Súlyra ennyi gyerekem van. Múlt héten a védőnéninél járva, míg a Legkisebb papírjait töltögettük, a Nagy meg a Kicsi azzal szórakozott, hogy megpróbálták tönkretenni a szolgálat egyetlen digitális mérlegét. Valahogy sikerült külön-külön is ráállniuk és végre saját szememmel is láthattam, hogy Hunornak a súlyára is jó hatással van az óvoda, és azon belül a dupla ebéd (14 és fél kiló), valamint Minka (baba)bájhájára kedvező hatással van a napi 12 órás folyamatos mozgás és a 3 hete önállóan felfüggesztett szoptatás (10 és fél kiló).
Aztán tegnap eljutottunk a kötelező genetikai ultrahangra, ahol kiderülhetett, hogy azon kívül, hogy minden rendben a fiatalemberrel odabent, hogy alkatilag még mindig elődeire hegyez (kurtalábú, nagyfejű) és hogy nálunk a fiúk genetikailag kódoltan farosak, (már értem, mért viselem sokkal nehezebben a mocorgásait), súlya hozzávetőlegesen 300 gramm.

S akkor a papírforma:

Egy magzat medencevégű fekvésben.
BPD: 51 mm
FL: 30 mm
Jó magzati szívhangok, 140/min
Zárt hasfal, 4 üregű szív, jól látható gyomor és húgyhólyag.
Végtagok jól láthatóak, ép, zárt gerinc.

Grav. st. 19+5.

Sztárfotó most lemaradt (kifogyott a papír), meg már amúgy sem fér el teljes terjedelmében a monitoron, arról már nem is beszélve, hogy állandó mozgásban volt odabent, jájj nekem!

Ami kissé elkeserített, az a Zsiga Úr faros léte, bár Bratyó bizonyította pár éve, hogy vannak még csodák, ám én mégis nyönyörgök rajta pöppet, mert mért is ne? (azért, mert persze megint előrevetítettem és szíves-örömest kihagynám az újabb cipzárt a hasamról, a császármetszéssel járó lábadozást, meg úgy összességében az egész műtősdit) Meg így egyértelművé is vált, hogy az az alvégi kapirgálás, a húgyhólyagtájéki birizgálás, nem finom tapogatás, hanem kőkemény rugdalás. (saját szememmel láttam a monitoron) És tényleg jájj nekem, ha ez a szellem kiszabadul a palackjából!

Az elmúlt kettő hét dottore látogatásai rendre elmaradtak, orvosunk szülesztett. Tegnap délután -mi késtünk- végre sikerült összehozni egy időpontot, ahol a hosszú hetek óta zajló bizonytalanság elmúlt, a kinemmmondott kérdések megválaszolódtak.

A doktorbácsival hosszasan beszélgettünk és még hosszasabban vizslatva ultrahangozta meg Harmadik gyöngyszemünket, aki ezalatt szemmel láthatóan visszadumált és az öklét rázta felénk. Kedves gyermek, már most tiszta apja. Úgy tűnik, sem az elmúlt hetek kóbor vírusai, sem a ránkkiabált bárányhimlő nem fogott rajta, egészséges 15 centis, fürge-ürge. Ééééééssss az előzetes lábközötti dolgok állása szerint, szeptember végén egy újabb kiskrapekkal gazdagodunk!

(lentebbi képen a félreértések elkerülése végett, a feje látható)

 

BPD (fej átmérő): 36 mm
TAD (mellkas körfogata): 31 mm
FL (combcsont hossza): 21 mm
Jó magzati szívműködés, homogén placenta a fundusban látható, zárt hasfal, gerincoszlop követhető, végtagok láthatóak. Gyomor és hólyagtelítődés látható. (további magzati méretek ITT találhatóak. Levonva a konzekvenciát, mi folytatjuk a sort, nagyfejű-nagypocakos, lóratermett kurtalábú gyermeket növesztek ismét odabent)

Grav.s. 15+1 nap (ő is naprababa, majd a születése körüli időkre igencsak kíváncsi leszek) 

Öröm van, bódottá.

cucka 2011.03.01. 19:33

Kukkolda

Az elmúlt napok fetrengése után, kicsit összeszorult gyomorral jelentem meg a doftor úr esti rendelésén, főként úgy, hogy miután elmeséltem a kis kálváriámat, felkészített a legrosszabbakra is. Lelki szemeim előtt üres petezsákok lebegtek, sőt már a hasam is laposabbnak tűnt, mint reggel, amikor felfeküdtem a kényelmesnek nem nevezhető vizsgálóasztalra. KisMucc persze kikérte magának az alaptalan vádakat, kapálózva integetett, erőteljes szívdobogva, mind a 38 milliméterével. (10+2 napos terhességnek megfelelő méretek)

Fotót is kaptunk ismét, örömködtem is egy sort, és ezennel KisMuccot hőssé is nyilvánítom. Mert megérdemli.

Holnap védőnő (kiskönyv). Ugye, ha már megszületik, igazán is felfogom, hogy nemsokára három gyerekem lesz?!

cucka 2011.02.08. 21:12

Újratöltve 3.0

A jólsikerült prototípusunk után, elkészítettük a második, javított kiadású kicsihugit és úgy gondoltuk, (nem, nem a csúcson hagyjuk abba, hanem megkísértjük újra a sorsot) kijavítjuk előzetesen elkövetett vagy annak vélt hibáinkat és kihasználjuk a karácsonyi-szilveszteri együtt töltött időt. Így hát nagy szeretettel mutatom be Harmadikunkat, akiről annyit érdemes tudni, hogy 21 mm-es, jószívdobogású héthetes, a délelőttjeimet megszédíti-émelyíti, hogy Huncos szerint kisöcsi, és hogy napközben (amikor arra  a pár órára, úgy déltől koraestig, életképes leszek) megmosolyogtatva elérzékenyít.

És még valami: akármennyit húz is rá odabent, ebből nem lesz decemberi gyermök.

cucka 2009.12.08. 10:06

CTG forevör

A tegnapi ctg gyors és rövid volt, Minkát álmában leptük meg, kicsit megriogatott az asszisztensnő, hogy 40-160 közti pulzusokat produkál a leányzó, irány az ultrahang, flowmetria (köldökzsinóráramlás: jut-e elég oxigén, tápanyag a kicsihez, ellátja-e még a lepény a neki szánt feladatokat...). A véletlenek ismételt összjátéka következtében sikerült az osztályvezető főorvos és egy másik, szintén rutinróka és tapasztalt nőgyógyász elé keverednem szekérderéknyi leletemmel, akik seperc alatt megnyugtattak: a CTG pillanatnyi állapotot rögzít, tehát, ha Ded alszik, akkor is mozoghat álmában egy minimálisat, a tappancsok meg az én pocakomra vannak erősítve, nem a gyerek szívére. Flowmetria teljesen rendben, lepény még mindig egyes fokban érett, sőt oly idilli szimbiózisunk, akár félidősen... Minki 3 és fél kiló körüli, bár ez ilyenkor már igencsak becsült érték, és szerintük nincs jelentősége... hááát, ezzel azért én tudnék vitatkozni.... a revidiált szülési dátumom pedig a december 12. Ezután már át kell gondolni a következő lépést: úgy, mint befektetés és szülésindítás...
Mindezek ellenére (vagy inkább emiatt?), továbbra is marad a kétnaponta ctg, meg a magzatmocorgás figyelés... ha nincs fél napig mocor, irány a kórház soron kívül.

HuncApu reggeli ébredéskor ösmét futott egy kört szerelmetes fia hajállapotának változtatása ügyében, számunkra is meglepő módon, de a kisfiatalember elsőre rábólintott a Figaróra. Így bekönyörögtem magunkat Kinganénihez, aki soron kívül beszuszakolt. Megérkezésünkkor Huncmaci azonnal átkéredzkedett fodrásznéni ölébe, őt szorosan átölelte, majd lerúgdalta csizmáit, letépte magáról a fölöslegesnek ítélt ruhadarabjait, kezébe fogott egy sajtos rudat és elhelyezkedett egy maga által kiválasztott székbe. És ott is maradt egyetlen moccanás nélkül, az egész művelet alatt, arcán kisfiús elégedettséggel, miközben mi olvadoztunk könnybelábadó szemekkel. Igen, kérem szépen, eljött ez az idő is... Mondjuk, nem ő lett volna, ha az attrakció végén a szépségszalon  ámuldozó hölgykoszorújától nem vasalja be az őt illető (?!) asztalon felejtett csokimikulást és nem kebelezi be együltő helyében.

Nagyfiú már... akármennyire is kicsinek érzem-látom én még őt...

Este pedig mézeskalács-gyártásba fogtunk... persze mindez annak fényében, hogy a mézeskalács még a szüléshez is jóljön majd... Hunc preferálja a nyers és összeállninemakaró tésztát, egy éjszakára pihentettem, összeállt, ma délelőtt sütjük ki... Közben csuklómba dörgölve szimatolom tanult barátném ajánlásával a muskotályzsálya illatanyagát, kapkodom a homeós bogyeszokat, iszom a palástfű-málnalevél teát és várom a csodát... mondjuk az éjszaka érkező hidegfront úgy megkínzott, hogy olyan haskeményedéseim voltak, hogy majdhogynem négykézláb abszolváltam a mosdómeneteket...

cucka 2009.11.24. 19:41

A 39. héten járva

A délelőtti órákban tiszteletünket tettük a szokásos heti programjaink egyikén, a kismama szakrendelésünkön. Annyira valószínűtlennek tűnt, hogy a maira még sor kerülhet, hogy reggel 9-kor pizsiben kávézgatva igyekeztem mára időpontot szerezni...
Előtte azért közöltem Minkalánnyal jól gondolja meg ezt az uhut, mer ha én most újra kemény pénzeket leperkálok az uhuért, ő meg este kibukkanik, én azzal indítom a földi pályáját, hogy úgy elverem, mint a legenda szerinti szódás az bizonyos lovát!

