cucka 2010.05.06. 13:03

Felfedezés

Azért ennek a taknyolódásnak is vannak előnyei. Pölö megtudtam, hogy csodafiam arcürege porcosodott. Azaz, ha beteg, már nem jön a tuszmák a szeméből is, csak az orrából. Ez azért is jó, mert így egy képzelgéssel szegényebb lettem, nem lesz szükség arra, hogy huszonévesen is kézenfogva cipeljem csöppfiam könnycsatorna-mizéria miatt orvostól-orvosig.

A ház urát én ennyire odalevőnek még sose láttam. Este sújtás-terápiát alkalmazott, azaz mindent bevett amit talált itthon, a népi gyógyászattól elkezdve korunk modern gyógyszeréig.  (értsd pálesz, fokhagyma, méz, nyákoldók, köptetők, por fájdalom- és lázcsillapító) Reggelre úgy tűnt, megmarad, aztán mire elindult dolgozóba, újra hangtalan és morc lett.

Az éjszakai virrasztások alatt meg sokkal élesebben tudatosul bennem, hogy a gyermekeim mennyire gyönyörűek és milyen kiszolgáltatottak. Teljesen más aspektusból érzékelem a történéseket, más lesz fontos. Körémkucorodva képesek csak békésen aludni. Ugyan én  meg pontosan így nem nagyon tudok, viszont nagyon jól haladok a régóta sarokbaszorított könyveimmel. A napközbenek meg álomszerűen irreálisak.

Jól van, értem én, lassítunk...

A pár nappal ezelőtti magvas gondolataimat mintha csak egy ráérős láblógatós kismama írta volna, jószokásunk szerint azonnali hatállyal felpörgött köröttünk az élet, nemhogy ilyeneken gondolkodni, de jóformán levegőt venni sem nagyon van időm.

Kezdődött azzal, hogy a péntek délutáni vacsora készítés alatt Hunc magamra hagyott a konyhában. Még mindig rutintalan mutter vagyok, hiszen bevettem, hogy enyémgyerek angyal üzemmódban eljátszadozik valahol… és még akkor sem fogtam gyanút, amikor kiviharzott fontoskodva, majd magával hurcolta  a konyhai lapát-söprű kombót… az elképzelésem részben megfelelt a valóságnak, Hunc ugyanis a működő mosógép csövével játszadozott, így mire utánanéztem méhem gyümölcse már kétségbeesetten próbálta a lakás közepéből visszasöpörni a fürdőszobába a vizet. Röviddel ezután már az alattunk lakó tenyerelt a csöngőn, és hiába a nagyhasam, a kétségbeesésemet palástolni igyekvő szempillogtatásom még a lábam közül kivigyorgó Huncmaci is kevésnek bizonyult, ugyanis nem sok kellett ahhoz, hogy a nagydarab szomszéd egészbe le ne nyeljen a frissen felújított lakásában okozott károk miatt… (megúsztuk: ő is, mi is. Mára már minden száraz. Bár enyhén dohos illatpermet nyomokban felfedezhető...)

Folytatódott a hétvégével, tekintve az indián nyár tombolását, szombati utunk egy igazán gyerekprogramnak nevezett hely felé vezetett, kilátogattunk a Skanzenba, ahol véletlenül éppen a Szüreti Sokadalomba csöppentünk bele. Esküszöm, előzetes egyeztető tárgyalások ezügyben nem folytak, ám a további véletlen kezek bekavarásának köszönhetően, egy ezeréve nem látott iskolatársba és annak kedves családjába sodródtunk bele, így már mondanom sem kell, hogy a rövidkének tervezett látogatásból záróráig tartó eszem-iszom-csevej lett. Fotó éppen egy darab készült, ugyanis fényképezőgépünk lemerült, Huncos ösmét bizonyította, személyének továbbra is van helye a háztáji dolgokban, a vásáros standon most cirokseprűvel gazdagodtunk, amit persze még aznap sikerült el is veszítenie a vigadalomban. Ám egy fotó örökre őrzi rövidke kettősük meghittségét:

 

Vasárnap ismét gyerekbarát programra bukkantunk, kilátogattunk a Vajdahunyad Várba, ahol Ludas Napok kerültek megrendezésre. Végre akadt Hunc számára is kedvező program, éppen a Ludas Matyi bábelőadásba csöppentünk, mely esetében csodálkozással konstatáltam, hogy bezony a 21 hónapos Bikfic Mancit leköti, sőt vigyorog és alkalomadtán tapsikol a poénokon! A következő program (egy ízesen beszélő székely bácsi meséje), annyira már nem kötötte le, ekkor vidám üldözősös motorozásba kezdett egy mosolygósszemű, fürtös kis barnával. HuncApu a rendezvény védnökében témavezető tanárára ismert, ám a bemutatásom alatt (ami röpke 10 másodpercet vett igénybe), Hunc lelépett az orvul levadászott kisbarna mocijával. Mire felocsudtunk volna, és a kijáratokat éppen zárolták volna, HuncApuval szemben érkezett egy szekurityis legény, karjában a megszerezett piros mocin kuporgó Huncossal. No, éppen ezzel egyidőben kezdett el kezem-lábam remegni...

A csalóka indián nyár kabátlecsalogató jókedvének köszönhetően, Hunorvirágszálunk megnáthásodott, ami egy átlagos gyermek esetében kis orrfolyással, taknyolódással, esetleg egy kis láz körítésével járna, nem így a mienkénél, akinek amíg nem csontosodik be az orrába a becsontozódnivalója, addig minden náthás megbetegedés úgy kezdődik, hogy előbb csak az a bizonyos könnycsatorna átmosott jobbszeme kezd  el váladékozni, majd rákövetkezendő napon orrán-szemén gyün a trutyi. (igen, ugyanaz, ami az orrából). Ilyenkor nálunk fokozottan fontos az orrszívás, csöpögtetés, orrszívás, csöpögtetés. A csúcson –természetesen - vasárnapról hétfőre virradó éjjel leledzett a kiskrampusz, asszem profizmusra fejlesztettem az éjjeli minél gyorsabban és hatékonyabban leszívni-t a gyakorlatban.

Ma reggel, már telefonos segítséget kértem (mer mikor máskor dolgozódik apjuk reggeltől késő estig, ha nem akkor, amikor beteg a kölök), így a fiatalember szubminimum reggelije Barátosnő ölében köszönt vissza egy orrszívás után. 

Most aludtunk egy kétórásat, egyikünknek sem volt túl pihentető, Hunc alig jutott levegőhöz, én pedig aggodalmaskodtam fölötte és igyekeztem segíteni, legalább az orrlyukait kiszabadítani a fejét a párnába fúrás című kiselőadás alatt.

cucka 2008.06.23. 15:23

Kánikula a köbön

Forró nyári hónapok szülötte vagyok, minden évben alig várom (bár most már inkább múlt időben kellene írnom) ezeket a hónapokat, amikor is aligruhácskákban koktélt szürcsölgetve lubickolhatok a tomboló nyárban. Tavaly viszont valami megpattant bennem, ezidőtájt már pocakos voltam és az egyre nagyobb kánikulai melegeket nagyon nehezen viseltem. Várandósságom útóhatásaként megmaradt ez a fajta fóbiám, tudom, hogy lesz még melegebb nyár is, de már most alig élünk. Lakásban lenni nem jó (jelen pillanatban 29,5 fok van a szobában), az utcán lenni nem jó (éget a nap, szélcsend van és a babakocsit tolva pillanatok alatt ragaccsá változom, nem beszélve izzadós kisfiam hasonló ragacsosságáról). Leginkább úszóhártyákat növesztenék és egy tóban üldögélve várnám, hogy elmúljon ez a forróság.

Hétvégén sikerült apránként kimenekülnünk a betonrengetegből, szombaton shoppingolósas svéd áruházasas (ott legalább volt klíma), Csillagbabás-Baybees-ismerkedés volt. Valószínűleg türelmetlenségemnek és fáradtságomnak is köszönhető, de elég negatív intróval indult a nap.

Vasárnap délelőtt "Irány, Horány!" felkiálltással meglátogattuk egy kedves volt kolléganőnket, aki szintén babát vár. A hűs, lombos fák alatt Huncos igazán jól érezte magát, Boci kutyával örök barátásgot kötött: Hunc vakargatta, Boci cserébe nyalogatta Hunc talpát:

Dajcslandos barátosnémmal Duna partoztunk, finom sült hekkek társaságában, melyet szívesen dokumentálnék fotókkal is, de olyan egyértelmű tiltást kaptam, melyet, ha megszegnék, akár barátságunkat kockáztatnám... :)))) (nem a legelőnyösebb arccal szerepelünk a fotókon, legyen ennyi elég).

Mára pedig időpontunk volt a Szemklinikán. Hunor eszméletlenül jól viselte a maceratúrát, a doktoronénink nagyon alaposan megvizsgálta, majd megfestette a szemét (ugyan nem értem, mért nem lehet ehhez szemcseppet használni, mért kell egy indikátor papírszerűséget beleerőszakolni egy csecsemő szemébe ?!), 2-szer 5 perc elteltével leellenőrizték, hogy járható-e a könnycsatorna (egy vattapálca segítségével belenyúltak az orrába), és mivel bizonyítottan ismét eltömődött, jött az átfecskendezés. Idáig én tartottam fogtam le, de innen átvette egy fiatal, kedves doktornő, aki Huncosnak nagyon tetszett, azt se bánta, ha közben csöndesen elhagytam a süllyedő hajót... Sajna, mindent hallottunk a folyósón, az egészbe a legbosszantóbb az emberi kiváncsiság volt: a tömött folyóson sokan az arcombabámulva figyelték miként reagálok a kisded üvöltésére... (nem, nem téptem fel az ajtót és nem rohantam be őrjöngve kimenekíteni a fiamat!). Az átfecskendezés talán most sikeres volt, ugyan tovább kell csöpögtetünk ismét antibiotikumos szemcseppel, viszont szemmel látható a javulás! (hiszek az írott szó erejében: ez volt az utolsó ilyenirányú beavatkozása Hunornak! ) 

A leglúdbőrösítőbb egy beteg gyerek látványa, és tulajdonképpen most Hunor nem is volt beteg, csak fenemód kiszolgáltatott és védtelen... már előre rettegek, az első megfázástól, bármitől...

cucka 2008.06.18. 17:25

A mumus visszatért

A múltkori beavatkozás sajnos eléggé tiszavirág-életűre sikeredett, így a rettegett rémünk visszatért. Már napok óta látjuk mindketten, hogy valami nem az igazi, de nagyon bíztunk abban, hogy csak az érzékeink űznek gonosz tréfát velünk, és a következő reggelen már se híre se hamva az egyre nagyobb mennyiségű váladékozásnak. Igen, újra gond van Huncos szemével, hiába igyekszünk tudomást sem venni róla és csöndben kivárni, hogy megszűnjön a panasza...

Hétfőn délre van időpontunk a Szemklinikára... szeretném azt hinni, hogy ez már valóban az utolsó beavatkozás lesz... bár, -hála az internet jótékony hatásának- sikerült fölkutatnom igazán extrém eseteket is, ahol a 29 éves (!) fiatalember szemébe, műtét segítségével egy csövecskét helyeznek el, ezzel igyekezvén megakadályozni a könnycsatornája újbóli elzáródását (hegesedését).

És van habszivacsunk, számos... bár Huncos ezt is pillanatok alatt szétcibálta, de legalább jelen esetben nem kell elkoboznom tőle a nagy habszivacs darabokat.

Hosszú hetek óta, ma először aludta ismét át Hunor az éjszakát (najó, egyszer ébredt 1 órakkor, de ez az elmúlt időszak után, valóban sétagaloppnak mondható). Igazán itt volt az ideje, mert energiatartalékaim legalját kapirgáltam össze újabban reggelente. Egész pontosan már nem is tudom, de kb. 3 hete nem alszik éjszakánként, voltak olyan éjjeleink is, amikor félóránként felébredt. (ilyenkor keresgéltem a kórházban kiadott papírok között, hogy nem csúsztattak-e be egy csereszavatosságot is?! ...)  Már nem tudom, mire fogjam, a frontra és a fogzásra bizton számíthatok! :))) Remélem, a visszaváltozott Huncorgó ismét marad egy jó darabig... legalább addig, amíg ismét fel nem töltődöm egy csöppet!

cucka 2008.05.14. 14:56

Sűrű napok

Kezdeném azzal, hogy nagyon aranyosak vagytok, hogy emailben, személyesen, telegrácson aggódtok hogylétünk felől... Köszönjük, jól vagyunk, jólalvó-jólevő kisfiamat sem cserélték még el a gonosz manók, ezzel megfosztva engem az egészséges (?!) internet-függőségemtől.

Eltűnésünk oka fölöttébb profán: a pünkösdi hosszú hétvégén ismét nyakunkba vettük a várost (akarom mondani az országot), pihenésképpen meglátogattuk Huncos keresztszüleit, ahol hatalmasakat pihentünk, ettünk és beszélgettünk. Feltöltődtünk az Origóba. Huncos kifejezetten élvezte a szabadlevegőn alvást:



Hétfőn elég késő este értünk haza, leginkább egy fürdéshez és egy tévé előtti olvasás közbeni bealváshoz volt már csak erőnk. Kedden lóti-futi napunk volt, gigasétával, mert Huncos panaszkodva igényelte a kinti létet. Estére vacsivendégeink voltak, HuncApu Ámerikában élő unokatesója és kedves férje búcsúztak el tőlünk egy vidám boros csülkös krumplis csevegős estével. Hunor érezte a biztonságot és borzasztóan élvezte, hogy teljesen eltörpülthet a hatalmas kezekben:





Közben megszületett Kedves Barátnőm kisfia hétfőn (a mázlista: délután 4-re értek a kórházba és este 7-re mindenféle rásegítések nélkül megérkezett a babóca!), Matyika 3800 grammal és 55 cm hosszúsággal. Ma délelőtt időt szakítottunk rá és meglátogattuk őket a kórházban. Mindketten jól vannak és Matyi csodaszép kisfiú... és én még azt hittem, hogy Hunc, mennyire picibaba még... hááát, minden csak viszonyítás kérdése!

Igyekszem utolérni magam, bár Huncorgó egyre jobban igényli, hogy bekapcsolódjak mindennapjaiba, akár közös csörgőrázás, akár gügyügés, séta vagy akár csak kismajomkénti karbantartás képében.

Huncorgó szeme úgy tűnik, valóban megjavult. Már nem csöpögtetünk, napokig most jobb volt a szeme, de azt hiszem őt is allergizálja (akárcsak HuncAput) a most szállingózó rezgő nyárfa termése, nagyokat tüsszög, esetenként könnyezget a szeme. Mindenesetre most várakozó állásponton vagyunk, amíg nem kezd el újra váladékozni, nem visszük őt sehova se vissza.

cucka 2008.05.09. 17:16

Ötvöződések

Korunk modern orvoslásában maximálisan bízom és hiszek benne. Annak ellenére, hogy elvakult ízig-vérig egészségügyis dolgozóként, párszor csalódás is ért már, a hitemet nem vesztettem el és a szakdolgozók negatív hozzáállását mindig tompítani próbálom, ezer mentséget felhozva viselkedésük ellen.

A Hunor születése körüli bonyodalmakat is elfogadtam, igyekszem fel is dolgozni őket. Volt egy álmom, szerettem volna, ha természetesen sikerül megszülnöm Őt. Az élet másképp alakította, lassacskán sikerül is megbarátkoznom a pocakomon a cipzárral és az agyamban az elmaradt szülésélménnyel. Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta ott és akkor nekünk, és bízom benne, hogy a következő kisbabámnak sikerül természetes úton életet adnom.

Hunort is megpróbálom úgy nevelni, mint ahogy engem az édesanyám: az oltások/szurik életünk szükséges rosszai, apró kellemetlenségek, melyeket el kell fogadnunk, bár nem örülünk nekik. És ugyanilyen a fogorvosi ellenőrzés is (bár ez az én számból valószínűleg kellő hiteltelenséggel fog hangzani, az évek alatt elszenvedett fogorvosi megpróbáltatásaim miatt). Már most így megyünk a doktornéninkhez, előtte én többször elmondom Huncomnak, hogy most éppen miért is megyünk (hol csak egyszerű tanácsadásra megyünk, ahol megmogyorózzák megmérik, megvizsgálják, hol éppen oltásra megyünk, ami kicsit fájni fog, de aztán sétálunk egy hatalmasat). Így volt ez tegnap is, már a reggeli szopizás után "megbeszéltük", ma nem a kellemes látogatások napja van, viszont most jó sokáig nem fogja őt semmiféle szurkálásos attrocitás érni. (a következő kötelező oltását 15 hónapos korában kell majd megkapnia). A tegnapi oltásra HuncNagyi is elkísért bennünket, természetesen Huncka most is jól viselkedett (HuncNagyi bevallása szerint HuncApu sokkal nagyobb hisztit csapott anno... :))) ).

Hittem a könnycsatorna átmosása utáni javulásban is, és ha valóban szükséges lesz, újra át fogjuk mosatni.

Ezzel ellentétben, hiszek az alternatív gyógymódok bizonyos fajtáiban, hiszek a homeopátia gyógyító erejében, az ájurvédában, a holisztikus gyógyászat eredményeiben is. Sőt továbbmegyek: azt gondolom a kétfajta gyógyászat, a modernkori és az ezeréves kellemes ötvözete hozhat gyógyírt nagyon sok megbetegedésre.
Régebben említettem, egy bizonyos Csontkovács Bácsit, aki bizonyos időközönként "összerak". Ismét esedékes volt, mióta Hunort hurcolászom, a laza kézszalagjaim újra begyulladtak és a várandósság előrehaladtával a csípőcsontjaim is saját életet kezdtek élni, mindezt kar- és hátfájással jelezve. Jó alapos szétropogtatásom után, melyet mindkét pasim mosolyogva nézett végig, megemlítettük Hunor könnycsatorna elzáródásának mizériáját is. Csontkovács bácsink szeretett volna vetni rá egy pillantást, és megállapította, hogy esetleg a szüléskor/kiemeléskor keletkezhetett egy felső nyaki gerincnél lévő feszültség, mely úgy manifesztálódik, hogy kisfiam lágy koponyacsontjai enyhén elmozdultak, orrcsontja enyhe balkanyart vett és ezáltal elnyomta a jobboldali könnycsatornáját. Craniopath (koponya- csontkovácsolás/kopogtatás) elemeket alkalmazva "helyrebillentette" Huncom elmozdult csontocskáit. Tudom, sokak számára ez most eléggé misztikusan hangzik, de a tények magukért beszélnek: Hunor szeme nem váladékozik! Sem kicsit, sem nagyon...  (én pedig újra nem recsegek/ropogok lehajláskor és rá bírok nehezedni a csuklómra). Persze, nem merem elkiabálni, de ha ez az állapot így marad, megúsztuk az ismételt átmosást (mint ahogy anno én is megúsztam a csuklóm műtétjét).

