cucka 2008.05.20. 07:01

Kordában tartott vágyak

Kissé összeegyeztethetetlennek tűnt az elveimmel és a mai modern világgal a járóka fogalma, úgy gondoltam, sosem fogom követni ezt a klasszikus modellt, Hunor személyi szabadságát nem fogom semmiben sem korlátozni. Nekem nincs semmilyen negatív élményem a saját járókámmal kapcsolatban, a családi krónikák szerint, abban álltam föl először, majd mikor nagyobbacska lettem, a játékaim tárolásának szerepét vette át. Olyan játszótér-szaga volt mindig. A fotók szerint HuncApu is boldogan vigyorog ki belőle, tehát az ő életében sem okozhatott maradandó lelki törést.

A járóka  jelentősége mellett szól az a rengeteg konyhai baleset is, amikor szinte az egész család jelen van, mégis elég egy óvatlan pillanat és kisdedünk magára rántja a forró levest, megtapogatja a sütő forró ajtaját (vagy az én esetem: bal tenyérrel rátapint a forró olajkályhára, ráragad, majd jobb tenyérrel is rátapint... eredmény: több hónapon át tartó kezelés-sorozat, mindez alig 10 hónaposan, majd egy életreszóló égési sérülés). Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség innentől szülői felügyeletre és hogy kisdedünket reggeltől estig járókában tarthatjuk (na, innen ered a ketrecre asszociálás, nomeg a rácsozásról), napi 1-2-3 óra önmagában eltöltött játékidőre és egyedüli felfedezésekre amúgy is szüksége van gyermekünknek.

Az elmúlt napok szabadesésének egyenesági következménye lett, hogy amíg még nem késő, ketrecnyi területre korlátozzuk kisfiam szabadságigényét. Arra mindig gondosan figyeltem, hogy a kiságyat csak és kizárólagosan alvásra használja, napközben, ha szabad percekre volt szükségem, inkább letettem a játszószőnyegére, de semmiképpen nem a kiságyába.

Járókákkal jól állunk, barátnőméktől keresztelőre kaptunk egy dizájnos modern műanyag hálósat (ő lesz a kinti, mert könnyebben tisztítható), és rokonyságtól egy klasszikus rácsos fát, melyet HuncApu ma szerelt össze.

Új birodalmát büszkén vette birtokba: