cucka 2009.09.23. 21:47

Déltől estig

A reggeli fodrászolás éhgyomorra annyira megbolygatta kispasink lelkét, hogy fél 11-kor kidőlt a sorból és sikerált ippeg oltás előtt 10 percig aludnia (azaz 13 óra 50 percig). Én mindenközben már tűkön ültem, lerágicsáltam mind a 20 fellelhető körmömet, körbejárkáltam, meg-megsimogattam, krahácsoltam a közvetlen közelében, nedves tenyeremben markolásztam a telefont, hívjam a védőnőt vagy várjak még?! Merugye azt már többször kifejtettem, hogy én mégegyszer az alvóoroszlánt föl nem ébresztem! A közel 3 és fél órás alvása után vígkedélyűen ébredt, főként, hogy azzal fogadtam: peluscsere és irány a tér, motorral!

Mellbedobással estünk be a rendelőbe, a váróban mocival bűvölt, a nyitott ajtókon bekukucskált, szerzett ropit és új ismerősöket, csak a szokásos. Kicsit várnunk kellett, az előttünk lévő tanácsadás picit elhúzódott, így beérve a rendelőbe, sajna rajtunk próbálták a csúszást behozni. Szegény Huncosnak még akklimatizációs ideje se maradt, a védőnőnk gyakorlatilag lebontotta róla a ruháit, csórikám egyre hevesebben tiltakozott, majd mérlegre került (11,7 kg, 83 cm), ekkor már teli torokból üvöltött, majd a doktornéni megmogyorózta, eképpen, méltóságától teljes mértékben megfosztva görcsösen kapaszkodott belém. Ridegen lefejtették rólam a kezeit, kinyújtóztatták és már kapta is a szurit (igen, kicsit csúsztunk a kötelező 18 hós oltással...). Szuri után azonnal abbahagyta a sírást, hagyta magát felöltöztetni és már mutogatta az ajtót, brübrüzve, hogy ideje lenne távozni, kösszépen, ő nem ilyen fogadtatásra számított.
Nem vagyok egy föld felett lebegő, mindent megkönnyező anyuka, de ez most kicsit nekem is túlzás volt.
Először is, baromira nem hinném, hogy valóban így kellene ezeknek a dolgoknak működnie, mármint, hogy ennyire futószalagon. Értem én, hogy csúszás van, meg, hogy siet a doktornő, de arra ilyenkor senki sem gondol, hogy a gyerekben ez milyen érzéseket vált ki? Hogy mindez benne hogyan is csapódik le? Aztán meg csodálkozunk, hogy a gyerek fél a fehérruhásoktól... Vagy ezt én reagálom ennyire túl? Hiszen még lélegztevételnyi ideje se maradt arra, hogy körbenézzen, nem túlzok belépésünktől státuszvizsgálattal együtt, oltásostól-adminisztrációstól mindösszesen 5-8 percet ha töltöttünk bent a rendelőbe. Én elhiszem, hogy sok a körzetbe tartozó gyerek, de nem lehetne az időpontok adásakor egy kicsit a gyerek lelkét is számításba venni, azaz nem 10 percenkéntre beírni egy gyereket, hanem mondjuk 15-20 percenként adni az időpontokat?
Másodszor meg: asse értem mért kell lemezteleníteni egy gyereket a megméréséhez, mért nem lehet azt a rövidnacit meg azt a fölsőt (nevezzük 30 dekának), levonni a ruhával együtt mért értékből?! no, mindegy, talán bennem tengenek túl ezek a jóféle kismama hormonok, de ennyire rosszul én még oltást/tanácsadást sosem viseltem.

Védőnénik összekötötte a kellemeset a hasznossal, ha már szökőévente lát, úgy gondolta most izibe megejti a terhesgondozást is. Itt már jóval oldottabb volt Huncmester is, főként, hogy kikunyerálta a dátumbélyegzőt és azzal pöcsételt, majd a védőnéni is ropival kínálta. Feloldódott. Jelentem mindenenem negatív, vérnyomásom a felfokozott oltásos izgalmak hatására is 103/62 volt, pislantásom maga a tökély, Minkaleányka szívhangja 149/min. No és a csattanó: nem szokásom méricskélni magam, meg amióta a zapjuk aszonta nem jó az itthoni mérlegünk, rá se állok, így teljes meglepetést okozott, hogy mostanáig mindösszesen 4 és fél kilót kaptam magamra. Naja, Huncnál a 30. héten szerintem már bőven 12 kiló körüli (ha nem 15...) súlygyarapodásról számolhattam be.

Az idő eléggé elszaladt, szerencsére Szőkeciklon Barátnőm már ideért, gondjaira bíztam Huncost, majd egy óvatlan pillanatban leléptem tőlük. Mint kiderült, amint konstatálta hiányomat, sírva fölcancukáltatta magát a lakásba, leellenőrizte, hogy itt sem vagyok, majd megnyugodva lekísértette magát a homokozóba, majd végigjárta a délutáni kiskörét (pékség, cukrászda).

Mindeközben én békésen olvasgattam a váróban (végre!) és vártam a dokit. Ma feltűnően keveset ficánkolt a csajom, az egész napos maratoni menetelésnek tudtam be, édesem, diszkréten háttérbe vonult vagy csak egészen egyszerűen álombaringattam a sok mászkálással?! Az ultrahangon nagyot nevetett a doktorbácsink, ugyanis azt mondta, ilyet ő is rtkán lát: Minkus tátott szájjal és kilógó nyelvvel aludt, így csak gyorsan lemérte a paramétereit és hagyta tovább szusszanni. A labor eredményem szerint pöppet vérszegény lettem, így szednem kell egy kis vaspótlást, a cukorterheléses vérvétel 5,2 mmol/L, tökéletes. A terhesvitamin rendszeres szedését abbahagyhatom, mint ahogy a magnéziumét is.

Fotó mossenincs. Ésakkor a méretek:

Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben. (sőt, a doktorbácsi szerint már be is ékelődött a feje...)
BPD (koponya haránt átmérője): 77 mm
HC (fejkörfogat): 288 mm
AC (haskörfogat): 255 mm
FL (combcsont): 59 mm
Jó szívműködés, jó életjelenségek (szépen alszik...). Telt gyomor és hólyag, norm. veseállomány. Lepény a mellső falon tapad, I. fokban érett, átlagos mennyiségű magzatvíz. Súlybecslés: 1600 gramm.
Vélemény: Grav. s. 31+2 a biometriai adatok alapján.

Doktorbácsi szerint annyi dolgom van mostantól, hogy növesszem a pocakomban a gyereket. Szerinte felejtsem el a decemberi szülést, legkésőbb november 25.-én már külön életet fogunk élni mindketten. Hű.... mondjuk, Huncot is korábbra vártuk, aztán -kis rásegítéssel ugyan, de- napra pontosan bújt ki. Viszont ennek fényében lassacskán célszerű lenne elkezdeni rákészülni a kicsilány érkezésére...

cucka 2009.09.03. 12:01

Vizsgálatok

A 27. hét küszöbén aktuálissá vált a kötelező vércukorterheléses vérvétel. Túloznék, ha azt mondanám, széles mosollyal az arcomon készültem erre a napra, hiszen, akármennyire is kíméletes volt velem a mostani orvosom, (nem köllött cukros lötyit innom, így a négyszeri óránkénti vérvételtől is eltekinthettünk), azért reggel korán kellett kelnem, és a kitűzött próbareggelit félálomban el kellett fogyasztanom. (1 zsömle, 1 pohár tej... nomeg az elmaradhatatlan ébredjfel reggeli első kávém, tudom, nemszép dolog, főleg szakmabeliként, de ezt minden vérvétel előtt megiszom...).

Fél 7 magasságában elnyammogtam a reggelimet, a szokásos rutinom után metróra pattantam, és fél 8 előtt pár perccel már meg is érkeztem a sok, pocakos kismamával tömött, levegőtlen pincehelységbe, a vérvétel helyszínére. Lejelentkeztem -mondták, nem kell, ha letelt az étkezés utáni egy óra, sétáljak be bátran, besétáltam volna, -ám ekkor egy hegyomlás szerű ich bien überfontos  kismama elém állt, hogy láthatná-e a sorszámomat. Mondtam nincs nekem olyanom, vércukorteheléses vagyok, erre ő aha, értem, majd félig elfordulva, de számomra még tisztán hallhatóan, így könnyű... Igen, valóban, így könnyű volt, most minden annyira klapfolt, hogy magam is csodálkoztam, nem kellett a reggeli folyadék-produktumomat sem áttöltögetnem szúrós pillantásoktól kísérve, egyből megvolt a vénám, pont 1 perc alatt kész voltam, így mire hazaértem, álomszagú hercegem éppen akkor ébredezett. (bután mutogatott is, hogy az hogy lehet, hogy én a bejárati ajtón jövök be, ahelyett, hogy a számítógép előtt ücsörögnék?!)

Ma pedig -szigorúan terápiás célokat szem előtt tartva, erről majd bővebben is- bejelentkeztünk egy 4D-s ultrahang vizsgálatra. Úgyhogy délután már gazdagabbak leszünk (jó)pár Minkafotóval.

cucka 2007.09.06. 10:45

Eredmények

Ma reggel betelefonáltam az eredményeimért, természetesen sejtéseim beigazolódtak: az éhgyomri vércukrom 3,2 mmol/l, a  120 perces 4,02 mmol/l lett, azaz nemhogy magas, hanem alacsony lett, még az alsó határt sem éri el. Az éhgyomri vércukor normál értékét laboratóriuma válogatja (tizedeseknyi eltérések szoktak előfordulni), általában 4,0-5,6 mmol/l körüli értékről beszélhetünk, de mindenképpen 6,0 mmol/l alatti értéknek kell lennie. Étkezések után (jelen esetben a  75 gramm elfogyasztott glükózos vízről beszélünk), a vércukorszint átmenetileg megemelkedik, de normális esetben, egészséges egyéneknél ez két órával az étkezés után 7,8 mmol/l érték alatt kell maradjon. Tehát 2 óra alatt kb.az eredeti értékre kell lecsökkennie. Diabeteszről (cukorbetegségről) akkor beszélhetünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l vagy efölötti, a 120 perces vércukor pedig 11,0 mmol/l vagy efölötti érték. Ilyen magas vércukorérték estében sajnos a  vizeletben is megjelenhet a cukor. (A humánusabb szűrő-módszerről már írtam, a  reggelire elfogyasztott "vizes" zsömle és egy pohár tej után 120 perccel a  vércukorszint nem emelkedhet 7,8 mmol/l érték fölé, mert akkor terhességi cukorbetegségről beszélhetünk.) Mindenesetre nálam kizárt a  diabetesz lehetősége is! :) Sajnos, most az egyszer a  megérzéseim cserben hagytak, ugyanis én úgy éreztem, ha változatosan étkezem, az elég és nem kell semmilyen külső "anyagot" bevinnem a  szervezetembe. Magyarul: pár hete leálltam a vasról is, az Elevitről is, kalcium és magnézium pótlásként pedig rengeteg ilyen ásványokban gazdag szénsavmentes ásványvizet fogyasztottam. A magnézium és kalcium szintem rendben is van, viszont a  vasam kicsit alacsonyabb lett, bár a  ferritin (vasháztartás) értékem rendben van, mégis úgy döntöttem mától újra visszaállok a vaspótlásra. A "zanyósom"-tól kaptam egy gyógynövény alapú étrendkiegészítő vaskészítményt , mától ezt iszom újra! Amire kicsit számítottam az az, hogy leheletnyit emelkedett lesz a fehérvérsejt számom, napok óta érzem, hogy mintha bújkálna bennem valami és ezért C vitamint is szedegettem, így most folytatom.
Azért késő délutánra mégiscsak hú maradtam önmagamhoz: összeszedtem magam és átmentem a közelünkben működő bevásárlóközpontok egyikébe és sikerült egy új kismamanacit beszereznem, egy multifunkcionális farmert (többféleképpen hordható:lehetek lezser is benne, de ha fölhajtom a  szárát és fekete csizmát rántok mellé, egyből átalakulok dögös kismamivá!;) ) , mert a  hideg beköszöntével nem nagyon akadt hordható ruhadarabom. És újabb melltartót is be kellett szereznem, mert havonta egy mérettel bővülök és hol van még a  szoptatás?!:))) Azért megengedtem magunknak még egy kis kényeztetést: vettem egy nagyon finom illatú habfürdőt, amit este máris kipróbáltunk Huncival! :)
Aggodalomra most már semmi ok: este lefújtuk a  kerti esküvőt a hidegre való tekintettel és eldöntöttük, nemcsak a szertartás, hanem a lakodalom is a  kastély dísztermébe kerül megrendezésre. ...de fogadjunk: egy hét múlva újra 40 fokos kánikula lesz! :))))

cucka 2007.09.05. 15:50

Ez nem az én napom...

Kezdjük ott, hogy kora reggel óta szakad az eső, aztán mi ugyebár 7-re voltunk terheléses vércukor vizsgálatra bejelentkzve. Már ez is dosztig elég lett volna, de ismerve engem ez kevés lett volna ahhoz, hogy most itthon üljek totál leeresztve! :) Persze, pici hajnali dugóba keveredtünk, persze leheletnyit késtünk, de még ez sem lett volna igazából probléma, mert reggel úgy tűnt, nehezen ébredt a  város, rajtam kívül senki sem várakozott vérvételre. Szakmai ártalomként nem vagyok túlzottan jó vénákkal eleresztve, de azért megtalálhatóak és használhatóak (évekig véradó is voltam), de  a megszokott kedves asszisztensnő helyett, ma egy fiatalabb és sokkalta szőkébb, bögyösebb és szabadszájúbb kivitelű fogadott, ami nem is lett volna ismét probléma, ha mindez egy szórakozóhelyen történik és nem egy terhesambulancia vérvételi helyiségében. Miután megkaptam, hogy neki mennyire "szar",és mindenki "b...meg" mert mindenki szabin van és jelen pillanatban ippeg 3 ember munkáját végzi, összetapogatott sosem tapogatott helyeken ereket keresve, majd közölte a  maga kis finom modorában, hogy "jó szar vénáim" vannak és nagyon reméli, hogy nem nála akarok szülni. Megnyugtattam, hogy erre nincs semmi reális esélye. :))) Majd újabb okosat mondott: az a  vénám, amit félve mertem ajánlani neki, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig abból történt a  vérvétel és mindezt a  szúrások nyoma céltáblaként bizonyítja "egy kis vacak szar", amiből nem fog lejönni 5 cső vér. Az öt csövet sem igazán értettem, mert szerény számításaim szerint maximum 3-al kellett volna levennie (vérkép, véralvadás, és kémia), de hősiesen tűrtem, hogy miért?...nem tudom, talán, mert nagyon reggel volt és baromira be voltam tojva a cukros lötyitől...Végül kézfej vénát szúrt, természetesen szétdurrant, de itt már csak abban bíztam lejön mind az 5 cső vér, mert ha mégegyszer meg akar szúrni én bizisten sikoltva elrohanok! A cukros víz mindehhez álom volt, gyorsan felhajtottam, hogy mihamarabb kimenekülhessek Ursula nővértől. Volt két szabad óránk ami a pesti forgalomban, pont arra elég, hogy ...gyakorlatilag semmire, főleg, ha szakad az eső, és nekünk a Hungária körúton kellene a  reggel csúcsban továbbmennünk, ígyhát beültünk a  kocsiba és összeállítottuk az esküvői asztal-ültetést és felhívtuk a  kastélyszállót, hogy most mi lesz, hiszen szakad az eső napok óta és napokig még fog? Valószínűleg a  szertartást a  kastély dísztermében fogjuk megtartani, a lakodalmas rész pedig marad a kertben sátorban. Kb.addigra végeztünk is mindezzel, mire lejárt a 120 percem, így vissza Ursulához, aki éppen csecsemősnővér szerepben díszelgett. Újrakezdte volna a  reggeli cécót, de  mostanra már eléggé felébredtem és közöltem vele, legyen szíves szúrja meg azt a "kis vacak szart", mert higgye el, le fog jönni belőle az vérmennyiség, ami egy vércukorvizsgálatra kell. Láttam eléggé szkeptikus volt, de  érezte, hogy jobb nem vitatkozni velem, persze megszúrt, persze lejött a  mennyiség, de ezek után éppenhogy ki nem dobott az ajtón, még egy nyavalyás ragtapaszt se kaptam!
Semmi másra se vágytam, minthogy hazaérjek és végre csillapítsam hangosan korgó gyomromat. Amúgy HunciApu egy hős, végig tűrte mindezt szenvtelen arccal és mindösszesen egyszer akart csak bejönni asztaltborítani! :))) Terveim szerint mára betábláztam egy vásárlásos napot, mert ebben a  10 fokban nem nagyon van mit fölvennem és nem utolsó sorban még mindig nincs menyasszonyi cípőm, bár HunciApu szárazan megjegyezte, erre nem érdemes költeni, majd kölcsönadja a  gumicsizmáját, amilyen idő van! :))) De annyira leszívta az energiáimat ez a  korai kelés meg ez a  tortúra, hogy egészen egyszerűen nem mentem el vásárolni, áttettem holnapra. És ettől ki is akadtam rendesen, mert ha már vásárolni sincs kedve az ember lányának -és főleg nekem, amikor ez mindig vigasz a  bajra!:)- akkor ott tényleg valami nem kerek. :)))
Viszont a  mellettünk lévő könyvtárba leugrottam dacolva az időjárási viszonyoknak, persze teljesen fölöslegesen, szeptember 1.-ével megváltozott a nyitvatartásuk és ma csak délig voltak nyitva. Szóval, ez tényleg nem az én napom...szerencsére Hunc ma nagyon toleráns és csak a  kötelező köreit rója a  pocakomban: csuklik, mocorog, egyet-egyet rúg jelzésképpen, de  nem bántóan! :)
Asszem, elkezdem pakolászni a konyhapolcaimat... ott nem érhet nagy csalódás! :)))