cucka 2007.10.02. 11:26

Mélypont...

Azt hiszem, volt egy mélypontom...észre se vettem, csak azt éreztem baj van, persze nem belül, hanem idekint a világgal van a  baj...túl sok az elvárás, a  magam irányába, magam által felállítottak, és nem tudtam megfelelni nekik...elsiklottunk HuncApuval is egymás mellett, hirtelen rádöbbentem, hetek óta nem beszélgettünk egy olyan igazit, mint régen...elfogyott az erőm és azt éreztem, ha aludhatnék/pihenhetnék holnapra jobb lenne...és így telt el közel két hét...és nem volt erőm és nem volt életkedvem és nem mentem el itthonról és nem találkoztam emberekkel...és bezárkóztam a magam elefánttornyába úgy, hogy fel sem fogtam...és csak a  számítógép maradt, mint egyetlen csatlakozás a  külvilág felé...fárasztott a háztartás, elegem volt a hozzánk érkező emberekből, a  munkásokból, gyakorlatilag mindenből...mondom mindezt úgy, hogy számomra semmi sem realizálódott, csak a  mérhetetlen ok nélküli fáradtság, az érdektelenség minden iránt, a hajnali ébredéseim, alig 4-5 órás alvásaim, koncentrálási zavaraim (most sem tudom, hogy bizonyos dolgokat hova pakolásztam el azokon a  napokon!), az ünnepek utáni üresség-érzés, és az a  nagyfokú energiátlanság, ami beburkolt...mindvégig azt gondoltam, amiatt van, mert túl sokat vállaltam/vállaltunk...vasárnap nagyokat beszélgettem hozzám nagyon közel álló emberekkel...elhangzottak erős szavak is (önsajnálat, depresszió) ... sok mindent meg kellett ígérnem, legfőképp önmagamnak...Tegnap zeneszóra kivasaltam a  hetek óta érlelt ruhákat...és ki is merészkedtem a  lakásból...
Sok mindent megértettem, az öniróniához is erő kell...és mostanság már az is elhagyott...és nem vagyok Münchausen báró, nem bírom a  saját hajamnál fogva kirángatni magam a  mocsárból, de szerencsére sokan vannak körülöttem és szeretnek...És TáltosApu mellettem áll, mint ahogy tette ezt évekkel ezelőtt is egy sokkalta mélyebb gyászban is...

4 komment

Címkék: érzések

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr29183395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micka 2007.10.02. 13:53:17

szeretlek téged is, meg Huncaputis.

vorosbegy · http://fioka.freeblog.hu 2007.10.02. 18:10:05

szerintem amit érzel az teljesen természetes a kismamáknál...az első terhességem alatt pont ugyanezt éreztem...hatalmas lelki-testi változásokkal jár ez az állapot, nem csoda ha néha kikattansz...szerencse hogy Táltosapu olyan, amilyen...remélem minél hamarabb jobban leszel...tudat alatt biztosan már a szüléstől és a rád váró anyaságtól is "félsz" egy kicsit...mindannyian...

Ingrid 2007.10.02. 19:12:47

kismama-kór, remélem hamar túl leszel rajta, nemsokára sok erőre lesz szükséged, mert 24 órás szolgálatban leszel Hunci mellett. Biztos vagyok benne, hogy jól veszed majd az akadályokat. Mélypontra mindenki kerül egyszer, még egy tökéletes kismama is ;)

cucka 2007.10.03. 11:14:50

Máris jobb egy kicsit, bár magam sem gonodltam volna, hogy ennyi pozitív megerősítésre és velem való foglalkozásra lesz szükségem...tulajdonképpen, minden adott a boldogságomhoz (gyakorlatilag szép, új lakás, boldog házasság, érkezik szememfénye...) és mégis nyekergek...na, ezt volt nagyon nehéz megemésztenem!
Köszönöm a megértéseteket és a meleg szavaitokat...ezen is el tudom bőgni magam...:)))