cucka 2011.05.09. 16:27

20-as

Zsiguval hivatalosan is elértünk közös utunk felére. (az előzőekből tanulva, plusz 1-2 hét). Ennek örömére addig zaklattam családunk egyes személyi számmal kezdődő tagját, míg kénytelen (inkább kelletlen) módon, villantott rólam 3 királyfilakot. A legelőnyösebbet (illetve a leghasználhatóbbat, mert az első homályosra sikeredett, a másodikon pedig mintha hiányoznának az ujjaim) megosztom:

(élőben és napközben nagyobb, ez itt reggeli ropogós)

Aztán, volt nekem az az áldott mandarinzabálós szenvedélyem, annak is meglebbenteném gyümölcsét, éppen akkor nyiffantottam ki egy futókámat (ami állítólag szintén kiirthatatlan, hócipőm tele az ilyenekkel), és  unalmas estéimen a megárvult cserépbe dugdostam a ritkán lelt magokat. Pár hete dugta ki a fejét az első, és az elmúlt napokban a második mandarin fácska. (És már ki is találtam, 15-20 év múlva déligyümölcs nagyhatalom leszünk mink így itt a Duna kanyarban.)

S hogy milyen az élet félidősen? Jó. Leszámítva Zsigababám faros ücsörgését, ami teljes mértéken emlékeztet Huncoséra, hosszú távon képtelenség ülni, mert a jobb oldalamon feszegeti a bordáimat, így is tágítván szűkre szabott otthonát. Ugyanezen okokból fakadóan a tempósabb távgyaloglás sem a kedvencem, és -mivel mindig késéssel esek be Huncosért az oviba- jól esik ott pár percig megpihenni. Digu (ahogy Hunor hívja) igen aktív életet él, gondolom ennek is köszönhető, hogy sűrűbben-erősebben keményedek, naponta többször le kell dőlnöm 10 percekre, és ebben a várandósságban savmegkötő és telefon helyett, a magnézium vált karnyújtásnyira leledző élettársammá.
Úgy látszik, nálam maradt a jól bevált rendszer, Hunorral csokifüggésem volt, Minkával vanília, most ismét felszínre tört a régfeledett csoki szenvedély. Előkerültek a dugiLindt-ek, az elalvás utáni tömény csoki-shake-ek, napközben pedig kókusz őrület van, és tej. Pontosabban nyuszis kakaó. Együtt iszom a gyerekekkel. Meg akkor is, ha ők alszanak. (és ezt muszáj megörökítenem, mert eddigi életem kakaófogyasztását a két kezem ujjain meg tudtam számolni.)

Illene valami egészséges szenvedélyről is írnom (a déli alvás annak számít, ugye?), még mielőtt máglyán égetne el az Egészséges Lájf kismamaszövetség, de még egy ványadt mandarint sem tudok felmutatni amit az elmúlt hetekben fogyasztottam volna el. Vagyis most eszembe jutott az a töménytelen mennyiségű gej sütemény, az a csábító zöld alma, ami a hétvégi esküvői asztal dísze volt és azt jóízűen suvasztottam magamba. Valamint kertünk zöldhagymáit és retkeit tudom még ide sorolni, ami bármikor jöhet korlátlan mennyiségben.

Elkapott az ilyenkor szokásos kötögetési szenvedélyem is, most éppen Zsigatakaró készül, így könnyedén előfordulhat, hogy a szubminimumnyit időt töltöm csak számítógép előtt. Nem bánom.

(és már csak ötöt kell aludni... )

Súlyra ennyi gyerekem van. Múlt héten a védőnéninél járva, míg a Legkisebb papírjait töltögettük, a Nagy meg a Kicsi azzal szórakozott, hogy megpróbálták tönkretenni a szolgálat egyetlen digitális mérlegét. Valahogy sikerült külön-külön is ráállniuk és végre saját szememmel is láthattam, hogy Hunornak a súlyára is jó hatással van az óvoda, és azon belül a dupla ebéd (14 és fél kiló), valamint Minka (baba)bájhájára kedvező hatással van a napi 12 órás folyamatos mozgás és a 3 hete önállóan felfüggesztett szoptatás (10 és fél kiló).
Aztán tegnap eljutottunk a kötelező genetikai ultrahangra, ahol kiderülhetett, hogy azon kívül, hogy minden rendben a fiatalemberrel odabent, hogy alkatilag még mindig elődeire hegyez (kurtalábú, nagyfejű) és hogy nálunk a fiúk genetikailag kódoltan farosak, (már értem, mért viselem sokkal nehezebben a mocorgásait), súlya hozzávetőlegesen 300 gramm.

S akkor a papírforma:

Egy magzat medencevégű fekvésben.
BPD: 51 mm
FL: 30 mm
Jó magzati szívhangok, 140/min
Zárt hasfal, 4 üregű szív, jól látható gyomor és húgyhólyag.
Végtagok jól láthatóak, ép, zárt gerinc.

Grav. st. 19+5.

Sztárfotó most lemaradt (kifogyott a papír), meg már amúgy sem fér el teljes terjedelmében a monitoron, arról már nem is beszélve, hogy állandó mozgásban volt odabent, jájj nekem!

Ami kissé elkeserített, az a Zsiga Úr faros léte, bár Bratyó bizonyította pár éve, hogy vannak még csodák, ám én mégis nyönyörgök rajta pöppet, mert mért is ne? (azért, mert persze megint előrevetítettem és szíves-örömest kihagynám az újabb cipzárt a hasamról, a császármetszéssel járó lábadozást, meg úgy összességében az egész műtősdit) Meg így egyértelművé is vált, hogy az az alvégi kapirgálás, a húgyhólyagtájéki birizgálás, nem finom tapogatás, hanem kőkemény rugdalás. (saját szememmel láttam a monitoron) És tényleg jájj nekem, ha ez a szellem kiszabadul a palackjából!

1. észrevétlen elrobogott mellettünk-velünk a nyugodalmas gyermekágyas időszak, azaz Minka elmúlt 6 hetes. Hogy mennyire volt nyugodalmas? Asszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Minka egy hetes kora óta ismét dolgozom, közben költöztünk, mindezt javarészt négyecskén abszolválva. Voltam nagyon fent, ilyenkor könnyes szemekkel dúdorásztam a szépkékszemű feketehajúmnak, hogyaszongya: Oda vagyok magáért! A fekete hajáért, egyetlen egy szaváért, mosolyáért. Oda vagyok egészen! A szívembe bevéstem. Hallgassa meg ha kérem a kérésem. Szeretném ha szeretne, rám nevetne! Nem kívánom sokáig, csak örökre...stbstb, és róttam pár karikát a pokol tornáca körül, szigorúan mélyrepülésben.
Valahogy most mégis könnyebb minden, mint Hunornál. Minka egyszerkelős továbbra is, úgy beleolvad a mivilágunkba, hogy néha komoly lelkiismeretfurdalással is küszködöm, hiszen alig jut időm-időnk rá. Ő meg nem követeli ki úgy, mint anno Hunor. (egy árnyalt példa: Minka a költöztetők siserehadát békés szunyával fűszerezte majdanvolt nappalinkban, amikor a kanapé kivitelére került a sor, az egyik kedves szállító finoman megkért, hogy tegyem át máshová aludni ezt a null-kilóméteres kislányt még mielőtt őt is be nem fóliázzák...) 
Méretek: 5670 gramm, és 62-es ruciméret (nem nyújtóztattam, nemtom mekkora centikben)

2. A vidéki lét szépségei: ma be kellett utaznunk a fővárosba, korán keltünk, készülődtünk -volna, kiderült nincs víz, sem az alsó, sem a fölső szinten. Rövid keresgélés után, családunk feje megállapította az éjszakai minusz 20 fok szétfagyasztotta a vezetékeket. Hurrá! pontjókor. Kellemes állapotban ügyintéztünk, én majd' leharaptam a postai alkalmazottak fejét, majd a könyvelőnkét is... hazaértünk, várom a szerelőt-előző tulajt, akárkit, aki a poros lakunkba vizet csihol, bármilyen megoldás érdekel! Előző tulaj megérkezik, bizonygatja, hogy náluk ilyen sose, mondom dejó, merpersze, nálunk még ez is. Alsó szinten toporgunk, hősünk csavar-teker, majd pillanatok alatt dől az összes csapból a víz, merperszehogy minden létező helyen kinyitottuk, majd elfelejtettük elzárni. Hálás kutyaszemekkel várom a megoldókulcsot, hogyan is sikerült ezt íly könnyedén, hiszen HuncomMinkámApja véráldozatok árán sem tudta, pedig már a vízóraaknánk vízóráját is eltörte. (nem, aszongya nem ő volt, így találta...), nomeg az ujját is elvágta és mártírként jóalaposan mindenfelé szétkente vérét.  Papa mosolyog, kérdezi volt-e lent Hunor, mondom, mindig velem-mellettem csattog, perszehogyigen. Na, mert akkor elzárta a főcsapot. Nézek Huncra, kérdezem Te voltál? Sikítva, gurgulázva röhög és bólogat. Én megsemmisülten folytam le a fal mellett. Viccelődik a kisravasz. Kb 5 boldog évet vett el mindkettőnk életéből, de sebaj. Lesznek még kamaszok is.

3. kaptam vala Nani barátosnémtól egy különleges és lelketmelengetően szép díjat, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök. A mostani krejatív blogger díj engem kicsit emlékeztet  két tavalyi társára. Az akkori szabályoknak megfelelően büszkén ki is helyeztem a logót az oldalsávomba, ám a mostani szabályok szerint 7 titkot is fel kellene lebbentenem magamról, de ezt is megtettem már egy másik játék során.
Nos, önhatalmúlag rendbontó leszek és durcáskismalacként a díjat ugyan megköszönöm, ám tovább nem adom, nem lenne igazságos, hiszen olyan kevesekhez jutok el újabban... meg kicsit kivetettem magam a blogtársadalomból... talán megcsömörtem, talán csak ismét más irányt vesz az életem, fenetudja.

Mindenestre: KÖSZÖNÖM!

cucka 2009.10.03. 11:22

31-eske

A különböző fórumokról érkező hírlevelek szerint beléptünk a 8. hónapba... hűűű... én még mindig nem érzem magamban azt a megfoghatatlan érzést, hogy közelítenénk a vége felé. Hunorra várva sokkalta kevésbé voltam mobilis és sokkal nagyobb körültekintéssel éltem mindennapjaimat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy volt időm-erőm jobban megélni a pillanatokat, könnyfakasztóan lágy babazenével tarkítottan simogathattam a növekvő pocakomat és ábrándozhattam arról, milyen is lesz, ha megérkezik közénk a kiskirályfi. (sőt, bennfentesek még azt is tudhatják, éppen ezidőtájt kellett mostazonnal megvennünk Hunc sosem használt etetőszékét, valamint mostazonnal összeállítani a kiságyát, pelenkázóját és a kórházi csomagomat...) Minkára várva a napok olyan gyors egymásutánságban zajlanak, hogy minden este szent fogadalmat teszek arra, hogy holnap időt szakítok arra, hogy ledőljek és figyelgessek kicsit magamra, hogy pihenjek, hogy kötögessek, hogy befelé forduljak egy kicsit. Aztán a holnap is pontosan úgyanúgy elröpül, mint a ma és csak azt veszem észre, hogy este 10 óra, végre elaludt és ma még annyi időm sem volt megállni, mint előző nap...

Rossz érzés mégsincs bennem emiatt, hiszen Minkaleányka pontosan tudta, hogy miért is választott családjául minket, ismeri felfokozott tempójú életünket, heves vérmérsékletünket, ezért -a maga eszközeivel- már most igencsak élénken jelzi, helye van a családban, részt (és időt!) kér belőlünk. Esténként hastáncoltatja a Minkalakot, szegény apjuk rá sem "meri" tenni a kezét a pocakomra, mert olyan vitustáncba csap át a ded, mely benne ellenérzéseket kelt. (mer asziszi ez fáj nekem, hiába magyarázom, hogy max kellemetlenkedni tud a beékelődött Minkafej, az állandó csuklásával... merhogy újabban ezzel is ébreszt hajnalanta, meg éjjelente és napközben is rapszodikus csuklásba csap át: ilyenkor berezonál az egész hasam...).

Azért vagynak már - a fentebb említett mellett- apróbb velejáró kellemetlenkedések is: általában elfelejtem mekkora is vagyok és meggyőződésem, hogy én itt vagy ott még simán beférek, ennek általában az az eredménye, hogy jobb esetben beszorulok, rosszabb esetben megütöm/megkarcolom a pocakomat. Aztán meg a harmadikra felérve, amit zökkenőmentesebben veszek, mint hajdanában, úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony, ezért igyekszem a telefonbeszélgetéseimet nem ezidőtájra időzíteni, mert mindenki ösztönösen megkérdi, hogy mit csinálok éppen, mert nagyon zihál a hangom?! (vajon mit? maratont futok szabadidőmben...). Egyre többször fájdogál az aljam, és nem csak esténként, egy kimerítő nap után, hanem reggelente frissenébredve is nehezemre esik elvonszolni magam a mosdójáratra. Mondhatnám, minden reggel újra tanulok járni egy kicsit... Néha lábikragörcseim is vagynak, kicsit faramuci ugyan a helyzet, mert doktorbácsi azt kérte, ne szedegessek már magnéziumot, hagyjam csak felkészülni/dolgozni a méhemet... A vasat igyekszem menetrendszerint bekapkodni, körítve egy kis C vitaminnal a jobb felszívódás érdekében. És törekszem minél több spenótot, lencsét, babot, borsót, burgonyát, halat, tojást beiktatni az étrendünkbe, miközben kesu diót ropogtatok, vivát természetes vasbevitel!

Fiam ma különösen szereplős hangulatában volt, így aktívan részt vett a pocakfotózáson, sőt még Huncpuszikkal is alaposan megkínálta kishugát.

(igen, nálunk mindig áll a vasalódeccka...)

cucka 2009.09.04. 10:45

Minkalány

Tegnap délután megejtettük az óhajtott 4d-sünket. A pocakomban lakó illetőről két fontos dolgot illik megemlíteni: továbbra is Minka éééééés annyira jólnevelt, hogy menetirányba fordult szép(gondolatra)szóra! (persze ez még változhat, de fő a pozitív hozzáállás)

Hunorral ellentétben Minka esetében sosem okozott gondot az, hogy egy ultrahangra úgy érkezzünk, hogy ne találjuk ébren a leányzót, hogy le kelljen küldeni neki valami jóreggelt finomságot. Szerintem ez a gyerek sosem alszik, napközben folyamatosan ficánkol, éjszaka ha még olvasok, ő is ébren van, ha hajnali mosdójáratra nevezek be, akkor is velem szolidarizál.

Amit itthon szinte azonnal megállapíthattam, hogy a 2 éve, a jónevű babamoziban készült felvételek meg sem közelítik sem minőségben, sem felvételekben a mostaniakat, bár ez nem feltétlenül a szonográfus hibája, az alanyok is bőven tehettek róla.

Egy összehasonlító ultrahang (anno ez volt Hunc legjobb fotója...):

(bár itt annyira nem szembetűnő, de Minka pontosan olyan turcsiorrú és magashomlokú, mint Huncos, a szája kicsit vastagabb és lágyabbak a vonásai... csajosabb...)

Magyarázat címszavakban: 1. Csókosszájú Minkacsücsör (vagy máris dumál?), 2. Minkamosoly, 3. Minkaujjak, 4. Minkatalpak. Apropó talpak: a szonográfusnéni aszonta hadd mérje már le ennek a királylánynak a talpát, mert ekkorát ritkán lát: ugyanis 5,41 centis talpakon lubickol a leányzó odabent! (viszonyításként: a combcsontja mindösszesen 5,27 centi...)

Kicsit számokban:

BPD (koponya haránt átmérője): 7.49 cm
HC (fejkörfogat): 26.42 cm
AC (haskörfogat): 21.11 cm
FL (combcsont): 5.27 cm

Egy magzat, koponyavégű fekvésben. Épnek látszó koponya és gerinc. Telődő gyomor és hólyag. Közepes mennyiségű magzatvíz. Placenta mellső falon tapad. A MNSZUT jelenlegi állása szerint durva fejlődési rendellenesség nem látható.
Súlybecslés: 1018 gramm.
A biometriai adatok alapján a szülés várható időpontja: november 26. (ugyanis hiába leledzem a 27. terhességi héten Minkalány a méretei alapján már 28+ párnaposnak felel meg... nagyleányzó-nagytalpakon...)

...A lelkemről meg később. Mindenestre ez az uhu helyrerakott bennem pár dolgot... lassan valóban fölfogom, hogy lányunk lesz...

cucka 2009.08.06. 21:31

23 hetesen

A 23 hetes Minkával szép az élet. Gazdagodtam (ma is) sok szép leánykaruhácskával, igaz ma talán még azt is szem előtt tartottam, hogy 1. téli időszaknak megfelelő legyen; 2. születési kor környékének megfelelő legyen. Így van már 56-os bádija a királyleánykának, meg egy lehelettel nagyobb (és csajosabb) kapucnis hanorákja, amit, -ha Huncom paramétereiből indulok ki, aki havonta egy-másfél kilóval gazdagodott az első 3 hónapban-, legkésőbb tavasszal már boldogan hordhat. (62-68-as méretűek).

Azt mondják az okosok, a pocaklakók odabenti életritmusa hasonlatos lesz a kintihez, azaz, akik ficánkolók voltak odabent, kint is izgága kis örökmozgók lesznek. Háááát, Hunc sem volt egy lejtmenet, de arra még egész tisztán emlékszem, ő sosem ébresztett fel hajnalok-hajnalán (4-5-6 körül), pár kellemes alhasi rúgással, bordaközi befészkeléssel és belsőszerv matatással. Namármost, ha Minka ezt idekint is így folytatja, akkor ez tényleg az én lányom... és Hunor egy édibébi alvómaci lesz hozzá képest.

Hormonjaim lecsillapodtak kissé, ma már csak jót röhögtünk azon, hogy tegnap még oroszlánüvöltéssel kombinált lángnyelvekkel égettem parlaggá magam körött mindent.

Minkaleányka fél kiló körüli, hossza majd 30 centi. Ugyan még esze ágában sincs kibújni a vackából, ha mégis megtenné, ezen a héten már lenne esélye intenzív körülmények között az életbenmaradásra. Dedurva! egy csettintésnyi idő alatt eltelt ez a bő öt hónap... Lassan tényleg szülünk...

cucka 2009.07.23. 12:45

21-es

Jól vagyunk, melegünk van, éjszakánként szenvedősen alszunk, azaz inkább én, Hunc tapadósan-izzadósan hol rajtam, hol az apján, és hol van még a óriáspocak? forgolódni mégse jó már. Olyan extrém terhességi tünetek is jelentkeztek, amin én anno Huncossal horkantva röhögtem fel, most meg én horkantgatok éjszaka, bedugult orral és alighassal próbálok egy izzadtan rámtapadó majdnem húszhónapossal alvás szempontjából tűrhető poziciót felvenni. Kevés sikerrel.

MinkaLeányka finom, ám mégis mélyenérintő mozdulatai most már mindennaposak, sőt mindenórásak. Már nem csak akkor érezhető, ha lefekszem és ellazulok, a napi jövés-menéskor is jelzi ébrenlétét. Azért remélem, idekint ennél aluszékonyabb lesz.
A liftnélküli harmadik emeleten lakást Minka sem szereti, általában a másodiknál keménykedéssel jelzi, hogy éppen itt elég is lenne laknunk.  Úgy egyébként az egésznapos pakolászós-vasalgatós-emelgetős-bevásárlós-főzős napokon szokott csak pihenést jelezni a MinkaLak. Laza a csaj. Emlékszem, Hunorral a 8-9. hónapban már úgy jöttem fel a harmadikra, hogy félemeletenként hálát rebegtem és további lépésekre ösztökéltem magam emígyen: már megvan az egyhatoda, már a kéthatoda, azaz az egyharmada, háromhatod, azaz a fele, juhééé!, négyhatod, vagyis kétharmad, mingyá kész, öthatod, (itt már egy oxigénsátort is szívesen elfogadtam volna), és végül hathatod, azaz az egész, vagyis hazaértem, szóljatok harsonák és kürtök, megcsináltam!!!

No és a lényeg: ruhácskák illatosan, frissen vasaltan várják a gazdájukat. Magamat ismerve, még jópárszor szülés előtt átmosom és átvasalom őket. Újabban egész furcsa hobbijaim lettek.

cucka 2009.07.15. 21:58

Sorminta

Lassacskán tényleg odáig jutunk, hogy még pár egymást követő ultrahang vizsgálat és bentragadunk szülni. Ismét idősebbek lettünk, a mai mérések alapján már a 20. hetet tapossuk. Ééééééééés: valóban királyleányka lakozik a pocakomban! A doktorbácsi  igazán alapos vizsgálatnak vetette alá a kiscsöppöt, lassacskán haladtunk fejtetőtől combocskákig, királyleányka olyan spirális forgásokat produkált, akár egy akrobata, így amikor azt érzem, hogy belül kaparász, akkor ő valóban belül kaparász, valamint amikor azt érzem, hogy az alsó régióban kitüremkedik, akkor valóban kitüremkedi valamilyét.

Amikor a combocskák méretein is túlvoltunk, doktorbácsi óvatosan megkérdezte, hogy ugye ezt a babát lánynak készítettük? Azt válaszoltam, hogy a lelkem mélyén igen. Akkor jó munkát végzett a lelke mélye!

Mivel most ultrahang fotót nem kaptunk, így csak a mért paramétereivel büszkélkedhetem:
BPD (koponya haránt átmérője): 47 mm
HC (fejkörfogat): 169 mm
AC (haskörfogat): 153 mm
FL (combcsont): 30 mm

Ép koponya konfiguráció, agykamrák norm. tágasságúak. Arckoponya: eltérés nélkül.
Gerincoszlop követhető, csigolyaívek zártak, megtartottak.
Szív: 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak.
Gyomor és hólyagtelítődés látható. A vesék üregrendszere norm. tágasságú.
Végtagok csöves csontjai jól ábrázolódnak, épek.
Placenta: a mellső falon tapad.
Köldökzsinórban: 3 ér.
Magzatvíz mennyisége: átlagos.
A MSZNUT érvényben lévő protokollja szerint végzett vizsgálat során magzati rendellenesség nem észlelhető.
(magzati méretek hetekre lebontva: itt)

Most már elárulhatom, hogy ugyan ezidáig csak utalásokat tettem rá, de olyannyira biztosan éreztem a királyleánykánkat, hogy amint erre a könyvre bukkantam, azonnali késztetést éreztem megrendelni és az akkori akció keretén belül dedikálta az írónő is és az illusztrátor is. És hogy mennyire jól álltunk nevekkel és magabiztossággal? Mi sem bizonyítja jobban:

Most kicsit egyidősek lettek a legkisebbek, azaz Hunor 19 hóanpos, KisHugiÖcsi pedig betöltött 19 hetes. Mint már említettem, a pocakom igencsak növekedésnek indult, tegnap már elő kellett vennem a kismama cuccaimat, amiket ezidáig a  szekrény hátsó polcain tároltam. Kicsit még semmisejó, ugyanis a mostanáig viseltekből már néha kikandikál alulról a pocakom, itt nyom, ott feszül, a kismamacuccok meg még egy lehelletnyit nagyocskák rám.


Sokat törtem a fejem azon, mi lehet annak az oka, hogy Hunor nagyon sokszor úgy alszik el, hogy még valamit elmajszikázik (pl. autóban, babakocsiban), hogy még egy uccsó korty vizet leereszt a torkán, és aztán a flakonját magához ölelve bóbiskol el (ez inkább esténként a jellemző). Tulajdonképpen engem nem zavar(na) ez a dolog, de mivel már 12 kinőtt fog büszke tulajdonosa, annyira nem örülnék neki, ha  pár hónap múlva, állandó bérletünk lenne a fogorvosnál.
Arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg ez oda vezethető vissza, hogy Huncos még nem is olyan régen így aludt el, szopi közben, és talán ezért van ilyen irányú igénye. Erőszakkal elvenni nem szeretném tőle a nyammognivalóit, ha ez számára biztonságot nyújt, nyammogjon, de a fogait védő, hajáttépően aggódalmaskodó mámi előjön belőlem olykor-olykor. Mert ugye, minden szülő azt szeretné, ha a gyereke egészséges lelkületű felnőtté válna. És azt is tudom, hogy kezemben a felelősség, hogy mit adok enni neki, hiszen most még én dönthetem el, és ebben  a korban már működik az "imprinting", azaz azokat a (étkezési) szokásokat fogja felnőttkori létébe is preferálni, amiket itthon lát, amiben felnő. Talán ezért sem erőltettem soha Hunor kötelező étkezéseit, nem is olyan régen, még pár kanál főzelékes ebéddel vegetált a kisfiam, aztán valahogy megjött az étvágya magától. Most már étkezésenként is mennyiségeket pusztít el, legfőképpen olyankor, ha mindhárman együtt ülünk le enni. Ha együtt a család.
A szomszéd védőnő csak annyit mondott, mikor sétából hazajövet Hunc egy fél sajtospogit nyammogott, hogy a gyerek el van kényeztetve és kész. Ugyan még mindig nem dereng számomra az egyértelmű összefüggés, de keresem a megoldó kulcsot továbbra is. (Talán mer pogácsát adok enni neki, ezzel kényeztetem el? vagy csak egyszerűen azzal, hogy enni adok neki? hm?).
Mindazonáltal, ha már ennyire szüksége van a szájon keresztül bevitt nyugtatásokra, igyekszem ezeket többnyire egészséges táplálékkal megoldani, ha egy mód van rá gyümölcsökkel (bárcsak jobban szeretné őket), vagy házilag sütögetek, persze ha másképp nem megy, bolti pogit kap vagy babapiskótát. (tegnap sajtos mufflont sütöttem a kiskrampusznak, be is puszilt vacsorára vagy 5 darabot, zapjukkal csak lestünk, mikor durran ki a kölök?! Ha már muffin: megmondaná Valaki, hogy mostazegyszer -bár isteni lett az íze!- mér ragadt bele a sütőpapírba?)

