Van mögöttünk pár átüvöltött éjszaka, amikor az én tündibündi kislányom bizonyította, hogy van olyan, amikor még neki sem jó semmi. A legutóbbi ilyen bulin, a fiúk megzavart álmáért kapott piroslap miatt, közös életünk első alkalmával, áttettük rezidenciánkat a nappaliba. Mindezt hajnal 3 magasságában. Minden ilyenkor bevethető után (értsd paracetamol tartalmú fájdalomcsillapító, risza-risza, simi-simi, súgás-búgás és az erre érkező elutasító magatartás: hátrafeszítés, eltolás, süvöltés), kezében az osanitos dobozt rágicsálva, fülén a fejhallgatóval EZT hallgatva aludt el, dünnyögve-nyögdécselve. Ez a dal (mely véleményem szerint, jobb mint az eredeti, jöhet a kőzápor), már többször röptette át nagyhatalmú primadonnánkat álomföldre, köszönet érte! BezzegHunornak még jó volt az anyja által fülbe-dúdorászott csitári hegyek alatt...

Persze, ahhoz, hogy ennyire konkrét jeleket kapjak, ismét bele kellett esnem a rutintalan anyák kútjába, (ITT olvasható egy hasonlatosan bájos történet, mellyel igyekszem kicsit javítani a renomémon, és ezáltal önibizalomnövelni minden gyakorló anyukát, tudunk ilyet, sokadszorra is...). Könnyeimet nyeldesve vettem tudomásul, hogy hát igen, kevés vagyok már a lányom táplálékaként, mint macisajtban a brummogás, degeszre tömtem kismicit, hogy csak ült és szuszogott az etetőszékében, persze napjában (éjjelente) kérésére többtucatszor csöcsrevettem (ahogy szerelmetes uram szok vala fogalmazni), és még magam is képes voltam elhinni, nincs is már igazán tejem, lánygyermekem éhezik a maga kis filigrán 11 kilajával (annak dacára, hogy egy náthás éjszakán, amikor kismici nem tudott  kortyolgatni orrdugulás miatt, reggelre karfájással ébredtem, éppenhogycsak megúsztam egy mellgyuszkót).

Buncilány nem tud tankönyv szerint fogat növeszteni, ez már bebizonyosodott a páratlan számú (hetedik) pöttye kibukkanásakor is. Ezt a bizonyos jobb oldalsó metsző pöttyöt sikerült csíkfoggá, majd mostmár lassacskán félfoggá emelnie. Kellően horrorisztikusan tette, volt itt véraláfutott duzzadt íny, és ki tudja mi még, mert alig értem a szájához, fájdalmában hátrafeszítve üvöltött. Inkább nem bolygattam. 

Az éjszakai móka akkor kulminálódott (mikor máskor?), amikor másnap reggel jelenésünk volt székesfővárosunkba, így kellően ziláltak voltunk mindannyian, azt már csak említésszinten közlöm, hogy apjuk kiccsaláddal rendelt délelőtt, aztán beviharoztunk egy bevásárlóközpontba négyünk téli ruhatárát kapkodtuk le rövidke egy óra alatt, megbotránkozó pillantások kereszttüzében, ami alatt Huncmester kétszer kürtölte világgá, hogy maci van a pelenkában, többször elveszett, személyzeti liftet riasztott. Igazi kaméleonná nevelt a kisfiam, szemrebbenés nélkül vagyok képes tologatni az alvó kismicit, miközben innen-onnan érkezik pár építő kritika.
A legaranyosabb történetet egy éltesebb korú, meglepően kedves és segítőkész eladóhölgy mesélte, (akkor, amikor nagyokat nevetett azon, hogy megemlítettem, ha valóban ennyire tetszik neki az eleven fiam, szívesen ittfelejtem pár órára), hogy pár napja tényleg történt egy ilyen, egy anyuka kisétált az alvó kisebbikkel, ottfelejtve a tombolóan jólszórakozó nagyobbat, és csak órákkal később vette észre hiányát, mikor már majdnem hazaért. Boldog tudnék lenni ennek a képességnek a birtokában. 

És ma este borvacsora, meg pár órás kikapcs, mert igazán megérdemlem.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr332474267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2010.11.26. 11:45:07

Te Cucka, most az történt, hogy leültem összeütni egy posztot, és gondoltam, előtte elolvasom a többi blogot. Erre most ott tartok, hogy nem is tudom, hogy írjak-e, mert egy hajszálra ugyanilyen éjszakánk volt, és eldöntöttem, hogy ezt csakis valami jóféle borral lehet ma este leöblíteni. :) És esküszöm, hogy nem plagizálás! :)

cucka 2010.11.26. 12:02:13

@lepkevár: :)))))) úgy látszik, van valami bor-illat a levegőben. :)))) vagy csak erőtartalékaink legalján kapirgálunk reggelente? ;) ami tény: én baromira elszoktam az ilyesfajta éjszakázásoktól, Hunor éjjeli madárka volt, vele ez állandó volt, de aztán Buncó megmutatta, hogy vannak jó-fajtájúnak született gyerekek is neveléstől függetlenül, (erről egy nagyot jó írást találtam itt: erinto.postr.hu/nehezen-kezelheto-gyerekek-1-a-temperamentum# ), ezért most -ciki-nemciki- hazavágnak az ilyen éjjelek. :(

lepkevár · http://lepkevar.blogspot.com/ 2010.11.26. 12:51:16

Nekem viszont teljesen új a szitu, mert egyik nagyobb gyerek sem volt ilyen. Ők fognövesztés közben is vígan aludtak.

Azért megírtam a posztot. :)

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.11.26. 18:01:04

Sajnos megintcsak tudom miről beszélsz.... Milán is jól indított alvás terén, annak idején, most viszont olyan éjszakáink vannak hogy képes 20 percenként riasztani, akár együtt alszunk, akár nem... tény, hogy a keze egész nap a szájában lóg, de betekintést nem enged. De én még bízom a szebb jövőben, végülis Matyi is egyíszercsak jóalvó lett...
süti beállítások módosítása