Az oltás előtti csibészke:


cucka 2008.05.08. 09:43

Mindennapok

Éljük a mindennapjainkat. Ma oltás(ok), csöppet elmaradtunk, mert hétfőn és csütörtökön szokott lenni tanácsadás és mostanság a hétfők szabadnapok, mert egymás után sok hosszúhétvégécske volt (ami persze egyáltalán nem baj, bár ha az ember lánya egy olyan embörrel köti össze az életét, akinek a munkája kötetlen, akkor ez éppenséggel teljesen mindegy). A csütörtöki tanácsadások meg teltházasak voltak, ezért valahogy mindig csúsztunk. Najó, nem magyarázkodom tovább, kicsifiam most fogja megkapni a régóta esedékes négy hónaposoknak való oltását (igen, és most lehet szemrehányóan nézni a vonalzót, idestova 5 és fél hónapos...). Persze nem mi lettünk volna, ha kora reggel nem döbbenek rá, kávékavargatás közben, hogy HuncApu elfelejtette kiváltani a bónusz oltást és persze, mikor, ha nem ma, kétségbeesett sírórívó elütött cicájú gazdi citálta be hajnalhasadásra édes férjecskémet. Öröm az ürömben: amerresétálok patikában van raktáron ilyen oltás, úgyhogy nemsokára (ha kicsi zsarnokom felébred délelőttii szunyájából), útnak indulunk.

Hogy mért Kicsi Zsarnok? mert mióta köztünk van, kemény szabályokat állított fel, persze szigorúan jóidösanyja karbantartásának érdekében. Étkezések: rövidek és hatékonyak. Séták: hosszúak és megállásnélküliek. Délutánok: alvásmentesek, ölbentöltendőek, olyan fokú szórakoztatási igénnyel, aminek -néha azt gondolom-, nem is lehet megfelelni.

Tegnap überbrutált  (na, csak, hogy egy kis városi szlenget is csempésszek irományomba)   sétáltunk, olyan 4 órácskát, megállás nélkül, Huncmorgót kicsit megkapta a nap, de hálisten nem az a leégős fajtájú, mint az anyja, az esti fürdetésnél vettük észre, hogy barna az arca és a két kézfeje. Úgy döntöttem nem kenegetem egyelőre semmiféle kemikáliával nap ellen, (úgysem teszem ki a napra és igyekszem úgy is sétáltatni, hogy ne érje csak szórt fény), majdcsak ha nyaralunk vagy napozunk.

A rettegett rém (könnycsatorna) ismét játszadozik velünk. Ugye kaptunk egy hét haladékot, szigorú törölgetés, masszírozás, csöpögtetés feltétele mellett. Természetesen a mi tünetcsoportunk még véletlenül sem egyértelmű: hol váladékozik egész nap, kétségbeejtően erősen (pl.tegnap), hol kristálytiszta szemekkel ébred (pl.ma). Bekavaró tényező: tegnap telefonált Szemészbácsi, ha mégis váladékozik, ne várjuk ki az egy hetet, essünk túl rajta mihamarabb... ööööm, könnyű a döntés! :)))

cucka 2008.05.05. 19:11

Mókuskerék

Ébredünk, törlünk, csöpögtetünk, reménykedünk, játszunk, törlünk, csöpögtetünk,  pozitívakat gondolunk, alszunk, törlünk, csöpögtetünk, bizakodunk... törlünk, csöpögtetünk...

Nagyon úgy néz ki, az egyszeri könnycsatorna átmosás nem segített... és ráadásként a rossz időre való tekintettel szobafogságra lettünk ítélve. Hunormanó nehezen viseli, ha nincs kellően lefárasztva (nomeg én is). Bár a Kis Felügyelőasszony Dédije szerint holnaptól jó idő várható... kíváncsian várom! :)

Szemészbácsi újabb egy hetes haladékot adott a fenti kondíciók mellett...


cucka 2008.04.30. 21:04

Csak egy kis pánik

Azt már meg sem említem, hogy kicsiny országunkban a több napos munkaszünet mekkora dugókat képes okozni. Az emberek ilyenkor talán azt gondolják, vége lesz a világnak, ezért jó alaposan be kell vásárolni és természetesen mindent ma akarnak elintézni, még utoljára... Legyen annyi elég, hogy kora reggel másfél óra alatt sikerült kijutnunk a városból, mert hogy szokásunkhoz híven Huncorgó szemét nem vizsgálhatták meg akárhol, mint a Hűség Városában. Autópályán hamar lezizzentünk, Álmos Manci végig aludt, én pedig próbáltam elhesegetni a vad gondolataimat, amikre fiam békés álmáról asszociáltam.