Az árulkodó sajtos mufflonnal:

cucka 2009.06.25. 21:46

Pocakságok

Ahhoz képest, hogy KisTesó esetében megfogadtam heti rendszerességgel fogom fotóztatni magam HuncApuval just for me, ma eszméltem fel, hogy a legutóbbi fotó kereken 3 héttel ezelőtt készült (szerintem az elején még belefér, annyira még nem látványos a növekedés...). Az idő viharos sebességgel pereg ki az ujjaim közül, a napok hetekké, a hetek hónapokká duzzadása meg olyan gyorsasággal telik, hogy lassan tényleg a szülőszobán találom magam. (mindjárt félidőnél járok...)

Azért nő, még az előzőhöz viszonyítva is...

cucka 2009.06.08. 12:29

Pocakomszékem

... mert ezzel (is) adós vagyok. Tegnap esti kép, nagy hirtelen magam sem tudom, hogy az aktuálisan frissített kiírás szerint éppen hol is tartunk, sacc per kábé a 13-14. hét határmezsgyéjét tapossuk. Emlékeim szerint a Huncos pocak valahogy másabb volt, sokkal hamarabb kényszerültem kismamanacikba bújni, bár lehet ez az állapot most azért is késlekedik, mert kis plusszal indítottam, no meg a nacijaim is egy mérettel nagyobbak, mint a megboldogult, Huncos előtti időkben.

Aztán meg jó lenne, azt is tudni, hogy Méhem Gyümölcse, (most a kintlakóra gondolok éppen), hová is rejtette el a meggymagozót, amivel hetek óta játszadozik, és amelyre árgus szemekkel figyeltem, hogy ne tüntesse el, mert ázik egy vödörnyi cserkóm, mely magozásra vár?! Sebaj, XXI. század gyermeke kis bosszankodás (és feltúrt Huncos összes zúgrejtekhelye) után megoldja a felmerülő problémát: megkéri a  munkából hazatérő urát, ugyan, hozzon má' neki egy meggymagozót, szépszóra.

Hétvégente háztűznézőbe járunk, szerelmetes Pilisünkbe keresgéljük álomotthonunk, hol felcsillanó reményekkel, hol csalódottabban. Tudom és érzem, valahol vár ránk az a házikó, ami az otthonunk lesz. Az igazi. Most szélesítettük a hatósugarunkat, Komárom-Esztergom megye egyes települései is számításba jöhetnek már (főként Duna kanyar)

A napok kicsit befordulósabban telnek, a hidegfront és az életemből visszatérően részt kérő migrén hatására, ma pl. erőtlen hánykolódtam, sötét szobában, párnák közt, 10-ig, szerencsémre Huncos migrén-barát üzemmódra kapcsolódva hánykolódott mellettem... reggel fél 7 óta. Mondjuk ez fájt. Most meg alszik. Én meg nem tudok cserkómagozni. Ez is fáj.

cucka 2007.11.12. 08:25

37. hetünk



Eljutottunk a  37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a  farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na,  ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a  héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a  hátam...többek között! :)))

Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a  hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a  hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a  hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)

cucka 2007.11.02. 10:00

35. hetünk

Azt hiszem, a  pocakfotókkal mindig elmaradozom valahogy... viszont eldöntöttem, mostantól már úgy is visszaszámlálás van, ezért hetente készítünk! :)))



Ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy mekkora görögdinnyét sikerült növesztenem! ;)

Hunc ezen a  héten 46 cm hosszúságú és 2500 gramm körüli súlyú (bár a múlt heti ultrahang alkalmával nagyobbnak becslődött ;) ). És mostantól heti 250-300 grammal is növelheti a heti súlyát a szépfiú (és vajon az anyukája? :) ). A méhboltozat már a  szegycsont magasságában helyezkedik el, ezért is nehezített a  légzés étkezések után
(meg lassan már úgy általában is ;) ) és a gyomorégést is köszönhetjük ennek az állapotnak. A baba feje ilyenkor már lesüllyed és rögzül a kismedencénkbe, ezáltal is még gyakoribbá téve a  vizelési ingert (szerintem ennél már nem lehet gyakoribbá tenni :) ). Ebben az időszakban vér volumennövekedés is tapasztalható és egyre inkább növekszik a  folyadék visszatartás is (lábdagadás). Ezeket még mindig sok felpolcolt lábbal pihenéssel, napi több liter folyadékfogyasztással és kevesebb fűszer használatával tudjuk minimálisra csökkenteni.

 

cucka 2007.10.26. 15:54

Sikerült a 34. héten!!!

Ezerszeres bocsánat az eltűnésért, de tegnap már nagyon későn értünk haza (az eső következtében másfél órát ültünk a  dugóban az M7-es bevezető szakaszától a városba érkezésünkig HuncApu nem kis örömére!... szerintem olyan káromkodásokat is hallottunk a kocsiban, aminek létezéséről sem tudtunk ;) ).
Először is nagyon jó híreim vannak: Hunc befordult és szép szabályos koponyavégű fekvésben helyezkedik el a pocakomban!!! Igaz, még nem ékelődött be, de én már ezzel is tökéletesen elégedett vagyok! Valószínűleg azon a  bizonyos napon sikerült menetirányba helyezkednie, amikor nagyon ramatyul éreztük magunkat mindketten (és még a  méhem is! ;))) ). A mostani féloldalas pocakomra is megvan a  magyarázat: Hunc rájött, hogy ahol eddig a  kis feje volt, ott már tökéletesen "kitaposta az ösvényt" a kis fenekének, ezért feszül ugyanott a pocakom, mint eddig! :)))

Tehát a  leletünk:
- egy élő magzat KPF. (=koponyavégű fekvés)
- jó végtagmozgások (jógibaba lesz, mindenével kalimpált egyszerre, majd záróaktusként a tappancsát majdnem a nyaka köré fonta ...na, ezt tuti nem a mindig-kötött TáltosAputól örökölte ;) )
- BPD (koponya átmérője) : 91,6 mm
- OFD (koponya hosszanti átmérője) : 108 mm
- TAD (mellkasi átmérő) : 82,9 mm
- FL (combcsont hossza) : 62,7 mm
- becsült súlya 2600 gramm (átlagos méretű lesz Hunc a "jóslatok" szerint, 3500-3600 gramm körüli)
- Lepény: mellső fali I. stádiumú
- Átlagos mennyiségű magzatvíz
- Jó hólyag és gyomortelődés
- Kóros elváltozás a  protokoll szerint nem észlelhető.

A hüvely vizsgálati eredménye még mindig C 3000-es, ami azt jelenti a méhszáj még mindig teljesen zárt, a  méhnyak még mindig 3 cm hosszúságú. Levettük a hüvelyváladék tenyésztést is, jövő hét végére várható az eredménye. Laborjaim is nagyon jók lettek, (najó, az áldott állapotomat tekintve lettek nagyon jók! :))) ): a  vasam megemelkedett 13,1 mmol/l-re, a hemoglobinom stagnál 120 g/L-en (ami modjuk alsó határ, de én nagyon elégedett vagyok vele!). Fruzsi leállított mindennemű kiegészítő vitaminokról, azaz az Elevitet mostantól felejtsem el, marad a vas, a  napi egy C vitamin tabletta és az esetenkénti Hipp Natal Aktív (2-3 naponta), nagyon erős keményedésekre pedig 2-3 szem magnézium tabletta, de amúgy már azt sem kell rendszeresen szednem. Vérnyomásom 95/60 lett, azaz a  szokásosan alacsony érték, viszont már 12 felszedett kilónál tartok...:S

Tehát valóban, no para, ezekkel az eredményekkel simán kihúzhatoma 40.hétig, figyelembe véve azt is, hogy HuncApu is és én is 2 héttel tovább élveztük az anyaméh gondoskodó törődését! :)))
Huncot csöppet sem zavarta már az ultrahang, úgy tűnik, nem az a szégyenlősebb fajtájú gyermek, simán élte a  kamera tüzében is mindennapjait: kortyolgatott a  magzatvízből, vakargatta lábujjkáit, fülecskéjét, majd nagyokat csuklott! :))) Sajna, fotót most nem kaptunk a szeánszról, de a legközelebbi -36.hét- ultrahangról kunyerálni fogok!
Ami még jellemző lehet a 34. hétre, az az, hogy ettől a  héttől érdemes tényleg minél többet pihenni és lélekben is felkészülni a  kicsi érkezésére. Bármikor is születne, már nem kellene intenzív orvosi ellátásban részesülnie, mert enélkül is elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez. A 34. héttől kezdve érdemes elkezdeni (természetesen kikérve a  szülésznő és a  nőgyógyász véleményét is!) a gátmasszázst, valamint a  homeopata bogyók szedését. Ezeknek a  bogyóknak a segítségével kevesebb az esély a gátmetszésre, mert felpuhítják a méhnyakat (pl.Caulophyllum), a  málnalevél tea napi egy bögre fogyasztása pedig méhizomlazító hatású. Vannak olyan bogyók is, melyek a vajúdásban-tágulásban segítenek (Cimicifuga és Caulophyllum felváltva), vérzés- és fájdalom- csillapító hatásúak, valamint vannak sebgyógyulást elősegítőek, ha mégis gátmetszésre esetleg császárra kerülne a  sor
(Arnica, Staphysagria). Alapos kutatómunkám (=közvéleménykutatás: főként frissen szült kismamáink körében, ezúton is köszönöm Ingrid és Szilvi :) ) eredményeként időben betároztam belőlük, most pedig élvezettel váltottam a vitaminokról a  bogyókra! :DDD
Ma délelőtt pedig elmentem az anyakönyvi hivatalba, kikérni egy másolatot a  házassági anyakönyvi kivonatunkról, mert ugye kell egy 300 napnál nem régebbi és természetesen mi ebből kicsúsztunk. Nagyon kellemes élményben volt részem, aranyosak voltak és segítőkészek, ingyenes a másolat kérés,  pillanatok alatt végeztünk, aztán benéztem az Újpesti Skálába, ahol a  fennmaradó kismamakelengye hiányosságaimat most pótoltam (hálóing és köntös, pénztárcabarát áron).

cucka 2007.10.21. 09:00

Közös útunk 33. hete

A "nagykönyvek" szerint ezen a  héten Hunci elérheti a 42-44 cm hosszúságot és kb.2 kilogramm súlyt. Azt is írják, hogy a fentmaradó 7 hetünk során kb. a  kétszeresére fog nőni a  baba!!! Tüdeje már beért, zsírszövetei is szépen szaporodnak, úgyhogy már egészen rózsaszínes-bababőre lehet. Az agy fejlődése is a záró szakaszához érkezik, Hunc abszolút jól tájékozódik már méhen belül (hogy mikor találja meg végre a fejével a  célirányt???) , sőt homályosan látja a  körvonalakat is. Bár úgy tűnik, ha most megszületne, már mindene kifejlődött és életképes, még mindig koraszülöttnek minősülne. Gyakoribbakká és erőteljesebbekké válnak mozgásai, ezeket érzem is. (érdekes, Hunc eddig mindig papírforma szerint halad...leszámítva a befordulását...:S) Az éjszakai alvások is egyre nehezebben fognak menni, részint a nagy pocak miatt, részint a  baba éjszakai tivornyái miatt! Hunc is ilyen, mihelyst vízszintesbe kerülök, őrületes szambát lejt, edze vagyok, általában erre már el tudok aludni, de éjszaka rendszeresen arra (is) ébredek, hogy a buli végére kiütött fiatalember teljesen úgy viselkedik, mint a  nagyok, hajnaltájban csuklik! :)))
Állítólag gyakoriak az éjszakai lábgörcsök is. Na, ez kimaradt eddig...bár szerintem, most a  megemelt magnézium adag miatt, nem is fog előjönni! ....vagyis, ebben csak bizakodom! ;) Fontos megemelni a  kalcium bevitelt is (főleg a tejtermékekben, zöld levelű zöldségekben, szójában, búzacsírában, narancsban, aszalt szilvában, mazsolában található). Hurrá! legalább legálisan nassolhatom a  mazsolát! :))) És továbbra is receptre ihatom a napi egy pohárka borocskámat! :)))
Jelen pillanatban napi 1 C vitamint szedek (ez segít a vas felszívódásában), 2X1 Ferro folgamma tablettát, 2X3 MagneB6-ot, reggelente Hipp Natal Aktívot iszom és alkalomadtán (heti 1-2-szer) bekapok egy-egy szem Elevitet. Feladtam abbéli álmaimat, hogy természetes úton pótolni tudom azt a sok vitamint, amit kevenc Hunci-parazitám nap-mint-nap elszív belőlem, úgyhogy maradok a  piruláknál! :)))

cucka 2007.10.10. 09:00

32.hetünk

Huncom ezen a héten már elérheti a 1,6-1,8 kilogrammot, hossza pedig 42-45 cm is lehet. (akkora lehet, mint egy nagyobb és szélesebb formájú vekni kenyér? :))) ) Napról napra kisbabásabbá alakul, lassan eltűnedeznek a  ráncai. Teljesen kifejlődik a haja, szemöldöke, szempillája, valamint kezén és lábán a  körmök egyaránt. Rohamos növekedése ezidáig tartott, mostantól fokozatosan csökken...különben óriásbébim születne! :))) Újabb mozgásokkal gazdagodott ehétre a  kelléktára: már oldalra is tudja fordítani a fejét!
Jelen pillanatban olyan 1,5 liter mennyiségű magzatvíz lehet a  pocakomban és ez elegendő arra, hogy Hunc könnyedén tudjon még testhelyzetet változtatni (mondjuk, jobban örülnék, ha végre elfoglalná koponyavégű fekvését, de úgy érzem a makacs kisfelség még várat erre, ugyanúgy kitapinthatóan ülőpoziban van! :) ). Az elkövetkező -jobb esetben 8 hétben- a baba további gyarapodásával egyenes arányban csökkeni fog a  magzatvíz menniysége is. Érdemes magzatmozgásokat számolni ettől a  héttől kezdve. Szakemberek többféleképpen ajánlják a számolásokat: lehet naponta egyszer, főként étkezés után figyelni, hogy kb.10 magzatmozgást (rúgdosást, boxolást, ütögetést, kikopogtatást, popókinyomkodást is beleszámolva!) mennyi idő alatt tesz meg és ezt feljegyezni, vagy pedig lehet úgyis számolni, hogy napi 2 órát rászánva (reggel egyet és este egyet, vagy amikor aktívabbnak érezzük) , feljegyezzük, hogy 1 óra alatt mennyi mozgást érzékeltünk. Általában 10 és 50 között tekinthető normálisnak. Ha viszont csökkeni érezzük a mozgásokat vagy teljesen megszűnnek, azonnal értesíteni kell a nőgyógyászunkat.
A kisfiúk heréi ezen a  héten szállnak le a  lágyékukból a  herezacskóba. Már határozottan érzékelik a világosság és a  sötétség közti különbséget, sőt EEG-vel (elektro-enkefalográf) már kimutathatóak az álom és az ébrenlét ciklusai. Szakembereink továbbá azt állítják kisbabáink a nap 90-95 %-ban alszanak...na, hát Hunc vagy nem olvasta ezt a  statisztikát vagy nem hajlandó tudomásul venni, pedig említettem neki is! :))) Bár, érezhetően kevesebbet aktív, mint eddig, de tuti nem csak 5-10 %-ban! :))) Viszont néha annyira "elengedi" magát álmában (és ugye Hunc még mindig ül a  pocimban) és ilyenkor nagyon erősen nekifeszíti a hátát a  hasfalamnak...ezt azért rendesen megérzem! Viszont, eddig még semmimet sem "rúgta" meg, nem voltak fájdalmas máj-, vese-ellenes támadásai, maximum 1-2-szer fordult elő, hogy a hólyagomra taposott/ült/támaszkodott és olyankor jött a kis-baleset! ;)

cucka 2007.10.06. 19:28

A 31.héten

                  

Elérkeztünk a 31. héthez (sőt, holnap már a  32.-be taposunk :) ) és úgy érzem eléggé el voltam maradva a  pocakfotókkal is! :))) Most megpróbálom bepótolni valamelyest...azonnal duplázom is! :)
Hunci ezen a  héten eléri a  40 centi hosszt és a másfél kilógramm súlyt. Növekedése lassul , agya fejlődése viszont gyors ütemben fejlődik tovább. Egyedül a tüdejének van szüksége érésre már csak. A héten (nálunk jövőhéten) esedékes egy nőgyógyászati vizsgálat, melynek keretében Fruzsi megvizslatja a méhszájamat (zárt-e?) és ultrahanggal a  magzatvíz mennyiségét is. Ha sok magzatvíz vezsi körül a  babát azt polihidramnionnak hívják és ilyenkor a kicsi vagy nem nyel elég magzatvízet vagy pedig valahol elzáródás van a gyomor-bélrendszerben. Ha túl kevés a  magzatvíz azt oligohidramnionnak hívják és ilyenkor vagy nem űrít rendesen a  kicsi, ez pedig a vesék és a  húgyutak rendellenességét jelenthetik.
Ajánlatos ilyenkor odafigyelni a lábdagadásra, visszérképződésre. Ilyenkor már egész nagy "puttonyt" is cipelhetünk magunkkal (lásd a  mellékelt ábrát is ;) ) . Ajánlott a lábszár napközbeni pihentetése, főleg ha sokat vagyunk talpon vagy nagy melegek vannak. (hál'Isten ez mostanság kilőve!) Amire még érdemes odafigyelni, az a  lábdagadás mellett a  kéz és az arc bedagadása is. Ha ezt észleljük magunkon és a  tünetek nem szűnnek 24 órta elteltével sem , értesíteni kell a  kerületi védőnőnket vagy a  nőgyógyászunkat, mert ezek a  jelek  a  preeklempszia tünetei is lehetnek (eszméletvesztéssel járó rángógörcs előtti állapot). Ez a kismamák 5-10 %-át érinti. Az előbbi tüneteket kísérheti hirtelen súlynövekedés, fejfájás, magas vérnyomás és látási zavarok. A preeklampszia valódi eklampsziává  válhat és a  kómához vezető görcsök veszélyeztetik az anya és magzata életét is.
Az egyik internetes babás oldalon megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ezen a  héten biztos, ami biztos alapon már illett volna összekészítenem a  kórházi csomagomat is(?!). Kórházi csomagot??? De hisz nekem még itthoni "csomagom" sincs!!! Ezen felbuzdúlva ma addig nyüstöltem HuncAput, amíg végre nyakunkba nem vettük a  várost és be nem szereztünk pár  igazán nélkülözhetetlen bababútort (megvan Hunc kiságya, pelenkázója, kókuszmatraca, lepedőket kapott, kiságyra akasztható forgójátékot és egy macskás képet a kiságy felé!...de ezekről majd holnap írok és fotózok, mert most még lapraszerelten állnak a  majdani gyerekszobában!!! :)))) ).
A kórházi alapcsomagot igazából tényleg pár perc alatt össze tudnám már most készíteni -mondjuk remélem, erre egyenlőre még tényleg nem lesz szükség!- (pohár, evőeszköz, mosogatószer, törölköző, tusfürdő, testápoló, egyszerhasználatos bugyik, előlgombos hálóing vagy előlgombos pizsama -időjárásfüggő-, szoptatós melltartó- na, ez egyedül még nincs meg!- + melltartó betét, kismamakönyv -és jelen pillanatban a terheskönyvem is inkognitóban van a  lakás valamely pontján! :)-, 3 hónapnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat-jövő héten beszerzem-, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya), ami meg esetleg kimaradna (vastag tisztasági betét, általában a  Tena betéteket ajánlják szülés utánra) , azt HuncApu is beszerezheti...tehát ettől sem félek. Az meg kifejezetten energiával tölt fel, hogy úgy gondolta (magától spontán dalolva!), hogy velem szeretne végig maradni a  szülés alatt, szeretné látni az első fia születését...bár ettől picit azért félek...nemtom, hogyan fogok reagálni a fájdalomra és azt sem tudom, Őt hogyan fogom tudni elviselni magam mellett...mindenesetre, azt gondolom, erőt fog adni és fog tudni segíteni!
Jó lesz minden...:)))

cucka 2007.09.28. 10:25

30. hetünk

Sokkalta jobblétemről sajna még mindig nem számolhatok be, azaz: se lázam, se hőemelkedésem, de 2 nap alatt egy százas papírzsepit elhasználtam és szerintem ez már jó jel! Az éjszakai levegővétel még eléggé Dart Vederes és még mindig sűrűn felébredtem, de  most Hunorka is velem szolidarizált! Tudom, hogy szenya dolog, de kivételesen nagyon jól esett és megnyugtatott!
Ezen a héten már 1400 gramm súlyú és kb.40 centi hosszúságú a fiatalember és ha nagyon jófej szeretne lenni, el is foglalná koponyvégű helyzetét. Rekeszizma egyre gyakrabban próbálja meg megtanulni ellátni a  feladatát, de ez egyelőre még sokszor fullad csuklásba, a lenyelt magzatvíznek köszönhetően! A mi esetünkben kellően érezhető is, általában reggelente vagy erre ébredek vagy pedig arra, hogy csöppfiam tágítani szeretné lakosztályának határait a  szélrózsa minden irányába! :))) A harmadik harmadban nagy szükség van a  vaspótlásra (ez átlagosan 30 mg napi vasbevitelt jelent), mert mostantól a  kicsi vasháztartását is az anya biztosítja és amennyit most "szerez be", az biztosítja a születését követő 6-9 hónap vasraktárait. Ajánlott a vas tabletta formájában történő kiegészítés is, mindemellett természetes úton is bevihetjük egy részét vörös húsok, spenót, bab, lencse, teljeskiörlésű pékárú, gabonamagvak formájában.
A babócánk testéről ezidőtájt eltűnik a mindent beborító pihe (laguno), esetenként foltokban, vállon, háton megmaradhat. Agyán redők keletkeznek, azaz megjelennek az agytekervényei, melynek segítségével több agysejtet is képes tárolni. Mostantól hetente 200 grammokat hízik, ami szerény számításaim szerint, ha időben érkezik, éppen 3400 gramm lesz, de  ugye egy KisTáltosra  a szabályok nem mindig érvényesek! ;)))
Elveikben a növekvő méhemnek köszönhetően egyre sűrűbben jelentkezhetnének a  vizelési ingerek (vagy a "balesetek" ;) ), nekem valahogy most nem tűnik fel, a  napi 3-4 liter folyadékbevitel mellett, de a múlt hetekben voltak Huncnak erőteljesebb megmozdulásai és volt olyan is, hogy nem jutottam el a mosdóig...:)))
És végre tegnap megérkezett a  nappalinkba az ülőgarnitúra (ilyen, mint a  képen, csak cseresznyefaszínű lábakon áll és egy árnyalattal krémszínűbb), bár a  szállítók égre-földre esküdöztek, hogy nem fog beférni, aztán valahogy mégiscsak besikeredett... szerintem álomszép, pedig az elején nagyon ódzkodtam a  bőrgarnitúrától, de meg lehet vele barátkozni! :))) Cicalányok is birtokba vették egyből, kellően puha a testüknek...bár nappalra zárva van a  szoba ajtaja számukra, csak akkor mehetnek be, ha mi is ott vagyunk...kettejük közös ereje már tönkretett egy szövet ülőgarnitúrát ugyanis...:((( Apró bosszúság ért este ugyan: vettünk egy állólámpát a Kikában és az egyik búrája rommá volt törve, de természetesen ez este derült ki...ma viszi vissza HuncApu, nem tudom, mennyi sikerrel, mert szerintem lejárt az akciója.
És délután itt volt egy nagyon kedves barátunk (TáltosApu egyik kedvenc balkezes "partnere") segédkezni és így már a  könyveink  könyvszekrényen állnak! :))) Tényleg egyre jobban alakulunk, kezdem elhinni, hogy Hunc születéséig tényleg minden a  helyére kerül! Már alig várom, hogy elkezdhessünk bababútorokat nézegetni, és szerintem 2-3 héten belül ez akár esedékessé is válhat! :)))
Na, megyek az ágyba...holnapra már biztos jól leszek! Ígérem mindenkinek! :)))

cucka 2007.09.22. 20:00

A 29. hetünk

Hunc ezen a  héten már elérheti a  40 centi hosszúságot és 1,2 kilogramm súlyt. Agya tovább növekszik, tovább fejlődik és tagolódik, éretté válik. Agya ilyenkor már vezérelni képes kezdetleges légvételeit és szabályozza testhőmérsékletét, bár megszületve még nem tudná egyedül elvégezni ezt a  feladatot. A magzaton kezdenek lerakódni bőre alatt a  zsírpárnák, melyeknek ugyancsak szerepük van a  test melegen tartásásban. Csontjai erősödésének következményeként már elmúlnak a  gyöngéd érintései, helyüket az egyre intenzívebb rúgások, boxolások veszik át, főként azért is, mert kezd szűkössé válni a lakosztályuk! :) Mondjuk kicsifiam sosem a  gyöngéd megmozdulásairól volt híres és hála még mindigi farfekvésének, most sem érzem túl jól magam. Az viszont tény, hogy napról napra szembetűnőbb pocakom feszülése és hullámzása. És nagyon jól tudok szórakozni a mocorgásain, főként a  fürdőkádban talál önmagára! Néha hangosan nevetek azokon a  manővereken, amiket végrehajt a pocakomban!
Hallása is tovább fejlődik, ez is kellően látványos: TáltosApu székösszerakási manővereire élénk ficánkolásba kezdett, de meghallva HuncApu hangját megnyugodott! Ízlelőbimbói is tovább fejlődnek: már meg tudják különböztetni az édes ízt a  sóstól.

cucka 2007.09.15. 07:00

28.hetünk

Szerintem borzasztóan hanyag anyuka vagyok...már most...a napok/hetek iszonyatos tempóban peregnek ki az ujjaim közül és ha nem lenne a  blogom fejlécén a  figyelmeztető vonalzó, észre se  venném, hogy már a  28. héten is mindjárt túllépünk! :) Vasárnapra lezsíroztunk a Fruzsival egy baba-mamakuksizást,és  akkor már lesz fotóm is újra Huncról, merugye az előzőnek is már 4 hete! (Tejóég! a 24. héten voltunk a 4D-sen!). Annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mert amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, azt gondoltam, ez a 280 nap sose fog eltelni, főleg úgy, hogy én, az örökmozgó itthon maradok, most meg azt érzem, hogy szinte már csak hetek választanak el és a  kezemben tarthatom a  kisfiamat, és hogy őszinte legyek, még azt sem tudom, melyik részén kell megfogni Őt! A gyakorlatiasabb-féle barátnőim mind azt mondják, hogy meglátom, menni fog magától,meg ugye az ösztönök is segítenek majd, de egyelőre számomra ez elképzelhetetlen, hogy a  kezembe kapva egy nyöszörgő kis csomagot, azonnal fogom tudni, mi a  teendő vele és megértem a  jelzéseit. Félek, nehogy valamit rosszul csináljak, hiszen annyira csöppök még, egy rossz mozdulat és akár nagy bajt is okozhatok...na, úgy tűnik, most hogy már Hunci elérte azt a "kort", hogy ha esetleg megszületne -bár erre szerencsére semmilyen hajlandóságot nem mutat!- 90 %-os eséllyel életben tudna maradni a  koraszülöttosztályon, úgy látszik sikerült újabb "szellemeket" teremtenem magam köré! :))) Bár tudom, mélyen ott belül, hogy nem lesz semmi baj, néha nagyon tudom már most Őt félteni, pedig még meg sem született és még meg tudom Őt a testemmel védeni! Nehéz anyának lenni, úgy érzem...
Amúgy már egész nagy baba, papírforma szerint 1100 gramm súly körüli és mindehhez egy 37 cm körüli hossz is társul, de  majd meglátjuk vasárnap az ultrahangon, hogy a  mi kicsifiúnk mekkora is valójában. Tüdeje még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben, önállóan még nem lenne képes lélegezni, viszont az agya egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik és egyre összetettebbé válik. Bőre még mindig ráncos és vörös, bár egyre inkább csecsemő formája lesz!
Azt ajánlja sok internetes oldal, hogy most már érdemes a kispapáknak is beszélgetni a  picivel. Mi ezt a  cselt már bevetettük kellő eredményességgel: ha nem bírok Hunc kifáradhatatlan mocorgásával, sokszor igénybeveszem TáltosAput, akinek érintésére vagy dörmögésére csak nagyritkán nem csöndesedik el! :)))
És van egy titok-kismamim nekem is: még nem teljesen publikus, de  a 6. hétben jár... legalábbis a lagzinkon ezt mondta! ;) Vigyázzatok magatokra és remélem, Ő már tényleg kisfiú lesz! :DDD

cucka 2007.09.03. 13:36

A 27. hét

Tényleg rohamosan szalad az idő velünk. Már a  betöltött 27. hétnél tartunk és ha ránézek "sorstársaim" vonalzóira, ott is csak a  rohanó időt tapasztalom... Mintha csak pár napja, hete kezdődött volna az egész...
Hunci ezen a  héten már elérheti az egy kilogramm súlyt is, hossza pedig kb.36 cm is lehet. ...Mondjuk elnézegetve a  pocakom méreteit ezen nem is csodálkozom! :))) Továbbra is a zsírszövetek növesztése a  feladata, és az, hogy jól érezze odabent magát még legalább vagy 10. héten át! :))) Papírforma szerint mostantól fél kilóval is nehezebb lehetnék hetente. (?!) Bár igencsak eltérően nyilatkozik erről az amerikai és az európai protokoll: míg Amerikában megengedett a 10-16 kiló súlygyarapodás is, (több is az elhízott ember!), addig Magyarországon az orvosaink a 12 kiló alatti súlygyarapodást tartják elfogadottnak. Szerintem pedig kicsit alkati kérdés is a  hízásra való hajlam. Vannak ismerőseim akik huszonegynehány kilóval lettek a  terhesség alatt "gazdagabbak" , ennek ellenére könnyen szültek, majd még a  szoptatás ideje alatt seccperc  leolvadt róluk a  plusz! És vannak ismerőseim, akik abszolút "normálisan" híztak és mégsem szültek könnyen... Természetesen megpróbálok odafigyelni, de  egyelőre nem észleltem magamon a fékeveszett hízást! :))) Ami viszont egyre kellemetlenebb tünet az a  gyomorégés. Pedig már semmi fűszereset nem eszem, de  még a  sima vajas kenyértől is képes vagyok torokszorító gyomorsavat produkálni! :((( Ami nekem erre nagyon bevált, bár elsőre hihetetlen furcsának tűnt ( a neten olvastam róla!) : a  pattogatott kukorica (?!). Tényleg elmúlik tőle, bár az okot nem tudom megmagyarázni. Ha pedig éppen nem nagyon kívánom a  kukoricát, bekapok egy-egy szem Rennie-t, az is segít gyakorlatilag azonnal.
A nagyon vicces az egészben, hogy tegnap vettem a  közértben egy zacskó pattogatott kukoricát, a  közértes néni végignézett rajtam, majd magától megkérdezte: gyomorégésre? Mondom, igen. Erre ő: a  menyének is ez volt, végig gyomorégős volt, aztán megszületett az unoka és képzeljem el, 10 centis haja volt és biztos, hogy az én gyerekemnek is a haja okozza a  gyomorégésemet és jusson majd eszembe ő, mikor megszülöm, és meglátom a  többcentis fekete haját! :)))) Alig bírtam visszafogni a  röhögést! Megköszönve a  jótanácsokat kifordultam a  kisközértből és azon meditáltam, mit fog HunciApu szólni a  többcentis FEKETE hajú gyerekünköz, mikor mindenki szőke hajú a  családban és sokáig (majd egy éves koráig) anyja-apja kopasz volt ennek a  gyereknek?! :))) Persze, előfordulhat, de  nem tartom túlzottan valószínűnek! :)))

cucka 2007.08.27. 12:22

Visszaszámlálás...

Elérkeztünk a  26. héthez. Kicsit torokszorító szembesülni a fogyatkozó vonalzóval a  blogom fejlécén! Már csak 97 napunk van és Hunc megérkezik közénk.
Ezen a  héten Hunc súlya 800 gramm körüli, hossza 33-36 cm, hallása már teljesen kifejlődött és állítólag már meg tudja különböztetni az édesanyja hangját idegen emberek hangjától és már ritmikus reakciókkal válaszolhat adott hangokra. Mi Baby Mozartot hallgatunk már egy ideje és nagyon bízom benne, hogy ha köztünk lesz ismerni fogja és könnyebben megnyugszik, elalszik, ha hallja... Szemei eddig csukva voltak, de  mostanra már kifejlődött a retinája és ezen a  héten már nyitogatni kezdi szemecskéit. El tudja különíteni a sötétet a  világosságtól  Ingrid barátnőm oldalán találtam egy "csodás" BogyóApu kísérletet, amikor zseblámpával bevilágított Bogyólánynak...természetesen TáltosApunak is tetszett ez a  kísérlet! :))) Pasik...
A héten már érezhetőkké válnak a
Braxton-Hicks kontrakciók, azaz a szülésre felkészítő méhösszehúzódások (segítik a  méh növekedését, vérellátását). Ezek leginkább a  menstruációs görcsökhöz hasonlatos izommozgások, esetenként pár perces keményedések. Nálam már hetek óta tapasztalható mindkettő, valószínűleg a pakolászás következményeként. Bár tényleg megpróbálok sokat pihenni, és a munkafolyamatok között mindig ledőlök pár percre. Azt is észrevettem, hogy ugyan még mindig jövős-menős vagyok, azért már csak napi egy dolgot esik jól bevállalni: ma postán jártam, holnap Diegos bevásárlás, szerdán barátnőzés. :)))
Nagyon pozitív dolog is ért ma: az elsők között volt ilyenbe részem, azért is említem meg! A postán csekkfeladásos sorban álltam, dögmelegben, idestova már jó tíz perce, mikor is odajött hozzám a posta biztonsági szolgálatától egy idősebb bácsi és szólt, hogy kismamaként álljak át soron kívűl a  főpénztárhoz, ahol pillanatok alatt kiszolgáltak! Teljesen magható élmény volt, bár szerencsére nem kell sokat tömegközlekednem, de a 4-es-6-oson szerzett kismamás élményeim nem túl bíztatóak, sajnos! A metrósokról ne is beszéljünk...Nem akarom bántani az idősebb korosztályt, de  simán félrelöknek egy ülőhely reményében...
Holnapra lesz narancs-nappalink, yuppi-héééé! :D
Pusszantás mindenkinek addig is!
Újabb projektünk: tendereztetjük a  kivitelező cégeket, ugyanis az előző eltűnt (nem jelentkezett a  megbeszélt időpontban) és TáltosApu szerint ez is egy jel, meg az is, hogy ismerőseink elárasztottak ismerőseik megbízható hasonló dolgokkal foglalkozó cégeivel. (tényleg, ha köztetek is akadna valaki, aki ismer megbízható szakikat... :D) A tegnapi borúlátásom mára elpárolgott, mert mindig akad Valaki, aki megérzi, ha baj van és érkezik Tőle valami. :) Köszönöm Orsoly! (hogy mindenki számára érthető legyen, szegény TáltosApun kezdtem kitölteni a  nemhaladó problémáink dühét...:( bár erről tényleg nem szóltam senkinek... )



