cucka 2010.09.08. 08:09

Már három...?!

és még csak három...?!

Nem tudok parancsszóra szépszavakat idevarázsolni. A mindennapok szürkeségébe igyekszem inkább belecsempészni idevágó gondolataimat, óvom a csodahálónkat. Az évfordulóink jó alkalmak arra, hogy emlékeztessenek, meddig is jutottunk, mennyi minden van már mögöttünk. Hogy a múltból erőt merítve tudjunk továbblépni, hiszen alig 3 év telt el és mennyi minden változott körülöttünk/bennünk. Köszönöm az elmúlt éveket, sosem voltam még ennél boldogabb!

"Ha minden húr elszakad,
ha mindenki mást akar -
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad.

Ha elfogy a gondolat,
ha nem érthetsz dolgokat -
Te és én tudjuk csak:
a szerelem megmarad:

Ha nem lesz több alkalom -
és lehull a csillagom,
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad.

Ha belőlünk por marad,
koszorúnk elszakad.
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad!

Őrizd meg titkodat
őrizd meg titkomat -
Te és én tudjuk azt:
a szerelem megmarad."

cucka 2009.09.08. 09:04

Javulóban

Mindig elcsodálkozom azon, mennyire gyorsan regenerálódnak ezek a kisemberek... Este valószínűleg volt egy leheletnyi hőemelkedése, nem maceráltuk méricskéléssel, kapott gyulladáscsökkentő lázcsillapítót, ami amúgy a duzzadt orr-nyálkahártyájának is jót tesz.

Az éjszakánk ébredésmentesen telt Hunc részéről, igaz azáltal, hogy náthás, szörcsög, nem kap levegőt és sűrűn kell macerálni, gyakorlatilag nullától 24-ig karnyújtásnyira vagyunk egymástól, így a teljes éjszakáit is újra köztünk tölti. Leszámítva azt a horkolásszerű valamit, amit néha produkált, mondhatni ötösre abszolváltuk az éjjelt. Nodeugye, egy igazi pasival van dolgunk, lészen az bármíly csöpp kivitelezésű is, betegség- (és pasi!) tudata már igencsak a helyén van. Amióta reggel kinyitotta begyógyult szemeit, éppen azóta nyüsszög, semmisejó: a tea túl meleg, a köhögésére alkalmazott Stodal szirupot nem hajlandó befogadni, a szemét nem hagyja sem csöpögtetni, sem törölgetni, ugyanez vonatkozik az orrára, ha mégis közelítek az eszközökkel, (mer ugye már megint én vagyok a rossz-zsaru), öklendezve köhögésrohamot produkál. No és persze, a benti cipő sem kell a lábára, meg zokni se, sőt leginkább naci sem... hogy valami jóról is beszámoljak: az orrában már nem sok leszívnivaló akad, hőemelkedése sincs, a szemei sajna még duzzadtak, de egyre kevésbé váladékoznak, egyedül ami maradó tünet, az a köhögés. Ismerve a gyors gyógyulását, szerintem holnapra már partiképes lesz újra a kispasim.

És a nagy taknyolódások tengerében szinte már meg is feledkeztünk arról, hogy ippeg két évvel ezelőtt, esküt tettünk Isten és ember előtt... tejóég, hogy telik az idő! és milyen jó buli volt! A hatalmas pocakom sem gátolt meg abban, hogy hajnal 6-ig ropjam a táncparketten, szeretteink gyűrűjében...

Ismét újabb mérföldkőhöz jutottunk: szombaton Huncmaci először maradt nagyszülői felügyelettel, bizonytalan ideig itthon. (esküvőre voltunk hivatalosak: a polgári-templomi szertartsáson részt vett Elsőszülöttünk, az ereszdelahajam részén viszont már csak mi ketten képviseltük a családot). HuncNagypapától szabad kezet kaptunk, tulajdonképpen akkor jöhettünk haza, amikor akartunk. Huncmackó példaértékű kiskrapekként viselkedett, azt az egy apróságot leszámítva, hogy induláskor kismajomként kapaszkodva belém zokogott, jobb belátásre bírva engem, hogy mégse hagyjuk őt itthon. HuncApu kituszkolt az ajtón (így eshetett meg, hogy még a fényképezőgép se jött velünk a bulira), a lépcsőházban kicsit pityorogtam, a 10 perces kocsiút útán első dologként felhívtam HuncNagypapát, először a csönd nyugtatott meg, Huncmackó már tévét nézett, nemsírva. Annak ellenére, hogy kimenőnk volt, a gondolataink nagyon sokszor visszakalandoztak a büdöskölökre, (biztos, jó társaság lehettünk...), mígnem HuncApu 9-kor hazatelefonált, hogy mizú van? Büdöskölök ekkor már az igazak álmát aludta, ugyanis 8 körül jelezte, hogy enne, majd fürdene, végül bevonult a csőrös itatójával az ágyába és 3/4 9-kor elaludt. (azért a rossz előérzet végigkísérte éjjelünket, fél 2-kor taxit hívtunk és hazajöttünk, ugyanis abban biztosak voltunk, bármilyen tüneményesen is viselkedett az este folyamán mackósajt, reggel 8-nál tovább képtelenség álomföldön tartani).

A bulin részt vett egy mindenórás időzített bomba kismami is, csodaszép pocakkal. Jó érzés volt látni, mennyire kisimult és várakozásokkal teli, kismama-kispapa egyaránt. És belegondoltam, nemsokára mi is itt tartunk majd újra...

A meghívottak széles spektrumában megintcsak kivűlállónak éreztem magam, második gyermekemet várva és még 2 után ácsingózva... kicsit kétségbeejtő számomra, hogy a gyermekvállallásos téma szóbajövetelekor, mindenkinek az az első gondolata, hogy mennyibe is kerül egy gyerek és hogy egy soktagú családban, a kisebb gyerekeknek már nem jut elég szeretet... nehéz kérdések ezek, mert valóban kell néminemű anyagi háttér ahhoz, hogy merjünk gyereket vállalni, hiszen bármikor jöhetnek nem várt kiadások. (ilyen alapon persze az egész életet végig lehetne stresszelni, hiszen sosem lehetünk biztonságban...)... és valószínűsítem azt is, ha megvalósítjuk álmainkat, gyermekeink nem egy Ferrari slusszkulcsát fogják megkapni ballagási ajándékként... a szeretet meg... csak a saját tapasztalataimról írhatok, egygyerekesként, mióta Hunor megszületett nálunk felsokszorozódott a szeretet-érzet, sokkal figyelmesebbek vagyunk egymáshoz, sokkal többször érintjük meg egymást, sokkal többször mondjuk ki, hogy mennyire boldogok vagyunk, hogy mennyire szeretjük egymást-ezt az állapotot, hogy mennyire kiteljesedett minden körülöttünk... nehéz napok mindenhol vannak, mi is vagyunk fáradtabbak-nyűgösebbek-idegesebbek, emberek vagyunk érzésekkel-érzetekkel, és mégis: semmivel nem cserélném el ezt a mostani életemet... most vagyok kiteljesedve, ebben a szerepben találtam önmagamra... talán majd eljön az az idő is, amikor sutba dobom a pelenkákat és megérzem a változás szelét, de most jó így... jó megélni minden pillanatot, minden napot, jó megtalálni a borúsabb napok szépségeit, és jó egy-egy nehezebb nap után esténként önmagunkon ironizálva odakucorodni HuncApuhoz... örülök, hogy megérhettem anyának lenni, hogy eljöhetett az a perc, amikor nem társadalmi elvárásként szültem gyereket, hanem akkor, amikor a szívünkbe született meg az elhatározás, hogy most már készen állunk, jöhet a szerelmünk gyümölcse... 

Tudom azt is, hogy olykor majomszeretettel csüngünk egymáson Huncossal, bár ez a kora előrehaladtával, rohamosan csökken, már most vérciki neki a játszótéren, ha ölelgetem, puszilgatom, csak olyankor szabad hódolnom a touch&go érzéseimnek, ha nagyot zakózik és megnyugtatásra vágyik.

Végezetül pedig idéznék egy kis témazárót, virtuális vállveregtésként azoknak, akik néha ugyanúgy elbizonytalanodnak, mint én, akik néha ugyanúgy azt érzik, hogy  "valamit valahol elrontottak", hiszen a gyerek még mindig nem alussza át az éjszakát, még mindig pár óra alvással kell beérniük... szintén tapasztalatból: csak az első év volt piszkosul nehéz, azután valahogy minden egyre gördülékenyebb lett (egy-kétszeri ébresztések), viharos sebességgel érkeztek az átaludt éjszakák (úgy 14-15 hónapos korától), és most már ott tartunk, hogy nincsenek ébredések, csak nagyon indokolt esetben (hajnalban landol az ágyunk mellett az ifiember kezében az üres itatósüvegét rázva...):

"– Vágjunk a közepébe! Sok anyát felkészületlenül ér az első gyerek születése. Áradnia kellene a boldogságnak, helyette viszont elborítanak a kétségek! Mert a csecsemő nem úgy működik, ahogy vártuk, nem olyan elégedett, nem annyit alszik, sokkal többet sír.
– A baba nem olyan ajándék, aki csak örömet szerez. A szülői szerep a szó legtisztább értelmében szolgálat. Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle! A stabilitás, a biztonság érzését ugyanis az adja neki, ha elfogadják, szeretik olyannak, amilyen. Egyébként tény, hogy a sokat hordozott, kézben tartott baba háromévesen lényegesen ritkábban kéredzkedik kézbe, mint az, akinek ezt az igényét csecsemőkorában nem elégítették ki.
– Ezek szerint spártai nevelési elvek vagy „szoktatás” alkalmazása nélkül is elmúlnak a sírós hónapok, a sokszori éjszakai ébredés?
– Így van, elmúlnak anélkül, hogy tennünk kellene ezért. De az esetek többségében nem olyan gyorsan, amilyen hamar megcsappan a szülők erőtartaléka vagy türelme. Nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy valóban iszonyúan fárasztó időszakok ezek a szülők életében, sokszor hosszú ideig kell napi néhány óra alvással beérniük. De tapasztalatom szerint sokszor az is segít, ha azt mondom a fáradt szülőknek: normális, ahogy a gyerekük viselkedik, nem arról van szó, hogy elhibázták a nevelését. Épp ellenkezőleg, nagyon jól teszik, hogy teljesítik, amit kér, és rendelkezésére állnak. A nevelés célja a jövő, nem a jelen! Aki csak a jelenre koncentrál, annak a nadrágszíj, a fakanál a nevelési, helyesebben idomítási eszköze. Ennél távolabbra kell látni.
– Van, aki rabságként éli meg a huszonnégy órás szolgálatot, s úgy érzi, mindenről le kellett vagy kellene mondania a gyerekért. Egyik olvasónk anyarabszolgaságnak nevezte ezt. Csak egyféleképpen lehet jó anya valaki?
– A válaszom: igen is meg nem is. Nem lehet receptet írni arra, hogyan is bánjunk a gyerekkel, mert már újszülöttként nagyon különbözőek, igazi egyéniségek. Ezért hiba is volna egyformán bánni mindegyikükkel. Durván háromféle típust különböztethetünk meg: az elsőbe a könnyen kezelhető babák tartoznak, a másodikba a nehezen kezelhetők. Ők azok, akik szerencsés esetben alusznak nappal, de éjszaka sokat sírnak, nehezen nyugtathatók meg még akkor is, ha tele a hasuk. Könnyen önbizalmát veszti az anya, ha csecsemője akkor sem hagyja abba a sírást, amikor kézbe veszi, dajkálja. Sokkal nehezebb feladat elé állította a sors, mint a könnyen kezelhető baba anyukáját. Sokat segíthetnek egy ilyen újszülöttnél bizonyos információk: például az, hogy egy anyatejes csecsemő hamarabb, gyakrabban megéhezhet, mint egy tápszeres, ezért bizony lehetséges, hogy ismét éhes. Ha nem akar már enni, jó megoldás a hordozókendő: a szorosan belekötött és ringatott baba rendszerint megnyugszik. Néha úgynevezett fehér zajt szoktam ajánlani a síró baba megnyugtatására. Ez a monoton háttérzajok elnevezése, meglepő, de a metronóm vagy az öreg vekkeróra ütemes ketyegése is megnyugtathatja az éjszakai csendet, sötétséget túlságosan ingerszegénynek találó csecsemőt. Ugyanakkor pontosan az éjszakai problémákkal kapcsolatban figyelni kell arra is, hogy ne alakítsunk ki hosszú távon tarthatatlan, zavaró szokásokat. Adjuk meg a babának, ami elemi igénye: táplálék, testközelség, válaszoljunk mindig a jelzéseire, ne hagyjuk magára, de például ne szórakoztassuk ilyenkor. Visszatérve a típusokra: a harmadikat „használat előtt felrázandónak” szoktam nevezni. Ő az, akire rá sem kell nézni a következő etetésig. Éppen ezért valóban fennáll az a veszély, hogy a kelleténél kevesebbet foglalkoznak vele, nem tud kiállni magért, a szülőnek kell kitalálnia, mit és mikor tegyen vele, hogyan „provokálja”, mert magától sosem jelentkezik. Nem nehéz belátni, hogy nagyon más jó anyának lenni mindhárom típusnál. És ez még csak az érem egyik oldala. A másik, hogy a jó anyaságnak szívből kell jönnie. Ha valaki csak azért vállalja az éjjel-nappali rendelkezésre állást, mert azt olvasta valahol, hogy csak így lehet jó anya, törvényszerű, hogy előbb-utóbb ki fog törni ebből a szerepből, mert nem a sajátja.
– Mindenki jó anya szeretne lenni! Ennél kényesebb pontot nehezen találhatnánk! Ki és hogyan lehet jó anya? Ezek szerint nem csak az, aki mindig a gyerekei rendelkezésére áll?
– Mindez a nő önértékelésével függ össze. Az, akinek pozitív énképe van, nem fogja kétségbe vonni saját jó anyaságát. A bizonytalan azonban kételkedni fog önnön hatékonyságában. Ennek az esélye nő, ha nehezen kezelhető babája születik. A szülés után hormonális szempontból kockázatos időszak következik. A hatástalanság érzése elmélyítheti a depressziót. Ezért úgy gondolom, minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy az anyát (és persze az apát) megerősítsük szülői szerepében.
– Sokszor viszont úgy tűnik, a szülőkkel kapcsolatba kerülő, főként egészségügyi szakemberek ennek pont az ellenkezőjét teszik: nem erősítenek, hanem afféle megmondóemberként aláássák az önbizalmat.
– Nagyon jó, hogy van olyan egészségügyi ellátó hálózat, amely a gyereket váró és nevelő családokra összpontosít. A szakember azonban akkor jár el jól, ha érzékelteti, hogy első helyen a szülő-gyerek kapcsolat áll, ezt követi minden egyéb. Valaha kutatással bizonyítottam, hogy az anyák nagyszerűen ismerik a gyereküket. Fogékonyak, ráéreznek minden rezdülésére. Ezt nem szabad tönkretenni. Közben meg egyre gyakoribb, hogy a szülők különböző púpokat látnak a gyerekükön – nem tud figyelni, nem fut elég magabiztosan, dadog és így tovább. Minden púphoz külön szakember tartozik. A gyerekben pedig közben valami betegségtudat-féle alakul ki. Ez az, ami igazán veszélyes! A szülőknek nem szabad elfelejteniük, hogy a gyerek mindenestül az övék, nem kell feltétlenül púpokat keresniük, a szakemberek pedig jól teszik, ha nem nyomulnak előtérbe. Nem kell ezer helyre járni a gyerekkel! Én abban próbálom erősíteni a szülőket, hogy ők maguk is képesek a problémák megoldására.
– Önt mindenki gyermekpszichológusként ismeri. Mit tett hozzá szakember mivoltához az a tény, hogy közben háromgyermekes apa is?
– Nem hiszek egyetlen olyan pszichológusnak sem, akinek nincs gyereke. Hihetetlenül sokat kaptam a gyerekeimtől, és igyekeztem nem szakemberként jelen lenni az életükben. Másként hangzanak az éjszakai sírással kapcsolatos javaslatok annak a szájából, aki maga is végigcsinálta. Negyvenkét éve vagyunk házasok a feleségemmel, és néhány kezdeti hónaptól eltekintve még sosem voltunk gyerek nélkül. A legidősebb unokám és a fiam közt alig van korkülönbség, de azért kicsi lányomnak és kicsi fiamnak hívom a gyerekeimet mind a mai napig. Az én kislányom, aki négygyerekes anya, pontosan azt példázza, amiről beszéltünk: mindig ott volt és van a gyerekei számára, amikor szükségük van rá, de állíthatom, hogy elkényeztetésnek semmi nyoma!