Sajnos, a diagnózis helytálló volt. Minket kitessékeltek a helyiségből, elbúcsúzva Mancitól még odasúgtunk mindketten neki valami személyreszólót... Szerencsére nem hallatszott ki a tiltakozása... pár perc alatt valóban kész lettek... Kismanóm természetesen sírdogált, de valóban nem lehetett túl fájdalmas a beavatkozás, mert mihelyst ölbe vettem, inkább már csak panaszkodósra vette a figurát... drágakiscsillagom...

Nagyon csúnyán el volt záródva a könnycsatornája és egyúttal erősen gyulladt is volt, nem részletezném a beavatkozás menetét, a lényeg: nem biztos, hogy egyszeri átmosással megúsztuk, ha hétfőig napi 5-szörös antibiotikumos szemcsepp mellett marad a váladékozás, újabb átmosás következik... Egyelőre tart a savós váladékozás, de ez jelen pillanatban természetes. És a kismacsónk (merhogy az egyik asszisztensnénire még könnyein át is fogatlan babamosolyokat szórt és hevesen "heö"-zött, ha látótávolságon belülre került!), most úgy néz ki, mint egy boxoló: a "matatástól" bepirosodott a szeme alatt, ami várhatóan naponta változó színekben fog pompázni. (na, ezek után nehéz lesz letagadni, hogy bántalmazzuk a gyereket).
Ha már lúd, legyen kövér alapon, családi szemvizsgáló-napot tartottunk, melynek keretében kiderült, Huncnak van a legjobb szeme mindhármunk közül, azaz neki egyedül nincs baja vele. (leszámítva a mostani harcait könnycsatornájának kapujával...) HuncApu megúszta egy autóvezetéshez használatos szemüveggel, én kicsit bonyolultabb vagyok a sok éve ismert asztigmatizmusommal.

A hazaút még durvább volt, az autópálya bevezető szakaszától lépésben haladtunk (?!), így cirka 8 és fél óra alatt meg is jártuk útunkat. A kocsiban -tőlünk nem szokatlan módon- a lépésbenhaladás idejével egyenes arányban növekedett a már-már tapinthatóvá váló elektromos feszültség.

Még egyszer kihangsúlyoznám Hunor hősies és türelmes viselkedését, aki jövet és menet is békésen szundizott, az ébrenléti idejében pedig kiváncsian szemlélte az út menti suhanó fákat. 

cucka 2008.04.29. 10:14

A mumus

Hunor születése óta függ a fejünk fölött Damoklész kardja, várva, hogy lecsaphasson ránk... Hát igen, eljött az ideje a rettegett mumussal szembenéznünk, ugyanis megszületett az ítélet: holnap reggelre van időpontunk Hunor könnycsatornájának átmosására. 

Kutakodva a neten/könyvekben nagyon sok érdekes dologra bukkantam, leírom, hátha mások számára is tanulságos lehet.

