Nem leszek sem összeszedett, sem következetes. Leszek helyette gyomorideges (ezt mondjuk nehéz kiszúrni betűkön keresztül) , meg nosztalgikus, meg totálisan labilis. (így már nem érheti szó a ház elejit hitelesség ügyébe, ez a hónap amúgy is csöpög a cukormázas ünnepektől, belefér)

Indokolatlanul is idegeskedem. Huncimaci holnap lesz 3 éves. És persze tudom, ez nem ok arra, hiszen ez csak egy pontolyan nap, mint a többi 364 a naptárban, csak mi köszöntjük meg, házi csokitortával, a szűk család, az igazán nagy ünnepség jövő szombaton lesz, családdal-rokonokkal-barátokkal. Egybentartva a két kicsié. Meleg burokban, szeretetben.
Holle anyó meg reggel óta csak rázza a dunyháját, mindent beborít a puhafehér. És erről meg persze, hogy az jut eszmbe, hogy a telet csak Hunor születése óta szeretem. (melegszoba, kandalló, forralt bor, jókönyv, puha takaró, ablakból hópelyhek játékos tánca ezidáig is szerethető volt). De igazán 3 éve vizionáltam először azt, hogy lépteink ropogós hóba süppednek, miközben visszük haza a frissenszületettet a kórházból. És tényleg így volt. Miközben nézem a bohókás, mindentbeborító hóhullást, akaratlanul is könny szökik a szemembe. Szeretem ezt a nagyfülü kisrókát, aki annyi minden új érzést tanított nekem. Aki mindent elsöprő türelemmel nevelt anyává. Nagy szavak, persze hogy azok, elcsépelt frázisok, de mióta ők evilágra születtek, a szívem már kint is dobog. Megosztottan.

Aztán jön a Mikulás. Kislányként szerettem a csodát, vártam. Az iskolában, nyersen és azzal a nagyon ütni-tudó gyermeki kegyetlenséggel összetörték álmaimat, Anyu ragasztotta sokadszorra össze a mesevilágomat, abban az évben nálunk kétszer járt a Télapó: mert jógyerek voltam, hazafelé tartva az északi sarkra még belecsempészett egy cukorkát a kiscsizmámba. Évekig őriztem kincsként.

Alig egy hét múlva következik a Minka-születésnap, totálisan lesöpörve az eddig engem ünnepelt dátumot. Sebaj, hiszen tényleg ő a legszebb ajándék. Elröppent az elmúlt év minden keserve-nehézsége, tudtam már mire számíthatok, meg úgy amúgy is, Buncilány -leszámítva pár fogas iccakát- továbbra is Buddha lány.

Közben várakozunk, rákészülünk szívvel-lélekkel az eljövetelre, az újjászületésre, a csodára, miközben bőszen számot adunk, és próbáljuk megkeresni a válaszokat a kinemmondott miértekre. Néha nehéz békésnek maradni akkor, amikor tüzetokádva torkot harapnál át, vagy öklöddel suhintva az eget káromolnád.

Aztán jön a karácsony, a maga ezer apró fényével, csodájával, az aprótalpúak csilingelő nevetésével. 

Azt hiszem, nekem már a december marad a kedvenc hónapom, annak ellenére, hogy éveken át inkább a személytelen kórházi ügyeletet választottam a fa alatti kényszeredett tipródás helyett. A fény érkezésére, az örömszerzés ajándékára szintén a kicsik tanítottak meg.

És előre szóltam, hogy szirupos lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr392485612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PBea · http://pappb12.freeblog.hu/ 2010.12.01. 15:10:22

Én már (stílusosan) a harmadik mondatnál pityeregtem... csak mert a hasonló cipő valahogy mindig ugyanott szorít, de pontugyanolyan kényelmes is:)

Pannaa · http://kapaszkodjminimano.blogspot.hu/ 2010.12.02. 08:10:51

Pont annyira gyomorideges, labilis és nosztalgikus, mint amennyire lennie kell ennek a posztnak.
Nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok HuncÚrnak :)

gneke 2010.12.02. 11:15:06

Nagyon boldog születésnapot kívánok Huncnak!

Nani 2010.12.02. 12:57:28

Remélem csodásan boldog, szeretetteljes lesz nálatok is az ünnep!!! Csodás hónap a december!!!

Dius_78 2010.12.02. 19:14:14

Sem nem csöpögős, sem nem szirupos. Ez olyan igazi Cucka-poszt volt, amitől az embernek nő a gombóc a torkában, folyik a könny az arcán, mert annyira valódi és igaz... és mert olyan kevesen tudnak így érzést átadni..

Ma egész nap jártatok a fejemben.. íme, egy újabb hármas az idén. Egy hároméves emberke. Mérföldkő az életében. Az első igazi. Isten éltesse őt nagyon sokáig, mindig érezve azt a fajta szeretetburkot maga körül, amiben most is él.
És Téged is Isten éltessen ezen a napon, amiért minden évben újra és újra megünnepelheted, hogy anya lettél.
Millió puszi nektek a csokitortás pofikra. :)

CsJ 2010.12.02. 19:35:59

Nagyon boldog születésnapot Huncnak!