cucka 2009.11.26. 21:39

Masealudt-maseszülünk

Elsőszülött magzatom ma sem volt hajlandó 3-szori nekifutásra sem napközben elaludni, azaz de délután 4-kor már ásítozott, de ekkor már jusztsem hagytam kidőlni. Lábdagadás-bensőm földindulására hivatkozva lezavartam a skacokat egy rövidke motorozásra. Közben megérkezett Huncmackó hőnszeretett keresztapja is egy jóadag finom hazaival... hm, asszem továbbra is szeretek-szeretünk enni-inni... egyetlen percre sem hagyta békibe Körösztapját, aki lelkesen dobálta-gyürködte a kicsit, cserébe mindehhez gurgulázva nevetett... lelketsimogató pillanatok ezek... majd fürdetés következett (melyet Rókarudi fáradtságra hivatkozva végigüvöltött), utána alig 7 órakkor KO kapitány kiterült... sejtéseim szerint éppen reggelig...

Hugi mindeközben talajgyakorlatokat mutatott be, szinte egész délután aktívkodott, vígkedélyűen lubickolt, rendszeresítette, hogy valamelyik sarkát teljesen nekifeszíti a hasfalamnak... elég horrorisztikus a látvány... semmiféle hajlandóságot nem mutatva a kibújásra (bár titkon abban reménykedtem hátha kirúgja a háza falát a nagy buli hevében...).

Közben tüzeket okádgatok itthon, mely tüzecskék elsődleges áldozata Hitös Uram, aki éppen kilábalóban van valami takonykórós nyavalyából, úgyhogy ő sem viseli valami fényesen állandó jelleggel módosuló kedélyállapotomat. (pl. éjjel szinte fizikai fájdalommal fájt a tudat, hogy amíg engem a Hunor-Minka duó felváltva ébrenlétre rugdalt, HuncApu békésen hortyogva aludt... normális???!) Lelkifurdám is van rendesen minden miatt, mert ahelyett, hogy örülnék, hogy megadatott egy újabb boldog babavárás,  egy egészséges albérlővel, addig én állandó jelleggel (és értsd úgy ahogy mondom!... ) ki szeretném citálni a bejáratott fészkéből ezt a gyereklányt, holott még le sem telt a hivatalosan is ott-töltendő ideje... másrészről meg türelmetlen vagyok és nagyon szeretnék már mindenen túllenni, itthon lenni és ismerkedni az új élethelyzettel, a kétgyerekes anyuka szerepkörével. Amitől azért józan pillanataimban tartok is kissé. (nomeg a küszöbön  lévő költözéstől-pakolástól-takarítástól-szervezéstől-rendszerezéstől....)

Köröttünk gólyacsapatok szálldosnak, szinte nem telik el úgy nap, hogy valaki ne örvendeztessen meg egy újabb érkező kisember hírével. Ezjó.

És rendbeszedtem karmaimat... ma ösmét. Mert ráértem. Most meg ágyamba dőlök és olvasni fogok a bucira dagadt csülkeimet felpolcolva pihentetve. Nagyon dagadok, már kora reggel is, pedig sokat iszom és szinte fűszertelenül étkezem. És hála Huncnak mozgok is. Ez már a vég kezdete.

cucka 2009.10.31. 23:01

Sokminden

Napjaink javarészt a mindent besűrítünk egy rövidke napba jegyében telnek. Az események -még számomra is- olykor követhetetlen iramban zajlanak.

Lelkileg szöges padlón toporgok továbbra is, menthetetlenül hisztérika lettem... Már csak a szülés hormonokatfelszabadító erejében bízom... Mindent én akarok kézben tartani, minden döntésben részt kívánok venni, pedig a szálak kifutnak a kezeim közül... Az idő meg pereg, fenemód röpül: ma kellett rádöbbennem, hogy lassacskán illene kórházi cumót is összedobálni, ki tudja mire képes ez a pocaklakó leányka az elkövetkezendő időkben. Azért a keddet még megvárom, csak nem ragadok bent szülni az első ctg kapcsán...