23. hetünket tapossuk, csütörtökre sikerült időpontot egyeztetnünk kedvenc nőgyógyászunkkal, mégiscsak illene már, hiszen, több, mint egy hónapja nem láttuk Huncit ultrahangon.( remélem, ezt kevésbé fogja ellene irányuló támadásként megélni :) ) És nagyon kíváncsian várom is, hogy mekkorát nőhetett és fejlődhetett az eltelt idő alatt! Apropó! Nekünk még nem is volt 4 dimenziós ultrahang felvételünk, Fruzsi (a nőgyógyász nénink) azt tanácsolta célszerűbb, minél nagyobb és kifejlettebb állapotában megcsináltatni, mert sokkalta jobban látszódnak a  vonásai, a  mozgásai...szerintetek?
Jövő hétre várható a  vércukor-terheléses vizsgálat is, sajnos most a szék túloldalán már nem olyan vidám a  történet! :( Amúgy sem vagyok túl édesszájú, meg az éhezést sem viselem túl jól manapság. Természetesen igen nagy jelentősége van a terhességben kialakuló diabetes megelőzésének, ezért is nem tiltakozom, meg talán azért sem, mert most már humánusabban történik ez a  vérvétel. (pár éve még az volt a bevett protokoll, hogy volt egy éhgyomri vérvétel, majd megtörtént a 75 gramm glükóz feloldása kb. 2 deciliter vízben és az elfogyasztása után fél óránként volt vérvétele a  kismamáknak, pontosan 2 órán keresztül!, de  mára ez lecsökkent egy éhgyomri szúrásra meg  a  "turmix" -amit lehet finomítani citromlével!- elfogyasztása után 2 órával egy vérvételre).
Kisfiam mostanság már 30 cm körül mozog, és kicsivel több, mint 500 gramm súlyú. Testét már mindenhol egy nagyon vékony bőrréteg fedi, mely alatt jól látszanak még a  vérerek, a  csontok és a  belső szervek. Mostantól az a  dolga, hogy az elkövetkezendő hónapokban bőre megvastagodjon és zsírral telitődjön. Szeme már teljesen kialakult, bár még csukva van, szemének a  színe ugyancsak az elkövetkezendő hónapokban fog "betöltődni" , de véglegesen, csak a születést követően alakul ki. Füle, a belső fülében az egyensúlyozó szervvel már teljesen kifejlődött, ezért Huncut Úr már azt is tudja, mikor van fejjel lefelé vagy felfelé  és szerintem ezt nagyon élvezi is, mert az utóbbi napokban az egész pocakomat körbejárja! :) És most már ő is elkezdett cselezni: ficánkol, majd ha ráteszem a kezem a  pocakomra, nekem még moccan párat, meg TáltosApunak is, de senki idegen emberfiának nem hajlandó!
A magzati tüdő ezen a  héten kezdi el a  szőrfaktáns termelését ( a léghólyagokat bevonó anyag, mely nem engedi, hogy ezek a  hólyagocskák összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben). Tulajdonképpen ez volt az egyik  mantrám...előbb megélni a  vízválasztó 12. hetet, aztán a  18. hetet és végül ezt a  hetet (kíváncsi vagyok, most mi lesz a legújabb "cél"? ;) ), mert ha ekkor  megszületne már lenne esélye az életbenmaradásra, megfelelő intenzív koraszülöttosztályon és speciális ellátás mellett. De természetesen Huncinak esze ágában sincs kimozdulnia ebből a  kényelmes lakosztályból mely remélhetőleg még hosszú hónapokon keresztül lesz az otthona!


cucka 2007.07.15. 07:00

Útunk fele

Elérkeztünk a közös útunk feléhez, ma töltöttük a  20. hetet, a  140. napot!
Rájöttem, mégiscsak el fogunk készülni, be is fogunk pakolni, ha pedig valamilyen csoda folytán valamit itthonfelejtünk, fogjuk tudni pótolni! Tehát feladtam a  szélmalomharcot az állandóan szaporodó szennyessel, az újabbnál-újabb problémákkal, elvégre nyaralni megyünk!
Amúgy Hunci ezen a  héten már elérte a  25 cm-t és a 300-320 gram súlyt, papírforma szerint haladunk, súlyilag is, mert kb. eddig a  hétig 4 kilót szabad felszedni az anyukáknak és rájöttem, ha reggel mérem meg magam, akkor 62 kilogramm vagyok, ami azt jelenti, pontosan 4 kilót gyarapodtunk mostanáig. Igen ám, de innentől ez a gyarapodás vészesen emelkedni fog, akár heti fél kilogramm is természetes lehet! Figyelni kell a bevitt kalóriákra, de  megmondom őszintén, szégyen, nem szégyen, nem nagyon szoktam azzal foglalkozni, hogy mit eszem. Azaz, eddig sem voltam egy hírhedt édességzabáló, most sem vagyok az, néha" bűnbe estem" és szökőévente megettem egy-egy jégkrémet, habos sütit, most is így teszek! Figyelek arra, hogy több gyümölcsöt (hála az égnek, itt a  dinnye szezon!!!) , zöldséget egyek, de étkezési szokásaim megmaradtak a  régiek. Világéletemben húsevő és kenyérevő voltam, nem most fogok megváltozni, azt hiszem! :) Próbálok minél változatossabban enni, hogy a  kicsi, a magzatvizet kortyolgatva mindenből kapjon kóstolót, így mire megérkezik, ismerje az ételek ízét! :) Szerencsére nem voltak nagy "megkívánásaim" -egyelőre-, amit viszont bármikor képes vagyok fogyasztani (akár naponta többször is!), az a tükörtojás és a halkonzerv bármilyen formája és íze! És imádom a kovászos uborkát,pedig régebben erővel sem lehetett savanyúságot tukmálni belém! :)

Pillanatokon belül indultunk és reális esélyeket nem látok arra, hogy az elkövetkezendő 2 hétben be tudjak jelentkezni Hozzátok! :( Az erdélyi havasokban nem biztos, hogy lesz internet, meg aztán pihenni megyünk, számítógépet se akarok látni! :) Gondoltam arra is, hogy előre megírok pár posztot, amit ez az okos gép a  megjelölt napokon automatikusan feltölt majd, de arra jutottam, ez nem lenne reális, hiszen, ez a napló az én érzéseimről szól, az én mindennapjaimat önti formába. Ha valami nagyon izgi történik velünk, feljegyezzük és utólag szólunk róla, ígérjük! Szóval, kedves Olvasó, most pár napig nélkülöznötök kell engem meg HuncÚrat is! :) De igyekszünk jelentkezni, addig is nagyon vigyázzatok magatokra!
Búcsúzunk egy 3 dimenziós 20. hetes babafotóval:










cucka 2007.07.04. 14:25

HuncÚr bizonyossága

Túl vagyunk a  rég óta félve várt genetikai ultrahangon! Hunci csúcsformában volt, hevesen tiltakozott a kukucskálás ellen, kezeivel "integetve" takargatta magát, de így sem maradt az ultrahang számára beláthatatlan terület!
Leletünk tökéletes, egyetlen figyelemreméltó dolog akadt, a  méhlepény a  mellső falon tapad és az alsó széle eléri a  belső méhszájat, de állítólag ez idővel meg fog változni, mindenesetre ezt figyelemmel kell kísérni. Méretei rendben vannak: a combcsont hossza 27,9 mm, ülőpozicióban elcsípve (fenekétől a  feje búbjáig) 157,1 mm, fejkörfogata 158,7 mm, hastérfogata 128,5 mm. Annyira hihetetlen volt látni a  kivetítő monitoron, hogy ez a hihetetlen mocorgás mind az én pocakomban zajlik.  Az ultrahangot végző doki bácsi szakértelemmel elcsípte azt a  pillanatot, amikor is Hunor "belenéz" az ultrahangba! :)

Megígértem Hunornak és TáltosApunak, ha minden rendben lesz a mai ultrahangon, megérdemel igazán valami jó kis göncöt, annak ellenére, hogy nem kislány!  Sikerült beszereznünk 3 nagyon menő rugdalózót (1.sárga-halványkék aprócsíkos fehér alapon, 2. halványkék kiskutyás, 3.fehér alapon mindenféle kiskutyás). Mikorra ő megérkezik (december 2.) valószínűleg már hidegek lesznek, ezért hosszú ujjúakat választottunk és sok okos és reálisabban látó barátnőm tanácsára nem az újszülött méretet választottuk (56-os), hanem máris 62-essel indítottunk, mert ilyenkor még nem lehet tudni mekkora lesz őfelsége, és sajnos sokan jártak úgy, hogy egyszer vagy egyszer sem tudták ráadni a picire a  ruhákat. Itthon kibontogatva, ezek a  "nagyobbnak" számító méretek is lehetetlenül piciknek tűnnek! ...azért én eldöntöttem beszerzek 1-2 kisebb méretűt is...a  biztonság kedvéért!:) Amióta hazaértünk nem győzőm elővenni, simogatni, majd összehajtogatva eltenni, hogy aztán pár perc múlva újra elővegyem és előről kezdhessem ezt a folyamatot! :) Annyira boldog vagyok!!!


Fiam első veséig hatoló pillantása: