cucka 2007.09.23. 12:00

A macskák

Régóta készülök erről is írni, de  valahogy ez is a  "nehéz" témák egyikéhez tartozik, nehéz beszélni is róla, meg érzékeny lehet sok ember számára. Mint köztudott, mi két közepesen szemtelen macskalánnyal osztjuk meg lakásunk 86 négyzetméterét. Lányaink mindketten tizenévesek, és röviden oly mértékű érzelmi kötődésünk van irányukba, melyeket egyikünk sem hajlandó elszakítani. Mindkét macsak világéletében lakáscica, (de hívhatjuk szobacicának is!) volt, maximum mi hozhattunk nekik haza betegséget, cipőtalpon. (anno én is állatorvosi rendelőben dolgoztam, HuncApu még most is!). A rettegett és rettegést okozó toxoplasma fertőzésről szeretném kissé fellebbenteni a fátylat. Nekem eddig is az volt a  véleményem, hogy kissé "túl van lihegve" ez a téma, persze, be kell tartanunk a mindenkori higiéniás alapszabályokat ( ne a  kismama takarítsa a macskavécét!, kézmosás macskázás után, evés előtt, alapos megmosása a  gyümölcsöknek, zöldségeknek, nyers vagy alig átsütött húsok fogyasztásának mellőzése, gyakoribb és alaposabb takarítás, ha egy légtérben élünk kedvencünkkel), de az azonnali és drasztikus macskától való megszabadulást mihelyst kismama lesz a  családban, mindig erős túlzásnak éreztem. Ezt a  fajta "ráijesztést"  a  kismama sokszor a nőgyógyászától kapja. Míg humán laborban dolgoztam rengeteg ilyen példával találkoztam, mikoris a  kismami zokogva esett be vérvételre a  laborba, mert halálra ijesztették, hogy el fog vetélni, azonnal tűntesse el a  környezetéből a  macskát, vak gyereke lesz és lehet, hogy már késő...stbstb. És ugyancsak találkoztam síró kismamákkal, akik az állatorvosi rendelőbe hozták be dédelgetett kedvencüket, akár új gazdi kereséséért, akár végleges elaltatásért, mert nem merték vállalni további gondozásukat, nőgyógyászaik tanácsára.
Nálunk fel sem merült más, minthogy lányaink természetesen maradnak, innentől még több szabályt betartva. Hunci tervezési fázisában készült a véremből egy toxoplasma teszt, mely negatív lett (ez azt jelenti, még nem estem át toxoplasma fertőzésen) , ezen nagyon csodálkoztam is, mert mióta az eszemet tudom, voltak macskáim és évekig rendelőkben is dolgoztam akár kóbor, akár veszett macskák közelében is.
A protokoll szerint, ha kijáró macskáink vannak és tervezünk kisbabát, érdemes a  leendő anyuka véréből egy toxoplasma szűrést végezni, majd ha negatív és megfogan a magzat, a továbbiakban az aggódó anyukából célszerű 2-3 havonta ismételten elvégezni a tesztet. Ha netalántán pozitív eredményünk lesz a  várandósság alatt, akkor azonnal el kell kezdeni a  kismama kezelését egy tabletta formájában kapható gyógyszerrel.
Az érzékenyebbek most ne is olvassanak tovább ;) : igen, mi együtt is alszunk, egy ágyban a  hálószobánkban kedvenceinkkel, néhol köztünk alszanak, néhol a  lábunknál teszik ugyanezt, együtt tévézünk és velünk vannak a  konyhában is, ha eszünk (természetesen egészséges keretek között: nem másznak fel az asztalra...stb). És valószínüleg ez annyiban fog megváltozni Hunc születésével, hogy :
1.es verzió: mivel a  gyerekágy az első hónapokban a  hálószobánkban lesz, valószínüleg a cicalányok ezt az időszakot a  lakás valamely más területén kell eltöltsék, aztán majd lesz egy "be"- és "össze"szoktatás és meglátjuk, hogyan viselkednek egymással.
2.es verzió: ha kikerül a  hálószobánkból a  gyerekágy a  gyerekszobába, a szoba ajtaja éjszakára zárva lesz cicák elől, akkor újra visszaköltözhetnek hozzánk.
Persze ezek most még csak tervek, meglátjuk, hogy fogják fogadni a  trónörököst! :) Természetesen nem fogjuk hagyni, hogy a  baba mellett, vagy esetleg a  babával aludjanak a  macskák egy ágyban, de napközben egy légtérben is lehetnek.
És végül: találtam egy hasonló gondolkodású cikket az egyik babaoldalon, ezért is hoztam szóba ezt az egész macska-ügyet! :)))
Szerény véleményem pedig továbbra is az: mindig azok a rossz dolgok történnek meg velünk, melyeket félelmeink kivetítenek önmagunknak... Ne hagyjuk, a  negatív gondolatokat elhatalmasodni érzéseink fölött, és ne hagyjuk, hogy félelmeink  irányítsák és befolyásolják  életünket...

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr88173126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsibrák 2007.09.24. 09:45:35

Szerintem sem kell száműzni a cicusokat. Közismert tény az is, hogy az immunrendszer akkor tanul meg védekezni, ha találkozik bacikkal, szóval nem jó a túl steril környezet sem. Azonkívül, hogy a babátoknak mi a legjobb, azt ti ketten tudjátok leginkább.

Pöttye 2007.09.24. 22:26:38

Örülök, hoyg ezt így és ebben a formában leírtad...Teljesen egyetértek a véleményeddel.
A szobacicák pont nem azok az kedvencek,akiket ilyen esetben ki kell tenni a családból...
Mivel én is hasonló közegben nőttem fel... Mosolyogva olvastam a cicák az ágyban alszanak című részt... Én isimádtam..annyira melegítették a lábamat, ahogy odakucorodtak a takarómra..
Sajnos a kutya és macsakaszőr allergiám miatt már nehezebben szeretgetem őket... de még így is azt mondom... soktúlzást lehetett már ezzel kapcsolatban olasvni, és tényleg jó, hogy írtál erről.
Sok egészséget cucka!!!

cucka 2007.09.25. 12:08:42

Köszönöm Pöttye a hozzászólásod! :) Örülök, hogy egyre többen látjuk így ezt a macska-ügyet! ;) És annyira aranyosan viselkednek, mióta nő a pocakom! Hihetetlen, mennyire érzik, hogy lakik benne "valaki"!
A lábmelegítés meg tényleg nagyon jó érzés...puha szőrrel bortíanak be...és mégsem kerül állat-áldozatokba! ;)

Pöttye 2007.09.25. 12:24:25

Van egy másik kismama ismerősőm..és tény, hogy az ő cicái is sokkal bújósabbak azóta, amióta kiderült - babát vár. :)))

Eriberi · http://lever.freeblog.hu 2007.10.02. 00:02:15

Szia! Az én cicám szerintem előbb tudta a babát, mint én... az első pillanattól kedve nyugodtabb, bujósabb lett. Persze lehet, hogy csak én magyarázom bele! :) a fertőzésről amúgy nekem is ez a véleményem. És még annyi, hogy szerintem kicsi rá az esély, hogy, ha eddig nem kaptam (kaptuk) el a fertőzést, PONT most fertőződjek. (bár én még nem tudom hogy átestem-e rajta)

szurikáta · http://mokuskerek.freeblog.hu 2007.10.02. 14:56:55

szia! én is örömmel olvastam a soraidat. Mi - még - nem babázunk, de én sem tervezem a cicáim száműzését akkorra.
Sok boldogságot kívánok Nektek :)