Hunor szélvész gyermek, imádnivaló, továbbra sem beszél, bár néha megcsillogtat néminemű közreműködést a magyar nyelv elsajátításának irányába. Pölö ma reggel HuncApu megunván az éhgyomorra történő hosszas csigusz gyártást rendelésre gyurmából, melyek valami csoda folytán (nyomdafestéket nem tűrő magyarsággal fogalmazva) eltörődnek a kiskrampusz kezében, emígyen igyekezett zárni sorait: én megyek reggelizni, mire azonnal érkezett a felelet: én nem!  Délután meg idegenben, a zsákmányolt banánra közölte érthetően, hogy enyém.
Vannak sajátos mondókázgatásaink is. Kocsiban ülve, hátsóülésről unalmában Hunc elindít egy Táááátiyiii-t, mire az apja elégedetten kontráz egy Huuuniii-val, ezt mosolyogva 48-szor előadják. Ma megunván beleszóltam én is, hogy Huuuniii, mire röpke rövidzárlat után érkezett a Nááányiii, szintén hosszú percekig.
Asszem telitalálat lett a névválasztás, kicsit Huncut a gyermök:

Minkaleányka szabadidejében iparkodik szétrúgdalni a háza falát. Igyekszem fölvenni a hancúrokat, de olybá tűnik a kiccsaj kameraérzékeny, bármennyit is állhatok lesben,  amint izzítom a kamerát, abbahagyja. Pedig vannak kellemes megindulásai... össze sem hasonlítható nyugodalmas Hunormanó gyöngyéd mozdulataival. Jópárszor két irányba rúg egyszerre, ilyenkor vicces formátumokat vesz fel az amúgy is gigahasam. (és az előző pocaknövesztés megkímélt a kibukkanó köldök látványától... a mostani nem...). Itt egy  rövidke kiragadás MocorMinka esti táncjelenetei egyikéből:

Fura világot élünk, amikor az ember lánya már annak is örül, hogy cirka élete végéig eladósodik, bár a serpenyő túl oldalán ott körvonalazódik az álomvacok. Cudar hónapok   és évek következnek, de érzem, megéri. Bár egy kétévessel meg egy aligegyhónapossal álomszerű lesz költözni... Nem elfelejtendőek tanult barátosném szavai: nem köllene mindenki frusztrációját magamra vennem és ezáltal magamat, magam általi frusztrációra ítélnem...

Azért az mégiscsak reménykeltő, hogy az elmúlt napokban egyre többször jut eszembe egy ősrégi dalfoszlány ("vidékre költözöm, a fákat öntözöm, szabad leszek és már semmi nem ér el, amihez nincs közöm"), melyet hangulatomtól függöen, hol Hunorral körbelejtve a lakáson, a szomszédok nem kis örömére teli torokból énekelek, hol meg könnyekig hatódva, magamban dúdolgatok.

Valószínűleg az sem dob túl sokat a lelkem pocsékságán, hogy idén először nem sikerült hazautaznom ezidőtájt... az első olyan november elseje, amikor innen messziről égetem csak a mécseseket és nem tudok végigsimítani a hideg sírköveken... talán tavasszal...

cucka 2009.10.26. 20:18

A másik én

Az utóbbi napokban életre kelt bennem egy másikén. Normális pillanataimban riasztónak tűnik ez a valaki, aki olykor-olykor kölcsönveszi a testem, eltorzult arccal képes a legapróbb dolgokért is vészvijjogó hangon sipítozni, majd magába roskadva bűnbánóan zokogni. Mert türelmetlen, mert nehezen mozog, mert ami eddig oly könnyű minden napi rutin volt, az mára teher, és ez a teher nagyon idegesíti az egyiként, aki mindezidáig abszolút zökkenőmentesen vette az akadályokat.

Nehéz lehet most a körülöttünk élőknek. Néha már attól lelkiismeretfurdalásom támad, ahogy rámnéz a kismackó azokkal a fürkésző szemeivel: vajon Náni éppen milyen állapotban leledzik, harap-e a szavaival vagy ugyanolyan mókásnak ítéli a huncutkodásokat mint eddig? Mert segítő kezek most is akadnak, és a máskor oly viccesnek ítélt közös sütés-főzések, többórás lenti bevásárlással egybekötött kolbászolások, újabban idegpróbák. Legalábbis a másik énem számára.

Feszültség-levezetésként újra leporoltam a többéves pókhálót az egyik kedvenc blogomról, ahol a komoly odafigyelést igénylő játékoktól elkezdve a párperces agymenésekig minden megtalálható. Csakúgy, mint az egyik közösségi portálról csokorbagyűjtött lövöldözős egypercesek. Azóta esténként így kapcsolok ki. HuncApu szerint ha íly bambán is látott volna meredni megboldogult lánykoromban, nem biztos, hogy valaha is lánykérésre is sor került volna. Szerintem meg Minka minimum Lara Croftként fog kipattani belőlem, ha eljön az ideje. Ennyit a pocaksimogatós ejtőzéses könnycsorgató babazenékről.

Apropó idő: amikor Huncra vártam, a védőnéni akkurátusan kérdezgette tőlem, vagynak-e már jóslófájásaim? mondtam, nekem olyanom nincs. Ahogy visszaemlékszem, valóban nem igen volt. Nem úgy, mint most: napi rendszerességgel tevékenykedik a méhem, hol fájdalmasabban, hol lájtosabban húzódik össze, ma reggel konkrétan a tipikus nehéznapokbéli derékfájásra ébredtem, sőt bele is szőttem az álmaimba, takargattam a derekamat, hoyg meleg hatására elmúlik a fájdalom, aztán magamhoztérve döbbentem rá, ez most nem az. HuncApu egyelőre blazírt nyugalommal kérdezi meg minden egyes fölszisszenésemre, hogy na, mi van, ma szülünk?

Huncmester kikeveredett a ződcsiga időkből, újra fitt és mozgalmas. Igaz, ma kisebb attrocitás érte őt a játszótéren, egy kisleányka rózsaszín motorjáért harcolva, majd leharapta csöppöm ujjacskáit, 8 napon belül gyógyul, a lelki traumát is látszólagosan már kiheverte. Új elfoglaltsága a szerepjáték: a legváratlanabb helyzetekben egyszer csak elkezd ugatni, nyelvet nyújtogatni (harapdálni, kezet-lábat nyalogatni!), és hosszú percekig képes kutyát játszani. Hogy honnan ismeri ennyire a kutya szokásait rejtély, hiszen két macskánk van, azok meg nem ilyenek... (sőt, vauvauvau-olva meg is kergeti őket... esküszöm Frakkot még nem látott!). Íme egy rövidke kutyáskodás, kivételesen ma fotogén és videogén hangulatában leledzett:

Minka érezhetően megszelídült. Napközben néha-néha jelzi ébrenléteit, általában közvetlenül étkezéskor. Nem tehetek róla, de folyton a Nicsak ki beszélre asszociálok, lelki szemeimmel látom ahogy rángatja a köldökzsinórt, hogy hé anyu, ebből még küldj le egy adagot! Esténként táncbemutatót tart, a tegnap esti laza két órás bemutató volt, kis csuklással tarkítottan.

Szerdán uccsó védőnő látogatás, megkapom a Minka kezdőcsomag receptjeit. Hihetetlen. Jövő hét kedd első ctg. És azt álmodtam Minka természetes úton született, könnyedén, ügyesen, méltósággal... És most ezt mantrázgatom...

cucka 2009.10.19. 19:35

Nyaff

Én már nem is emlékszem, hogy ennyire nehezen viseltem volna a Hunorral való uccsó időszakot. Hormon-borulgatásaim is vannak, billegális lelkiállapot, hiperérzékenység és nagyfokú türelmetlenség jellemzi életemet. (szegénydrágajóuram, tudna mesélni...) Az elmúlt napokban nem csak rendszeres méhösszehúzódásaim vannak, hanem konkrét fájásokat is képes voltam mára produkálni.

