cucka 2009.12.04. 20:26

Várakozó állásponton

A tegnapi ctg oly mértékben jól sikeredett, hogy optimista lelkülettel tértem haza, ugyanis közös történelmünk során először fordult elő, hogy a gépre kötve szép szabályos 30-35 másodpercig tartó 7 perces fájásokat produkált a kiskisasszony! (mondanom sem kell, hogy én naiva már megint azt hittem, estére útnak indul a királylány...) Ezért közel egy órán át élvezhettem a kórház vendégszeretetét, valamilyen változásban bízva, közben onlájn izgult Huncom apja is, végül hazaeresztettek, majd röpke egy óra múlva minden a régi lett. Azaz semmilyen fájás, se rendszeres- se rendszertelen. Már nem is izzítok be senkit, totál fölösleges.

Igyekszem élni az eddigi mindennapjaimat, bár sokkal terhesebben, mint eddig, hiszen akármit is eszem-iszom, mostanra már állandó gyomorsavval küzdök, hű társam lett a savmegkötő és reggelente is bucilábakkal ébredek. Megboldogult lánykorom egyetlen formabontó kispiros cipellője jön már csak fel a lábamra- ez is necces, hogy meddig-, ezt anno csak azért vettem meg, mert tetszett a nemmegszokott színe és aznap nagyon rossz passzban voltam, ezzel igyekeztem valamiféle fényt csempészni borúmba. És mindezt tettem annak ellenére, hogy egy számmal nagyobb volt, mint az akkori lábméretem, mert csak ez az egy darab volt belőle. Hiába, fiatalság-bolondság. Most vizsont határozottan jól jön.

Mostantól ctg kétnaponta, így holnap délelőtt is, hurrá! Ezenkívűl megdőlni látszik mindenféle népi megfigyelés és babona, mely szerint csúcsos has fiú gyermeket jelöl, többedik gyerek nagyobb és hamarabb jön, mint ahogy a lányok is... stbstb.

Azért ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy  én ezt a Minkalányt túl fogom hordani, na, azt én jól szemberöhögöm!

cucka 2009.11.17. 11:13

Jótanács

Ha valaki, aki a kilencedik hónapot tapossa, és délelőtt még meggyőződése, hogy ebből ma gyerek lesz, szeretne pihentető estét-éjszakát magának, az ne egyen grillezett lazacdarabkás, tejszínes-parmezános mártásban tapicskoló, vastagon megfűszerezett, egészdarabos rózsaborsos Gnocchit koradélután.

Amennyiben mégis megteszi: készüljön többliternyi tejjel és legalább 3 szem Rennie-vel neki az éjszakának, valamint arra is készüljön fel, hogy az éjszaka nagy százalékát 90 fokos szögben történő alvással tölti. Reggelre viszont stabilizálódik a sav-bázis egyensúlya.

Amúgy: Huncmaci stabilan 14 fogú lett (fölső mindkét örlője kint van, alsók fehérlenek már), reggel szeret fogat mosni, estére megcsappan a kedve, de általában elviseli, majd büszkén kivillantja bárkinek mind a 14 darab csodaszéphófehérét. Anyja savtúltengése miatt megemelkedett a család tejfogyasztása, így csöppmackó is beállt a tejivók csapatába, továbbá változtak a reggeli étkezési szokásai is: elmarad a félálombeli túrórudi, helyét egy pohár tej, egy szelet pirítós, valamint egy szelet sonka (felvágott), és egy darabka sajt vette át. Édességrajongása megmaradt. Így mióta megtaláltam álmaim csokiját, irigyanya módjára, dugdosom a Ded elől és csak akkor bontom ki, ha ő már alszik...

cucka 2009.08.05. 14:43

Helyzetjelentés

Ténymegállapításként: megjött a hidegfront. HuncApu kolléga feleségénél elképzelhetően otthonszületett babát hoz, nekem fejgörcsöt, kismamahormonokkal teletűzdelt hisztit és hajnal óta tartó Minkatáncot a pocakban. Nem tudom, mit szeretne hírül adni a morzézásával, de a pocakom bekeményedéssel válaszolt. Hunor nemérti, most ő a jógyerek, aki bújik-vígasztal, puszilgat, törölgeti a könnyeimet, amik már nem is dühömből-hisztimből fakadnak, hanem meglágyulok ekkora gondoskodás láttán és elszégyellem magam, hogy mért nem tudom összekaparni végre testem-lelkem. Mélységesen fáradtnak  és nyűgösnek érzem magam, ugyanakkor ki tudnék szaladni a világból, annyi mindent szeretnék mostazonnal megcsinálni, a saját magam elviselése is komoly gondot okoz önmagam számára. Természeti tanulmányt nem folytattam, de sanda pillantásaikból ítélve, így lehet ezzel a közvetlen környezetem is.

Huncos amúgy pelenkátlanul nyargalász lakásszerte, már nincsenek akadályok, pólót, kisnacit leszaggatva tépi le magáról a pelust, a lábaközött kapcsolódó bádik sem tartják vissza a kendőzetlen meztelenkedéstől.

Naponta többször rákéredzkedik a trónusra, nyögdös-vigyorog-leszáll, mindenestre jó alibi a véletlenül rajta maradt pelenkától való megszabaduláshoz. Ma,  majomkodása csúcsán elkérte a bent lévő újságok egyikét is.

Aztán meg beköszöntett a kedvenc terhességi tünetem, amiről azt gondoltam, Minka esetében nem fog elkísérni, sőt még előjönni sem, hiszen Hunorral ilyentájt már rég a nyelvem hegyén a savmegkötővel tértem esti nyugovóra. Tegnap a patikában vételeztem egy homeós bogyót, egyelőre nem kell bevetnem a nehéztüzérséget, úgy tűnik, segít.

Ma durcás kismalac vagyok... és pogácsát fogok sütni ismét, szívvel-lélekkel, mer az úgy finom. És mer elfogyott. Uff!

cucka 2007.10.31. 14:01

Intézkedünk

A mai program egy laza banki számla-rendezgetés lett volna, ami szerény számításaink szerint, max. fél órát kellett volna igénybe vegyen, ehelyett reggel 9-kor indultunk itthonról és most értünk haza! Hihetetlen számomra, hogy mennyire nehezen viselem az ilyeneket, pedig gyakorlatilag kocsiból ki, bankfiókba be, ott leül, aztán ki, kocsiba be, kettes számú bankfiókba át, ott leül, aztán kocsiba be, vissza egyes számú bankfiókba, aláír-aláír-aláír, aztán kocsiba be és haza. És mégis: minden porcikám elfáradt! :S Tényleg kezd nehezedni az életünk Hunccal...egyre fárasztóbbak a napjaink és az éjszakáink... Egyre nehezebben találom meg azt a  poziciót alváshoz, ami mindkettőnk számára megfelelően kényelmes és még levegőhöz is jutok!
Holnap utazunk, mint már említettem...abban egyeztem ki magammal, hogy lelki békém érdekében (meg azért, hogy elriasszam a "bajt"! ;) ), magunkkal visszük a kórházi csomagunkat is. (ugyan babakocsink+tartozékai csak kedden lesz, de  mindegy! :))) ) Úgyhogy ma már 3 fő részére pakolok plussz a két macskalány számára is...:)))) Olyanok vagyunk, mint egy sokgyerekes család! :))))
Kicsit pihenek, -amennyiben Hunc is így gondolja- , aztán elkezdek vasalgatni, meg mosni és pakolni...no meg persze szelektálni a  babaruhák között! :)))
És ha még nem mondtam volna: visszatért a  gyomorégésem...este is úgy aludtam el, hogy nyelvem hegyén a  Rennie...:))))

cucka 2007.09.03. 13:36

A 27. hét

Tényleg rohamosan szalad az idő velünk. Már a  betöltött 27. hétnél tartunk és ha ránézek "sorstársaim" vonalzóira, ott is csak a  rohanó időt tapasztalom... Mintha csak pár napja, hete kezdődött volna az egész...
Hunci ezen a  héten már elérheti az egy kilogramm súlyt is, hossza pedig kb.36 cm is lehet. ...Mondjuk elnézegetve a  pocakom méreteit ezen nem is csodálkozom! :))) Továbbra is a zsírszövetek növesztése a  feladata, és az, hogy jól érezze odabent magát még legalább vagy 10. héten át! :))) Papírforma szerint mostantól fél kilóval is nehezebb lehetnék hetente. (?!) Bár igencsak eltérően nyilatkozik erről az amerikai és az európai protokoll: míg Amerikában megengedett a 10-16 kiló súlygyarapodás is, (több is az elhízott ember!), addig Magyarországon az orvosaink a 12 kiló alatti súlygyarapodást tartják elfogadottnak. Szerintem pedig kicsit alkati kérdés is a  hízásra való hajlam. Vannak ismerőseim akik huszonegynehány kilóval lettek a  terhesség alatt "gazdagabbak" , ennek ellenére könnyen szültek, majd még a  szoptatás ideje alatt seccperc  leolvadt róluk a  plusz! És vannak ismerőseim, akik abszolút "normálisan" híztak és mégsem szültek könnyen... Természetesen megpróbálok odafigyelni, de  egyelőre nem észleltem magamon a fékeveszett hízást! :))) Ami viszont egyre kellemetlenebb tünet az a  gyomorégés. Pedig már semmi fűszereset nem eszem, de  még a  sima vajas kenyértől is képes vagyok torokszorító gyomorsavat produkálni! :((( Ami nekem erre nagyon bevált, bár elsőre hihetetlen furcsának tűnt ( a neten olvastam róla!) : a  pattogatott kukorica (?!). Tényleg elmúlik tőle, bár az okot nem tudom megmagyarázni. Ha pedig éppen nem nagyon kívánom a  kukoricát, bekapok egy-egy szem Rennie-t, az is segít gyakorlatilag azonnal.
A nagyon vicces az egészben, hogy tegnap vettem a  közértben egy zacskó pattogatott kukoricát, a  közértes néni végignézett rajtam, majd magától megkérdezte: gyomorégésre? Mondom, igen. Erre ő: a  menyének is ez volt, végig gyomorégős volt, aztán megszületett az unoka és képzeljem el, 10 centis haja volt és biztos, hogy az én gyerekemnek is a haja okozza a  gyomorégésemet és jusson majd eszembe ő, mikor megszülöm, és meglátom a  többcentis fekete haját! :)))) Alig bírtam visszafogni a  röhögést! Megköszönve a  jótanácsokat kifordultam a  kisközértből és azon meditáltam, mit fog HunciApu szólni a  többcentis FEKETE hajú gyerekünköz, mikor mindenki szőke hajú a  családban és sokáig (majd egy éves koráig) anyja-apja kopasz volt ennek a  gyereknek?! :))) Persze, előfordulhat, de  nem tartom túlzottan valószínűnek! :)))