A Suttogó „titkai”
„Túl vagyok azon, hogy bosszankodjam Tracy Hoggon, hiszen elismerem, valós, létező igényeket elégít ki könyvével. Azt azonban nem szeretném, ha elterjedne a köztudatban, amit hirdet, hogy tudniillik a gyereknek észrevétlennek kell lennie.” Ranschburg Jenő szerint A Suttogó titkai olyan szülőknek szól, akik gyerekük születése után is ugyanúgy akarják folytatni életüket, ahogyan előtte éltek. A javasolt módszerek célja, hogy a gyerek ezt a lehető legkevésbé zavarja meg. Ez ellentétes a gyerek veleszületett, alapvető igényeivel, ugyanis az az egészséges, ha észreveteti magát, ha el tudja érni, hogy kielégítsék igényeit. A szülő jól teszi, ha ezt NEM akarja kinevelni belőle! "

(interjú Ranschburg Jenő gyermekpszichológussal, forrás: Kismama magazin)

cucka 2008.09.16. 12:22

Az idei év utolsó...

...lagziján vehettünk részt szombaton. A hirtelen hüvösre változott idő miatt kicsit rezgett a léc (főként ruhaproblémáim adódtak), de végül még a nap is előbújt megcsodálni, e két kedves ember, boldogító igen kimondását.

Hunc is megkapta az új kocsiülését, e napon került felavatásra, nem bántuk meg, hogy ezt választottuk, Hunor igazi skandináv kényelemben utazhat mostantól, ha akarja, minden lát az útból, ha mégis inkább pihenni vágyik, kényelmes alvósra dönthető.

A századfordulót idéző, hangulatos óbudai macskaköves utcácskában megbúvó házasságkötő teremben egy gombostűfejet sem lehetett volna leejteni, annyian voltak kiváncsiak a nagy eseményre. A vőlegény tanúja, nem más volt, mint HuncApu személyesen, akinek gyermekkori barátja volt a vőlegény. Hunor az események előtt ébredt pár perccel, így kiváncsian pillogott végig, és csak az utolsó pár percben adott hangot megilletődött szavainak (akkor is csak azért tette, mert a mellettünk ülő nénike sokadszori rosszalló pillantásától kísérve, elhúztam a hozzá átmászni akaró Huncost).

Azt gondoltam, az idei esküvős és lakodalmas dömping megkeményítette már kellően a szívemet (és eltömítette a könnycsatornáimat is), de nem így történt... a szertartás közepe tájékán, már igencsak Huncosba fúródott a fejem és a nyakába szipogtam meghatottságomtól könnyes orromat... elcsépelt közhelyek, de annyira szépek voltak... és akkor az elmaradhatatlan fotók:

és az unott hercegfi, akinek névreszóló ültetőkártyája volt (el is hoztuk emlékbe):

A csodás beállt rendszerünknek köszönhetően, Huncos úgy döntött,  megálljt parancsol eddigi duhaj életvitelének és nem hajlandó tovább átdorbézolni egyetlen éjszakát sem, 9-kor úgy elmentünk aludni mindketten, mint a kisangyalok...

cucka 2008.09.08. 18:12

Egy éve történt...

cucka 2008.07.20. 19:07

Makrancos Hunor

Miután tegnap megírtam a kis élménybeszámolónkat, készülődni kezdtünk, dédilátogatni kórházba, harisnyaszerző körútra, (aminek persze egy pezsgőszínű mélyen dekoltált otthagyhatatlan fölső is áldozata lett). HuncApuval elváltak útjaink, a vásárlásos résznél halaszthatatlan hazamehetnékje támadt, mindeközben Huncos édesdeden aludt a kocsiban. Mivel szorított az idő, most valóban egy szűk órácskára szabadulhattam el, meg is lepődtem, amikor cirka félóra múlva hitös uram a hollétem felől érdeklődött, (hol lennék? a próbafülkében, már úton vagyok, drágám!) háttérzajként egy rekedtre ordítotthangú Hunorral. Hittem is meg nem is, hogy semmit sem tud kezdeni Huncossal, de azért sietősebbre vettem a figurát. Hazaérvén egy tésztaképűre dagadt bömbölő kisembert találtam a megtépázott idegrendszerű Apuka kezében. És tényleg semmise volt jó, se vígaszcici, se ölbenlevés... Egy adott ponton túl olyat mondtam, amit magam sem gondoltam volna, hogy valaha is elhagyja a számat: én inkább így nem indulok el sehova, hiszen semmi értelme. Hunor olymértékben felhergelte magát, hogy már öklendezett, és komolyan azon gondolkodtam, vajon nem fájhat-e valamije, hogy ennyire sír?!

Bedobáltam a dolgainkat egy nagy táskába (mint utóbb kiderült éppen a lényegeseket felejtettem ki), Hunor dallamosnak egyáltalán nem nevezhető hangkísérete mellett. A gyámügy látogatását bármelyik percre vártam, főként azután, miután HuncApu elindult gyermekével előre és a hálószobánkba a falakból sugárzott Hunor velőtrázó üvöltése, miközben ők a lépcsőházban jártak, több emelettel alattunk. (a panellakás előnyei ugyibár...)