Éjszakáim zöme azzal telik, hogy igyekszem megtalálni a tuti alvós poziciót, majd mire meglelem, mosdókör következik, és hipp-hopp már hajnalodik is. Nempihentető.

Minka aktív, rúgdos, ficereg, éjjel-nappal, sosem alszik, ennek tudom be a normálisnak mondható méhösszehúzódásokat, dolgozik a rendszer, jól is van ez így. Viszont a mai sétafikkancs közben hívnom kellett Huncom jóidösapját, ugyan kaparjon már össze az utca sarokról, mert elég távol vagyunk az otthonunktól, és bezony hogy erős fájásaim voltak... meg-megállva, gyökkettővel haladtunk kislakunk felé...

A hideg beköszöntével, egyre kevesebb kedvem van róni a környék utcáit napi kétszer 2-3 órában, így valami tartalmas és Hunorlefárasztó program után kutakodva találtam rá a Mazsola játszóházra. Rögvest ki is próbáltuk egy hosszúranyúlt délelőtt erejéig, szívből ajánlom mindenkinek, Hunor percek alatt otthonos csatatérré varázsolta a helyet, én zavartan igyekeztem helyreállítani a rendet (persze sikertelenül), de rosszalló pillantások helyett kedves mosolyokat kaptunk. Hadd játszon a gyerek, hiszen ettől gyerek! A fentebbemlített gyerek huncut vigyorral az arcán, ezt a feloldozást maximálisan ki is használta, aztán Gabinénivel együtt kiflicsücsközött, majd áldomást ittak találkozásukra -csapvízzel. Valamiért azt érzem, nem utoljára jártunk ebben a játszóházban.
Az innen történő hazasétálás alatt kezdődtek a rendszertelen, de erős fájások... még nagyon nincs itt az ideje, így igyekeztem tapintatra és türelemre inteni délután Pelenkási uraságot, és minél többet vízszintesben pihenni. Szerintem csak a hidegfrontra reagál így, Hunor sem szerette sem odabent, sem idekint a hideget.

Így most pihenünk... már amennyire lehet.

cucka 2009.10.13. 19:19

Fejlemények

Ma bebizonyosodott, van egy újabb biztos pont az életemben. Azt gondolom, jól sikerült nőgyógyászt választanom, csúszásban, 2 sürgősségi császár között, a lehető legjobb stílusban tudta kezelni, a hisztéria szélén táncoló, harmincakárhányhetes kismama mivoltomat.

Azt már meg sem említem, hogy többórán át várakozva, olvasgatva, gondolataim ezerfelé cikáztak, és ügyesen sikerült fölspanolnom magam a kétségbeesésig. A múltkori szülésnős látogatás kapcsán, azt az aprócska tényt kifelejtettem a bejegyzésemből, hogy amennyiben a szülésem átcsusszanna mégiscsak decemberre, így a szimpatikus rutinróka szülésznő nem tudna vállalni, mert decemberben nem vállal szülést, szabadságon lesz. Ez volt az elsődleges kérdésem drágajódoftorúr irányába, hogy ugyan jósolja már meg, mikor is fog kibukkanni ez a Minkalány, és mi a véleménye, merjem-e így bevállalni rutinróka szülésznőt?! A szülés időpontjáról bővebb tájékoztatásért a Jóistenhez irányított, ellenben azt javasolta, nyugodjak meg, elég nagy kórházban készülök gyereket világrahozni, akad itt még pár szülésznő. (És a legfontosabb: ő itt van biztosítékként, hát nem elég ez nekem?!) Rögvest ajánlott is egyet, akivel szeret együtt dolgozni és akiről kiderült, szintén nem vállal decemberben szüléseket, mint megtudtam, azért nem szeretik a decemberi hónapot, mert mi van akkor, ha elcsúszik a dolog karácsonyig?! na, mondjuk az éndolgom, tuti nem fog odáig elcsúszni... (azért csak halkan megjegyezném, ez nem kimondottan a szívességkérés kategória...)
Hármaska szülésznő intrója hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont a beszélgetésünk egész tűrhetően zajlott, így eldöntöttem magamban ő lesz a talonszülésznőnk. Mert maradnék az eredeti rutinróka mellett, és így, ha mégis átcsúsznánk decemberre, lelkemrajta, megnyugodhatok.

Doktorbácsink annyira látta rajtam a kiborulásközeli állapotot, hogy kérés nélkül elárasztott pár bűbáj Minkafotóval, miközben végig dícsérte a leányzót, hogy milyen szép húsos baba... öhm, mindenhol.

Számokban:
Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD (koponya haránt átmérője): 88 mm
HC (fejkörfogat): 316 mm
AC (haskörfogat): 286 mm
FL (combcsont): 67 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 2200 gramm.
Vélemény: Grav. s. 33+6 a biometriai adatok alapján.

És hogy ezek után most hol is tartunk? már magam sem tudom... Ami biztos: az első ctg-m dátuma november 3. És hogy most három napig bírjam ki meglapogató drágajódoftorúr nélkül, mert elutazik...

cucka 2009.05.07. 10:08

Láncreakció

"A láncreakció általánosan események, folyamatok gyors egymásutániságát jelenti. Láncreakció bekövetkezhet a természetben, a társadalomban, az atommagok bomlásában (nukleáris láncreakció), de a lelki életben is. A láncreakciót egy ok váltja ki, amely katalizátorként (iniciátorként) viselkedve elindítja a folyamatokat, és több lépcsőben létrehoz egy új állapotot. A láncreakció egyik fajtája a „pillangó effektus”, amely a determinisztikus káosz megnyilvánulási formája. Eszerint, ha például az Amazonas őserdejében egy pillangó a korábbi szokásától eltérően nem kettőt, hanem hármat legyint a szárnyaival, ennek következménye később akár egy tornádó is lehet a Florida félszigeten."
(Wikipédia)

Az ok: gyakorlatilag lehet bármi, a háttérben én mégis azokat az áldott-átkos pörölő hormonyokat érzem, amik a nap 24 órájában gondoskodnak arról, hogy egyetlen percig se nyugodhassak, (naná, hogy megvan már KisTesó kocsiülése... most éppen Hunc új fekhelyére gyúrok és igyekszem mostazonnal megoldást találni Hunor alvóhelyére), hogy kiszekírozzam a világból Életem Társát, aki az utóbbi napokban egyszerűen nem tud nekem tetszőt cselekedni.

A folyamatok: A tüzet okádó sárkány hozzám képest csöndesen szuszogó kisangyal. Ha  HuncApu "A"-t mond, a hátam közepiből, a gerincem mentén, lassan egy vékony csíkban elindul egy apró szikra, mely eljut a koponyámon keresztül az agyam legrejtettebb zugaiba is, ahol azonnali robbanást okoz, mely hangos hisztérikus hullámokban manifesztálódik. (persze, ugyanez érvényesül abban az esetben is, ha HuncApu "B"-t, esetleg "C"-t mond...). A vihar utáni összeomlás tisztaságában, pár percig valósan látom az egész szituációt, nos, olyankor azt sem tudom eldönteni röhögjek vagy inkább sírjak magamon... Ilyenkor a józan eszem legszívesebben jól megrázná hisztérikus énem, hogy hé, helló, azért vagy most otthon nyugiba-békébe, hogy normálisan terelgesd az elsőszülöttet és közben ugyanilyen körülmények között növeszd a pocakodban a másodikat!

Új állapot: 1. jobb esetben estére, de néhanapján már koradélutánra bekeményedett, görcsölgető pocak, amitől, ha lehet még idegesebbé válok... és a kör bezárul.
2. Hunc tökéletesen átszivacsolja magába ezt az állapotomat, jó kis páros vagyunk újabban kettecskén, a rosszidőre való tekintettel, összezárva a lakásban...

Egy újabb tiszta pillanatomban, este, már sírdogáltam HuncApunak, hogy nem nagyon bírok saját magammal mit kezdeni, mert annyira elborít a vörös köd napjában többtucatszor. Nem mellesleg látom rajta, ő sem viseli túl jól mostani énemet, de azzal nyugtatott, hogy pontosan ilyen voltam Huncmesternél is. Ez csekély vigasz ugyan, de biztató, hogy egyszercsak vége lesz és talán újra normális leszek.

Aztán vagynak olyan gondolataim is, hogy Huncost annyira 100 százalékosan vártam, hogy hetekre előre lebontva tudtam, mikor milyen belső szerve képződik, éppen hol tart, hogy érzi magát a pocakomban és hogy én hogyan érzem magam - az internetes szakirodalom szerint. Most csak annyit sejtek, talán már túlvan KisTesó a szervképzésen így a harmadik hónap küszöbét átlépve. És annyit észlelek, hogy máris növekszik a pocakom, behúzhatatlanul. (a mi ágyunkba örök vendég maradt a szoptatóspárna, máris jól esik iccaka rákúszni...). Nem hiszem azt, hogy ettől kevésbé várnám Őt, vagy kevésbé szeretném, inkább csak kevesebb időm jut önmagambagubózva ráhangolódni a Pocaklakóra. (és ilyenkor hálát adok azért, hogy Hunornál megtehettem...)

Aztán vannak megmosolyogtatóan kedves pillanatok, ilyen az a  mostkedvenc kóla reklám, amin már nem csak gombóc képződik a torkomban, hanem folyadék képében  távozik belőlem a feszültség és hosszú percekig képes vagyok sírdogálni. Aztán meg a könnyeimen át szívbőljövően nevetni.
Ez egy ilyen, olykor átkos, és mégis oly áldott állapot. Még akkor is, ha néha olyan érzésem van, mintha örök bérlete lenne a lelkemnek egy hullámvasúton.

Már tegnap is bújkált bennem igen aktívan a  megfázás, estére felerősödött kis lázzal körítve, majd reggelre kicsúcsosodott a  takonykór és eluralta mindenemet. Úgyhogy ma egész nap ágyban párnák közt feküdtem, rengeteg mézes teát ittam, lóadag C vitaminnal kiegészítve és egy fél algopyrint  is  magamba tömtem lázcsillapítás gyanánt. És immunrendszerem ilyetén gyöngülése láttán újfent Elevitet (úgynevezett "terhevitamin": 12 féle vtamint, 4 féle ásványi anygot és 3 féle nyomelemet tartalmaz) szedek...
Mindezek mellett  hetek óta fennáll a nem-múló hátfájásom és betegségem türelmetlenségéből (vagy csak a  pörölő-hormonok újabb játéka volt? ;) ) kiköveteltem, hogy TáltosApu azonnal vigyen el a "csontkovács bácsi"-hoz. Csontkovács bácsiról annyit érdemes tudni, hogy TáltosApu nála tanult elsők között Magyarországon, (és azóta is több-kevesebb sikerrel csontkovácsol meg hozzá érkező izületi és gerinc-jellegű problémákkal küzdő kutyákat, macskákat), majd mióta kismama vagyok, úgy átlagosan 2 havonta helyre teszi a növekvő súlyomat nem elviselő csípőcsontjaimat. Anno én sem bíztam az egész tudományában, de  volt egy csúnya ganglióma  a  kézfejemen, ami valószínüleg egy jóvágású inhüvelygyulladás következménye volt, melyre rádobott egy laza lapáttal a  számítógépes munkaköröm! Iszonyú fájdalmakkal küzdöttem, ortopédusok műteni akarták már, mert semmire sem reagált. Ekkor vitt el HuncApu hozzá, aki jó erősen meglapogatta a  kézfejemet, recsegtette-ropogtatta-húzogatta-nyomkodgatta, majd diagnosztizálta, hogy valaha régen, lehetett egy rossz mozdulatom, melynek során elmozdultak a  kézfejcsontok a  helyéről, ezeket most visszateszi, de nem ígér semmit, főleg nem a  kinövés eltűnését! Aztán 2 nap múlva újból látni akart, de  ekkorra már nagyon vidáman érkeztem, mert abszolút nem volt már fájdalmam és ez így van azóta is.
Most közölte, hogy "túlsúlyos" vagyok, és nem bírja a  gerincem, majd viccet félretéve: számítógépes betegségem van (konkrétan egér-betegség!): teljes letapadás a lapockám jobb oldalán, amit részben azért Huncnak is köszönhetek, mert felvettem egy eléggé rossz poziciót a  jobb hasfalam tehermentesítésére, másrészt az egéren való klikkelgetésnek is köszönhetek, mert állandó feszülésben van a jobb karom és vállizületem. Feloldotta jelen pillanatban a letapadást és mutatott egy-két pozit TáltosApunak, hogy miket kell csinálni velem, ha már nagyon fáj, majd azzal búcsúztatott, hogy "menj, és tedd tönkre, amit csináltam!" :)))...van benne valami, mert máris itt ülök, de  most tényleg nincs semmi fájdalmam és per pillanat a náthám is enyhűlt! ;)))
Szóba került Hunc farfekvése és szembefordulása a  gerincemmel is, erre ajánlott egyfajta rásegítését a "befordulásnak": naponta 15-20 percet TáltosApunak kell stimulálnia mindkét kislábujjam körmének az alsó részét, elviekben ez segít, de  amennyiben mégsem, akkor ugyanezen pontokat akupunktúrás tűvel is lehet stimulálni és ennek hatására kb.2 óra alatt befordulhat Hunc a  szülőcsatornába. Tudom, ez most sokak számára kuruzslásnak tűnhet, de én hiszek ebben és saját bőrömön tapasztalom a  gyógyítását, segítségét és minden szkeptikus embernek csak ajánlani tudom! Ma este már kezdjük is a stimulációt! :))) Reszkess Hunc! :))))
Tegnap ittjárt Hugocskánk (aki egyenlő Sóginővel ;) ) délután és HuncApuval kettecskén olyan rendet fabrikáltak lakásunkba, hogy öröm volt nézni...szavakban nem is tudom kifejezni, mennyire jól esett és mekkora segítség volt mindez...magam sem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog zavarni, ha "idegen" pakolássza a  cuccainkat...sőt...akkora terhet vett le a  vállamról, főleg így, hogy lebetegedtem, meg amúgy is...nem bírok már pl.kádat sikamikázni, de  a fürdőszoba többi részét még ki bírom takarítani...és annyira jó, hogy ilyen családom lett...sokszor már ezen is el tudok érzékenyülni, mert nem is tudom viszonozni azt a  sok szeretetet, amit kapok...szóval, tényleg nagyon köszönöm...HuncApu meg ma délelőtt sitty-sutty összedobott 4 könyvespolcot, melyekre el is kezdte feltenni a  könyveket, merugy holnapra ki kell pakolnunk a  nappalit, mert érkezik az ülőgarnitúra!
