cucka 2008.10.31. 18:06

Gyertyák...

Írni kéne erről is... hiszen bármiről oly könnyedén csacsogok a mindennapokban... tavaly sem tudtam szavakba önteni a gondolataimat és igazán most sem tudom megfogalmazni az érzést, ami a Halottak Napja közeledtével a hatalmába kerít. Gombóc képződik a torkomban és megbénulnak az ujjaim... újra és újra belekezdek egy-egy mondatba, hogy aztán elcsatangoljanak a gondolatok és semmissé váljanak a már leírt szavak... az agyamban cikáznak az emlékképek,  egymásba-keveredve lassacskán kamikáze módon szétpukkadnak...

... a hiányuk ezen a napon kulminálódik a tetőfokára, ilyenkor gát nélkül előtörhetnek a mindennapokban padló alá söpört érzések...

...tudom, hogy lassan meg kell tanulnom beszélni róla, hiszen jövő ilyenkor, Huncos már a világmegismerő kérdéseivel fog bombázni... és nekem elfogadható válaszokat kell adnom a miértekre...

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr17742704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.10.31. 21:43:01

Jó volt beszélni ma Veled!

Baybee 2008.10.31. 21:55:57

... A gyerek kérdéseire a legnehezebb válaszolni... Bár nálatok kicsit másabb még a helyzet. De ez sem lesz egyszerű.

Andy 2008.11.01. 09:09:52

Nagyon sajnalom,de sajnos hiaba "tudsz/tudnal rola beszelni" akkor sem gyogyulnanak a sebek,mert azt csakis Te tudod,egyedul csak Te,h min mentel keresztul...lehet h igy sokkal rosszabb,h pont aznap (mikor mindenki ottvan)nem tudsz kimenni a temetobe
A jovo ilyenkort pedig meg "meguszod" mert meg nem fog kerdesekkel bombazni a Fiad...de azutan...

masika 2008.11.02. 16:22:07

Hasonló érzések kavarognak bennem is, nem is tudtam egy épkézláb bejegyzést készíteni!

Piroska 2008.11.04. 17:29:20

El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet. Erről nem is mondanék többet. Csupán egy nagy ölelést küldök Neked!