Az utcáról is tisztán felhangzott érces férfihangja, mint a Süsüben, nyíltak is a szemközti ablakok azonnyomban. A kocsiba beülve, mintha nem is ugyanaz a gyerek szemezett volna velem mosolyogva... talán az első kanyarig bírta ébren... A templomi esküvőre mellbedobással estünk be, úgy is fogalmazhatnék, mi vezettük fel a menyasszonyt, ugyanis csak pár lépéssel jött mögöttünk. Talán mondanom sem kell, hogy a fényképezőgép itthon maradt (pedig olyan szép volt a kismami-menyasszony...), akárcsak a bébiőr és Huncos babavízzel gondosan feltöltött cumisüvege is. Viszont: a lagzit ismételten csodásan bírta, nagyokat táncolt és korán eltávozott aludni (fél 10-kor). Ha rajta múlt volna átalussza az egész éjszakát, de magossarkoktól elszokott anyukája az egyik éjszakai ellenőrzés során, majdnem beesett a fia mellé, mentendő a menthetetlen az ágyába kapaszkodott, ezzel jókorát rántott rajta, amire még a holtak is felébredtek volna!

Öszességében ismét jól viselkedett a Manó, bár az előzményektől igazán megkímélhetett volna...

cucka 2008.06.09. 13:09

A döntés

Egy régi dilemmámra tettem szombaton pontot, ugyanis nem szerettem volna beállni a sorba és a gyerek születésével egyenes arányban megszabadulni a hosszú, szőke fürtjeimtől és helyette átvedleni harmincas anyukába. Mégis megtettem, egyrészt HuncApu imádja, ha rövid a hajam, másrészt én is tudom, mélyen ott belül, hogy a vékonyszálú hajamnak jót tesz a borzolt rövidség.
Így szombat reggel, az esküvőre készülődés fodrászolásakor mégsem az előre megbeszélt kontyot kértem, hanem rövidet, újat. Mit mondjak? nagyon jól érzem magam az új külsővel, igaz a jól bevált hátradobomahajam mozdulat még a csuklómban van, vicces ahogy a levegőt hessegetem magam körül.



Az esküvő csodaszép volt, a lakodalomban istenit buliztunk, Hunor nagyon jól viselte magát (igazából éjfélkor csak azért mentünk a fiammal a szállásra, mert már én fáradtam el), ha megéhezett evett, aztán aludt. A buliból is kivette a részét, már most kézről-kézre adogatták a Lányok, ő pedig mindenkivel táncba ment, legyen az mulatós vagy éppen összebújós lassúzós. Még engem is megtáncoltatott...

Drága Ifjú Pár! Hát akkor ezúton is nagyon sok boldogságot, hosszú, szeretetben és szerelemben együtt töltött éveket kívánok, sok-sok aprónéppel magatok körül!


cucka 2007.10.01. 12:42

Esküvői fotók!!!!

Csak egy gyors villanásra: ígéretemhez híven, amint vannak esküvői fotók, bármilyenek is, jelentkezem! Na, vagynak, a Zanyósom összeállított egy sorozatot, én meg feltettem őket!
Délután jelentkezem...csak most sürgős kimozdulhatnékom és vasalhatnékom támadt (hála Sóginőnek, TáltosApunak és Mickámnak! ;) )

9 komment

Címkék: lakodalom

cucka 2007.09.14. 13:53

Elvágva a külvilágtól


Mióta itthon vagyok, az egyetlen kapcsolatom a külvilággal a számítógép (nameg a  mobiltelefon! ;) )...az egyiktől tegnap reggel durván elszakított a "mátrix", azaz a helyi szolgáltatónk, a kapitányos-reklámos-fajtájú internet-szolgáltatás 1 napos szünetet rendelt el (volt valami hálózatos probléma, amit csak késő délutánra sikerült elhárítaniuk). És csak most jöttem rá, mennyire beteges szoros kapcsolatban állunk mi egymással: kétségbeesetten hívtam fel a  szolgáltatót, hogy mikorra lesz internet hiszen így nem tudok dolgozni?! TáltosApunak meg nem győztem hisztérikusan magyarázni, hogy így képtelen vagyok megcsinálni a munkámat (t.i. az internetet használom eredményközlésre) és ez teljesen felháborító, hogy ilyen összegek kifizetése mellett, nem képesek valódi szolgáltatást biztosítani!!! (...halkan megjegyzem több mint 2 éve van szerződésünk velük és eddig semmilyen probléma nem fordult elő :DDD ) Aztán estére megjavult a  rendszer, de már nekem nem volt kedvem eléülni, mert pár napja bekapott egy merev-lemezt érintő vírust, úgyhogy most olyan gyorsaságú a gépünk, mint hajdanán a  betárcsázós internet korában, és azt érzem, bármelyik percben örökre elszállhat! :))) HunciApu egyik barátja viszont számítógépes rendszereket állít össze, és azt ígérte keddre összedob egy álommasinát "just for me"! ;)
A lagzinkat a HuncApu ezeréves telefonja sem élte túl, úgyhogy szerdán lett neki egy vadiújja...irigykedve nézegetem azóta is! ;))) , bár férjuram letorkolt, hogy olyan drága volt az én -csak márkahűen! :D- Nokiám, hogy most szerinte (a kis naiv :) ) én legalább 3 évig nem kaphatok új készüléket! (...de azt még nem tudja, hogy majd szövetkezem Hunccal és jól megfürdeti az enyimet ha úgy érzem, új köll már :DDDD)
Amúgy jól vagyunk, röpködnek a  hetek...nagyon gyorsan szállnak, és nekem még annyira jó ez az állapot...éppen este mondtam HuncApunak, hogy én mindig várandós szeretnék lenni! És Hunci is annyira jól viselkedik mostanság, sikerült összehangolódnunk: van kedvenc zenéje, a fülhallgatót a pocakomra helyezem, ő meg hallgatja, ha elhallgat vagy leveszem a  zenét, válaszként megrugdos/megütöget (biztos nagyon nyomi anyuka vagyok, de én sosem tudom, mikor melyik testrészével bököget ?!) Alvásügyileg azért már akadnak problémák...nagyon nehézkesen forgolódom már és ilyenkor többször felébredek arra, hogy elzsibbadtam, vagy alámszorult a  kezem például. Eddig áthidaló megoldásként elég volt egy nagypárna, amire rákúsztam  éjszakénként (közelharcot vívva  HuncApuval, akinek a  pocakja miatt ugyanolyan kényelmes  ez a  párnás megoldás :DDD ), de úgy érzem eljött az idő és befektetek egy szoptatóspárnába. Már ki is választottam, hasonló mintájú lesz, mint a  mellékelt ábrán, csak kicsit másabb ...természetesen aranyosabb :))) 
Hétfőtől jönnek a  munkások és már alig várom őket, tudom, hogy már nincs sok hátra és már nagyon látom, hogy mennyire csodaszép lesz minden! A gyerekszoba színét módosítottam egy halványzöld színű falra és valószínüleg narancssárga sötétítő függöny lesz, sárga Garfield mintás organzával, mert ez a  szoba is kicsit árnyékolt és jót fognak tenni a  világos színek. A laminált parketta meg bambuszmintás lesz. Nagyon jó ötlet volt ez   lakásfelújítás ...na, ezt se gondoltam volna, hogy valaha is kimondom! :)))
Estére vacsizni megyünk HuncApu Ámerikában élő unokatestvérének a  tiszteletére, aki megtisztelt minket a lagzinkon való részvételével. És alig várom már, mert legalább kimozdulunk itthonról!
És az élet szép, a  világ kerek...meg ilyen közhelyek! ...de  most tényleg így van! :DDD