Amúgy Hunc ma nagyon jó gyerek volt, szerintem érezte, ha ő is elkezdi a  szokásos pályáját és feszülgetéseit, tényleg felmondják az idegeim a  szolgálatot, így inkább csöndben kivárta, hogy jobban legyek és kb.fél órája kezdett csuklani-mocorogni-rúgdosódni-boxolgatni! :)))
Kivert ösmét a  víz, úgyhogy megyek magamhoz veszem a  mézes-citronyos teát és bekúszom az ágyikóba! ...természetesen a macskák szoros, gyógyító hálójával körülvéve! ;)
Kisebb-nagyobb megszakításokkal nálam is aktívan működnek ezek a  bizonyos "pörölőhormonok" (ahogy kedves Vörösbegy párja hívja őket..és míly találóan?!). TáltosApu bármikor kitörhető vulkánként jellemzett tegnap. Ami tény: bármikor képes vagyok potyogó könnyeket produkálni, melyek hirtelen átcsapnak hasfájdító hahotázásba és fordítva.
Pénteken reggel lementünk egy nagyon kedves baráti párhoz Abasárra, ahol két nagyon szép napot töltöttünk. TáltosApu végre "ősi" hobbijának élhetett (a házigazda borászkodik) úgyhogy, szombat reggel 6-ig sikerült borokat kóstolniuk, valamint visszakóstolniuk...szerintem kellően eredményesen. :))) Ami számomra nagyon jó volt, az az, hogy Verus, aki szintén tavaly decemberben szülte meg tündéri kislányát, nagyon talpraesett és gyakorlatias tanácsokkal látott el. Nagyon jól látja/érzi a gyereknevelés körüli dolgokat és valahogy így szeretném én is csinálni. Hunor kapott egy csomó babaruhát is KicsiBobtól (ő a  baba!) , úgyhogy most már teljes induló stafirungja van, mert újabban folyamatosan kapjuk is a szebbnél-szebb rucikat. :)
Vasárnap koraeste érkeztünk haza, aludtunk egy jó nagyot, aztán hétfőn energiabombaként elkezdtük kipakolni a hálószobánkat. Nekünk így telt augusztus 20.-a. Rengeteg fölösleges dologtól megszabadultam és még a ruhásszekrényemig el se  jutottam! :) Sosem gondoltam volna, hogy Hunci ekkora fészekrakási energiát ad nekem. Minden mozdulatomban benne van már, hogy ezt érte/miatta teszem és nagyon feltöltő ereje van. Estére kivégeztük a  hálószobánkat, melynek romjain Kokó cica rendületlenül ült.
Aztán 9-kor lesétáltunk a  Duna partra (5 percre van a lakásunktól) és megnéztük a tüzijáték idáig is látható részét.
Nagyon furcsa így látni a  lakást. A franciaágyunk bekerült a  nappaliba, éjszaka nem is igazán értettem, merre megyek ki pisilni. :) Nem is aludtam túl jól, és reggel 8 után pár perccel meg is érkeztek a festők, akik azóta is dolgoznak odabent. Péntekre kész lesznek, jó is így, mert akkor megint van egy hétvégénk örömködni a szép új hálószobán! :) És engedélyt kaptam új függönyökre, karnisokra és csillárokra is (hála a  pörölő-hormonoknak, olyan meggyőzően potyogtak a  könnyeim, hogy ez a  gyerek/lakásfelújítás/rendrakás csak számomra fontos...stbstbstb....pedig nincs is igazam, TáltosApu már rég szabadkezet adott mindenben, de néha ezt is felhánytorgatom neki, hogy ez is csak azért van, mert Őt igazán nem is érdekli ez az egész! :) brrr...ilyenkor még én is érzem, mennyire nehéz lehet velem..."az a  baj"...szóval mindig éppen az a  baj, amit TáltosApu csinál...ha hagyja, hogy magam döntsek, akkor érdektelennek nevezem, ha véleméynt alkot és mit-ad-isten ellenkezik valamiben az enyémmel, akkor  neki semmi sem felel meg, csak kötözködik...)
Szóval így éldegélünk mostanság: hálószobánk romokban, de  a lelkem bizakodó! HuncÚr pedig sokat-ébrenlevő, mocorgó, egész-pocakot-rázóan-csukló baba lett! De annyira jó érzés...ezen is el tudom bőgni magam napjában többször is...Este azt játszottuk, hogy a  pocakomra tettem a távirányítót, Hunc pedig ütemesen mozgatta, egyszer majdnem sikerült is lerúgnia vagy leboxolnia.