Huncmaci mindeközben élete első munkanapján dolgozóba indult HuncApuval, csomagoltam neki uzsit-pelust és az első munkanapjára bónuszként egy gyerek(csoki) tojást is. Állítólagosan tüneményesen viselkedett, nagyon élvezte a rendelői melót, zapját rövidre zárva igyekezett kézzel lábbal mutogatva, minél hamarabb tudtára adni, az asszisztencia által odakészített szurit jó lenne már végre beadni annak a macseknak ott az asztalon.
Minka az utóbbi idők napi ritmusa szerint ébren volt, kicsit ficánkolt miheztartást végett, bevillantott pár csuklást majd jól láthatóan kivillantotta a csámpi csülkös sarkát, végül összegömbölyödve elaludt, én mindenközben maximálisan 20-as méhtevékenységet produkáltam a fentebbemlítettek alatt.

Ctg után következett az ultrahang, mely szerint kiskisasszony kirobbanó formában lubickol, dokibá szerint hajlandóságot sem mutatva a távozásra az elkövetkezendő időkben, a lepény még mindig bőséggel ellátja minden földi jóval (I. fokban érett), böcsült súlya 3300 gramm.

Az elmúlt hetek hanyagságából kiindulva ma szülésznő és doktorbácsi is megmanualizált, ez a jány oly mértékben ráérősre vette a figurát, hogy a pár hete már szépen beékelt okos kis fejét is visszahúzta. Méhszáj teljesen zárt, bár felpuhult már. Így azonban számomra érthetővé vált, hogy hirtelen mitől is múlt el az az elviselhetetlen időszak, hogy már leguggolni sem tudtam, mert azt éreztem alvázilag szétszakadok... durván két napja újra fitt vagyok és maximális teherbírású. Ha ez a gyerek is napra gyün, nekem nagyon meg kell tanulnom ebben az életben a pontosság fogalmáról valamit...

Megrovón szóvá is tettem, hogy én itten kérem szépen hónapokkal ezelőtt olyan ígéreteket kaptam, hogy nov.25.-ére már javában Minkababázgathatok, aztán tessék. Doftorbácsi szerint még akár ez is lehet (höhöhö), de ha nem is november, de december 25.-ére már biztos babázni fogok. Kösszépen.

Jövőhéten meg, ha továbbra is így maradunk heti 3-szori ctg következik, valamint egy újabb állapotfelmérő ultrahang. Idilli szituációnkat, ha minden íly tökéletesen működik odabent az elkövetkezendőkben is, háborítatlanul túlnyújthatjuk még kettő darab hétig, azaz december 17.-éig... én titkon továbbra is reménykedem azért valami közelebbi dátumba, bár kísértetiesen kezd minden olyan lenni, mint két évvel ezelőtt, még a  jóval utánam kiírt kismamik is elkezdtek beelőzni a szülőszobán...

cucka 2009.11.03. 18:59

Minka első ctg-je

Szerét ejtettük ma délelőtt a kombinált csomagomnak, elviekben vérvétel + uhu + hüvelyváladék + ctg lett volna, de hajnal hétre nem éreztem magamban az erőt, hogy végigcsináljam a sort, így a vérvételt a jövő keddi ctg-vel kapcsoltam inkább össze.

Minka komatózusan aludt, többszöri hasfelrázásra és Balaton szelet bevetésére sem volt hajlandó felébredni, így közel egy órán át pittyogott monotonul a pocakomon a kütyü, gyakorlatilag egy darab méhtevékenység nélkül. Nabezzeg, ha a tegnapi hidegfront közeledtekor lett volna a ctg, talán még szülésre is benntartanak, egész dezsavüm volt intézkedés közben meg-megállva, fájásokkal tarkítottan, levegőkifújásokkal gazdagon megspékelve. Most már tényleg össze kellene állítanom a kórházi pakkunkat, erről jut eszembe...

Az ultrahang meglepetéseket tartogatott több szempontból is. Elsőként kisasszonka végre-végre a saját korának megfelelő méretekkel rendelkezik, ráadásként napra pontosan! A másik észlelés sajna, már nem ennyire pozitív: a monitor nézegetése közben a doktorbácsi, miközben diktálta a méreteket, egy eddig sosem hallott mondattal zárta a leletet: jobb láb varus állásban. Persze, azonnal rákérdeztem, hogy ez mit is takar, mire könnyedén rávágta, ez azt jelenti, hogy nincs elég helye a leánykának és befelé fordítja  bokától a jobb lábát a leányzó, azaz csámpás. És ilyenkor mi a teendő? Leginkább semmi, tornáztatni kell, esetleg speciális cipők és kinövi viszonylag rövid időn belül... A dokibácsi érezhette rajtam a feszültséget, mert ugyan nem járna, de felajánlotta, a jövő heti ultrahang mellett ösmét rápillant Minkaleányzó böcsös csülkeire.

Számokban:
Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD (koponya haránt átmérője): 92 mm
HC (fejkörfogat): 322 mm
AC (haskörfogat): 303 mm
FL (combcsont): 71 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány.  Jobb láb varus állásban (bővebben erről itt olvasható/látható, kicsit utánaolvasva nem dobódtam fel a dolgoktól...). Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 2870 gramm.
Vélemény: Grav. s. 36+0 a biometriai adatok alapján.

Minka feje, nagyon lent van már, igencsak beékelődve (ezt mondjuk érzem is rendesen...), méhszáj még zárt ugyan, de már felpuhult. (ez azt jelenti, hogy ugyan még nem nyílt ki, de már nem is zár olyan szorosan). És ez jóóóó!

cucka 2009.10.13. 19:19

Fejlemények

Ma bebizonyosodott, van egy újabb biztos pont az életemben. Azt gondolom, jól sikerült nőgyógyászt választanom, csúszásban, 2 sürgősségi császár között, a lehető legjobb stílusban tudta kezelni, a hisztéria szélén táncoló, harmincakárhányhetes kismama mivoltomat.

Azt már meg sem említem, hogy többórán át várakozva, olvasgatva, gondolataim ezerfelé cikáztak, és ügyesen sikerült fölspanolnom magam a kétségbeesésig. A múltkori szülésnős látogatás kapcsán, azt az aprócska tényt kifelejtettem a bejegyzésemből, hogy amennyiben a szülésem átcsusszanna mégiscsak decemberre, így a szimpatikus rutinróka szülésznő nem tudna vállalni, mert decemberben nem vállal szülést, szabadságon lesz. Ez volt az elsődleges kérdésem drágajódoftorúr irányába, hogy ugyan jósolja már meg, mikor is fog kibukkanni ez a Minkalány, és mi a véleménye, merjem-e így bevállalni rutinróka szülésznőt?! A szülés időpontjáról bővebb tájékoztatásért a Jóistenhez irányított, ellenben azt javasolta, nyugodjak meg, elég nagy kórházban készülök gyereket világrahozni, akad itt még pár szülésznő. (És a legfontosabb: ő itt van biztosítékként, hát nem elég ez nekem?!) Rögvest ajánlott is egyet, akivel szeret együtt dolgozni és akiről kiderült, szintén nem vállal decemberben szüléseket, mint megtudtam, azért nem szeretik a decemberi hónapot, mert mi van akkor, ha elcsúszik a dolog karácsonyig?! na, mondjuk az éndolgom, tuti nem fog odáig elcsúszni... (azért csak halkan megjegyezném, ez nem kimondottan a szívességkérés kategória...)
Hármaska szülésznő intrója hagyott némi kívánnivalót maga után, viszont a beszélgetésünk egész tűrhetően zajlott, így eldöntöttem magamban ő lesz a talonszülésznőnk. Mert maradnék az eredeti rutinróka mellett, és így, ha mégis átcsúsznánk decemberre, lelkemrajta, megnyugodhatok.

Doktorbácsink annyira látta rajtam a kiborulásközeli állapotot, hogy kérés nélkül elárasztott pár bűbáj Minkafotóval, miközben végig dícsérte a leányzót, hogy milyen szép húsos baba... öhm, mindenhol.

Számokban:
Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD (koponya haránt átmérője): 88 mm
HC (fejkörfogat): 316 mm
AC (haskörfogat): 286 mm
FL (combcsont): 67 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 2200 gramm.
Vélemény: Grav. s. 33+6 a biometriai adatok alapján.

És hogy ezek után most hol is tartunk? már magam sem tudom... Ami biztos: az első ctg-m dátuma november 3. És hogy most három napig bírjam ki meglapogató drágajódoftorúr nélkül, mert elutazik...

cucka 2009.09.23. 21:47

Déltől estig

A reggeli fodrászolás éhgyomorra annyira megbolygatta kispasink lelkét, hogy fél 11-kor kidőlt a sorból és sikerált ippeg oltás előtt 10 percig aludnia (azaz 13 óra 50 percig). Én mindenközben már tűkön ültem, lerágicsáltam mind a 20 fellelhető körmömet, körbejárkáltam, meg-megsimogattam, krahácsoltam a közvetlen közelében, nedves tenyeremben markolásztam a telefont, hívjam a védőnőt vagy várjak még?! Merugye azt már többször kifejtettem, hogy én mégegyszer az alvóoroszlánt föl nem ébresztem! A közel 3 és fél órás alvása után vígkedélyűen ébredt, főként, hogy azzal fogadtam: peluscsere és irány a tér, motorral!

Mellbedobással estünk be a rendelőbe, a váróban mocival bűvölt, a nyitott ajtókon bekukucskált, szerzett ropit és új ismerősöket, csak a szokásos. Kicsit várnunk kellett, az előttünk lévő tanácsadás picit elhúzódott, így beérve a rendelőbe, sajna rajtunk próbálták a csúszást behozni. Szegény Huncosnak még akklimatizációs ideje se maradt, a védőnőnk gyakorlatilag lebontotta róla a ruháit, csórikám egyre hevesebben tiltakozott, majd mérlegre került (11,7 kg, 83 cm), ekkor már teli torokból üvöltött, majd a doktornéni megmogyorózta, eképpen, méltóságától teljes mértékben megfosztva görcsösen kapaszkodott belém. Ridegen lefejtették rólam a kezeit, kinyújtóztatták és már kapta is a szurit (igen, kicsit csúsztunk a kötelező 18 hós oltással...). Szuri után azonnal abbahagyta a sírást, hagyta magát felöltöztetni és már mutogatta az ajtót, brübrüzve, hogy ideje lenne távozni, kösszépen, ő nem ilyen fogadtatásra számított.
Nem vagyok egy föld felett lebegő, mindent megkönnyező anyuka, de ez most kicsit nekem is túlzás volt.
Először is, baromira nem hinném, hogy valóban így kellene ezeknek a dolgoknak működnie, mármint, hogy ennyire futószalagon. Értem én, hogy csúszás van, meg, hogy siet a doktornő, de arra ilyenkor senki sem gondol, hogy a gyerekben ez milyen érzéseket vált ki? Hogy mindez benne hogyan is csapódik le? Aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek fél a fehérruhásoktól... Vagy ezt én reagálom ennyire túl? Hiszen még lélegztevételnyi ideje se maradt arra, hogy körbenézzen, nem túlzok belépésünktől státuszvizsgálattal együtt, oltásostól-adminisztrációstól mindösszesen 5-8 percet ha töltöttünk bent a rendelőbe. Én elhiszem, hogy sok a körzetbe tartozó gyerek, de nem lehetne az időpontok adásakor egy kicsit a gyerek lelkét is számításba venni, azaz nem 10 percenkéntre beírni egy gyereket, hanem mondjuk 15-20 percenként adni az időpontokat?
Másodszor meg: asse értem mért kell lemezteleníteni egy gyereket a megméréséhez, mért nem lehet azt a rövidnacit meg azt a fölsőt (nevezzük 30 dekának), levonni a ruhával együtt mért értékből?! no, mindegy, talán bennem tengenek túl ezek a jóféle kismama hormonok, de ennyire rosszul én még oltást/tanácsadást sosem viseltem.

Védőnénik összekötötte a kellemeset a hasznossal, ha már szökőévente lát, úgy gondolta most izibe megejti a terhesgondozást is. Itt már jóval oldottabb volt Huncmester is, főként, hogy kikunyerálta a dátumbélyegzőt és azzal pöcsételt, majd a védőnéni is ropival kínálta. Feloldódott. Jelentem mindenenem negatív, vérnyomásom a felfokozott oltásos izgalmak hatására is 103/62 volt, pislantásom maga a tökély, Minkaleányka szívhangja 149/min. No és a csattanó: nem szokásom méricskélni magam, meg amióta a zapjuk aszonta nem jó az itthoni mérlegünk, rá se állok, így teljes meglepetést okozott, hogy mostanáig mindösszesen 4 és fél kilót kaptam magamra. Naja, Huncnál a 30. héten szerintem már bőven 12 kiló körüli (ha nem 15...) súlygyarapodásról számolhattam be.

Az idő eléggé elszaladt, szerencsére Szőkeciklon Barátnőm már ideért, gondjaira bíztam Huncost, majd egy óvatlan pillanatban leléptem tőlük. Mint kiderült, amint konstatálta hiányomat, sírva fölcancukáltatta magát a lakásba, leellenőrizte, hogy itt sem vagyok, majd megnyugodva lekísértette magát a homokozóba, majd végigjárta a délutáni kiskörét (pékség, cukrászda).

Mindeközben én békésen olvasgattam a váróban (végre!) és vártam a dokit. Ma feltűnően keveset ficánkolt a csajom, az egész napos maratoni menetelésnek tudtam be, édesem, diszkréten háttérbe vonult vagy csak egészen egyszerűen álombaringattam a sok mászkálással?! Az ultrahangon nagyot nevetett a doktorbácsink, ugyanis azt mondta, ilyet ő is rtkán lát: Minkus tátott szájjal és kilógó nyelvvel aludt, így csak gyorsan lemérte a paramétereit és hagyta tovább szusszanni. A labor eredményem szerint pöppet vérszegény lettem, így szednem kell egy kis vaspótlást, a cukorterheléses vérvétel 5,2 mmol/L, tökéletes. A terhesvitamin rendszeres szedését abbahagyhatom, mint ahogy a magnéziumét is.

Fotó mossenincs. Ésakkor a méretek:

Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben. (sőt, a doktorbácsi szerint már be is ékelődött a feje...)
BPD (koponya haránt átmérője): 77 mm
HC (fejkörfogat): 288 mm
AC (haskörfogat): 255 mm
FL (combcsont): 59 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek (szépen alszik...). Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz. Súlybecslés: 1600 gramm.
Vélemény: Grav. s. 31+2 a biometriai adatok alapján.

Doktorbácsi szerint annyi dolgom van mostantól, hogy növesszem a pocakomban a gyereket. Szerinte felejtsem el a decemberi szülést, legkésőbb november 25.-én már külön életet fogunk élni mindketten. Hű.... mondjuk, Huncot is korábbra vártuk, aztán -kis rásegítéssel ugyan, de- napra pontosan bújt ki. Viszont ennek fényében lassacskán célszerű lenne elkezdeni rákészülni a kicsilány érkezésére...

cucka 2009.09.04. 10:45

Minkalány

Tegnap délután megejtettük az óhajtott 4d-sünket. A pocakomban lakó illetőről két fontos dolgot illik megemlíteni: továbbra is Minka éééééés annyira jólnevelt, hogy menetirányba fordult szép(gondolatra)szóra! (persze ez még változhat, de fő a pozitív hozzáállás)

Hunorral ellentétben Minka esetében sosem okozott gondot az, hogy egy ultrahangra úgy érkezzünk, hogy ne találjuk ébren a leányzót, hogy le kelljen küldeni neki valami jóreggelt finomságot. Szerintem ez a gyerek sosem alszik, napközben folyamatosan ficánkol, éjszaka ha még olvasok, ő is ébren van, ha hajnali mosdójáratra nevezek be, akkor is velem szolidarizál.

Amit itthon szinte azonnal megállapíthattam, hogy a 2 éve, a jónevű babamoziban készült felvételek meg sem közelítik sem minőségben, sem felvételekben a mostaniakat, bár ez nem feltétlenül a szonográfus hibája, az alanyok is bőven tehettek róla.

Egy összehasonlító ultrahang (anno ez volt Hunc legjobb fotója...):

(bár itt annyira nem szembetűnő, de Minka pontosan olyan turcsiorrú és magashomlokú, mint Huncos, a szája kicsit vastagabb és lágyabbak a vonásai... csajosabb...)

Magyarázat címszavakban: 1. Csókosszájú Minkacsücsör (vagy máris dumál?), 2. Minkamosoly, 3. Minkaujjak, 4. Minkatalpak. Apropó talpak: a szonográfusnéni aszonta hadd mérje már le ennek a királylánynak a talpát, mert ekkorát ritkán lát: ugyanis 5,41 centis talpakon lubickol a leányzó odabent! (viszonyításként: a combcsontja mindösszesen 5,27 centi...)

Kicsit számokban:

BPD (koponya haránt átmérője): 7.49 cm
HC (fejkörfogat): 26.42 cm
AC (haskörfogat): 21.11 cm
FL (combcsont): 5.27 cm

Egy magzat, koponyavégű fekvésben. Épnek látszó koponya és gerinc. Telődő gyomor és hólyag. Közepes mennyiségű magzatvíz. Placenta mellső falon tapad. A MNSZUT jelenlegi állása szerint durva fejlődési rendellenesség nem látható.
Súlybecslés: 1018 gramm.
A biometriai adatok alapján a szülés várható időpontja: november 26. (ugyanis hiába leledzem a 27. terhességi héten Minkalány a méretei alapján már 28+ párnaposnak felel meg... nagyleányzó-nagytalpakon...)

...A lelkemről meg később. Mindenestre ez az uhu helyrerakott bennem pár dolgot... lassan valóban fölfogom, hogy lányunk lesz...

Ma ösmét hivatalosak voltunk doktorbácsihoz egy második trimeszteri UH-s vizitre.

Mellbedobással estünk ugyan be (pereputtyostúl Huncostúl),  de egyre inkább körvonalazódik bennem az a tény, hogy innen nem lehet elkésni. Az időpont amolyan hozzávetőleges saccolás, köbö azt jelenti, hogy elő vagyok jegyezve arra a napra. (ez azér is bosszant, mert nem vittem olvsanivalót magammal -pont, amikor a legérdekesebb a könyvem!-, így a 8-10 éve kiragacsolt kórházi szabályzatot és a különböző ezeréves tacepaókat kellett olvasnom. uff!)

Most kicsit több időnk volt beszélgetni-ismerkedni, több bennem megfogalmazott kérdésre sikerült megnyugtató választ kapnom. Jövő héten kíméletes vércukortermeléses vérvételem lesz, azaz az itthon elfogyasztott 1 zsömle 1 pohár tej után 1 órával, vérvétel. Ami ismét fájdalmas, hogy 7-re kell mennem, ami azt vonja maga után, hogy 6 magasságában (!!!) el kellene fogyasztanom szerény fentebbemlített reggelimet. Minkával nem vagyok egy kimondott evőbajnok, de legyűröm valahogy... valószínűleg álometetés lesz.

Míly meglepő fordulat: Minkaleányka a szülés kiírt időpontját újfent előrébb görgette, (azaz a mért adatok idősebb). Immáron röhögve kérdeztem meg a dokit, hogy a szeptember 23.-ai uhura már hozzam a kórházas cuccaimat is, mert ha jól számolom kb szülésidő lesz azidőtájt. Mint kiderült, a mostani mérések inkább csak tájékoztató jellegűek, minden marad a régiben, ezek a biometriai adatok azt jelzik csupán, hogy Minkalány nagy baba, nagyobb a valós koránál.

Nasakkor számokban: (mert fotót mosse kaptunk, elromlott a nyomtató... meg amúgy se volt ma a hölgyike kimondottan fotogén, a szétett lábakkal indítás után hátat fordított és az arcával végig takarásban tűrte a megmérettetését):

Egy magzat medencevégű hosszfekvésben. (érzetem én, hogy keresztből "befordult", csak azt nem, hogy merre... egyelőre faros a lelkem, mostantól arra kellene inspirálni őkelmét, hogy méltóztasson irányt változtatni, mert ha nem teszi, ösmét cipzárt vágnak az anyja hasára...)
BPD (koponya haránt átmérője): 68 mm
HC (fejkörfogat): 250 mm
AC (haskörfogat): 215 mm
FL (combcsont): 48 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek. Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány.
Lepény a mellső falon tapad., átlagos mennyiségű magzatvíz.
Súlybecslés: 970 gr. (öööö, van egy egy kilós lányom!!!!)
Vélemény: grav.s. 26+3 a biometriai adatok alapján.

És mivel rég nem volt már, bebiggyesztek Minkaleányka fotó helyett egy külsős Minkalak felvételt:

Amúgy a Minkalak lábdagad, meg szuszog, a Minkalány meg rumbát jár esténként, ma a nagy és okos bátyja ráfeküdt a pocakomra elalvás előtt, ő meg addig rugdalta, amíg Hunor homlokráncolva rám nem nézett, hogy mért abajgatom én őt? hiába magyaráztam, az nem is én vagyok, hanem a Hugi, mégis én kaptam a csúf pillantásokat.

Hunc ma este úgy érezte azalatt a nem egészen egy perc alatt, amíg magára hagyom a kádban, illene megborotválkoznia, de csak odáig jutott, hogy meghámozta a mutatóujját, vér folyt mindenfelé, én meg szentségeltem, mert én vagyok az, aki állandóan vészmadárkodik a zapjának, hogy ne hagyja elől a borotváját, meg ne hagyja egyedül a kölköt a vízben. Neki sosem történt semmi, nálam meg már a második alkalommal. Haragszom magamra, rossz érzés volt, hogy Hunc sírdogálva mutogatta az agyonragasztott ujjacskáját, hangosan bííííí-zve. HuncApu könnyedebben vette a figurát, mint én, vacsi közben megjegyezte, legalább újabb szóval gazdagodott Hunor szegényes szókincse, ugyanis az étkezés befejeztére, már mesterkélt sírással bibi-zett a hatalmas buciját mutogatva.

A nap tanulsága azonban az, hogy valóban okosnak kell lenned ahhoz, hogy okostelefont vásárolhass. Különben megszívod, de nagyon.

cucka 2009.07.15. 21:58

Sorminta

Lassacskán tényleg odáig jutunk, hogy még pár egymást követő ultrahang vizsgálat és bentragadunk szülni. Ismét idősebbek lettünk, a mai mérések alapján már a 20. hetet tapossuk. Ééééééééés: valóban királyleányka lakozik a pocakomban! A doktorbácsi  igazán alapos vizsgálatnak vetette alá a kiscsöppöt, lassacskán haladtunk fejtetőtől combocskákig, királyleányka olyan spirális forgásokat produkált, akár egy akrobata, így amikor azt érzem, hogy belül kaparász, akkor ő valóban belül kaparász, valamint amikor azt érzem, hogy az alsó régióban kitüremkedik, akkor valóban kitüremkedi valamilyét.

Amikor a combocskák méretein is túlvoltunk, doktorbácsi óvatosan megkérdezte, hogy ugye ezt a babát lánynak készítettük? Azt válaszoltam, hogy a lelkem mélyén igen. Akkor jó munkát végzett a lelke mélye!

Mivel most ultrahang fotót nem kaptunk, így csak a mért paramétereivel büszkélkedhetem:
BPD (koponya haránt átmérője): 47 mm
HC (fejkörfogat): 169 mm
AC (haskörfogat): 153 mm
FL (combcsont): 30 mm

Ép koponya konfiguráció, agykamrák norm. tágasságúak. Arckoponya: eltérés nélkül.
Gerincoszlop követhető, csigolyaívek zártak, megtartottak.
Szív: 4 üregű, billentyűk ábrázolódnak.
Gyomor és hólyagtelítődés látható. A vesék üregrendszere norm. tágasságú.
Végtagok csöves csontjai jól ábrázolódnak, épek.
Placenta: a mellső falon tapad.
Köldökzsinórban: 3 ér.
Magzatvíz mennyisége: átlagos.
A MSZNUT érvényben lévő protokollja szerint végzett vizsgálat során magzati rendellenesség nem észlelhető.
(magzati méretek hetekre lebontva: itt)

Most már elárulhatom, hogy ugyan ezidáig csak utalásokat tettem rá, de olyannyira biztosan éreztem a királyleánykánkat, hogy amint erre a könyvre bukkantam, azonnali késztetést éreztem megrendelni és az akkori akció keretén belül dedikálta az írónő is és az illusztrátor is. És hogy mennyire jól álltunk nevekkel és magabiztossággal? Mi sem bizonyítja jobban:

cucka 2009.06.28. 18:36

Uhu, hétvége, jógyerek

Aki arra tippelt, hogy nem fogom kibírni júli 15-ig ultrahangmentesen, az nyert egy hatalmas nyalókát, tegnap délután éppen útba esett a rendelő, és tényleg éppen be kellett ugrani valamért. Ha meg már ott vagyunk, Hunc bentlakó macskuszozott vidáman, akkor meg mért ne?
Szóval KisTesó hatalmas és mozgékony, kísérteties volt, ahogy pontugyanúgy belenézett az arcunkba, ahogy 2 évvel ezelőtt nagyokos bátyuskája tette. Viszont doktorbácsi legyen a talpán, aki erről a kölökről megaszongya mije is van a lába között, ugyanis befeléfordulva hasal a pocakomban. Viszont gyönyörű gerince van. Meg nagyon szépen pulzáló szíve. És valamit mutogatott folyamatosan a jobb kezével (talán fityiszt, hogy ugyse tudjátok meg mimvan?), ami számomra nem volt egyértelmű, HuncApu szerint  egészen nyilvánvalóan integetett. Ő az orvos, biztos a kölökkutyák is így szokják.

Amint Hunc kigyógyult a rejtélyes kórságából, lóra pattantunk és nyakunkba vettük a szóba jöhető peremfalvakat, házkeresgélés céljából. Mivel mindenhol tetőzik a Duna, így legalább saját szemünkkel is láthattuk, mennyire kiöntött (félelmetesen), többfajta embertípust is láthattunk (volt, aki élvezettel fotózta családilag a "katasztrófát" -őt idéztem-, sajátos módon: felváltva bicikliztek be a kiáradt Dunába a femili tagjai mosolyogva, míg Apuka szemből utasítgatott-kattintgatott... nem vagyok -mindig- rosszmájú, de kicsit megvidámodtam volna, ha éppenŐ beleborul. Ennyit a kárörömről mára), de az igazán jellemző a néma döbbenet volt mindenki arcán, a tisztelet a természet ereje előtt. (Hunor kavicsokat dobált a nagyvízbe, ő nem döbbent meg)
Visszatértünk egy korábbi ház-szerelemhez, asszem lókupec (vagy kalmár, vagy kereskedő) lehetett az uram előző életében, ösmét alkudozott egy gurigányit, minden tiszteletem az övé, ahogy teszi, sosem bántón, sosem arcpirítón. Most nálunk vagynak a tervrajzok, meg mindenféle értékbecslési papírosok, sok minden kell, hogy összejöjjön, de remélem, sikerül. Szép lenne. (túl szép)

Ma meg, míg a család férfitagjai meglátogatták a Dédit, engem beszabadítottak a svédáruházba. Jó volt, csak kár, hogy semmi sem figyelmeztetett, hogy amellett, hogy hétvégi tumultus van, éppen felújítás alatt is áll, így nehézkes volt bizonyos dolgok megtalálása, sárgaruhást meg még nehezebb volt találni, hozzáértő sárgaruhást, szinte lehetetlen. Viszont lett Mancinak kispárnája, meg kispaplanja, meg vidám ágyneműje, (aminek láthatóan nagyon örült!), aztán mégse ott délutáni szunnyog, hanem a miágyunk romjain.

Rendelés előtt még Római partoztunk is egy rövidkét, naívan sétafikkantani szerettünk volna, épphogy az Evezősig jutottunk egy gyors hekkezésig, a kerthelyiség alját is mardosta a kiáradó Duna. Félelmetes.

cucka 2009.05.29. 17:39

Kombinált teszt

Hosszas tanakodás után, fájó szívvel, de meg kellett hoznunk ezt a nehéz döntést: a második kiskrampusznál orvost kényszerülünk váltani. A távolság, mint üveggolyót... nos igen, a fehérvári túra első gyereknél még bevállalható volt, de Huncostól mindenestől már nem. (és arról nem beszélve, hogy időközben Nőgyógyászok Gyöngye még távolabbi városba vándorolt munkálkodni...)

Így hát, az időszerű kombinált teszttel egybekötött ultrahang vizgsálatot, (Down kór szűrést), már egy új Doktorbácsinál végeztettük el. Egyelőre úgy tűnik, a szimpátia kölcsönös, bár nem a bőbeszédűségéről hírös a fiatalember, de úgy gondolom, tulajdonképpen az ember lánya sem csevegni jár a nőgyógyászati rendelőbe. 

A jó hírek, hogy a picurka-mocorka jól van, méreteiben egészen hasonlatos nagy, szép és okos bratyókájára: nagyfejű és nagypocakú, valamint szintúgy kurtalábú. A mostani ultrahang alapján kicsit előrébbjárunk, azaz 13 hét+1 napos Kistesó. (utánaszámolva: ha ez így helyes, december 3.-ára módosul a szülésem dátuma, azaz pont egy nappal Huncos szülinapja után... mondhatni tökéletes az időzítés, bár a skacok valószínűleg nem így fogják gondolni...)
Kicsit számosítva:
NB (orrcsont): látható
CRL (ülőmagassága): 70,3 mm
NT (fejátmérő): 20,0 mm
NT (nyakiredő): 1,7 mm
HC (fejkörfogat): 78,4 mm
AC (haskörfogat): 64,0 mm
FL (combcsonthossz): 9,2 mm

Átlagos magzatvíz mennyiség. Szabályos szívműködés. Placenta helyzete: mellső fali. Ép koponya. Jól telt gyomor és hólyag. Zárt hasfal és mellkas. Normál hasi echogenitás. Négy végtag. FHR (szívhang): 161/min. Eszméletlen zakatolást csapott! (És nem, nem tudott könny szökni a szemembe, mert fektemben éppen azt figyeltem, Hunor hogyan próbálja meg kikapcsolni a frissen megismert doktorbácsi számítógépét... )

És akinek még mindig nem elég, ím egy rövidke film a Legkissebről:

Persze, nem a micsapatunk lett volna, ha a vérvétel eredményére, valamint az ultrahangra várva, Huncos nem rendezett volna kisebbfajta színházi előadást a váróban, elszórakoztatva azt a tucat embert, akik ezen az álmos délelőttön odatévedtek. És ha az sem lett volna elég, hogy szinte mindenkinek osztogatta a svédáruházas játékdobozban megbúvó, szintén svédáruházas pici plüssöket, egy óvatlan pillanatban mindent eldobva kezéből, beszabadult az irodába, ahol felkúszott egy szekrényre és megszerzett egy félméteres csokimikulást. Mindez oly gyorsan történt, hogy mire elkaphattam volna, már le is harapta a csokimiki fejét, nem kis derültséget keltve az ott várakozó pocakosoknak, és nem kis megdöbbenést okozva az ott-tartózkodó anyukáknak... rég volt már ilyen: éreztem, ahogy a pír a nyakamon át az arcomba kúszik... ezek után a biológus hölgy már mosolyogva fogadott, hogy hallotta már a fiam hírét... hmmmm...

cucka 2009.05.19. 17:14

Egy kis mozidélután

Tudvalevőleg sosem voltam egy nyugodt, ejjráérünkarramég típusú emberke, így az alábbi eset, jellemem egyik olalát művészi tökéletességgel festi le.

Történt ugyanis, hogy a 6 hetes ultrahang után, legközelebb a 12. hetire kaptam időpontot. A 12. heti ultrahang meg vészesen közeleg (jövő hét péntek), akárcsak az előrevetített rémképeim... Az utóbbi napok meghitt estéi mindegyikére jutott egy kis elalvás előtti csemege HuncApu számára. (üres petezsák... nincs is semmi bajom, ergo mi van ha nem is vagyok várandós?... és mi van, ha baj van a babával?... és mi van ha...? és folytathatnám még sokáig a képtelenebbnél képtelenebb Kasszandra jóslatokkal... )

És eljött az a pillanat, amihez nekünk nőknek őstehetségünk van, hogy a szelíd, felületesen már szuszmákoló Életünk Értelmét egyetlen pillanat alatt bősz vaddá hergeljük... és így sikerült egy soron kívűli félhivatalos ultrahangozást kicsikarnom (ilyenkor is jól jövő szakmájú)  Zuramból. Így tegnap délután sort ejtettünk a rendelőjük félhomályában, egy kis meghitt családi mozizásra. Fotók nem készültek, mert az UH feje nem emberi érzékenységre való volt, (gratulálunk, 4 vagy 5 kicsit látok) így Legkisebbünk paramétereit és részleteit továbbra is homály fedi. Amit láttunk az egy szépen kitaposott méhüreg, benne egy vidáman lubickoló kisemberrel. És ezt is csak töredék ideig, talán éppen addig, hogy lelkem ismét kisimulhasson egy jódarabig...

Egy ideje már kezdte érvényét veszteni a blogom címe, hiszen a gömbölyödős hónapok már rég elmúltak és már jó ideje nem számítok kezdő kismamának sem, hiszen egy 16 hónapos örökmozgó, rutinróka anyukája vagyok.
Amikor naplóírásra adtam a fejem, igyekeztem úgy kiválasztani a címet, hogy álmainknak megfelelően aktuális maradhasson még nagyon sokáig. (bár azidőtájt egy lukas petákot nem adtam volna a bloggolásbani kitartásomért)

Nos, az elmúlt hónapokból, kellő elfogultsággal, azt a következtetést vontuk le, hogy Prototípusunk igencsak jól sikeredett, ezen felbúzdulva, ráállunk a sorozatgyártásra,  most pedig szeretném közhírré kiálltani örömünket, hogy a blogunk neve újra aktuálissá vált, ugyanis egy picurka, 7.3 mm-es dobogószívű emberpalánta növekszik a pocakomban, akit -bár sosem hittem, hogy létezhet- legalább ugyanakkora szeretettel (és türelmetlenséggel) vártunk/várunk, mint Huncost anno!

A kép ugyan homályos, de a mi kölkünk, de az újbóli várandósságnak hála, ismét visszanyerhettem, csak ekkor létező ultrahangfotó-látó képességemet...

cucka 2007.10.21. 09:00

Közös útunk 33. hete

A "nagykönyvek" szerint ezen a  héten Hunci elérheti a 42-44 cm hosszúságot és kb.2 kilogramm súlyt. Azt is írják, hogy a fentmaradó 7 hetünk során kb. a  kétszeresére fog nőni a  baba!!! Tüdeje már beért, zsírszövetei is szépen szaporodnak, úgyhogy már egészen rózsaszínes-bababőre lehet. Az agy fejlődése is a záró szakaszához érkezik, Hunc abszolút jól tájékozódik már méhen belül (hogy mikor találja meg végre a fejével a  célirányt???) , sőt homályosan látja a  körvonalakat is. Bár úgy tűnik, ha most megszületne, már mindene kifejlődött és életképes, még mindig koraszülöttnek minősülne. Gyakoribbakká és erőteljesebbekké válnak mozgásai, ezeket érzem is. (érdekes, Hunc eddig mindig papírforma szerint halad...leszámítva a befordulását...:S) Az éjszakai alvások is egyre nehezebben fognak menni, részint a nagy pocak miatt, részint a  baba éjszakai tivornyái miatt! Hunc is ilyen, mihelyst vízszintesbe kerülök, őrületes szambát lejt, edze vagyok, általában erre már el tudok aludni, de éjszaka rendszeresen arra (is) ébredek, hogy a buli végére kiütött fiatalember teljesen úgy viselkedik, mint a  nagyok, hajnaltájban csuklik! :)))
Állítólag gyakoriak az éjszakai lábgörcsök is. Na, ez kimaradt eddig...bár szerintem, most a  megemelt magnézium adag miatt, nem is fog előjönni! ....vagyis, ebben csak bizakodom! ;) Fontos megemelni a  kalcium bevitelt is (főleg a tejtermékekben, zöld levelű zöldségekben, szójában, búzacsírában, narancsban, aszalt szilvában, mazsolában található). Hurrá! legalább legálisan nassolhatom a  mazsolát! :))) És továbbra is receptre ihatom a napi egy pohárka borocskámat! :)))
Jelen pillanatban napi 1 C vitamint szedek (ez segít a vas felszívódásában), 2X1 Ferro folgamma tablettát, 2X3 MagneB6-ot, reggelente Hipp Natal Aktívot iszom és alkalomadtán (heti 1-2-szer) bekapok egy-egy szem Elevitet. Feladtam abbéli álmaimat, hogy természetes úton pótolni tudom azt a sok vitamint, amit kevenc Hunci-parazitám nap-mint-nap elszív belőlem, úgyhogy maradok a  piruláknál! :)))

cucka 2007.10.10. 09:00

32.hetünk

Huncom ezen a héten már elérheti a 1,6-1,8 kilogrammot, hossza pedig 42-45 cm is lehet. (akkora lehet, mint egy nagyobb és szélesebb formájú vekni kenyér? :))) ) Napról napra kisbabásabbá alakul, lassan eltűnedeznek a  ráncai. Teljesen kifejlődik a haja, szemöldöke, szempillája, valamint kezén és lábán a  körmök egyaránt. Rohamos növekedése ezidáig tartott, mostantól fokozatosan csökken...különben óriásbébim születne! :))) Újabb mozgásokkal gazdagodott ehétre a  kelléktára: már oldalra is tudja fordítani a fejét!
Jelen pillanatban olyan 1,5 liter mennyiségű magzatvíz lehet a  pocakomban és ez elegendő arra, hogy Hunc könnyedén tudjon még testhelyzetet változtatni (mondjuk, jobban örülnék, ha végre elfoglalná koponyavégű fekvését, de úgy érzem a makacs kisfelség még várat erre, ugyanúgy kitapinthatóan ülőpoziban van! :) ). Az elkövetkező -jobb esetben 8 hétben- a baba további gyarapodásával egyenes arányban csökkeni fog a  magzatvíz menniysége is. Érdemes magzatmozgásokat számolni ettől a  héttől kezdve. Szakemberek többféleképpen ajánlják a számolásokat: lehet naponta egyszer, főként étkezés után figyelni, hogy kb.10 magzatmozgást (rúgdosást, boxolást, ütögetést, kikopogtatást, popókinyomkodást is beleszámolva!) mennyi idő alatt tesz meg és ezt feljegyezni, vagy pedig lehet úgyis számolni, hogy napi 2 órát rászánva (reggel egyet és este egyet, vagy amikor aktívabbnak érezzük) , feljegyezzük, hogy 1 óra alatt mennyi mozgást érzékeltünk. Általában 10 és 50 között tekinthető normálisnak. Ha viszont csökkeni érezzük a mozgásokat vagy teljesen megszűnnek, azonnal értesíteni kell a nőgyógyászunkat.
A kisfiúk heréi ezen a  héten szállnak le a  lágyékukból a  herezacskóba. Már határozottan érzékelik a világosság és a  sötétség közti különbséget, sőt EEG-vel (elektro-enkefalográf) már kimutathatóak az álom és az ébrenlét ciklusai. Szakembereink továbbá azt állítják kisbabáink a nap 90-95 %-ban alszanak...na, hát Hunc vagy nem olvasta ezt a  statisztikát vagy nem hajlandó tudomásul venni, pedig említettem neki is! :))) Bár, érezhetően kevesebbet aktív, mint eddig, de tuti nem csak 5-10 %-ban! :))) Viszont néha annyira "elengedi" magát álmában (és ugye Hunc még mindig ül a  pocimban) és ilyenkor nagyon erősen nekifeszíti a hátát a  hasfalamnak...ezt azért rendesen megérzem! Viszont, eddig még semmimet sem "rúgta" meg, nem voltak fájdalmas máj-, vese-ellenes támadásai, maximum 1-2-szer fordult elő, hogy a hólyagomra taposott/ült/támaszkodott és olyankor jött a kis-baleset! ;)

cucka 2007.09.28. 10:25

30. hetünk

Sokkalta jobblétemről sajna még mindig nem számolhatok be, azaz: se lázam, se hőemelkedésem, de 2 nap alatt egy százas papírzsepit elhasználtam és szerintem ez már jó jel! Az éjszakai levegővétel még eléggé Dart Vederes és még mindig sűrűn felébredtem, de  most Hunorka is velem szolidarizált! Tudom, hogy szenya dolog, de kivételesen nagyon jól esett és megnyugtatott!
Ezen a héten már 1400 gramm súlyú és kb.40 centi hosszúságú a fiatalember és ha nagyon jófej szeretne lenni, el is foglalná koponyvégű helyzetét. Rekeszizma egyre gyakrabban próbálja meg megtanulni ellátni a  feladatát, de ez egyelőre még sokszor fullad csuklásba, a lenyelt magzatvíznek köszönhetően! A mi esetünkben kellően érezhető is, általában reggelente vagy erre ébredek vagy pedig arra, hogy csöppfiam tágítani szeretné lakosztályának határait a  szélrózsa minden irányába! :))) A harmadik harmadban nagy szükség van a  vaspótlásra (ez átlagosan 30 mg napi vasbevitelt jelent), mert mostantól a  kicsi vasháztartását is az anya biztosítja és amennyit most "szerez be", az biztosítja a születését követő 6-9 hónap vasraktárait. Ajánlott a vas tabletta formájában történő kiegészítés is, mindemellett természetes úton is bevihetjük egy részét vörös húsok, spenót, bab, lencse, teljeskiörlésű pékárú, gabonamagvak formájában.
A babócánk testéről ezidőtájt eltűnik a mindent beborító pihe (laguno), esetenként foltokban, vállon, háton megmaradhat. Agyán redők keletkeznek, azaz megjelennek az agytekervényei, melynek segítségével több agysejtet is képes tárolni. Mostantól hetente 200 grammokat hízik, ami szerény számításaim szerint, ha időben érkezik, éppen 3400 gramm lesz, de  ugye egy KisTáltosra  a szabályok nem mindig érvényesek! ;)))
Elveikben a növekvő méhemnek köszönhetően egyre sűrűbben jelentkezhetnének a  vizelési ingerek (vagy a "balesetek" ;) ), nekem valahogy most nem tűnik fel, a  napi 3-4 liter folyadékbevitel mellett, de a múlt hetekben voltak Huncnak erőteljesebb megmozdulásai és volt olyan is, hogy nem jutottam el a mosdóig...:)))
És végre tegnap megérkezett a  nappalinkba az ülőgarnitúra (ilyen, mint a  képen, csak cseresznyefaszínű lábakon áll és egy árnyalattal krémszínűbb), bár a  szállítók égre-földre esküdöztek, hogy nem fog beférni, aztán valahogy mégiscsak besikeredett... szerintem álomszép, pedig az elején nagyon ódzkodtam a  bőrgarnitúrától, de meg lehet vele barátkozni! :))) Cicalányok is birtokba vették egyből, kellően puha a testüknek...bár nappalra zárva van a  szoba ajtaja számukra, csak akkor mehetnek be, ha mi is ott vagyunk...kettejük közös ereje már tönkretett egy szövet ülőgarnitúrát ugyanis...:((( Apró bosszúság ért este ugyan: vettünk egy állólámpát a Kikában és az egyik búrája rommá volt törve, de természetesen ez este derült ki...ma viszi vissza HuncApu, nem tudom, mennyi sikerrel, mert szerintem lejárt az akciója.
És délután itt volt egy nagyon kedves barátunk (TáltosApu egyik kedvenc balkezes "partnere") segédkezni és így már a  könyveink  könyvszekrényen állnak! :))) Tényleg egyre jobban alakulunk, kezdem elhinni, hogy Hunc születéséig tényleg minden a  helyére kerül! Már alig várom, hogy elkezdhessünk bababútorokat nézegetni, és szerintem 2-3 héten belül ez akár esedékessé is válhat! :)))
Na, megyek az ágyba...holnapra már biztos jól leszek! Ígérem mindenkinek! :)))

cucka 2007.09.17. 16:18

Vasárnapi ultrahangunk

Megvolt a  29.heti vizsgálatunk is...mint a  mellékelt ábra mutatja, HuncÚr jobban van, mint bármikor! :))) ...ugyanez a  kismamiról nem mondható el teljes mértékben...napok óta nem alszom rendesen, állandóan azt érzem, szétszakad a  hasam, annyira feszül és most már legalább tudom az okát is: Huncnak még mindig a  farfekvés jön be, de  mivel már nem fér el rendesen a  pocakomban, ezért "kioldalazott", azaz most széltében fekszik a  pocakban és ezért érzem a  feszülést ültömben-álltamban-fekve (=a kis feje jobb oldalon helyezkedik el közvetlenül a  bordáim alatt és előszeretettel fordul a  gerincem felé, és ilyenkor a  buksijával feszíti a  hasfalamat). Fruzsi azt javasolta töltsek sok időt négykézláb, valamint olvassak térdelve-könyökölve, hátha így hajlandó szépen lassan befordulni, mozgolódni. (természetesen HuncApunak egyből perverz gondolatai támadtak látván a  kötelező gyakorlataimat! :P:))) ) A placenta tapadása továbbra is mellső fali, de  szerencsére már nem éri el a  méhszájat, ami akár azt is jelenthetné, hogy fújhatok egy nagyot: valószínűleg természetesen úton is meg tudnám szülni Huncot, bár Fruzsi azt mondta, ha nem hajlandó poziciót változtatni a  fiatalember és ilyen ütemben növekszik, benne van a  pakliba a  császár is (fejtérfogata: 81,2 mm!). Magzatvíz mennyisége átlagos, Hunc szívműködése jó. A placenta érettségi foka II.es stádiumú. Egész hosszantartó mozizásunk volt most, mert szerencsére Fruzsi ráért és Hunc is csúcsformában volt: karcsú lábát kivillantva, bemutatta ismételten a  kukacát! :))) (jobb oldali részen gömbölydedebb forma! :))) én se láttam elsőre, hogy mit kell néznem!) A mozizás alatt többször felénk nézett, néha bekapta a  lábujjait, folyton mocorgott, majd úgy 20 perc múlva, mikor már eléggé megunta a  kukkolásunkat, befordult a gerincem felé. Nem mondanám, hogy kellemes érzés...de eddig azt hittem, azért "fáj" a hasfalam, mert megerőltettem magam a  pakolászásba és legalább most már tudom, hogy "csak" Hunc újabb "játékáról" van szó! :))) Amúgy próbáltam elmagyarázni neki, hogy saját érdeke is, hogy ne fárassza ki a jóédesét még születés előtt! :)))
Elég sok mindenről volt most alkalmunk beszélgetni Fruzsival és igazából most döbbentem rá, ha már ilyenekről beszélünk, nálunk is közeleg a  finish felírat! :))) Pl. szó volt a  szülésznő-választásról, egyet ajánlott a  Fruzsi, akivel ő is szeret együtt dolgozni. Éppen ügyeletes volt, csak sajnos nem ért rá, mert szülőszobán volt, így nem tudtunk személyesen találkozni, a  napokban kell majd felhívnom őt.
Aztán a nagy dilemmámról is sikerült beszélgetnünk: legyen-e őssejt levéve vagy sem?! Nagyon rég óta a  pro oldalon állok, és úgy érzem, most már TáltosApu is meggyőződött a fontosságáról  (hála Fofónak! ;))) ) és végre rábólintott. Az őssejteket a  köldökzsinórvérből nyerik, ezek az "öngyógyító sejtek" különböző típusú sejtekké tudnak alakulni, ezért sikeresen alkalmazhatóak a  károsodott, sérült sejtek pótlására, így számos betegség gyógyítására kínálnak/kínálhatnak megoldást. Jelenleg a csontvelő elégtelen működésekor és egyes daganatos betegségek hatékony kezelésében használják. Azonban a kutatók folyamatosan fejlesztik az őssejtek használhatóságát, mert elméletileg bármilyen elhalt vagy sérült sejt helyébe lépve átvehetik azok szerepét. Előállítottak már őssejtből szívizomsejtet, idegsejtet, májsejtet, hasnyálmirigysejtet, retinasejtet is és ekkor még nem is beszéltünk a rohamosan fejlődő génterápiáról sem! De mégegyszer mondom: sosem szeretném, hogy szükségünk legyen rá, csak jó érzés arra gondolni, hogy tudok adni egy esélyt a  fiamnak... Fruzska tudott is ajánlani egy sejtbankot, akikkel ők is kapcsolatban állnak és neki is az volt a  véleménye, hogy van értelme és az őssejt levétel száma növekvő tendenciát mutat. Lehet, hogy sosem lesz rá szükségünk (és remélem így is lesz!) , de  sosem akarom hallani azt a  mondatot, "ha lenne őssejtje, akkor most tudnánk segíteni..." Lehet, hogy tényleg túlreagálom, de ettől nyugodtabb leszek.
A lakásunk alakuló formát mutat, holnap megyünk járólapot venni meg követ a  konyhába...és olyan szép lesz minden! Úgy értelmeztem ezen a  héten be is akarnak fejezni minket, akkor már csak a  takarítás marad és a  dolgaink helyére pakolászása. Kialkudtam TáltosApuból ma egy álom-kombinált tűzhelyet (2 oldalon grillez, világít,  időzít, légkever és csönget , ha kész van!) , csütörtökön szállítják ki...szerintem én már nem is kellek a  konyhába, magától összedobja a  vacsit is! :))) És mellé járt egy szagelszívó is...nekem még sosem volt szagelszívós konyhám!!! :))) És a Media Markt-ba kóvályogva belebotlottam egy utolsó darabos akcióba: egy 37 (!) funkciós konyhai robotgép volt "nem lehetett otthagyni"-ra leértékelve! :DDD Ha minden igaz róla (beleértve a  2 év garanciát is!), lehet, hogy hóvégén még kölcsön is ad, ha megszorulnánk! :))) Komolyabban: turmixol, daráló része is van, aprító és szeletelő kései, gyümölcscentrifuga, keverőgép és ami miatt HuncApu sem tudta otthagyni: kolbásztöltő funkciója is van! :))) Már előre örömködött, hogy lesz házikolbászunk! :)
A párna meg csodajó...igaz én derekat polcolok ki vele, de tényleg felveszi a  testalkatom és nagyon kényelmessé teszi a pihenést....csak ajánlani tudom mindenkinek!
Tényleg nagyon szép lesz minden és akkor már kezdhetem vásárolni a  baba-bútorokat is! Már alig várom!!! Csak ne nyomna ennyire ez a Hunci gyerek....;)

cucka 2007.09.15. 07:00

28.hetünk

Szerintem borzasztóan hanyag anyuka vagyok...már most...a napok/hetek iszonyatos tempóban peregnek ki az ujjaim közül és ha nem lenne a  blogom fejlécén a  figyelmeztető vonalzó, észre se  venném, hogy már a  28. héten is mindjárt túllépünk! :) Vasárnapra lezsíroztunk a Fruzsival egy baba-mamakuksizást,és  akkor már lesz fotóm is újra Huncról, merugye az előzőnek is már 4 hete! (Tejóég! a 24. héten voltunk a 4D-sen!). Annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mert amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, azt gondoltam, ez a 280 nap sose fog eltelni, főleg úgy, hogy én, az örökmozgó itthon maradok, most meg azt érzem, hogy szinte már csak hetek választanak el és a  kezemben tarthatom a  kisfiamat, és hogy őszinte legyek, még azt sem tudom, melyik részén kell megfogni Őt! A gyakorlatiasabb-féle barátnőim mind azt mondják, hogy meglátom, menni fog magától,meg ugye az ösztönök is segítenek majd, de egyelőre számomra ez elképzelhetetlen, hogy a  kezembe kapva egy nyöszörgő kis csomagot, azonnal fogom tudni, mi a  teendő vele és megértem a  jelzéseit. Félek, nehogy valamit rosszul csináljak, hiszen annyira csöppök még, egy rossz mozdulat és akár nagy bajt is okozhatok...na, úgy tűnik, most hogy már Hunci elérte azt a "kort", hogy ha esetleg megszületne -bár erre szerencsére semmilyen hajlandóságot nem mutat!- 90 %-os eséllyel életben tudna maradni a  koraszülöttosztályon, úgy látszik sikerült újabb "szellemeket" teremtenem magam köré! :))) Bár tudom, mélyen ott belül, hogy nem lesz semmi baj, néha nagyon tudom már most Őt félteni, pedig még meg sem született és még meg tudom Őt a testemmel védeni! Nehéz anyának lenni, úgy érzem...
Amúgy már egész nagy baba, papírforma szerint 1100 gramm súly körüli és mindehhez egy 37 cm körüli hossz is társul, de  majd meglátjuk vasárnap az ultrahangon, hogy a  mi kicsifiúnk mekkora is valójában. Tüdeje még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben, önállóan még nem lenne képes lélegezni, viszont az agya egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik és egyre összetettebbé válik. Bőre még mindig ráncos és vörös, bár egyre inkább csecsemő formája lesz!
Azt ajánlja sok internetes oldal, hogy most már érdemes a kispapáknak is beszélgetni a  picivel. Mi ezt a  cselt már bevetettük kellő eredményességgel: ha nem bírok Hunc kifáradhatatlan mocorgásával, sokszor igénybeveszem TáltosAput, akinek érintésére vagy dörmögésére csak nagyritkán nem csöndesedik el! :)))
És van egy titok-kismamim nekem is: még nem teljesen publikus, de  a 6. hétben jár... legalábbis a lagzinkon ezt mondta! ;) Vigyázzatok magatokra és remélem, Ő már tényleg kisfiú lesz! :DDD

cucka 2007.09.03. 13:36

A 27. hét

Tényleg rohamosan szalad az idő velünk. Már a  betöltött 27. hétnél tartunk és ha ránézek "sorstársaim" vonalzóira, ott is csak a  rohanó időt tapasztalom... Mintha csak pár napja, hete kezdődött volna az egész...
Hunci ezen a  héten már elérheti az egy kilogramm súlyt is, hossza pedig kb.36 cm is lehet. ...Mondjuk elnézegetve a  pocakom méreteit ezen nem is csodálkozom! :))) Továbbra is a zsírszövetek növesztése a  feladata, és az, hogy jól érezze odabent magát még legalább vagy 10. héten át! :))) Papírforma szerint mostantól fél kilóval is nehezebb lehetnék hetente. (?!) Bár igencsak eltérően nyilatkozik erről az amerikai és az európai protokoll: míg Amerikában megengedett a 10-16 kiló súlygyarapodás is, (több is az elhízott ember!), addig Magyarországon az orvosaink a 12 kiló alatti súlygyarapodást tartják elfogadottnak. Szerintem pedig kicsit alkati kérdés is a  hízásra való hajlam. Vannak ismerőseim akik huszonegynehány kilóval lettek a  terhesség alatt "gazdagabbak" , ennek ellenére könnyen szültek, majd még a  szoptatás ideje alatt seccperc  leolvadt róluk a  plusz! És vannak ismerőseim, akik abszolút "normálisan" híztak és mégsem szültek könnyen... Természetesen megpróbálok odafigyelni, de  egyelőre nem észleltem magamon a fékeveszett hízást! :))) Ami viszont egyre kellemetlenebb tünet az a  gyomorégés. Pedig már semmi fűszereset nem eszem, de  még a  sima vajas kenyértől is képes vagyok torokszorító gyomorsavat produkálni! :((( Ami nekem erre nagyon bevált, bár elsőre hihetetlen furcsának tűnt ( a neten olvastam róla!) : a  pattogatott kukorica (?!). Tényleg elmúlik tőle, bár az okot nem tudom megmagyarázni. Ha pedig éppen nem nagyon kívánom a  kukoricát, bekapok egy-egy szem Rennie-t, az is segít gyakorlatilag azonnal.
A nagyon vicces az egészben, hogy tegnap vettem a  közértben egy zacskó pattogatott kukoricát, a  közértes néni végignézett rajtam, majd magától megkérdezte: gyomorégésre? Mondom, igen. Erre ő: a  menyének is ez volt, végig gyomorégős volt, aztán megszületett az unoka és képzeljem el, 10 centis haja volt és biztos, hogy az én gyerekemnek is a haja okozza a  gyomorégésemet és jusson majd eszembe ő, mikor megszülöm, és meglátom a  többcentis fekete haját! :)))) Alig bírtam visszafogni a  röhögést! Megköszönve a  jótanácsokat kifordultam a  kisközértből és azon meditáltam, mit fog HunciApu szólni a  többcentis FEKETE hajú gyerekünköz, mikor mindenki szőke hajú a  családban és sokáig (majd egy éves koráig) anyja-apja kopasz volt ennek a  gyereknek?! :))) Persze, előfordulhat, de  nem tartom túlzottan valószínűnek! :)))

cucka 2007.08.17. 11:29

Összefoglaló...

Hát itt vagyon az első 4D-s ultrahang HuncÚrról! Nagyon jól viselkedett, teljesen jó baba volt, végig ébren tűrte a  beavatkozást, sőt látszólagosan még élvezte is a valóság-showt : élte a saját kis megszokott mindennapjait. Az ultrahang szerint még mindig napra pontosan fejlődik (azaz van amiben már most nagyobb, mint vele egykorú társai...a súlyában pl.! :) ), a  szülés várható időpontjának december 2. helyett december 1.-et jelölte meg a  csodamasina. A doktornő azt mondta, szerinte is nagy baba lesz, már most a becsült súlya 705 gramm. Nagyon aranyos volt, bár Hunci végig takargatta az arcocskáját, ez volt a  legelőnyösebb fotó, ami készült róla. Bezzeg a fütyijét már nem takargatta ennyire, széttett lábakkal hagyta a  filmezést, és így már fotónk is van róla! Teljesen jól tűrte az attrocitást, az ultrahangozás felénél már szopizta az ujjacskáját és stílusosan keresztbe rakta lábacskáit, mint a  nagyok. Egy apró dologra hívta fel a  doktornő a  figyelmünket, hogy mivel most állt (!) a  kukija a  picinek, elképzelhető, hogy azért nem pisilt, és csak ezért tűnt a  veséje kicsit "tágnak" (újabb para-alap! :) ). Mindenestre kérte, hogy a  legközelebbi ultrahangozás alkalmával említsük ezt meg a  doktornőnknek.
A mindennapokban Hunc -hova lehet ezt még fokozni?!- még aktívabb baba lett, mint volt. Most már órák telnek el a  mocorgásával, reggel rendszeresen Ő ébreszt, este pedig sosem akar még olyankor lefeküdni, amikor én. Már tud olyat is csinálni, hogy teljesen felkúszik a gyomorszájam alá és szerintem ott megfeszítheti magát, nem fájdalmas, csak nagyon viccesen néz ki, ahogy "hullámzik" a  hasam! :) Lábdagadásom már a  műlté, nem tudom, mi lehetett azokban a  napokban, mert most is kánikula van és mégsem dagadok, szerencsére. TáltosApu szerint, elképzelhető, hogy valamit nyomhatott Hunci, mert igazából csak a  bal lábam dagadt be mindkét napon.
Hurrá! Kedden kezdődik a  lakásfelújítás. 2 hétig dolgoznak nálunk aztán 2 hét szünet következik (máshol is van bevállalt munkájuk) aztán újabb 2 hét és elvileg kész a  lakás! Igazából én már ezt az állapotot várom! :)
Jártunk rengeteg babaszobabútor boltban, mert amit elsőre kinéztem, gyakorlatilag rá kellett jönnöm, hogy nem az igazi, mert semmi sem tartja a  babát, azaz a pelenkázónak nincs két oldalt támlája. És élőben nem is tűnt annyira jónak. Elképzelésünk van arról, amit szeretnénk, -pl. a kiságy végéhez legyen csatlakoztatva a  pelenkázó, legyen ágyneműtartó polc a kiságy matraca alatt, és a  pelenkázó alatt is legyenek polcok vagy szekrénykék-  csak nagyon nehéz kiválasztani az igazit. Őszintén szólva, még nem éreztem azt a  "szerelmet" amit  az "igazi"-nál érez az ember lánya.
Aztán meg felsűrűsödtek körülöttünk az események. Nagyon készülünk a  lagzinkra. Merugye tavaly csak az állam előtt lettünk eggyé és még Hunci érkezése előtt megbeszéltük, hogy idén ősszel kelünk Isten színe előtt is egybe. A nagy nap szeptember 8.-án lesz, és igencsak megsokasodtak a  teendőink. Mindenki attól fél, hogy mennyire fogom bírni, de  én ettől csöppet sem parázom, nagyon "mászkálós" kismama vagyok (kivéve ha nem dagad be a  lábam! :) ). Ha pedig nagyon nem bírom szerintem érthető lesz mindenki számára, ha most nem én leszek a táncparkett ördöge! :) Szóval meghívókat osztogatunk és szervezzük a dínomdánomot. :) Amúgy a  lagzin ott lesz Fruzsi is (a nőgyogyóm!), ez azért nagy biztonsági faktor számomra! :)
Az aggódó érdeklődőknek pedig ;) : Jól vagyunk, csak nagyon melegünk van... ezért -is- tűntünk el picit.