cucka 2007.09.12. 10:55

Köszönet...

Megérkeztünk -igaz már hétfőn!- de olyan fáradtak voltunk, hogy gyakorlatilag egy teljes napot átaludtam...Azt hiszem, most jött ki belőlem/belőlünk a  stressz és végre megkönnyebbültünk egy leheletnyit, merugye azért a  lakásfelújítás jövő héttől ismét folytatódik nálunk! :)))
Szóval, eszméletlen csodaszép volt minden....sajnos, fotóink még nincsenek, de szerintem legkésőbb jövő héten megkapjuk őket. A nap is kisütött délután 4-re és így mégiscsak a  kastélykertben tartottuk meg a református szertartás szerinti esketést. A lelkész nagyon szívhezszóló beszédet tartott, főleg úgy , hogy szülővárosomból érkezett és személyes kapcsolatban is állunk. Az eskü szövege alatt ugyan megremegett a  hangom többször, szerintem könny is szökött a  szemembe, de  azt hiszem, ez így természetes....
Aztán rengeteg fotó készült a  kastélykertben, volt menyasszonyi csokor eldobása (annyira jól sikerült, hogy tényleg olyan valaki kapta el, aki a  "következő" lesz :))) ), aztán nagyon finom vacsora, utána egy kellemes meglepetés műsor a  család és közeli barátok szervezésében (mégegyszer köszönöm a "hangokat" :) és a  fotókat! ), aminek a  lényege egy gyerekkori fotósorozatból állt (Sóginő, Legkedvesebb Drusza és Anyóspajti jóvoltából), fűszerezve odaillő kommentárokkal , majd Micka készítésében egy hanganyag következett: a számomra kedves és fontos emberek mondták el pár szóban a  véleményüket rólam/rólunk. Nagyon megható volt, az esküvőn igyekeztem annyira nem oda figyelni, hogy el ne bőgjem magam, de megvan a  hanganyag és azóta már többször meghallgattam itthon! :))) Olyan jó volt ott lenni, körülvett az a  rengeteg mosoly, ölelés  és a  tapintható szeretet... egy áthatolhatatlan szeret-búrában éltük meg azt a  napot...rengeteg ajándékot kaptunk
(hála a  blognak sokan tudtak a  lakásfelújításról és kaptunk pár személyreszóló kiegészítőt: a  sárga szobáimba pl. nagyon szép festményeket, skicceket) , sőt mondhatnám Hunci már most sokkal többet, mint mi! ;) Lett hintaágya, sőt most már tényleg nem kell vennünk egy ideig semminemű babaruhát! :D
A menyasszonyi torta is isteni finom volt (Sík cukrászda Békásmegyer- ez itt a  reklám helye! :))) ) és jó ötletnek bizonyult a többféle kisebb torta kivitelezése!
Többször energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam, mert picit aggódtam, hogy Hunci, hogyan fogja viselni ezt az új helyzetet, de  le a  kalappal a  pici fiam előtt: egy mukkanás nélkül végigcsináltuk a menyasszony táncot is és foglalkoztunk a  vendégekkel mondjuk úgy reggel 6-ig! :))) TáltosApu is ekkortájt tért nyugovóra, azzal a  különbséggel, hogy én már 9-kor felkeltem reggelizni meg búcsúzkodni az indulóktól. Férjuram csak déltájban volt képes előbukkani a  barlangjából, kissé ödémás fejjel! :))) Már előtte megbeszéltük, hogy ráhúzunk a pihenésünkre még egy napot, úgy érzem, ránk is fért!
Tényleg nagyon csodálatos volt ez a szombati nap és mindenkinek köszönöm, aki közreműködött, ott volt vagy egyszerűen csak gondolt ránk és lélekben velünk volt! És köszönöm Lányok a  jókívánságaitokat  Hunci nevében is! :)))
Hétfőn már azon morfondíroztam, hogy már alig várom, hogy újra szervezhessem valaki esküvőjét! :))) Szegény Hunci! ;)))

cucka 2007.09.06. 10:45

Eredmények

Ma reggel betelefonáltam az eredményeimért, természetesen sejtéseim beigazolódtak: az éhgyomri vércukrom 3,2 mmol/l, a  120 perces 4,02 mmol/l lett, azaz nemhogy magas, hanem alacsony lett, még az alsó határt sem éri el. Az éhgyomri vércukor normál értékét laboratóriuma válogatja (tizedeseknyi eltérések szoktak előfordulni), általában 4,0-5,6 mmol/l körüli értékről beszélhetünk, de mindenképpen 6,0 mmol/l alatti értéknek kell lennie. Étkezések után (jelen esetben a  75 gramm elfogyasztott glükózos vízről beszélünk), a vércukorszint átmenetileg megemelkedik, de normális esetben, egészséges egyéneknél ez két órával az étkezés után 7,8 mmol/l érték alatt kell maradjon. Tehát 2 óra alatt kb.az eredeti értékre kell lecsökkennie. Diabeteszről (cukorbetegségről) akkor beszélhetünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l vagy efölötti, a 120 perces vércukor pedig 11,0 mmol/l vagy efölötti érték. Ilyen magas vércukorérték estében sajnos a  vizeletben is megjelenhet a cukor. (A humánusabb szűrő-módszerről már írtam, a  reggelire elfogyasztott "vizes" zsömle és egy pohár tej után 120 perccel a  vércukorszint nem emelkedhet 7,8 mmol/l érték fölé, mert akkor terhességi cukorbetegségről beszélhetünk.) Mindenesetre nálam kizárt a  diabetesz lehetősége is! :) Sajnos, most az egyszer a  megérzéseim cserben hagytak, ugyanis én úgy éreztem, ha változatosan étkezem, az elég és nem kell semmilyen külső "anyagot" bevinnem a  szervezetembe. Magyarul: pár hete leálltam a vasról is, az Elevitről is, kalcium és magnézium pótlásként pedig rengeteg ilyen ásványokban gazdag szénsavmentes ásványvizet fogyasztottam. A magnézium és kalcium szintem rendben is van, viszont a  vasam kicsit alacsonyabb lett, bár a  ferritin (vasháztartás) értékem rendben van, mégis úgy döntöttem mától újra visszaállok a vaspótlásra. A "zanyósom"-tól kaptam egy gyógynövény alapú étrendkiegészítő vaskészítményt , mától ezt iszom újra! Amire kicsit számítottam az az, hogy leheletnyit emelkedett lesz a fehérvérsejt számom, napok óta érzem, hogy mintha bújkálna bennem valami és ezért C vitamint is szedegettem, így most folytatom.
Azért késő délutánra mégiscsak hú maradtam önmagamhoz: összeszedtem magam és átmentem a közelünkben működő bevásárlóközpontok egyikébe és sikerült egy új kismamanacit beszereznem, egy multifunkcionális farmert (többféleképpen hordható:lehetek lezser is benne, de ha fölhajtom a  szárát és fekete csizmát rántok mellé, egyből átalakulok dögös kismamivá!;) ) , mert a  hideg beköszöntével nem nagyon akadt hordható ruhadarabom. És újabb melltartót is be kellett szereznem, mert havonta egy mérettel bővülök és hol van még a  szoptatás?!:))) Azért megengedtem magunknak még egy kis kényeztetést: vettem egy nagyon finom illatú habfürdőt, amit este máris kipróbáltunk Huncival! :)
Aggodalomra most már semmi ok: este lefújtuk a  kerti esküvőt a hidegre való tekintettel és eldöntöttük, nemcsak a szertartás, hanem a lakodalom is a  kastély dísztermébe kerül megrendezésre. ...de fogadjunk: egy hét múlva újra 40 fokos kánikula lesz! :))))

cucka 2007.09.04. 11:23

Fohász a napsütésért

Sajna egész hétre hasonszőrű borút ígérnek meteorológusaink, pedig nagyon el kellene szombatra egy kis napsütés! Szabadtéri templomkerti boldogságkapus esketésünk lenne, amit csúnyán elmoshat egy eső... bár péntektől felmelegedés várható, csak attól parázom egy nap alatt nem tud felszáradni a  föld és felmelegedni a  levegő...
Hunc tegnap rendesen kikészített, mára már tudom, hidegfront-érzékeny lehet a  kicsike, mint az anyukája! Míg nálam ez masszív fejfájás formájában jelentkezik, Ő viszont csak másképp tud,  tiltakozni a betörő hideg ellen. Egész délután fékeveszett tempót diktált: rúgdosott és megfeszítette kis testét a  pocakomban...ha ültem, nem kaptam levegőt, ha feküdtem, rúgdosott, ha járkáltam, fájt a  hátam, és továbbra is nyomta a  tüdőmet és közben feszítette magát  a bordáimnak. És a  máskor csodatevő HuncApu simije sem segített most: csúnyán megrúgta őt is kicsikirályfia! Egyszerűen nem tudtam elképzelni, mit tehetnék érte. Próbáltam beszélgetni vele, gyöngéden szóltam hozzá, simogattam, de semminek sem volt hatása. TáltosApu ötlete volt és segített is kicsit: estére beültem egy  kád meleg vízbe és ott végre Hunci is elengedte magát.Aztán alaposan átmasszíroztam mandulaolajjal... Mindkettőnknek nehéz napja volt... Meg is ijedtem, hogy elmúlt az édes teher érzése és mostantól "bekeményít" Hunc, de szerencsére reggelre varázsütésre elmúlt a  tombolása és maradtak a megszokott óránkénti bejelentkezései.
Holnap megyek a  vércukorterhelésre...brrr...majd elmesélem, milyen volt...:(((

cucka 2007.09.01. 10:00

7vége

Két hétre munkásmentes övezetté válik a  lakásunk, hogy aztán mire sikerülhetne az utolsó porszemeket is kiüldöznünk a  lakásból, visszatérhessenek. TáltosApunak meccse van ma, este meg a  legénybúcsúztatója, én picit takarítgatok (szeretném újra birtokba venni a  fürdőszobánkat!) , estére pedig Sóginős beszélgetős programot terveztünk. Az az igazság, mostanság napi egy "komolyabb" program bőven elég számomra egy napra. :))) Tegnap voltunk  Somogygesztiben a lagzink körüli utolsó pontosításokért (a pontos vegamenük számáért, asztalok elhelyezéséért, szobák és panziók állapotfelméréséért...) . Remélem, jó buli lesz, Micka már csak nemes egyszerűséggel szept.feszt.-ként emlegeti! :))) Szeretném, ha minden jól sikerülne...első körben este felpróbáltam az esküvői ruhámat, mert mostanság akkora pocakot növesztettem, hogy gyakran megkapom ezeket a kérdéseket: biztos nincsenek ketten odabent? :) vagy a  másik kedvencem: mindjárt szülni fogsz, ugye? :)
A ruha is jó még rám, úgyhogy nincs ok az aggodalomra!:) ...bár igaz, cipőm még mindig nincs...de majd jövőhéten beszerzek egyet a  nagy bevásárló körútjaim egyikén! :))) És péntek reggel már itt lesz Micka is és szerintem Kingus is...és ez olyan jó!!!:))))
Hunorka pedig szereti a  mozgalmas napokat: ilyenkor egész nap csöndben van a  pocakomban, alig-alig érzem gyöngéd mozdulásait -álomba ringatom- , ha viszont lazítanék vagy pihenős napot tartanék Ő garantáltan föl alá szambázik a  pocakomban! :))) Remélem, ha megszületik, sikerül beállítanunk egy mindkettőnk számára megfelelő bioritmust!
Szép idő van, a  világ kerek én pedig megyek és belevetem magam a lakáscsinosítgatásba! Jó pihenést Mindannyiótoknak!:)))
 

cucka 2007.08.29. 17:56

Alakulunk

Szépülgetünk napról-napra és ezáltal egyre kaotikusabbakká is válunk. Már nem igazán tudom nyomon követni a  tiszta ruhák sorsát (bár már mosni sem tudok) és már annak is tudok örülni, hogy megvan a  fogkefém! :) De szép lesz, nagyon-nagyon szép! :))) Ma is lakás-szépítéses programunk volt délelőtt: megszereztük a  konyhabútort, a  fogasunkat. Elvittek egy csomó lomot tőlünk és most van egy majdnem üres nappalink (narancssárga! ;) ), mert az ülőgarnitúrára várnunk kell még kb.4 hetet, és könyvespolcaink csak hétvégén lesznek, de sebaj, már látom az alagút végén a  fényt! :)))
Délelőtt bevágódtam a  szomszédunknál is: becsöngettem a  mindig zord és nem-köszönő hölgyeményhez, aki most is kellő szívélyetlenséggel fogadott, mire én angyali mosollyal az arcomon felajánlottam neki, hogy szívesen elvisszük az ajtaja mellett álló szemétkupacát (polcok, meg dobozok), mert felfér a konténerünkre. Érdekes módon 180 fokos fordulatot vett a viselkedése: RÁMMOSOLYGOTT és MEGKÖSZÖNTE! És sokat sejtetően végignézett a Hunci-lakon és tovább mosolygott! Kismamisan megborult hormonjaimnak köszönhetően már ettől majdnem elbőgtem magam...:)))
És lett új esküvői tanúm is - a Micka- , és elvállalta és már ettől is jókedvem lett! És Sóginővel is beszélgettem és neki is jókedve volt és szombaton míg a  fiúk TáltosApu odalett legénységét búcsúztatják mi is megengedünk magunknak egy lájtos görbe estét! És lett fotósunk és sminkesem és elkezdtem tanulni és érezhetően haladok is! És az esküvőnkre majdnem-meglepi albumunk is lesz, gyerekkori képekkel és most már biztos, hogy jó buli lesz és mindenki ott lesz, akit szeretünk ...olyan jó érezni, hogy ennyien szeretik az ember lányát ...és bármilyen sírós is ma az égbolt, nekem itt belül egész nap süt egy meleg napocska ...Mindenkinek ilyen szép Napot kívánok mára... és nemcsak mára! :)))
Hunc napról-napra aktívabb, tegnap este fonendoszkóppal hallgattuk a  szívdobogásait és így nyomon követhető volt, milyen gyorsan képes a  helyváltoztatásra: hol a köldököm fölötti részen dobogott, hol pedig teljesen a hasam alsó részén! Hol pedig csak szimplán megrúgdosta a fonendoszkópot, jelezve, számára itt véget ért a  hallgatózásom! :)))