Szóval a könnycsatorna elzáródása, azaz meg nem nyílása egyfajta éretlenség és semmiképpen sem betegség. A könnycsatorna alsó harmadában van egy úgynevezett billentyű, ami a csecsemők egyharmadánál nem nyílik meg közvetlenül a születés után, emiatt a könny lefolyása akadályozott. A könny ezért pang, befertőződik, ez okozza a sárgás-zöldes váladékozást, az ébredés utáni masszív csipamorzsákat.
Általában csak az egyik szemnél szokott jelentkezni, hol intenzívebben (ilyenkor érdemes antibiotikumos szemcseppet is alkalmazni, a Brulamycines szemcseppet ajánlják, illik végigcsinálni az egy hetes kúrát, naponta 3-5-ször csöpögtetni), hol szinte tünetmentessé képes válni, bár a "valahogy mégse az igazi" érzetünk továbbra is megmarad.
Babócáink nem úgy érkeznek evilágra, hogy mindenük működik, vannak olyan szerveik, melyek idővel érik el a tökéletes működést, így van ez a könnycsatornájukkal is, érdemes várni pár hónapot a szemész felkeresésével, akad olyan kisbaba, akinél magától megoldódik az átfolyás.
Ez idő alatt többféle módon bírhatjuk működésre a pici könnycsatornáját. Érdemes naponta többször hűvös, forralt vizes gézlappal (esetleg kamillateással, bár ezzel óvatosan, mert mindamellett, hogy jó gyulladáscsökkentő, de száríthatja is a baba bőrét!) áttörölni.
Alkalmazhatunk egyfajta masszázst is, a belső szemzugtól haladva lefelé az orr bőrének mindkét oldalán, naponta többször. Ezzel is lehetünk hatásosak, egy ügyesebb mozdulattal magunk is megnyithatjuk az elzáródott  könnycsatornát.

Hogy mikor érdemes szemész szakember segítségét igénybe venni? Nos, itt ismét megoszlanak a vélemények, Magyarországon sok helyen még dívik a minél hamarabb elve, azonban a nemzetközi vélemények azt javasolják, a legideálisabb a 4-6 hónap közötti időszak, mert kb. ezidáig tart az érési folyamat, és van rá esély, hogy a könnycsatorna orvosi beavatkozás nélkül megkezdje működését. Maga az átfecskendezés egy tompa végű finom fém szondácskával (egyes helyen kanüllel) történik, élettani sóoldatot fecskendezve a könnyjáratba, mely kitisztítja és az esetlegesen elzárt billentyűt is megnyitja. Utána újabb egy hetes antibiotikumos szemcsepp csöpögtetése javasolt napi 3-5 alkalommal. 9-10 hónapos kornál tovább nem érdemes várni ezzel a beavatkozással, mert később nehezebb is a billentyű beindítása és esetleges altatásban végzett műtétet is vonhat maga után.

És hogy mennyire újulhat ki? Van rá esély. Az átmosás következtében apró hegesedés is keletkezhet a könnycsatorna belfelszínén, ez is egyénenként változhat. A kulcsszó a türelem és a várakozás. Mi mostanáig türelmesen várakoztunk, masszíroztunk, mosogattunk, ám most már eljött az ideje a lépésnek.

Hogy mennyire fájdalmas? Állítólag csak kellemetlen érzés, a babák számára a legrémisztőbb a lefogás az idegenek által. Nagyon rövid idő alatt történik minden és a Manók pár perc alatt el is felejtik, hogy attrocitás érte őket. Találtam egy érdekes hasonlatot is, mely szerint ugyanolyan "jelentőséggel" bír a babánk életére a könnycsatorna elzáródás, akár egy popsipirosodás, a látását, vagy a szeme világát egyáltalán nem veszélyezteti. Nem betegség, inkább csak apró kellemtelenség.

...ezekkel bíztatom magam, merthogy erősnek kell lenni. Hunornak többször elmondtuk, ha ügyesen viselkedik, nemsokára már soha többé nem maceráljuk naponta többször a szemét, sem törlésekkel, sem nyomkodásokkal, sem szemcseppekkel!

Rutin beavatkozásként végzik mindenhol ambulánsan, ám... más az, ha egy idegen gyerekének a rutinbeavatkozása és megint más, ha az enyémről van szó...

...azért holnap drukkoljatok ennek a zoknilehúzó kisiparosnak reggel 9 körül, jó?!