélységekbe. A hajnali 3-4 óra körüli ébresztő után, valahogy hipergyorsan visszaalszunk és általában Huncos ilyenkor köztünk marad, így reggel vidám csiviteléssel, esetenként karmolászással, csipkedéssel, megmászással vagy a csörgő ütemes, fejünkön történő ütögetésével, gyöngéden ébresztget. HuncAput emelett különleges bánásmódban részesíti, két napja a nevén szólítja, ő Tátty... és emellé még egy olyan könnycsalogatót is mosolyog, hogy még én is elolvadok tőle, pedig nem is nekem szól... Tátty meg... párás szemekkel magyarázza, hogy ez szerinte nem is az ő hívóneve...

Hunor felrúgta a tankönyvben szereplő fognövekedési módokat és ismét valami újjal rukkolt elő: tegnap estére kibújt a második fogacskája (az alsó metszőfoggal rögvest szemközti fölső metszője), valamint ma reggelre megjelent csík formájában a fölső jobb oldali metszőfoga. (képek rövidesen, de most kipiheni a növesztgetéseket). Az alsó jobb oldali metszőfognak esze ágában sincs kibújnia, bár már többször úgy tett mintha...

Alsó fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (1) kb 5. hónap
• oldalsó metszőfogak (4) kb. 7. hónap
• első örlőfogak (6) kb. 12-16. hónap
• szemfogak (8) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (9) kb. 20-30. hónap 

Felső fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (2) kb. 5-8. hónap
• oldalsó metszőfogak (3) kb 9. hónap
• első örlőfogak (5) kb. 12-1. hónap
• szemfogak (7.) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (10) kb. 20-30. hónap

És akkor a beígért újabb fog és újabb fogcsík fotó:

Az éjszakáink egész elviselhetőekké váltak: ma pl. mindösszesen kétszer ébredt a Kétfogú, és pár perc után már vissza is aludt... a fenemód kipihentségemnek köszönhetően, én viszont már hajnali fél 6 óta talpon vagyok... növényeket locsolgattam /ápolgattam és megkávéztam nosztalgikusan egy székbe kucorodva az erkélyünkön úgy, ahogy régen, lustán figyelve a környékünk apró, ébredező szusszanásait... szeretem a kényelmes és puha reggeleket...

Tanácsadáson jártunk ma. Ismét bebizonyosodott, hogy többszörösen is Hanyag-Anya vagyok. Kezdődött ott, hogy elfelejtettem a doktornőtől időpontot kérni, majd eszembe jutott, ha Libling HuncApu teszi ezt, számára tuti akad még egy fölös 10 percecske a mai rendeléséből. Kivételesen pontosan érkeztünk, előttünk hosszasan szereltek egy kisbabát.

Ha még nem említettem volna, ismét új védőnénink lett (ha jól számolom, talán a hetedik?), frissdiplomás, bűbájosan kedves, Huncosnak szerelem lett első látásra, sőt többed pillantásra is, kokettált vele és még azt is mosolyogva tűrte,amikor kibújtatta a ruhácskájából meg a pelusából (naná!), és a mérlegre helyezte. (friss számadatokban Hurka Gyurka: 76 cm és 8500 gramm.)

Huncossal roppantmód elégedettek voltak, főként, hogy simán felült, majd hasravágódott angolspárgából, de határozottan megkértek, ne segítsük Huncost a felállásban (nem segítem, de tegnapelőtt felállt az ágyunkon a támlába kapaszkodva, az azért nem gáz, hogy megtartottam a seggedelmét ?! és újabban megfeszíti magát, ha le szeretném ültetni, valamint, járókában középmagasságig kétkézzel felhúzza magát, majd a nehezebbik felére tottyan)

Mint megtudtam, a 3 hónapos kisgyermekes anyukás magabiztosságom azóta is szlogen maradt a rendelőbe (ti. Hunor 3 hónapos oltásakor a sokgyerekes anyukák rutinjával közöltem, szerintem pár nap és Hunc fogacskái kibújnak, hiszen akkor annyi fogzó tünetünk volt, erre már akkor is megmosolyogtak, de engem nem könnyű kilendíteni a biztos tudatomból), most újfent rákérdeztek, hol vannak azok a 3 hónapos fogacskák?! Bárgyún vigyorogva válaszoltam, hogy sehol, Huncnak valószínüleg sosem lesz fogacskája. Pár perc múlva torokvizsgálat közben egyszer csak megszólal a doktornő: "Anyuka, Hunornak kint van a két alsó fogacskája!". Igyekeztem menteni a menthetetlen, de hát este még nem volt kint, meg reggel se, hiszen folyamatosan nézegetjük! Ezek után azt már meg sem említem, hogy Huncos hajába babapiskóta morzsák voltak beépülve, nyaka koszos volt ( a ruhák szösze megtapadt a gumiember izzadt nyakán).... gondos anyuka, khm, khm...

Itthon újravizsgálgatva, én csak egy fogacskát látok kibújva (igyekszem lefotózni), mégpedig a bal alsót, de a jobb alsó is nagyon fehérlik, valóban. És milyen más bizonyíték kellene még: ütközött a kanál ebédkor!

És ím a bizonyíték: