Huncos a szombati nappal betöltötte a 8. hónapját, melyet stílusosan, mi mással, mint egy újabb lagzin való részvétellel ünnepelhettünk volna meg?!

Hunor mostani viselkedéséről már megint szuperlativuszokban illik beszélnem, ugyanis most hajnal 3-ig ropta, már nem is csak velünk, néha szinte keresni kellett a dedet, annyira kapós volt, kézről kézre hurcibálták a lányok.

Hogy miket tud már a fiatalember? Például tankönyvbe illő, egyenes háttal, szép stabilan üldögél, kúszik, és időközönként már mászásnak is nevezhető tudománnyal lep meg minket (szigorúan, maximum 4 "lépést" hajlandó mászva megtenni aztán kommandósként odavetődik vagy odagurul a célhoz). A járókában már többször felhúzta magát, de óvatos duhaj, nem várja meg, hogy leessen, inkább centiméterenként haladva, szép lassan leengedi magát. Előszeretettel játszik el egymagában, de mindig társaságot igényel maga köré. Játékait igyekszik egymásba tuszkolni, ütögetni, de a kifejezetten erre a célra kifejlesztett sütifaló dobozzal nem hajlandó rendeltetésszerűen játszani, azt inkább megmarkolja és ütemesen a földhöz csapkodja az alattunk lakók legnagyobb örömére.

Természetesen nálunk is megjelent a szeparációs szorongásnak nevezett mumus, de egy eléggé sajátos formában: ha társaságban vagyunk, Hunor bárkinek nagyon szívesen az ölébe ül, eszik a kezéből, kokettál vadidegenekkel. Itthon viszont új szabályokat állított fel: bármit csinálhatok mellette, tündérmackó módon elszórakozik,  nem igényli az ölbenlevést, de egyetlen percre sem lehet őt egyedül hagyni egy szobában. Ha mégis megteszem, akár csak pár másodpercre is, azonnal kiszúrja és nehezen megnyugtatható szívszaggató zokogással válaszol.

És akkor következzen pár kép a szombati nagyeseményről.

A menyasszony, önmagához nagyon illően, felrúgta a fátylas konvenciókat és egy stílusos ruhához, kiegészítőként kalapot választott (meseszép volt):

És Hunor éjszakába nyúló táncai különböző partnerekkel és különböző kiegészítőkkel:

Alig két napja nőtt ki, Hunor, fogacskának még igencsak erős túlzással nevezhető csíkocskája, de máris rájött mihez is kezdhet vele és miként kergetheti a jóidöst az őrületbe, természetesen mindezt kimondatlanul és tudatalatt.

Már az első napon nyekergette és csiszatolta a fogacska kezdeményt a fogínyéhez, valamint cuppogtatott és csettintgetett a nyelvével az új szájábanlakó körül. Ujjacskáit is felváltva tömködi a szájába, hogy saját maga naponta többször is lelellenőrizhesse a növekedési folyamatokat. Amit annyira nem kedvelek (ide értve azt is, hogy éjszaka olyasmi csettegő hangokkal ébreszt, mintha egy béka skálázna be a tóparti fellépése előtt; különben jó taktika, erre egyszer már HuncApu is felriadt) , hogy a kibújással egy időben szinte azonnal rájött, ezzel a kis csontkinövéssel, kellemes perceket képes szerezni szülőanyjának. Mivel mostanában állandóan mozgásban leledzik, ami a mi megmászásunkból is áll, továbbfejlesztett technikával semmisít meg minket: a csípkedéses (esetenként a karmolászásoshoz, mert ha csak egyetlen nappal később is vágom le a körmeit a megszokott heti kettőnél, azt is azonnal beveti harci eszközként!) megmászáshoz társul a harapdálás is a mini tűéles fogacskával. És igen, ilyenkor arra asszociálok, én bűnös anya, hogy ezidáig farkaskölyköt melengettem a keblemen... főként amikor felsikkantok az éles fájdalomra és ő csak sátáni mosollyal rágicsál/karmolász/csípked/rúgdos tovább!

...és még ezek után is, tegnap az autóban ülve, képesek voltunk elcsukló hangon és könnybelábadó szemekkel (najó, csak az enyém hangom csuklott és enyém szemem lábadt, HuncApu vezetett), arról társalogni, mennyire üres és eseménytelen életünk is lehetett Hunor érkezése előtt?!

Tanácsadáson jártunk ma. Ismét bebizonyosodott, hogy többszörösen is Hanyag-Anya vagyok. Kezdődött ott, hogy elfelejtettem a doktornőtől időpontot kérni, majd eszembe jutott, ha Libling HuncApu teszi ezt, számára tuti akad még egy fölös 10 percecske a mai rendeléséből. Kivételesen pontosan érkeztünk, előttünk hosszasan szereltek egy kisbabát.

Ha még nem említettem volna, ismét új védőnénink lett (ha jól számolom, talán a hetedik?), frissdiplomás, bűbájosan kedves, Huncosnak szerelem lett első látásra, sőt többed pillantásra is, kokettált vele és még azt is mosolyogva tűrte,amikor kibújtatta a ruhácskájából meg a pelusából (naná!), és a mérlegre helyezte. (friss számadatokban Hurka Gyurka: 76 cm és 8500 gramm.)

Huncossal roppantmód elégedettek voltak, főként, hogy simán felült, majd hasravágódott angolspárgából, de határozottan megkértek, ne segítsük Huncost a felállásban (nem segítem, de tegnapelőtt felállt az ágyunkon a támlába kapaszkodva, az azért nem gáz, hogy megtartottam a seggedelmét ?! és újabban megfeszíti magát, ha le szeretném ültetni, valamint, járókában középmagasságig kétkézzel felhúzza magát, majd a nehezebbik felére tottyan)

Mint megtudtam, a 3 hónapos kisgyermekes anyukás magabiztosságom azóta is szlogen maradt a rendelőbe (ti. Hunor 3 hónapos oltásakor a sokgyerekes anyukák rutinjával közöltem, szerintem pár nap és Hunc fogacskái kibújnak, hiszen akkor annyi fogzó tünetünk volt, erre már akkor is megmosolyogtak, de engem nem könnyű kilendíteni a biztos tudatomból), most újfent rákérdeztek, hol vannak azok a 3 hónapos fogacskák?! Bárgyún vigyorogva válaszoltam, hogy sehol, Huncnak valószínüleg sosem lesz fogacskája. Pár perc múlva torokvizsgálat közben egyszer csak megszólal a doktornő: "Anyuka, Hunornak kint van a két alsó fogacskája!". Igyekeztem menteni a menthetetlen, de hát este még nem volt kint, meg reggel se, hiszen folyamatosan nézegetjük! Ezek után azt már meg sem említem, hogy Huncos hajába babapiskóta morzsák voltak beépülve, nyaka koszos volt ( a ruhák szösze megtapadt a gumiember izzadt nyakán).... gondos anyuka, khm, khm...

Itthon újravizsgálgatva, én csak egy fogacskát látok kibújva (igyekszem lefotózni), mégpedig a bal alsót, de a jobb alsó is nagyon fehérlik, valóban. És milyen más bizonyíték kellene még: ütközött a kanál ebédkor!

És ím a bizonyíték:

A hétvégi Balatonos hazajövetel után, hatalmas meglepetés várt, amikor megnyitottam az internetes naplócskámat. Szívemcsücske, Bíbor Lili, az ő sokszínű és csodaszép lelkületével, gondolataival kitüntetett egy különleges díjjal, ezennel büszkén és emelt fővel viselhetem a Kreatív Blogger jelzőt. (ugyan kreativitásom odáig még nem terjed, hogy a pecsvörkös emblémácskát, a szabályok szerint, ki is tudjam helyezni az oldalsávomban, de már rajta vagyok az ügyön)

Következzenek hát a szigorú szabályok, melyeket minden kitüntetettnek be kell tartania:

A szabályok szerint:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Még mielőtt "rangsorolnám" bloggertársaimat, úgy érzem, úgy igazságos, ha elmélkedek pár szó erejéig arról, miért is az alábbi naplóírókra esett a választásom. Mint minden döntésnél, itt is nagyon nehéz dolgom volt, először is, a következő "rangsor", nem a barátaim rangsorolása. Másodszor pedig, szubjektív dolog eldönteni, ki miért is nevezhető kreatívnak, ugyibár.

És akkor következzenek az én díjazottaim:

1. az első, aki eszembe jut Baybee. Mind írásai, gondolatai, mind egész lénye magávalragadó, elbűvölő. Igaz barátom lett, és nemcsak ebben a virtuális világban, hanem a való életben is. Hihetetlen ötletességgel és kreativitással csinosítgatja naplóját, hangulatának megfelelően. (hát igen, nekem is segített már a számítógépnek/blognak nevezett dologgal kapcsolatban és kifejezetten imádom, ahogy kétkedő pillantásokkal illet, ha valami -kihangsúlyoznám, hogy számára!- teljesen evidens dologra rájövök, csak úgy, magamtól vagy éppen akkor, ha nem jövök rá még rásegítéssel sem igazán). 

2. a következő díjazottam Masika, aki egy nagyon vidám, őszinte gondolatokkal és érzésekkel teli blogot vezet, kislányáról, az örökmozgó kiskópé Liliről. Írásai kedvesek és emberközeliek.

3. Szilvi újabb kismamaságát is izgatottan követem nyomon. A blogjából számtalan gyakorlati tanácsra leltem, sokszor bátorított, ha elbizonytalanodtam, vagy kérdéseim akadtak ezzel a nagybötűs anyasággal kapcsolatban. 

4. következő díjazottam Szőlő, akinek roppantmód szeretem a stílusát, a szabadszájúságát, a féktelenségét. Írásai elgondolkodtatóak, és általában mindig hozzászólásra késztetőek.

5.  és természetesen nem hagyhatom ki a rangsoromból Zsót sem. Még a pocakosságom alatt bukkantam rá az írásaira, melyek kellő alapossággal és utánajárással dolgoztak föl egy adott témát, sokat tanultam belőlük. Aztán az élet úgy hozta, hogy ugyanott szüljünk, pár nap eltéréssel. Sorsunk és barátságunk megpecsételődött Huncos nagylelkű tejlemondásával is, így a Kicsikínai leányka és anyukája még közelebb áll a szívemhez.

... és még sorolhatnám, hogy kit és miért is szeretek, de sajnos, csak 5 virtuális díjat oszthattam ezúttal szét.

After post: egésznapos, részleteiben született bejegyzésem abszolválásakor vettem csak észre, hogy immáron többszörös (egész pontosan kétszeres) díjazott lettem! Bakacsimba, nagyon köszönöm a kedves szavaidat!