cucka 2007.08.09. 16:56

A mai ultrahang

Megtörtént a  mai ultrahangunk és a kötelező nőgyógyászati vizsgálatunk. Huncival napok óta folytak az "előzetes tárgyalások", de azért kicsit féltem, mert megint ebéd után voltunk és majd megint legszebb álmából veri fel az ultrahang. De szerencsére tényleg lehetett beszélni a  fejecskéjével és egyetlen rúgás nélkül tűrte a kukucskálást. Sőt! Most nem a mi nőgyógyászunk ultrahangozott, hanem a  főorvos bácsi (aki tuti hímsoviniszta beütésekkel rendelkezett! :) ), és a monitort egyetlen pillanatra sem fordította felém, csak a  megilletődött kispapának magyarázott mindenféle értékeket és egyetértően rábólintott igazolásként HuncÚr férfiasságára. Legnagyobb bánatomra még fotót sem kaptunk a  nagy eseményről. :((( Viszont hallottuk a  szívhangját és azt mondta a  doktor bácsi, hogy emelnie kell valamilyen értéken, mert ennek a  gyereknek már most akkora szíve van, hogy alig lehet befogni! :) És nagy pocakja van, amire azt mondta a  doktor bácsi, hogy jócskán kortyolgatja a  magzatvízet. Igyekszem eléggé változatosan étkezni, hogy mire megszületik "ismerjen" és "szeressen" mindenféle ízeket. Azt is  megtudtuk, hogy per pillanat keresztben fekszik a  pocakomban. :) Ami pozitív, hogy semmilyen durva eltérés nem volt látható a  monitoron és abszolút korának megfelelően fejlődik!
Fruzsi vérnyomást is mért és végre először azt az értéket kaptam, amire nagyjából számítottam: 80/60. Világéletemben nagyon alacsony vérnyomásom volt, azt gondoltam a  terhesség miatt emelkedhetett meg ennyire (mármint, a  védőnőnél mindig normális 120/80 körüli az érték, most legutóbb pl. 125/97 volt!). Mondjuk sejtettem, hogy nem túlzottan lehet reális az érték, hiszen a  legmegbízhatóbb vérnyomásmérők még mindig a  hagyományos pumpásak, a  védőnőnél meg ráadásul csuklós van, ami ugyancsak nem a  legprecízebb.
Vércukor terhelés ügyben sajnos megszívtuk... és marad a cukros lötty! Pedig TáltosApu állatorvosként is hajlandó lett volna vállalni értem a  felelősséget, de sajna Fruzsi hajthatatlan maradt. Az ő kórházi protokolljukhoz, ez a  terhelés hozzá tartozik. Öröm az ürömben: odébbtoltuk, a 27. hétre. :)
Kijőve az ultrahangról nem győztem kérdezgetni a kispapát, hogy mit látott: aszonta szerinte HuncÚr akkortájt ébredezhetett és hogy ásítozott meg nagyon lassított mozgásai voltak. Viszont útközben hazafelé kitalált egy tuti új poziciót! Egész pontosan nem tudom mit csinál, de olyan érzetet kelt bennem, mintha szét akarna robbanni az alhasam, annyira feszül pár pillanatig, majd megszűnik. Csak tippelni tudok, hogy valószínűleg keresztbe megfordulhat bennem, de ez csak tipp. Amúgy annyira aranyos, mert ha kitalál valami újat pocakon belül, azt utána napokig nem hagyja abba! :)
Eldöntöttem jövő hétre benevezünk egy 4D-s ultrahangra, most már csak az lenne a  kérdésem, Ti mit ajánlotok? A neten a Brendon-osra érkezett sok pozitív vélemény. Ti merre,  hova jártatok/jártok?


2 komment

Címkék: ultrahang 4d

Újabb projektünk: tendereztetjük a  kivitelező cégeket, ugyanis az előző eltűnt (nem jelentkezett a  megbeszélt időpontban) és TáltosApu szerint ez is egy jel, meg az is, hogy ismerőseink elárasztottak ismerőseik megbízható hasonló dolgokkal foglalkozó cégeivel. (tényleg, ha köztetek is akadna valaki, aki ismer megbízható szakikat... :D) A tegnapi borúlátásom mára elpárolgott, mert mindig akad Valaki, aki megérzi, ha baj van és érkezik Tőle valami. :) Köszönöm Orsoly! (hogy mindenki számára érthető legyen, szegény TáltosApun kezdtem kitölteni a  nemhaladó problémáink dühét...:( bár erről tényleg nem szóltam senkinek... )



23. hetünket tapossuk, csütörtökre sikerült időpontot egyeztetnünk kedvenc nőgyógyászunkkal, mégiscsak illene már, hiszen, több, mint egy hónapja nem láttuk Huncit ultrahangon.( remélem, ezt kevésbé fogja ellene irányuló támadásként megélni :) ) És nagyon kíváncsian várom is, hogy mekkorát nőhetett és fejlődhetett az eltelt idő alatt! Apropó! Nekünk még nem is volt 4 dimenziós ultrahang felvételünk, Fruzsi (a nőgyógyász nénink) azt tanácsolta célszerűbb, minél nagyobb és kifejlettebb állapotában megcsináltatni, mert sokkalta jobban látszódnak a  vonásai, a  mozgásai...szerintetek?
Jövő hétre várható a  vércukor-terheléses vizsgálat is, sajnos most a szék túloldalán már nem olyan vidám a  történet! :( Amúgy sem vagyok túl édesszájú, meg az éhezést sem viselem túl jól manapság. Természetesen igen nagy jelentősége van a terhességben kialakuló diabetes megelőzésének, ezért is nem tiltakozom, meg talán azért sem, mert most már humánusabban történik ez a  vérvétel. (pár éve még az volt a bevett protokoll, hogy volt egy éhgyomri vérvétel, majd megtörtént a 75 gramm glükóz feloldása kb. 2 deciliter vízben és az elfogyasztása után fél óránként volt vérvétele a  kismamáknak, pontosan 2 órán keresztül!, de  mára ez lecsökkent egy éhgyomri szúrásra meg  a  "turmix" -amit lehet finomítani citromlével!- elfogyasztása után 2 órával egy vérvételre).
Kisfiam mostanság már 30 cm körül mozog, és kicsivel több, mint 500 gramm súlyú. Testét már mindenhol egy nagyon vékony bőrréteg fedi, mely alatt jól látszanak még a  vérerek, a  csontok és a  belső szervek. Mostantól az a  dolga, hogy az elkövetkezendő hónapokban bőre megvastagodjon és zsírral telitődjön. Szeme már teljesen kialakult, bár még csukva van, szemének a  színe ugyancsak az elkövetkezendő hónapokban fog "betöltődni" , de véglegesen, csak a születést követően alakul ki. Füle, a belső fülében az egyensúlyozó szervvel már teljesen kifejlődött, ezért Huncut Úr már azt is tudja, mikor van fejjel lefelé vagy felfelé  és szerintem ezt nagyon élvezi is, mert az utóbbi napokban az egész pocakomat körbejárja! :) És most már ő is elkezdett cselezni: ficánkol, majd ha ráteszem a kezem a  pocakomra, nekem még moccan párat, meg TáltosApunak is, de senki idegen emberfiának nem hajlandó!
A magzati tüdő ezen a  héten kezdi el a  szőrfaktáns termelését ( a léghólyagokat bevonó anyag, mely nem engedi, hogy ezek a  hólyagocskák összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben). Tulajdonképpen ez volt az egyik  mantrám...előbb megélni a  vízválasztó 12. hetet, aztán a  18. hetet és végül ezt a  hetet (kíváncsi vagyok, most mi lesz a legújabb "cél"? ;) ), mert ha ekkor  megszületne már lenne esélye az életbenmaradásra, megfelelő intenzív koraszülöttosztályon és speciális ellátás mellett. De természetesen Huncinak esze ágában sincs kimozdulnia ebből a  kényelmes lakosztályból mely remélhetőleg még hosszú hónapokon keresztül lesz az otthona!